44. Rész ~Last Christmas~

Kedves Olvasók! Ugyan még mindig nem saját gépről, de sikerült megírnom ezt a részt tabletről/Cinti laptopjáról, ami óriási dolog tőlem. :D Juhhééé!! Viszont azért előre elnézést kérek, ha nagyon rövid lesz a rész... :/ Viszooooont a karácsonyos részt Cinti írja, amiért hatalmas köszönet neki!!! <3 Azért remélem minél előbb már kényelmesen tudom megírni a részeket. Jó olvasást!!

Puszii: Nóri :)

***

-Már nem ezért vagy azért, de nem Szandi bántotta meg Csabit. Szóval innentől, nem hibáztathatják őt mindenért!-avatkozott közbe Stella.-Tudtommal Csabi egy felnőtt fiú, aki tud magára vigyázni! Egyébként is Szandi nem bébi csősz  minden a maguk fiának a felelőssége. Ő ment el, ő indult el.-fakadt ki, s a végén fellélegzett.
-Na jó, gyerekek, ez így nem mehet tovább! Hívjuk a rendőrséget!-tördelte ujjait Móni.
-Biztos? Nem lehet, hogy csak a közelbe ment valahova? Nem kéne megnézni a közelben?-javasolta Zayn.
-Csabi amúgy is nagy ,,számítógép-mester". Tuti, hogy mielőtt eljöttetek, megnézte Londont, megnézte mi hol van. Tényleg a közelebbi helyeken kéne megnézni.-helyeseltem.
-Te inkább ne avatkozz bele, így is elég sok galibát okoztál.-csitított el Csaba.
Lesütöttem a szemem és azon imádkoztam, hogy ne uralkodjon el rajtam a düh és nehogy kiszakadjon belőlem minden, sok év sérelme. Valószínűleg Zayn is láthatta, hogy teljesen kész vagyok, ezért, hogy megnyugtasson, átkarolt. Mindig tudja mivel tud lenyugtatni, vagy megnyugtatni, a hercegem, a fekete hercegem. [:)]
-Jó akkor kettesével rendeződjünk! Maguk maradjanak itt nyugodtan! Majd mi megyünk!-mosolygott (számomra) megnyugtatóan.
Zaynnel összekulcsoltuk a kezünket biztatóan egymásra mosolyogtunk és elindultunk a közeli parkba. Igen, abba a parkba, ahol még anno felmerült bennem a gyerek téma, a család, az ezzel járó nehézségek, a kétségeim. De mára már túltettem magam mindezen és más szemszögből nézem a világot. Élem az életem és élvezem, amíg fiatal vagyok. Ennyi az egész, ez a titkom. Nem görcsölök a jövőn, csak hagyom, hogy sodorjon az ár. Mindent meg tudunk beszélni Zayn-nel, így nem lesznek vele kapcsolatban nehézségek az életemben.
E gondolatok közepette jöttem rá, hogy végigmentünk a parkon, de még nem találkoztunk azzal az ismerős arccal. Elmosolyodtam. Akaratlanul is elmosolyodtam.
-Mi az?-nevetett.
-Semmi, csak tudod, elgondolkoztam.-fojtottam magamba a vigyort.
-Igen, az emberek nagy része szokott gondolkozni, van, ki nem, de sokan szoktak.-röhögött.
-Nem úgy gondoltam te hülye.-szakadtam a nevetéstől.
-Ó, szóval lehülyéztél??-vigyorgott még mindig.-Ezért kapni fogsz, az biztos!
-Jaj, de félek! Zayn Malik megfenyegetett.-tettettem az ijedtséget.
Közel húzott magához és megcsókolt.
-Ugye tudod, hogy szeretlek?-villantotta meg gyönyörű mosolyát.
-Igen, én is.-viszonoztam csókját.
Hazaérve nem túl biztató látvány fogadott minket. Mindenki otthon ült és már csak bennünk látták azt az egy csepp reményt, hogy mi sikerrel jártunk. Nos, bennünk is csalódniuk kellett. Pontosabban újra csalódniuk kellett bennem, már megint. Pff.
-Na jó, én nem tudok tovább tétlenül itt ülni. Most azonnal menjünk a rendőrségre!-állt fel.

*A rendőrségen*

-Értem. Köszönöm asszonyom. Amint valami nyomra jutottunk, értesítjük önöket, bár szerintem még kicsit korai a feljelentés, de megteszünk minden tőlünk telhetőt.
-De értse meg, hogy először járunk Londonban! És a fiam úgy csavargott el. A telefont nem veszi fel, nem érhető el. Aggódom érte! A mai világban bármi megtörténhet.
-Tudom, megértem önt! Nekem is van gyerekem, tudom, hogy ez milyen érzés.-csitítgatta a rendőr.
-Rendben, köszönöm, uram!-lélegzett fel Móni.
Aztán jött a siralmasan hosszú haza út és csodák csodájára nem kaptam lecseszést. Emberek! Csoda történt!
Otthon mindenki csendben volt, nem beszélgettünk hangosan, mint általában. A hangulat pocsék volt és ennyi hibáztatás után már tényleg hibásnak éreztem magam, pedig tudom, hogy nem lehetek bűnös, nem az én hibám!
Hosszú, hosszú várakozás után megcsörrent a telefon. Mónika beszélt, ő vette fel. Arcán a megkönnyebbülés látszott, ami megnyugtatott és tudtam, hogy előkerült.
Elmentünk a rendőrségre, ahol igen, ott volt Csabi is. Annyira megkönnyebbültem, hogy szó szerint a nyakába ugrottam. Először csak zavartan nézett körbe, majd átkarolt. Éreztem, hogy nincs harag, minden rendben most már és Csaba iránt érzett gyűlöletem is elszállt. Aha, kicsit elhamarkodottan gondolkodtam.
Otthon mi történt? Lássuk csak.
-Annyira gyerekes vagy! Nem merném rád bízni még a macskámat sem. Felelőtlen vagy. Nem is értem, hogy anyádék hogy mertek elengedni.-csóválta a fejét ki más, mint Csaba.
-Tudod mit? Lesz*rom! Lesz*rom a véleményeteket! Egész életemben mást sem csináltam, csak a kib*szott elvárásaitoknak feleltem meg! Elegem lett belőle! Miattatok fogytam le, éheztettem magam, mert mindig is kövérnek neveztetek. Megváltoztattam a ruhatáramat tiszta gagyira, mert nektek nem tetszettek a ruháim. Pedig megtehettem, megtehettük. Elegem lett belőletek. Inkább húzzatok a p*csába!-szakadt ki belőlem és megkönnyebbültem.
Pislogás nélkül néztek rám, lesokkolódtak. Őszintén én is magamon.
-Azt hiszem nincs itt több keresni valónk.-szólalt meg hosszú szünet után Csaba.
Szó nélkül hátat fordítottak és elmentek. Zayn vállába fúrtam a fejem és zokogni kezdtem. A többiek némán néztek minket.(Sziasztoooook! :) A következő sortól én írtam, ha esetleg stílus különbséget vettek észre!:* Cintia~)
-Ajh, babám, ne sírj miattuk!-sóhajtott fel Barbi-Azok után amiket mondtak, tettek nem érdemlik meg, hogy egy könnycseppet is hullajts értük!
-I-i-iga-azz-a-d v-v-an.-húzódtam el Zayn vállától, kézfejemmel letöröltem a könnyeimet és úgy éreztem kisírtam magamat. Eléggé rosszul éreztem, mivel ismét zokogásba törtem ki. Akármennyire akarom, hogy ne

érdekeljen és hogy ne foglalkozzak velük nem megy. Egyszerűen nem megy. Túl sokszor aláztak meg. Nem azt mondom, hogy minden az ő hibájuk, mert bizony én is hibás vagyok, ha már évekkel ezelőtt elküldöm őket oda ahová most, akkor nem tettek volna így tönkre. Tiszta szívemből utálom őket! És nem érdekel, hogy a családom igen a családom VÉR SZERINT, de nem családomként tekintek rájuk, hanem inkább úgy akik megkeserítették az életemet. Gyűlölöm őket.
-Hogy viselkedhet valaki így az unoka húgával? Úgy feltudnak/feltudtak cseszni. Ha tudnátok mennyiszer bőgött Szandi ezek miatt a...-akadt ki az a személy akit tudtam, hogy teljesen ki lesz és akire bármikor számíthattam/számíthatok. És ez nem más, mint Stella.
-Hé, hé, nyugodj meg! Számolj el 10-ig, mély levegőt vegyél, mielőtt felrobbansz!-röhögte ki Hazza, a legrosszabb húzás amit valaha tett: "beszólt" az ideges Stellának, uppsz. Meg is kapta a magáét mivel a barna szemű lány úgy gyomorszájon vágta, hogy össze görnyedt, rosszkor mondtad göndörke.
-Büszke vagyok rád, végre kiosztottad őket, éppen itt volt az ideje!-húzta meg copfját.
-Azt mondod, hogy nem én vagyok a hibás?-szipogtam, Zayn-t ölelve.
-Persze, hogy nem te vagy a hibás kicsim!-szorongatott meg szerelmem.
-Zayn! Szívem!-mosolygott Stell-Értem én, hogy szereted és vigasztalni akarod, de most ne szép szavakkal tedd, mert attól nem fogja elhinni, hogy nem ő a hibás! Most szépen bele kell verni a fejecskéjébe, hogy ő nem tehet semmiről, mindent megtett, még sokkal többet is, mint kellett volna és vissza kell állítani azt a magabiztos nőt aki volt mielőtt ide nem jöttek és romboltak le, és ezt nem fogod ilyen mézes-mázos szavakkal visszahozni, kész tények elé kell állítani! Érted?-hadarta el.
-Ez ilyenkor mit érez?-suttogta a fülembe, hogy Stella ne hallja. Csak elfeledkezett arról az igen fontos dologról, hogy pont szembe áll vele...
-Idióta!-sziszegte-Szandi, drágaságom! Most nagyon figyelj, mit mondok! Nem te vagy a hibás. Nem te cseszted el. Te mindig meg akartál felelni nekik, de ők mindig csak többet akartak és semmi se volt jó amit csináltál, ha ő nekik nem elég amit elértél akkor csak annyit tudok mondani: így jártak! A te tested azt csinálsz vele amit akarsz, ha leakarod kopaszra vágatni a hajadat akkor levágatod kopaszra, semmi beleszólásuk nincs! Ez a te életed, nem az övék. Csaba szerintem a f*szságaival csak hátráltatni akart, nehogy többet érj el az életben, mint ő. Hát ezt már besz*pta mivel már most többet értél, mint ő. Sokkal, de sokkal többet. Nem fog neked parancsolgatni egy ilyen, pff álmában!  Te egy erős, gyönyörű, független nő vagy! Világos? Megértetted?-rázogatott a vállamnál fogva, de komolyan.
-És még én vagyok az idióta, mi?-vonta fel fél szemöldökét Zaynie.
-Igen. Megértettem.-mosolyogva szalutáltam.
-Helyes.-biccentett-Tudom, hogy igazat mondasz, mert 1.mosolyogsz, 2.megint csillog a szemed, és most nem a sírástól, 3.kihúzott háttal állsz!
-Imádlak titeket!-vigyorogtam, mint a tejbe-tök.
-Olyan érzésem van, mintha elfelejtettem volna valamit, de mit? Nem tudjátok mit akartam mondani az előbb?-fordult körbe Barbi.
-Karácsony!-szólaltunk meg egyszerre Louis-val.
,,I don't want a lot for Christmas There is Just one thing I need
I don't care about the presents underneath the Christmas tree
I just want you for my own More than you could ever know Make my wish come true
All I want for Christmas.....is you". (Mariah Carey-All I want for Christmas is you)

*December 23.*

-Niall rakd le a sütis tálcát! Most azonnal!-nincs is annál idillibb pillanat, mikor a Mistletoe-t és Niall vs. Stella vitáját hallgatva karácsonyfát díszítesz. Hmm, tökéletes. Az utóbbi pár napunk díszítésből, sütésből, Niall elől folytonos kaja duggatásból állt. Az utolsó volt a legnehezebb, bárhova raktuk megtalálta, és valami oknál fogva nem a hűtőben lévő ételeket eszi meg (miért is azt enné meg?) hanem amit KARÁCSONYRA készítettünk, amikor meg megmondjuk neki, hogy most még nem ehet belőle akkor meg besértődik, Harry karácsonyi perverz módba kapcsolt ami annyit jelent röviden, hogy mindenből kihozza a 18+ a szokásosnál is jobban, ú kifejtette nekünk mit lehetne csinálni a narancs karikákkal, háát őőőő nem igazán tudtuk elképzelni (pedig mindenki rendelkezik képzelő erővel), illetve egyedül Stellának sikerült, jó lehet vizuális típusnak lenni....én egyszer képzeltem el valamit, méghozzá őőő Zayn-t meztelenül (amikor még nem voltunk együtt) és khmm kellemeset csalódtam. Nagyon kellemeset. Képzelhetitek, hogy azért nem akármilyen testet képzeltem el, de a valóság még AZT IS felül múlta szóval....igen...uhh...
,,Mikor leesik az első hó
Újra jég világ nő az ablakon
Száncsengő, hangja szól, 
És eljön a nap miről álmodunk, mikor szeretetet kapunk és adhatunk
Szép ünnep, vigyázz ránk". (TNT-Fehér Karácsony)

*Louis szemszöge*

*December 24.*

*05:00*

-Loui! Loui!-simogatta valaki az arcomat. Ismerem ezt a hangot, de még túl fáradt vagyok gondolkodni, majd eszembe jut magától, nem fogok eze... Szandi. Ez csakis Szandi hangja lehet.
-Hogy tud ilyen mélyen aludni?-szólalt meg egyik másik hang, ez is ismerős.... Stella. Oké, mindketten itt vannak, de hol is vagyunk? Ja, a szobámba! De mit keresnek a szobámba? Úr Istenem, mit rontottam el a karácsonyi díszítés során? S. O. S!! Két dilinyossal vagyok összezárva, akik teljesen be vannak kattanva, füst jelzés, síp, kolomp, segítsééééég...mindegy azt tetettem alszok csak békén hagynak. Álmaimban, esetleg be is vállt volna.
-Öntsük le vízzel!-tapsolt egyet...Barbi?! Igen, Barbi. Mindhárom nő személy itt van, ó-ó...
-Ezt te sem gondoltad komolyan, ugye?-röhögött fel Szandi-A hülye cipeli fel az emeletre a 10 literes edényt!-kösz drága, én is szeretlek!
-Nekem van ötletem!-bár nem láttam, de megmerek esküdni, hogy Stella ezt mosolyogva mondta-Louiiiiiiiiiiiii! Ébredj!-kiabált ugrálva az ágyamon. 3 másodpercre rá csatlakozott még 2 pár láb, nem baj, kibírod Louis, nem fogod elárulni magadat, mert, ha megtudják, hogy fent vagy akár az életedbe is kerülhet.
-Rohadjá' meg Tommo!-ajtó nyitódása hallatszott, majd lábak csattogása s nem utolsó sorba Harry hangja-3 nő ugrál rajtad és még csak nem is szólsz, ez szégyen gyalázat. Azt hittem barátok vagyunk.-ugrott rám bongyorka majd párnával kezdte csapkodni a hátamat.
-Szlnpk szrncsj!-ez tuti, hogy Niall hangja, de nem értettem mit mondott, már megint eszik...
-Niall! Azt ugye nem a karácsonyi sütikből vetted el?-sipákolt Barbi
-Ma már karácsony van!-jaaa, akkor még sem akarnak megölni, hanem felakarnak köszönteni, mert születésnapom van, ugye? Nagyon remélem.
-Így sem keltettek még karácsony reggelén!-szólaltam meg, hangom kissé furcsán hangzott a párnába nyomva.
-Tudtam, hogy fent van! Erre még egy téli álmot alvó jegesmedve is felkel!-röhögött Zayn. Küszködések árán, de sikerült magamat ülő helyzetbe tornázni, mondjuk a szememet szinte fel kellett feszítenem, de csak sikerült kinyitnom.
-Boldog Szülinapot Louis!-ugrott a nyakamba először Szandi, Barbi majd Stella.
-Alig várom már, hogy nekem legyen szülinapom! Akkor lehetőleg ne legyen rajtatok póló, de, ha az esetleg estére csak fehérnemű, kényelmetlen, felőlem meztelenül is lehet, valahogy csak elviselem!-vajon ezt ki mondta? Persze, hogy Harry, ki más?! :)

-Hát drága barátom, most szerintem egyik lányon sincs melltartó!-tapogattam a hátukat a még mindig ölelő lányoknak.

-Most csak szívatsz! Komolyan mondod? Na, jó. Lányok! Louis eleget kapott, most én jövök szeretet hiányos vagyok!-tárta szét karját.
-Te most nem kapsz ölelést, tessék levegő puszi!-"dobott" felé egy puszit Stell.
-Adj szájra puszit! Vagy...-csillant fel a szeme-Csókolózzatok-mutogatott a három lányra.
-Álmaidban Hazza, álmaidban!-szállt le az ágyról Barbi.
-Ó, álmaimban más is történik!-kacsintott.
-Tudom, hogy egy sz*x mániás, perverz vagy, de ez miért karácsonykor jön ki?-mászott le Stella. Szandi még mindig ölelt.
-Ó, egyetlen drága Stellácskám! Erre tudok választ adni! Még 4 éves voltam amikor....-vállát átkarolva indultak ki a szobámból.
-Liam! Jobb lesz, ha te is mész!-Liam értetlenül nézett rám-Csak menj!-ha ő tudná amit én.... Stella 1 km-es körzetébe SE engedné Harry-t, na, de mindegy, majd lesz valahogy...-Szandi, elaludtál?-simítottam végig haján a még mindig ölelő kék szemű lánynak.
-Basszus, emberek! Niall mikor ment ki? Esküszöm megfojtom, ha a karácsonyi kajáknál találom, és én még csodálkoztam, hogy Marcival olyan jól kijönnek, ő is pont ilyen.....-ennyit értettem abból amit mondott, utána valami fura, elég érdekes nyelven kezdett kiabálni.-Zaaaaaaayn! Kérlek segíts kiszedni a hűtőből!-kiáltotta angolul. Zayn ugyan nehezen, de rászánta magát, hogy kimenjen a szobából, vagy 10-szer(!!!) visszanézett, most nem akar egyedül hagyni a barátnőjével aki a barátom? Csak bízik bennem vagy nem(?)...

*18:23*

-Kajából lesz dögivel. Én is. Hello.-annyira bírom, hogy a szülinapomon olyan emberek is hívnak akikkel csak ilyenkor beszélek. Miért érzem azt, hogy ennek is csak az az oka, hogy benne vagyok a One Direction-ben?! Pff. Már megszokhattam/megszokhattuk volna.... Gondolataimból kopogás rántott vissza.
-Gyere!-dőltem le gondterhelten az ágyamra.
-Hé, minden rendben van?-huppant le mellém Szandi.
-Persze.-mosolyogtam mire felvont szemöldökkel nézett rám.-Unom az állandó telefon hívásokat olyan emberektől akikhez 10 éve volt közöm, ma meg már nem is beszélünk, de ilyenkor mindig felhívnak és felemlegetik a régi szép időket, olyan átlátszó....
-Sajnálom!-dőlt hátra-Nem értem, hogy bírjátok ezt a sok embert akik csak kihasználni akarnak!-nézett mélyen a szemembe.
-Ameddig vannak olyan emberek a közelünkben, mint ti nincs gond!-mosolyogtam rá, mire ő nyomott egy cuppanós puszit az arcomra és a mellkasomra feküdt. Olyan jó illata van, hmmm. Nem, nem. K*rva gyorsan felejtsd el, az SOHA nem fog megvalósulni...

*22:05*

-Na, jó! Egyszer elmegyünk Magyarországra!-sóhajtottam fel, mondjuk ez nem tőlünk függ, de ha törik, ha szakad elérem, hogy oda is menjünk a turnén. (De jó is lenne! :$ :/ Cintia~)
-Helyes! Én is így gondoltam!-ült fel. Ja, hogy 5 órát(kb.) végig beszélgettünk?! Nem tűnt annyinak, nagyon nem....
-Kajaaaaaaaaaa!-hallottuk Niall kiabálását.
-Van egy olyan érzésem, hogy most fogunk enni!-igazította meg haját.
-Gondolod?-nevettem fel. Miután sikerült feltápászkodnunk (jó pár csontok csak úgy recsegett) Szandi úgy gondolta majd én leviszem őt így felugrott a hátamra..milyen könnyű. De ügyes vagyok sikerült úgy levinnem, hogy nem ejtettem le, a nappali ajtajában raktam le, Szandi meg mosolyogva nézett felfelé, követtem tekintetét, fagyöngy. Mindketten alatta álltunk, és ugye tudjuk, hogy mit KELL csinálni a fagyöngy alatt... Szandi szembe fordult velem, még mindig mosolyogva nézett hol rám, hol a fagyöngyre, közelebb lépett hozzám, őőő most komolyan csókolózni fogunk? Nem az lehetetlen, barátja van. Azt se tudtam mit kéne cselekednem, csak álltam ott, mint egy darab fa, teljesen leblokkoltam, ő pedig fejével egyre csak közeledett...

Fontos!!!

Szóval van egy olyan probléma, hogy: sajnos nem tudtam megírni a SOML részt! :( Elnézéseteket kérem, de túl sok program volt most, és nem volt időm :/ Viszont LEGKÉSŐBB hétfő este fent lesz, ígérem!! :)

Jaaa, jut eszembe: több, mint 3 rész lesz még! ;) Cintia~

43. Rész ~Utálom őket!~

Kedves Olvasóóóóók!! :D Visszatérteeeem!! ^^ Ugyan még mindig nem otthonról, hanem a könyvtárból, de sikerült megírni a részt, ezért nem is lett annyira jó, viszont még rövid is lett. :) :/ Majd ha lesz gépem, ígérem sokkal hosszabb részeket fogok írni. ;) Többet nem írok hozzá, jó olvasást! :)) ;)

Nórii :)

***

És akik most az ajtóban álltak, azokra még álmaimban sem gondoltam volna. Eljött hozzám az apukám felöli bagázs. A nenám, batyim és egy unokatseóm. Meglepettségemtől megszólalni sem tudtam.

-Hát..hát ti?-nyögtem ki.

-Szandra, hát nem is örülsz nekünk?-támadott le a nenám, Móni.

-De, de.-erőltettem magamra egy mosolyt.-Anya utalt arra, hogy valakik fognak jönni hozzám, de nem rátok gondoltam.-túrtam bele a hajamba.

-Végre be is engedsz minket, vagy itt fogunk állni?-nézett az órájára idegesen Csaba, a ,,batyim". Utálom ezt a szót, utálom őt így nevezni.

-Bocsánat.-suttogtam.-Gyertek beljebb, bemutatom a többieket.

Befelé jövet végignéztem a cuccaikon, ami elég soknak tűnt és az is volt. 

-Gyerekek!-kiabáltam.-Bemutatom az apukám felöli családomat. Móni, Csaba és Csabi. Hol van Bence?-néztem körbe.

-Ő egy barátjánál van most. Nem akart jönni, inkább elment máshoz. Próbáltam győzködni, de hiába.-magyarázta Mónika.

-Ühhüm, értem.-bólogattam.-Ők pedig a jelenlegi családom: Zayn, Louis, Liam, Niall és Harry, a csajok pedig Stell és Barbi.

-Üdv!-kiáltották a többiek.

-Ne nevezd őket a családodnak, azok mi vagyunk.-mondta rezzenéstelen arccal Csaba.

-Jelenleg ők azok, mondtam már. Ők támogatnak, velük élek.-vágtam vissza.
-Pff. Úgy látszik még gyerek vagy, nem érted ezt meg.

Mielőtt még visszavágtam volna, Móni szólt közbe. Jobb is, hogy közénk állt, mert a végén iszonyatos szócsatába kezdtünk volna, aminek (tapasztalatból mondom) nem lett volna túl szép vége. Talán azzal a lendülettel vissza is húzhattak volna oda, ahonnan jöttek. Igen, nem szívlelem őket, ez tény. De amióta volt egy ,,kis" összetűzésem Csabával, nem igazán vagyok vele beszélő viszonyba, csak akkor szólunk egymáshoz, amikor nagyon muszáj és nem bírjuk tovább. Fogadni merek, hogy most is Móni rángatta ide. Csabiról, meg ne is beszéljünk...Mint az apja.

-Mi most elmegyünk a szállodába kipakolni, kicsit ismerkedünk is addig a várossal. Csabi addig itt marad. Beszélgessetek. Biztos sok mesélni valótok van egymásnak.

Azzal el is mentek. A többiek értetlenül néztek rám, aztán egy mozdulattal mutattam nekik, hogy majd mesélek nekik.

Felmentünk az emeletre Csabival, szótlanul. Becsuktam magam mögött az ajtót, nekidőltem és elkezdtem.
-Na jó, akkor most mindent elmondasz.-fontam össze magam előtt a karomat.-Nyaralni jöttetek, vagy pedig engem ellenőrizgetni?
-És én ezt mire föl mondanám el neked?-flegmáskodott.
-Ide figyelj!-léptem közelebb hozzá.-Lehet, hogy idősebb vagy, de itt mi vagyunk a főnökök és nem apád, nem anyád és nem is te! Szóval tudod, hogy Móni annyira szeretne mindig látni. Ha nem köpsz, akkor teszek róla, hogy soha az életbe még a fényképemet sem fogja látni. Szóval?
-Na jó.-dőlt hátra a széken és durcásan kezdte. Még ő van megsértődve, emberek! Nem neki szólnak bele örökké az életébe!
-Nyaralni jöttünk igazából, de anyáék szerint összekötjük a kellemest a hasznossal és téged is szemmel tartunk.
-Anyáék kérték meg őket erre?
-Nem.
-Akkor?
-Mi akkor?-háborodott fel.
-Akkor mi a f*szért vagytok itt, ha nem kért meg titeket senki? Mit kerestek itt? Könyörgöm! Felnőtt vagyok, tudok magamra vigyázni! Nem is egyedül vagyok. Akkor meg? Én nem kértelek meg titeket ilyenre! Mikor fogok tudni már önálló életet élni, ha folyton a nyakamban vagytok?
És hogy ne maradjon alul, ő is belekezdett a mondandójába, így heves vita alakult ki köztünk, a hangerejünk folyamatosan emelkedett, csoda, hogy senki nem rontott be a szobába.
-Nem hogy örülnél neki. Nem hogy örülnél annak, hogy törődünk veled! Hogy foglalkozunk veled még itt, Londonban is. Hogy azért eljövünk ide, hogy megnézzük hogy vagy, mi a helyzet veled. És ez a köszönet? Hogy leordítod a fejem? Kösz szépen!
-Én nem kértelek titeket arra, hogy ide utazzatok, nem kértelek meg titeket semmire sem, úgyhogy jobb lesz, ha befogod, mert úgy csinálsz, mintha én lennék a hibás.
-Fogd már fel, hogy még gyerek vagy!-rázta a fejét.
-Nem vagyok az!-sütöttem le a szemem.
Megindult az ajtó felé, de mielőtt kinyitotta volna, visszafordult és már normális hangerővel kérdezte.
-Melyikkel vagy együtt?
-Zayn...-suttogtam.
-Az az a göndör?-mutatta ujjával a loknikat.
-Neeeem. A rosszfiú.-mosolyodtam el.
-Pff. Tök mindegy. Homár az összes. Úgy is összetöri a szívedet. Nem tudom mi ez a nagy love. De én tudom a végét, ami sírás lesz, hidd el. Jobb lenne, ha szakítasz vele. Akkor nem fog összetörni és majd depresszióba fogsz esni.-vette vissza újra a durva stílusát.
-Miért esnék depresszióba? Nem, nem homár egyik sem. Te vagy egy paraszt, aki csak látásból alkot az emberekről véleményt. Te egy utolsó senki vagy!-ordítottam és a sírást fojtottam vissza.
-Az előbb mondtad te magad, hogy rosszfiú. A rosszfiúk összetörik a szíved, aztán a padlón hagynak, jól kiröhögnek és új áldozatot keresnek.
-Nem, ő nem ilyen!-ellenkeztem.
-De ilyen, tudod te, csak nem akarod magadnak sem bevallani. Pedig ez az igazság...Megváltoztál Szandi, megváltoztál. Nem is ismerek rád. Elvette az eszed ez a görény. Sok boldogságot!-tapsolt lassan és hangosan, kicsit sem elismerően.
Aztán otthagyott, magamba zuhanva, a gondolataimmal, egyedül. Lehuppantam az ágyra, arcomat a tenyerembe temettem és sírni kezdtem. Nem zokogtam, nem bőgtem, csak sírtam, könnyeim végigfolytak arcomon, melyet kezemmel rögtön le is töröltem. Vajon igaza lehet? Miért ültetett bogarat a fülembe? Nem, nem lehet igaza. Csak meg akart ijeszteni. Zayn szeret és én is őt. Megmutatjuk mindenkinek, hogy igenis erős a kapcsolatunk és senki és semmi nem szakíthat szét minket!

*Zayn szemszöge*

-Csá.-szaladt le a lépcsőn ez a csávó és már ment is ki.
-Heló.-köszöntünk neki kórusba.
-Asszem' valami történt.-állt fel Stella.
-Várj, majd én megyek, megnézem őt.-álltam fel és kettesével szelve a lépcsőfokokat mentem fel az emeletre, Szandi szobájába.
Hogy mégis udvarias legyek, bekopogtam a szobába, de rögtön be is nyitottam. Nem olyan látvány fogadott amire számítottam, hanem sokkal jobb. Ezért megkönnyebbültem, de mégsem nyugodtam meg teljesen.
-Édesem, mi a baj? Mit csinált? Megbántott?
-Ő mikor nem bántott meg?-szipogott.
-Én ezt nem tudhatom.-húztam oldalra a számat.
És még mielőtt még bármit is mondhatott volna, nyílt az ajtó, ahol Stella állt. Eléggé aggódott, látszott rajta.
-Minden rendben?-kérdezte és az ajtófélfának dőlt.
-Igen.-válaszolta Szandi és kifújta az orrát.
Lementünk a nappaliba, ahol már mindenki az ujját tördelve várt minket.
-Mi a helyzet? Megverjük?-pattant fel hirtelen a kanapéról Harry.
-Nem dehogy is!-mosolygott Szandi.-Csak szokás szerint beszólogatott, kritizált. Már megszoktam, csak ez alkalommal mindennél messzebb ment...
-Akarsz mesélni? Mégis hogy kezdődött ez az egész?-faggattam.
-Kiskorom óta csesztetnek, piszkálnak, mindent megszólnak, elegem lett belőle és amikor egyre idősebb lettem, egyre jobban vissza kezdtem szólni, aminek egy nagyobb konfliktus lett a következménye...-mesélte.
-Megértelek, a helyedben szerintem mindenki ezt csinálta volna.-simítottam végig a karján.
-Van egy ötletem!-csillant fel Niall szeme.-Mi lenne, ha csinálnánk egy kis bulit? Csak mi. Talán jobb kedved lesz tőle. Hmm?
-Háááát...vissza fognak jönni. És akkor majd megint kezdik a szokásos dumát.-forgatta szemét.
-Ne törődj velük! Na, buli?-kacsintgatott Ni.

*Szandi szemszöge*

*Néhány óra múlva*

-Igazatok volt, tényleg sokkal jobb a kedvem.-táncoltam a kezemben egy pohár pezsgővel.
-Ennek örülöööööök!-kiáltotta Niall, aki éppen az asztal tetején ugrált és öntött bele a szájába egy korsó sört(?).
És ekkor pedig csöngetés. Lesütöttem a szemem és azon imádkoztam, hogy ne ők legyenek azok. A zene elhalkult, mindenki elcsendesedett. Nos, az imám nem jött be, mert pontosan ők álltak az ajtóban, akik most a legkevésbé hiányoztak.
-Sziasztok gyerekek. Látom buliztok, nem is akarunk zavarni, csak Csabiért jöttünk be.-mosolygott Móni, mint mindig.
-Őőő...hát ő elment. Azt hittem hozzátok.-vakartam meg a tarkómat.
-Tessék? Hozzánk ő nem jött.-pánikolt be.
-Mondtam, hogy még gyerek vagy! Elengeded egyedül Londonban? Felelőtlen és éretlen vagy!-kiabált Csaba.
-Már elnézést, de ő az idősebb és miután földig alázott és sértett, még utána kellett volna mennem?-kértem ki magamnak.
-Ez mind a te hibád! Kellett nekünk ide jönnünk?-ordította torkaszakadtából.
-Nehogy már őt hibáztassa!-állt ki mellettem Stella, Zayn és a többiek.
-Nagy bajban leszel kisasszony, nagy bajban leszel!-emelte fel mutatóujját fenyegetően.

Szünet

Kedves Olvasók!
Sajnálattal közöljük, hogy idő (és számítógép) hiányában a blog 2 HÉTIG SZÜNETEL!!!
Nekünk is nagyon rossz, meg minden, de nekem (Nóri) a gépem még mindig nem lett megcsináltatva, bár arra semmi esély, mert újat fogok kapni, kicsit megégett. :S Cintire pedig nem akarom rásózni ennyi rész megírását. Utána meg pótolhatom ám! Egyébként a két hét utáni részírással is gondjaim vannak, mert nem hiszem, hogy már lesz gépem akkorra... :/ De mindent megteszek majd az ügy érdekében, miattatok!! :)
Internetem ugyan van, de telefonról/tabletről képtelenség lenne számomra egy ilyen hosszú részt megírni... :/
Sajnálom, tudom, hogy csalódást okoztam nektek, de muszáj. Lehet, hogy abban a két hétben még nyaralni is elmegyünk... :/
Szóval két hét múlva újonnan szerzett erővel, frissen találkozunk!! ;) :)) Ígérem, hogy hosszú résszel fogok jelentkezni! :)
Tovább jó nyarat, pihenjetek sokat!! Puszi! :*

Nórii :)

és Cintia~

42. Rész ~Kínos szituáció~

Hello Everybody!
Igen, ezt a részt is én írtam! De ne aggódjatok Nóri befogja pótolni, szóval megkapjátok az ő írását! ;) Azért én írtam, mert valamelyik nap vihar volt, zuhogott, dörgött, villámlott és Nóri olyan "szerencsés" volt, hogy a villám belecsapott nem tudom hova (><) és nincs internetje, de még WIFI-e sincs, hogy esetleg telefonról írja meg...:/ A következő részt akkor ugye ő írja, nem kell aggódni! :) Hű maradva önmagamhoz ez megint csak egy rövid és béna rész lett.... Sajnálom, mást nem tudok írni/mondani! :/ Izgalom nem igazán van benne, talán  egy kicsi a legvégén, de az a következő rész(ek)ben lesz csak igazán izgalmas! ;) Véleményem szerint, lassacskán kezd kibontakozni a történet, mert csak a későbbiekben lesznek csak az izgalmak! ;) Remélem tetszeni fog, jó olvasást! :*
Ui.: Elnézést, ha egy-egy gif/kép nem teljesen illik, a szöveghez, de eléggé nehéz megfelelő gifeket/képeket találni! :/

Puszil: Cintia~

***

-Ígérem anya, hogy nem erőltetem meg a hangszálaimat! Mondd már el kivel, kikkel beszéltél!?-fél órája beszélgetek anyával, és fél órája könyörgök neki. Azt mondta, hogy ne nyaggassam, meg hogy majd megtudom, de tovább folytatta, hogy ,,így hiányzok nekik", ,,ő ezt mondta" még azt sem tudom hány emberrel van szó! Ez nekem rohadtul nem tetszik!
~Nem mondok semmit! De azt mondta, hogy látott a magazinban tudod amit Stella csinált rólad fotó sorozat és gyönyörű vagy! Olyan hamar akarnak látni ahogy csak tudnak!-és már megint kezdi. Szerintem direkt csinálja... Ötször köszöntem el tőle, de mindig feldobott valamit vele/velük kapcsolatban és csak beszélt, beszélt...többet beszélt, mint én és Stella együttvéve! Pedig az nagy szó(!)-Igaz azt megemlítette, hogy szerintük kissé alul öltözött voltál, és, hogy ez milyen fotózás volt ugyan?!-kérem, valaki lőjön le!
-Segííííts!-tátogtam Stellának amikor megláttam. Értetlenül ráncolta a homlokát, sose kértem olyat, hogy segítsenek lerázni az anyámat..egészen mostanáig! Ha most nem teszem le olyat mondok amit később biztos, hogy megbánok....
-Szandi! Kéne egy kis segítség! Szét kell szedni azt a négy "felnőttet" akik most éppen egymást püfölik a mosogató szivaccsal miközben egymáson fetrengenek, bunyóznak!-furcsán néztem rá, mire csak megvonta a vállát. Úgy beszélt, mintha nekem mondaná, de anya is hallja...várjunk! Mosogató szivaccsal ütik egymást? Édes Istenem... Ja, Stell ezt csak kitalálta, ennyire még ők sem hülyék, ugye?
-Bocsi, anyu, de most mennem kell! Majd beszélünk! Szia, puszi! Szeretlek!-hadartam el s mielőtt még bármit is mondhatott volna, letettem. Megkönnyebbültem fújtam ki a levegőt.
-Na mi az? Történt valami? Feszültnek tűnsz!-dőlt az ajtófélfának.
-Attól tartok, hogy valami lesz amire legkevésbé se vagyok kíváncsi! Anya célozgatott valakire/valakikre, hogy beszélt vele/velük és, hogy akarnak látni meg ilyenek, szerintem vendégek lesznek, méghozzá olyanok akiket a hátam közepére se kívánok! Szinte már elárulta, hogy valakik jönnek, de nem tudom, hogy kik és ez kib*szottul idegesít!-sejtésem van, hogy kik lesznek a vendégek, de nagyon remélem, hogy nem ők! Mert, ha igen én kitépem az összes hajamat...
-Nem csodálom, hogy idegesít! Abba reménykedj, hogy ne Zoliék legyenek azok, mert akkor...uhh!-húzta el a száját. Kis segítség: Zoli a volt pasim, és annak van valami béna "csapata", nem a legszebben váltunk el, nem tudta elviselni, hogy szakítottam vele, ja és a legrosszabb gyűlöli a One Direction-t ami ugye alapból nem jó, de így meg pláne!
-Ne is mondj ilyet! Mi volt ez a zaj?-utalok a csörömpölésre, olyan mintha leesett volna valami, még egyszer, még egyszer.
-Basszus! Mindent összetörtnek a barmok! Tudtam, hogy nem szabadott volna ott hagynom őket  vagy legalább el kellett volna venni a szivacsot!-indult meg a konyha felé.
-Nem mondod, hogy igaz volt amit mondtál?-nevetve követtem. A konyhába beérve meg is kaptam a válaszomat.... Esküszöm, mint négy óvodás!
-Visszakaptad a hangodat, használd! Én addig szerzek söprűt, mert ezt a mocskot minél hamarabb fel kell takarítani, már csak azért is, mert tuti, hogy valaki belelép/nyúl az egyik üvegbe!-mosolygott rám kedvesen. Kösz, rám hagyod a barmok megfékezését! Én is szeretlek!
-Na, kösz! Mi van akkor, ha elmegy? Valószínűleg te leszel az első és egyetlen aki megfogja vágni magát!-van egy olyan érzésem, hogy valamit nem kellett volna mondani.... Jó, újra beszélni.
-Szandi drágám! Nem tudom nálatok, hogy megy, de nem a hang szokott elmenni, hanem az ember! Kapd be, ja majd Zayn-ét, de vigyázz tudod most műtötték a torkod!-kacsintott.
-Ajjhh, perverz! Úgy tudtam, hogy félre fogod érteni!-szűkítettem össze szemeimet, de elnevettem magamat.
-Ez, de jó volt! Ügyes vagy Stell!-kiabálta Harry..valahonnan. Hova lettek?
-A két perverz!-hallatszott Liam hangja, még mindig nem tudom honnan...
-A perverzség csak jó!-válaszolta egyszerre a két szexi képzelő erejű, furi...
-Nem, hogy örülnél Liam, hogy a barátnődnek, piszkos a fantáziája?!-az egész házban visszhangzott Louis hangja, hol vannak, de komolyan!
-Ne, forgassátok ki a szavaimat!-háborodott fel-Ki mondta, hogy nem örülök, hogy Stella perverz?
-Hol a f*szban vagytok?-kérdeztem rá, ami igen csak foglalkoztatott.
-Zaaaaayn! Jó lesz, ha csinálsz valamit a barátnőddel, feszült és folyton a d*gáson jár az esze, most már szabad csinálni!-és ezt Stella úgy halál komoly arccal mondta, érzitek azért-Hogy neked folyton a sz*xen jár az eszed!-tátotta el száját.
-Bagoly mondja verébnek!-védett meg Liam. De jó, hogy választ kaptam a kérdésemre!
-Na, TE csak hallgass!-kontrázott Stella.
-Úgy van beszéljétek meg, hogy mennyit csináljátok, meg, hogy hogyan, figyelünk!-röhögött Harry.
-Niall-től megkérdezni a dolgokat! Ő pont Liam és Zayn szobája között vannak!-rukkolt elő Louis  a csodálatos ötlettel. Még mindig nem tudom hol vannak...
-Szerencsés!-eltudtam képzelni Hazza arcát ahogy ezt mondta. *Puff* megint leesett valami.
-Harry, te komolyan azt akarod hallgatni, hogyan b*sszuk a nőinket?-hallatódott Zayn hangja is-Ne higgyétek azt, hogy ők annyira ártatlanok! Tudtátok, hogy Niall ,,sikítsd a nevemet, ha elmész" fajta?!-ez speciál igaz...de még mindig nem tudom hol vannak!
-Jaja! Meg zenére szoktak ágyneműt gyűrni!-folytatta Liam. *Placcs* és valamit olyan esett le amiben víz volt.
-Stella! Jut eszembe, beszélnem kell veled!-Hazza.
-Beszélj?!-nevetett, de közben kérdően nézett rám. *Bumm* ez valami nehéz tárgy volt, ha azt hiszik ezt mi takarítjuk fel akkor nagy tévedésben vannak.
-Négy szemközt!-torok köszörülés volt hallható, gondolom Harry-től, mivel ő beszélt... Amúgy megjegyzem fogalmam sincs hol vannak...még mindig.
-Kéne aggódnom, hogy a barátnőmmel akarsz beszélni, négy szemközt és ez úgy jutott eszedbe, hogy a sz*xről  beszéltünk?-nem tudtam eldönteni, hogy ezt komolyan gondolta vagy csak hülyéskedett Liam, talán a kettő között...
-Ha elő jössz beszélhetünk!-túrt bele hajába Stell. Mint derült égből villám csapás, az összes fiú megjelent a konyhában, vizesen, szakadt ruhákban, horzsolásokkal, ezt mégis hogy csinálták?
-Őőő...hol akarsz beszélni?-tördelte ujjait a barna hajú lány. Ideges. Miért? Nem értem, Stellának miért kell túl paráznia mindent....
-A szobámban?!-inkább kérdésnek hangzott.
-Felőlem! Elintézed őket?-tekintett végig a vizes bagázson...b*zdmeg milyen kreatív vagyok!
-Hát persze!-mosolyogtam alattomosan-Na, szóval! Szeretnétek, ha segítenék?-válasz: heves bólogatás-Ez az a dolog ami nem fog megtörténni! Ti csináltátok, ti is rakjátok rendben! Remélem, tudjátok, mindennek a pontos helyét! Ha valamit nem tudtok hol van, keressétek! Ha nagyon nem találjátok akkor kérdezzétek tőlem! De csak, ha már mindent felkutattatok, mert ,,A Szent Johanna Gimi"-t fogom olvasni! Világos? Remek! Akkoooor...jó munkát!-csaptam össze tenyeremet, majd megindultam a szobám felé. Régen olvastam könyvet, pedig nagyon szerettem/szeretek, de bevallom őszintén most voltak sokkal fontosabb dolgaim is...
,,A Szent Johanna Gimi. Kezdet" annyira szeretem ezt a könyv sorozatot, most fogom harmadszorra elolvasni s már tudom mi fog történni, meg, hogy Cortez és Reni összefognak jönni, én mégis ugyanakkora izgalommal olvasom el újra és újra. ,,A bútor szállítók kora délután végeztek is, úgyhogy egyedül maradtam az új szobámban, a világ legnagyobb rumlijának a kellős közepén. Eredetileg..." anya kire/kikre célozhatott? Mindegy, most olvasok. ,,....leg egy csomó dolgom lett volna, de az egyik doboz tetejére dobva megtaláltam a naplóm, aminek a létezéséről egyébként teljesen megfeledkeztem, mert amikor anyu nyár elején megvette nekem, akkor még nem nagyon érdekelt, és félreraktam." miért nem mondja el? ,,Most a kezembe került, és az üres lapokat nézve rájöttem, hogy jópofa lenne beleírni valamit." anyu mindent elmond nekem, akkor ezt miért nem? Biztosra veszem, hogy tudja nem fogok örülni. ,,Először nem tudtam, mit kéne, anyu olyanokat mondott, hogy ,,egy tizennégy éves lány legjobb barátja a naplója", meg hogy a ,,kamaszkor meghatározó része a napló írás"..." nekem ez nagyon nem tetszik. ,,Ezeket nagyrészt azokból a szak könyvekből szedte, amiket előszeretettel böngész. A szüleim a tinédzserré válásomat tragédiaként élik meg, pedig szerintem teljesen normális tizennégy éves vagyok." tuti, hogy anya azért nem mondja el, mert tudja, hogy tiltakoznék ellene. Ismerem. Lehet, hogy paranoiás vagyok, de rossz előérzetem van...

*Stella szemszöge*

-Miről szerettél volna beszélni?-piszkálgatom a haj tincsemet.
-Átöltözök, rendben?-mosolyog, gödröcskéi látszanak, csak bólintok. Amíg ő öltözködik addig én a képeit nézegetem amik ki vannak rakva az egész szobába, olyan cuki volt kisbabaként, a legtöbb kép pillanat kép, az ilyen pillanat képek a kedvenceim, egy-egy percet örökít meg ami már soha nem fog visszatérni, én is csináltam/csinálok ilyen képeket, ha jól tudom a gépemen van 700, a fényképezőn, telefonon, tekercsekben meg kinyomtatva meg összesen 2000, szeretek fotózni na! Az egyik kép különösen megragadta a figyelmemet; Gemma és Harry voltak rajta még kicsiként, éppen amint ölelkeznek, a kép alá az van írva: testvéri szeretet.
-Le se tagadhatnátok egymást a nővéreddel!-fordultam hátra, megfeledkezve, hogy Harry öltözködik. A lehető legrosszabb pillanatban fordultam meg, mivel Harry pont akkor..volt..khmm...meztelen!

Látszólag Harry-t nem zavarta a szituáció, velem ellentétben amint felfogtam, hogy mit is látok azonnal  megfordultam, és eltakartam a szememet, bár feleslegesen, láttam azt amit látni lehet...
-Bocsánat, bocsánat! Elfelejtettem, hogy épp  öltözködsz, sajnálom!-magyarázkodtam, szemeimet még mindig takartam.
-Én nem!-hallottam rekedtes nevetését. Most azt..mondta..őőő..komolyan..á, mindegy, félreértem!
-Kész vagy?-motyogtam tenyerembe.
-Igen, visszafordulhatsz!-szórakoztatónak találja. Lassan fordulok meg, megbizonyosodva arról, hogy Harry-n van ruha...melegítő nadrág van rajta, így megmutatva felsőtest...
-Szóval! Miről szeretnél beszélni? Csak nem csaj ügy?-dőltem rá az ágyra.
-Neem! Vagyis van egy lány, de abba nem tudsz segíteni! Majd megoldom...-kacsintott-Szerintem apukád el van tájolva egy kicsit!-túrt bele göndör hajába.
-Ezt, hogy érted?-oké, hogy apa nem kedveli Harry-t, mert én is láttam, hogy néz rá, de nem értem miért van eltájolva...
-Tudod van az a apa-pasi beszélgetés, ,,ha összetöröd a lányom szívét akkor..."?!-persze, hogy tudom, de ez, hogy jön ide?
-Igen. Liam azt mondta nem volt ilyen, ezek szerint akkor kedveli őt!-akaratlanul is mosolyogtam.
-Őőőő...nos! Igeeeeen! Liam nem kapott ilyen beszélgetést, hanem én kaptam! Apukád tudja, hogy Liam-mel  vagy együtt, de úgy figyelmeztetett, hogy, ha kihasznállak és összetöröm a szívedet akkor annak lesz következménye!-vakargatta tarkóját.
-Tessék?-nyitom nagyra szemeimet-Ha tudja, hogy Li-vel vagyok együtt akkor miért mondta neked azt, hogy ha kihasználsz stb..?
-Ha én azt tudnám! Valami olyat mondott, hogy ő látja, hogy nézek rád meg hogy ismeri a magam fajtát... Mindegy, csak gondoltam jó lenne, ha tudnád!-nézett szemembe.
-Miért hogy nézel rám? Barátilag, abba semmi rossz nincs, hiszem azok vagyunk!-mutogattam kezemmel-Van még valami amiről tudnom kéne?
-Nem, nincs!-mosolygott.
-Rendben, köszönöm, hogy elmondtad!-öleltem át nyakát, cselekedetem, mintha meglepte volna, de viszonozta. Imádom apukámat, de néha még én se értem. Hazz-al BARÁTOK vagyunk, BARÁTOK nem több! Harry nem néz rám másképp, mint Szandira vagy Barbira. Nem tudom honnan vette apa, hogy Harry többet táplálna irántam vagy esetleg én iránta! Én Liam-et szeretem! Hazza-nak tetszik valaki akiről érdekes módon nem beszélt... Kíváncsi vagyok ki az a lány...

*Liam szemszöge*

-Ne siránkozz már Zayn! Mit akarsz tök jól haladunk! A konyha, nappali kész van, már csak egy kis rész van!-biztattam Zayn-t a további munkára. B*zdmeg mekkora felfordulást csináltunk, csak tudnám hogy?! Igazából azt sem tudom a konyhából, hogy jutottunk a nappaliba, onnan a halba, furcsa dolgok ezek...
-Először is; én nem siránkozok. Másodszor; nem csak mi csináltuk!-morgott miközben az egyik törött vázát szedte össze.
-De pont, hogy azt csinálod! Harry Stellával beszél, Louis meg...tényleg hol  van Louis?-mióta elkezdtünk pakolni nem láttam. Most azt ne mondjátok, hogy elbújt!?
-A rohadééék!-sziszegte fogai között Malik-Tomlinsoooooooooooon!-kiabálta.
-Mi van?-kiabálta vissza.
-K***a gyorsan gyere és segíts takarítani!-kitaláljátok Zayn ezt, hogy mondta?! Hát persze, hogy kiabálva.
-Neem! Nélkülem is milyen jól haladtatok, az a kicsi már semmi!-igen, nálunk ez a kommunikáció.
-Ha nem jössz segíteni, megmondalak Szandinak!-szálltam be a "halk" társalgásba.
-Nagyon érett dolog volt ez tőled!-jelent meg a nagy Louis Tomlinson.
-Az lehet, de legalább bevált!-mosolyogtam önelégülten.
-Mi az?-nevet fel kínosan Tommo, mikor észrevette, hogy Zayn méregeti. Lemaradtam valamiről emberek!
-Semmi.-válaszolta kurtán, majd hátat fordított.
-Egyébként hol van Harry? Neki nem kéne segíteni?!-érdeklődött Louis, közben  az egyik fotelt állította vissza.
-A szobájában Stell-el. De kéne, csak most beszélgetnek.-válaszolta nem túl kedvesen Zayn. Nem az volt a baja, hogy Harry nem segített, hanem valami más, mintha Louis-val lenne valami...
-Te ehhez mit szólsz Liam? A csajod és a nőcsábász egy szobában?!-lökte meg vállaimat(Louis).
-Semmit, mindkettőjükben bízok!-vágtam rá. Talán túl hamar...
-Á, itt is vannak az említettek!-kiáltott fel Lou. Miért ilyen hangos?
-Úgy látom Szandi kiadta a feladatokat! Ügyesek vagytok, de ugye tudjátok, hogy még van mit csinálnotok!-miért élvezik a nők, ha kínozhatják a férfiakat?! Szandi is mosolyogva adta ki a TAKARÍTÁSI feladatokat, most meg Stella is mosolyogva mondja, hogy még kell mit csinálnunk, hát kösz! Ördögfajzatok...
-Abban reménykedtünk, hogy majd te segítesz nekünk!-nézett rá kiskutya szemekkel Zayn. Hát haver, ez nem fog beválni nála.
-Tényleg? Akkor nem reménykedtetek eléggé!-paskolta meg arcát-Ti csináltátok, ti rakjátok rendbe!-minden  nő ezt  mondja(?)-Ameddig ti pakoltok, én megcsinálom a kaját, de ne aggódjatok majd Harry segít nektek!-jelentette ki, mire a göndör hajú, félmeztelen(??) fiú felkapta a fejét.
-Kimondta, hogy én segítek?-ráncolta homlokát Hazz. Miért félmeztelen?
-Őőő...én?! Te is ugyanúgy benne voltál, a minimum az, hogy segítesz nekik! Legalább most megtanuljátok, hogy nem szabad ezt csinálni! Hagylak titeket dolgozni, jó munkát!-kacsintott, majd mielőtt bármit is szólhattunk volna el is tűnt a konyhában.
-Igazi hajcsár!-zsörtölődött Harry. De most komolyan! Hol a pólója?
-Hallottam! Inkább csináljátok!-kiabálta ki a konyhából. Mondom én, hogy mi így beszélgetünk.
-Mindjárt kész vagyunk! Csak csináljuk! Harry? Miért nincs rajtad póló?-kérdezett rá Zayn.
-Átöltöztem, azt' nem volt kedvem felvenni! Meleg van.-vont vállat. Állj! Átöltözött? Mikor? Hol? Stella előtt? Á, biztos nem! Harry nem olyan.

*Szandi szemszöge*

,,Cortez üzenete: Itt vagy?
Ezt tíz perce küldte, a neve melletti ikon zöld, tehát online. És igen, itt vagyok. Persze, hogy itt. :)" ááááá, akárhányszor elolvasom ez a reakcióm. Az első kötet pipa, most jön majd a többi 7! Végül sikerült túltennem magamat az anyás parán és tudtam olvasni, olyan jó volt megint belemerülni egy könyvbe. 386 oldalt elolvastam 2 óra alatt, szép teljesítmény nem? Még a fiúk sem zavartak...annyira. Viszonylag csöndben voltak, csak egyszer kiabáltak, de akkor Loui-t keresték, aki mint kiderült elbújt...a hülyéje! Egyszer sem zavartak, hogy mi hol van, szóval vagy nagyon ügyesek voltak és mindent megtaláltak vagy a ház még mindig katasztrófa sújtotta területnek néz ki. Jobb, ha megnézem! Felkeltem az ágyról, jobbra-balra forgattam derekamat, úgy recsegett, mint egy 80 éves embernek, okééé.... Az ajtómon kilépve, a FIFA (Ez egy focis játék, gondolom tudjátok, de, ha nem akkor most már igen! :) Cintia~) zenéje ütötte meg a fülemet, ha ezek úgy játszanak, hogy rendetlenség van, én megölöm őket! Nem tudom mennyire jöttetek rá, de utálom a koszt! Mindennek milliméter pontosságra a helyén kell lenni! Ahogyan sétáltam lefelé kellemesen csalódtam, minden a helyén, minden fel van takarítva, ügyesek voltak.
-Szépen összepakoltatok!-dicsértem meg őket miközben áthaladtam a nappalin-Stella?
-Kösz! Konyha!-válaszolták egyszerre. Ilyenkor bármit mondhatsz nekik a válaszuk: aha, persze, ühüm, hmm...
-Jó, hogy jössz Szandi! El se fogod hinni, mit láttam!-tette le a kést amivel éppen húst szeletelt.
-Naaa! Micsodát?-nevettem, valószínűleg egy apróság amit megint csak Stella gondol nagynak...
-Harryt. Meztelenül!-Stella.
-Tessék?-sikítottam, még szerencse, hogy nem ránk figyelnek-Most csak hülyéskedsz? De miért hülyéskednél ilyennel?! Úr Istenem! Tényleg láttad! És? Milyen volt? Hogy történt, hogy láttad meztelenül? Hol? Mikor? Miért csak most...-tovább folytattam volna, ha nem szólal meg a rohadt csengő.. Mindig a legrosszabbkor! Szokásomhoz híven -amit már kezdek  nagyon unni- indultam ajtót nyitni.
-Máris nyitom!-*Csengetés* *Kopogás* *Csengetés* ki az az elmebeteg aki nem érti, hogy ,,máris nyitom" az emberek hülyék....-Jövök! Ki az?-nyitottam ki az ajtót...

41. Rész ~Mint egy család~

Hello Everybody!
Sajnálattal közlöm, már augusztus van! :'( Körülbelül egy hónap és ismét suli -.- Utálom a szeptembert!! Őőő nem igazán tudom milyen részeket fogok írni, mert most év közben jobban ment az írás, mint a nyáron, de most lesz NÉGY új tantárgyunk és nem a legkönnyebbek... Mindegy megfogom/megfogjuk oldani! :) A rész rövid lett amit sajnálok, de eléggé siettem is vele! :/ Bár Nórival a héten -asszem'- 3-szor találkoztunk, de nem a blogot beszéltük meg... Nekünk is nyár van! :(: Remélem azért tetszeni fog a rész! :) Nem húzom tovább az időt, jó olvasást! :*

Puszil: Cintia~

***

Zavartan és idegesen követtem Kristófót az erkélyre. A végére még kitudom mondani rendesen a nevüket, olyan nehezen kiejthetőek... Az erkélyre kiérve megcsapott a hűs londoni levegő, kösz London! Nem vagyok eléggé beszarva még az időjárás is megnyugtató, igazából fogalmam sincs mit akarhat Kristóf. Tudtommal nem tettem semmi rosszat, amúgy nem Liam-mel kéne beszélnie, hogy ,,Ha összetöröd Stella szívét ezt meg ezt teszem veled..." ez most egy ilyen beszélgetést lesz? Hisz' azt Liam-mel kéne, nem?!

Kezdem elveszíteni a fonalat! Kiszámíthatatlan egy ember pont, mint a lánya. Az eddig itt töltött időből, eléggé kiismertem a szülőket, körülbelül az apukákat is, bár én úgy nevezem őket ,,Csendes megfigyelők", de egy rossz szó/lépés és egy ütéssel földre küldenek, hál' Istennek nem történt ilyen..eddig legalábbis! Míg az apák megijesztenek addig az anyákat imádom! Szerintem mióta itt vannak felszedtem vagy 5 kilót.. Bár mondták a lányok, hogy, ha kajáról van szó nem ismernek nemet, azt hittem csak túloznak, aha jó is lett volna. Torokköszörülés rántott ki gondolataimból. Kék szemeivel furcsán méregetett. Ha nem lenne ekkora és Stella nem mondta volna el, hogy hány erős ember versenyen volt nem is félnék...annyira! Ujjait megrecsegtette. Félnem kéne? Mert kezdek egyre kevésbé félni. Mi lehet a legrosszabb? Behúz, na és aztán?! Kaptam már "pár" ütést, na jó nem ekkora embertől, de kaptam! Mindegy nem agyalok ezen pillanatok múlva úgy is megtudom, remélem...

-Nos! Mit akarsz a lányomtól?-hú, ő aztán nem kerülgeti a forró kását. Várjunk csak! Honnan tudja, hogy akarom a lányát, őőő, vagyis honnan veszi, hogy akarok valamit Stell-től?
-Ezt nem egészen értem uram!-nem hazudtam, tényleg nem értettem.
-Kristóf! Hívj Kristófnak! Látom hogyan nézel rá és nagyon nem tetszik! Nem azért, mert barátja van az a ti dolgotok, de ismerem a fajtátad! Nem akarom, hogy egy ilyen kihasználja!-rám se nézett úgy mondta, a korláthoz dőlve kémlelte a tájat miközben nagyokat szívott cigiéből.
-Én nem n-nézek sehogy Stellára, maximum barátként! Hogy érted azt, hogy kihasználja egy ilyen? És pontosan pasija van aki az egyik legjobb barátom, és Stella is barát csak barát! És egy barátot nem használunk ki!-még magamat is megleptem a dühös hangnemmel.
-Pöcs aki csak megd*gni akarja!-von vállat-Nem hiszek neked! Minden mozdulatát követed! Számodra ez több, mint barátság! Hiába a barátod barátnője attól táplálhatsz érzelmeket iránta, bár nem ajánlatos! Engem az zavar, hogy ez az "érzelem" addig terjed míg az,ágyadba kerül! Ismerem az oda vezető utat az mézes-mázos, "szerelmes", amikor meg megkaptad amit akartál, kidobod, mint egy használt rongyot. Ilyen az én babámmal nem fog történni! Mert, ha mégis..akkor következményei lesznek! Világos?-csapta össze tenyerét.
-Mint a nap!-bólogattam hevesen.
-Helyes! Képzelem miket gondolsz most rólam, de hidd el, ha lesz lányod megérted! Ezt leszámítva jó gyereknek tűnsz!-csapkodta meg hátamat mikor elhaladt mellettem. Mégis csak nekem tartott hegyi beszédet, hogy ne törjem össze Stell szívét. Én?! Értitek?! Én! Nem a pasija törné össze a szívét, hanem az egyik barátja, mondjuk megértem, hogy félti Stellát én is fogom félteni a kislányomat, de hogy tőlem?! Eszem ágában sincs, hogy fájdalmat okozzak neki. Egy valamit nem értek! Minek beszélt velem arról, hogy ne használjam ki, hisz' ahhoz KETTŐ ember kell(!)...

*Barbi szemszöge*

*Magyarország*

Szinte futva szálltam le a repülőgépről, minél hamarabb látni akarom a kisfiamat! A leszálló utasoktól kaptam néhány nem túl kedves megjegyzést a tolakodásom miatt, hát kapják be! Hónapok óta nem láttam a gyermekemet még jó hogy sietek! Majd' megszakadt a szívem amikor hallottam Marci csalódott hangját amikor megtudta, hogy nem leszek itthon a születésnapi buliján -amit úgy szerveztem meg London-ból, de nem baj megérte(!)- én magam se hittem, hogy itt leszek, sajnos a partyról már lemaradtam, mert itt már ugye este van -hülye időeltolódás- , de legalább láthatom! Alig 1 óra és ismét megölelhetem és ezt csak Ni-nek köszönhetem, az ő ötlete volt ez az egész és ezért hihetetlenül hálás vagyok, annyira szeretem! Mire feleszméltem már a többiek is lejöttek a gépről s a csomagjaink is megvoltak, ezt hogy? 1000 wattos mosollyal húztam kifelé Niall-t aki kuncogva követett, ahogyan kiléptünk az ajtón mosolyom még nagyobb lett, ha ez lehetséges. Legutóbb akkor voltam/voltunk itt mikor a fiúkhoz költöztünk...mennyi minden változott azóta! Taxit stoppoltunk, majd miután beraktuk a bőröndöket, végre elindultunk, az út pontosan 41 perc volt, de vagy 120-nak tűnt, megérkeztünk nem hiszem el mindjárt találkozhatok a kisfiammal -akire a szomszéd néni vigyázott, ő bébiszitterkedett még nekem is anno '56-ban- olyan hosszú idő után, ismételten megragadtam Niall kezét, ujjainkat összekulcsolva indultunk a bejárati ajtó felé anyáékra hagyva a csomagokat, megfogtam a fém kilincset, lassú mozdulatokkal nyitottam ki. Nevetés és lépések zaja hallatszódott, bárhol bármikor felismerem ezt a nevetést!
-Mama, Papa! Máris hazajöttetek? Képzeljétek mit kaptam!-szaladt vigyorogva az ajtóhoz majd egy pillanatra megállt, először rám utána Niall-re nézett, ismét mosoly jelent meg az arcán-Anyaaa!-szaladt felém, karjaimat kitártam és,ölelésembe zártam, nyakamat erősen szorította nekem pedig muszáj volt sírnom, meghitt pillanatunk közben anyáék is bejöttek s mosolyogva nézték a jelenetet-Anyu?! Lehet egy kérdésem? Ő ki?-nézett a mellettem álló szőke férfira.(Gondolom nem kell mondani, hogy Barbi és Marci társalgása magyar nyelvű!:) Cintia~)
-A barátom!-mosolyogtam. Lefordítottam Niall-nek is aki szintúgy mosolygott, mint mi.
-Hey, Niall!-nyújtotta felé kezét, direkt mondta ilyen egyszerűen így még ő is megérti.
-M-marci!-dadogott.
-Kérdezd meg tőle, hogy tetszik-e neki az ajándék!-tekintetét le se vette Marciról, megbabonázva nézte.
-Említettél az előbb egy ajándékot! Hogy tetszik?-szemei felcsillantak-Szerintem te is érted a választ!-fordultam Ni-hez. Újra itthon!

*Néhány nap múlva*

-Milyen jól kijönnek! Főleg ahhoz képest, hogy nem is egy nyelvet beszélnek!-jegyezte meg anya miközben az udvaron játszó életeimet néztük. Igaza van! Meglepően jól kijönnek! Kerti grillezésnek indult a végére meg sárbunyó vagy minek nevezik ők.. Telefonom hangos csörgésbe kezdett, utálom ezt a hangot, de csak erre figyelek fel!

~Barbikááám! Luxus hívni? Már frászban voltam, hogy lezuhant a gépetek!-csendült fel Stella hangja, de úgy, hogy elkellett tartanom a készüléket, a háttérben nevetés volt hallható.
-Stellácskááám! Luxus felvenni? Már frászban voltam, hogy neked is csöndben kell lenned!-utánoztam. ~Idióta, Szandit hívtad aki fel is vette, de ugye nem szólalhat meg...-röhögött ki-Várj! Alexandra afelől érdeklődik milyen otthon? Marci, Niall? Ugye hozol dobostortát?
-Isteni! Többet vannak együtt, mint velem! Talán, ha nem faggatsz!-és óra indul, meddig bírja!?
~Szemét... Inkább add Marcit ő legalább kedves!-jó stratégia, beszélni se beszél velem és így nem faggat, okos...
-Marci! Gyere, Stella néni beszélni akar veled!-kiabáltam az éppen sárban "verekedő" gyerekemnek. Istenem...
~Hazajössz megütlek! Nem vagyok néni!-háborodott fel, de elnevette magát. Átadtam a telefont a csupa sáros fiamnak, az gáz, ha a pasim körülbelül ugyanolyan sáros volt és élvezte látszólag?!
-Szia! Köszönöm! Igen! Niincs! Vanessza-pirult el-Szandi nincs ott? Jaaa, áhhá! Őőő anya nem csak Niall! Nem kell mindenről tudnia!-mosolygott alattomosan-Igen Niall mondta ezt! Visszaadlak anyának, mert Niall-el épp iszapbirkózunk! Én is szeretlek titeket! Sziaa-adta vissza a telefont majd szaladt is vissza Niall-hez. ~Szandi kérdezi, hogy beszéltek Niall-el ehhez képzelj egy értetlen fejet! A fiad úgy beszél, mint egy igazi pasi!-korához képest tényleg érett, de hogy ennyire!?
-Én se tudom! Valahogyan megoldották! Hogy bírod Szandim, hogy nem beszélhetsz?-sajnáltam szegényt, de már csak pár nap és ismét beszélhet.
~Ugyanolyan, mint a többi pasi kis sunyi! Üzeni alig várja, hogy megszólalhasson! Valami kib*szottul szar, hogy eddig nem beszélhet! És...-motyogott-Ennyi!
-Van egy olyan érzésem, hogy írt még valamit! Jól gondolom?-emeltem fel szemöldökömet.
~Egy perc! Leírja úgy, hogy mi is értsük!-szólalt meg Louis-És ez az idióta se könnyíti meg a dolgomat, mert folyamatosan dumál!
-Fogd be a száját!-javasoltam.
~Mikor jöttök haza?-váltott témát Harry(!!) okééé...
-Még olyan 2-3 napig itt leszünk! Később még beszélünk, de most megyek kiszedem a két hülyét a sárból! Puszi, helló!-válaszukat meg se várva indultam a két "birkózóért"-Látom élvezitek a sarat, de most kifelé!-először magyarul majd angolul mondtam-Ilyen is csak nektek juthat eszetekbe! Két hülye...-egymásra néztek, vissza rám s máris a sárban találtam magamat, ugyan honnan tudják mire gondol a másik?! Nem tudom ennek örüljek-e vagy féljek, hány összeesküvés lesz majd ellenem, te jó ég!
-Na megálljatok! Most mindketten kaptok!-vigyorogtam gonoszan. Basszus tényleg király az iszapbirkózás -megtanultam(!)- már csak nem két, hanem három hülye van! Olyan mintha..mintha..egy..egy család lennénk!

*Szandi szemszöge*

-Vigyázzatok magatokra gyerekek és egymásra is! Annyira hiányoztok!-ölelgeti lányát Erika-Megnyugodtam, hogy biztonságban vagytok! Legközelebb majd ti jöttök! -búcsú ölelések és puszik hada.
-Olyan rossz, hogy nem hallhatom a hangodat!-tűri anya hátra az egyik kósza haj tincsemet-De holnap már beszélhetsz amint reggel felkelsz hívj és ez parancs!-puszilja meg fejem búbját. ,,A Magyarországra tartó gépre kérjük kezdjék meg a beszállást! Köszönjük!"
-Sziasztok!-integettek. Hiányozni fognak! Annyira jó volt, hogy itt voltak, nagy anya-lánya beszélgetések -az én esetemben sajnos ez kevesebb volt-, apa-lánya "bunyók" imádom a családomat! Egyre izgatottabb vagyok a holnapi nap miatt, de félek is mi van ha..Nem! Nincs olyan, hogy ,,ha"! Csak pozitívan!

*Másnap reggel*

-Gyerünk Szandi! Beszélj! Nem lesz semmi baj!-bíztatott Zayn. A többiek fél órája próbálnak rábírni, hogy beszéljek, de bepánikoltam! Baromság, hogy nincs ,,ha" mindig ott van az a ,,ha" meg ,,de", mi van akkor, ha valamit elb*sztak? Nem, inkább nem szólalok meg és akkor nem derül ki!
-Beszélj, kérlek! Az én kedvemért! Hagy halljam a gyönyörű hangodat!-puszilgatott Zayn, de nemlegesen megráztam a fejemet.
-Ha megszólalsz eszek fagyit...kanállal!-nyelt nagyot Liam.
-Ha beszélsz akkor kivasalhatod a hajamat!-túrt bele göndör fürtjeibe Hazza. Ígéretes...
-Ha mondasz egy szót Kevin-nel és velem tölthetsz egy napot!-na jó, mégsem szólalok meg! Egyre hülyébb és hülyébb dolgok hangzottak el mit kapok/csinálunk, ha megszólalok, de ajkaimat egy vonallá préseltem,
semmi pénzért meg nem szólalok, a további életemet némán élem le ennyi!
-Terhes vagyok!-szólalt fel Stell.
-Mi van?-tört ki MINDENKI. Gyorsan számhoz kaptam Stella ajkait egy önelégült mosoly díszítette.
-Komolyan? Apa leszek? Úr Istenem! Nem számítottam rá, de megoldjuk! Felneveljük és mindenben segíteni fogok!-mosolygott Liam majd amilyen erősen csak tudta megölelte barátnőjét akinek nem sok kellett, hogy pofán röhögje.
-Nyugi José'!-nevettem-Csak azért mondta, hogy megszólaljak és bármennyire fáj beismernem, de sikerrel járt!
-Jó hallani újra a hangodat!-csókolt meg Mr. Malik.
-Honnan tudod, hogy te lettél volna az apja?-hahotázott Harry. (Ezt, de fura volt leírni!>< Nem akartam (annyiszor) ismételni! Cintia~)
-Megyek felhívom anyát!-kaptam fel telefonomat, kifele menet a konyhából pötyögtem a számot, első csörgésre felvette.
~Minden rendben van?-"köszönt".
-Neked is szia anya!-mosolyogtam.
~Beszélsz?-inkább hangzott kérdésnek, mintsem kijelentésnek.
-Tudtommal 1 éves korom óta igen!-nevettem fel-Nem tudtam a búcsúzáskor mondani szeretlek titeket és hiányozni fogtok!
~Úgy hallom vicces kedvedben vagy! Mi is, te is! Képzeld!-eltudtam képzelni ahogyan felugrott-El sem hiszed kivel beszéltem!-hallottam ahogyan mosolyog.
-Kivel?-ráncoltam össze homlokomat. Rossz előérzetem van...
~Mondtam nekik, hogy most voltunk nálatok, hogy a párjaitok nagyon édesek stb.. És akkor mondta, hogy mennyire hiányzol nekik.
-De kinek mondtad anyu?-kezdtem ideges lenni.
~Hogy mennyire szeretnének látni. Azt mondta, hogy szeretnének meglátogatni...majd egyszer!-tette hozzá-És ezt nem fogod elhinni pont most mennek London-ba!-sikított anya. Ezzel most nem azt akarta mondani amire gondolok, ugye?! Egyáltalán kiről vagy kikről van szó(?)...

40. Rész ~Házasság, család, gyerekek?~

Drága Olvasóink! El sem hiszem, hogy megérkeztünk a 40. részhez! Hogy repül az idő! :') És nemsokára (na jó, az még odébb van de akkor is :D) a blog 1 éves lesz! :)) Köszönjük a sok-sok támogatást! :) És Boldog Szülinapot a 1D-nek!!! ♥ El sem hiszem, hogy ilyen hamar eltelt ez a négy év, bár én Liam szülinapján leszek pont egy éve Directioner. Kettős ünnep számomra! ^^ A rész rövid lett, mivel megpróbáltam kicsit lerövidíteni, mert ha a teljes fantáziámat használom, elég hosszú lett volna. :/  Hagyjatok nyomot magatokról, jelezzétek, hogy milyen lett a rész! :)

Pusszancs: Nórii :)

***

-Én is!-mosolygott még mindig irtó édesen. Ahw úgy imádom ezt a mosolyt.

-Á, már fel is ébredt! Nagyszerű!-jött be az orvos.-Látom a kedves párja már meg is ajándékozta egy kommunikálást segítő eszközzel.-nevetett.

-Doktor úr! Hogy sikerült a műtét?-állt fel Zayn.

-Minden a lehető legjobb rendbe ment. És ha a kisasszony betartja az egy heti némaságot, akkor nincs mitől félni.

-Köszönjük!-mosolygott Zayn.

-Később jön magáért egy nővér, aki elhozza kivizsgálásra és ha minden jól megy, délután már haza is mehet.

Örömömben tapsolni kezdtem, legszívesebben kiabáltam volna, de ha azt akarom, hogy minden rendben legyen, akkor csöndbe maradok. Az orvos távozott, ismét kettesben maradunk szerelmemmel.

-Hogy érzed magad?

-Jól.-írtam le a választ. (Szandi kommunikációját vastag betűkkel írjuk, ezt írja a táblájára. Nórii xx)

-Ennek örülök!

Válaszul csak bólogattam, fejemet lógattam.

-Mi a baj Szandi?-aggodalmaskodott Zayn.

-Semmi, semmi. Csak szomorú vagyok egy kicsit.-firkantottam le a mondatot.

-Mondd csak! Mi a baj?-simogatta hajamat, s egy tincset hátrafésült, ami a szemembe lógott.

-Nincs semmi baj. Egyszerűen rossz a kedvem.-mutattam felé a táblát.

-Egyet se félj! Délután elviszlek valahova.-súgta a fülembe.

Erre a mondatra szemeim kipattantak és furdalni kezdett a kíváncsiság.

-Hova?-érdeklődtem.

-Majd megtudod. Nem lőhetem le a poént!-nyújtotta ki a nyelvét Zayn.

Karomat összefontam és elkezdtem durcáskodni. Amin Zayn csak nagyot nevetett.

-Hahaha. Nagyon vicces!-nevettem el én is magam.

-Látod, nem hiába nevettem.-nyomott egy puszit sz arcomra.

-Szandi, gyere. Mennünk kell a kivizsgálásra!-jött be a nővérke, akit nagyon szimpatikusnak találtam. Olyan korombelinek tűnt, ezért is tegezhetett. Amíg itt voltam, két nővérrel tudtam "megismerkedni", de a kettő közül ő mégis szimpatikusabbnak tűnt. Valószínűleg a kora miatt, mert a másik olyan harminc-negyven év körüli volt.

*A kivizsgálóban*

-Nyújtsa ki a nyelvét és nyissa nagyra a száját..-utasított az orvos, hogy mit tegyek.-Rendben. Sőt, minden rendben van.-jelentette ki.

Az asszisztensének még lediktált valamit, amit nem igazán értettem mert az egész orvosi nyelven volt. Azt úgy utálom. Miért nem lehet úgy leírni, hogy a beteg is megértse?
-Jó hírem van számára!-zökkentett ki gondolatmenetemből az orvos.-Már most hazamehet. Feltéve ha, vigyáz magára!-nyújtotta át a zárójelentést.
Mivel beszélni nem tudtam, ezért bőszen bólogattam, hogy az orvos tudtára adjam, hogy megértettem. Széles mosoly keretében mentem vissza Zaynhez. Aki persze meg is érdeklődte örömöm okát.
-Már most hazamehetek!-mutattam neki ismét a tőle kapott táblát.
-Ez nagyszerű hír!-karolt át.-Segítek pakolni.-mosolygott megint olyan irtó cukin.
-Köszönöm!-mosolyogtam.
A behozott cuccokat gyors összecsomagoltam, a pár darab ruhámat pedig Zayn összehajtogatta. Készen is álltunk az indulásra. Nagyon üdítő volt kimenni a friss levegőre, végre kijutni arról a szörnyű helyről. Nem történt semmi olyan, de nem szeretem a kórházakat...
-Felhívom a többieket, hogy nem kell jönniük és hogy már hazatartunk. Halló. Stella? Szia. Nos, nem kell bejönnötök a kórházba, Szandra már felébredt és már hazafele tartunk. Jó, jó. Szia, szia. Ez a Stella!-forgatta szemeit.-Annyira aggodalmaskodó tud lenni. Sokszor azt hiszi, hogy nem is felnőtt emberek, hanem óvodások vagyunk.
Ezen nagyot nevettem. Komolyan mondom, Zayn néha olyanokat tud mondani! És ahogy mondja! Imádom őt!
-Meg is érkeztünk!-húzta be a kéziféket.
Amíg kipakolta a csomagjaimat, nyújtózkodtam egy kicsit a kocsiban, majd kiszálltam. Hagytam, hogy az enyhe szellő belekapjon a hajamba, a ruhámba. Olyan felfrissítő volt. Beérve a lakásba, szabályosan egy tömeg fogadott és halmozott el kérdésekkel, de főleg anya.
-Szeretnék mindenkit figyelmeztetni, hogy Szandi nem beszélhet egy teljes hétig!-figyelmeztette őket Zayn.-Ezzel a táblával fog kommunikálni.
-Azta! Nem beszélhetsz egy teljes hétig? Hogy fogod kibírni?-jött oda hozzám Stella.
-Valószínűleg könnyebben, mint te! Te egy napra sem tudnám befogni a szádat.-nevetett Harry.
Muszáj volt nevetnem, mivel Harrynek részben igaza volt. De ráadásul Stell utána még meg is csapkodta, ami növelte a humort.
-Mi most Szandival elmegyünk sétálni.-jelentette be Zayn és már húzott ki az ajtón.
Olyan furcsa volt! Most nem a szokásos mozdulatainkat tettük meg, hogy beülünk a kocsiba, bekapcsoljuk az övet stb... hanem kézen fogva sétáltunk ki a kapun.
-Nincs messze ahova megyünk. Ezért is megyünk sétálva. Remélem nem bánod!-nézett rám.
Válaszképpen csak a fejemet ráztam, jelezve, hogy egyáltalán nem bánom. Hisz' ritkán van, hogy kettesben sétálgatunk. Csöndben mentünk egymás mellett, de az a csönd nem az a kínos csönd volt, hanem az a megnyugtató.
-Meg is érkeztünk!-jelentette ki Malik megtörve a csendet.
Csak a szám kinyitásával jeleztem, hogy lélegzetelállító. Egy hatalmas szökőkútnál álltunk, s csak kevés embert lehetett látni. Egy parkszerűség volt, frissen vágott fűvel. A fák lombkoronája már színes volt, s sok levél már lehullott de még így is gyönyörűen pompázott a fa, a piros, barna, sárga színek keverékében. Olyan megnyugtató volt. Egy család jött velünk szembe, ahol babakocsiban toltak egy kislányt, s a szülők mellett is ballagott könnyes szemekkel egy apróság. Muszáj volt mosolyognom. Főleg amikor megnéztük a babakocsiban ülő tüneményt. Olyan apró volt és annyira édes, hogy meg tudtam volna zabálni. Mentünk tovább mikor Zayn egyszer csak magyarázni kezdett.
-Tudod, elképzelted már, hogy milyen lesz az élet, amikor feleségül veszlek és gyerekeink lesznek? Mert én már igen. Hogy a kis Malik hogy fog majd rohangálni és a kis Szandival veszekednek.-nevetett.
Legszívesebben megkérdeztem volna, hogy tényleg feleségül akar-e venni. És hogy tényleg komolyan gondolta-e a mondottakat. De inkább nem, mivel nem volt nálam a táblám és most igazság szerint nem is akartam erről a témáról beszélni. Inkább élvezni a csendet, a nyugalmat.
-Gyere, kívánjunk valamit!-mutatott a kút felé.-Mindig ide jövök kiszellőztetni a fejem. És olyankor mindig kívánok is.-mosolygott.
Belenyomta a kezembe az érmét, hátat fordítottunk a csobogó víznek és egy nagy lendülettel beledobtuk a fémpénzt a csillogó vízbe.
-Van tipped mit kívántam?-fogta meg a kezem.
Megráztam a fejem, pedig volt tippem. Nem véletlen hozta fel ezt a család témát. Ó Istenem!
-Akkor jó!-mosolygott és egy puszit nyomott az arcomra.
Sétáltunk tovább, de az eszemből nem tudtam kiverni a gyerek témát. Aggasztott. Úgy éreztem, hogy még nem állok készen az anyaságra, se pedig a feleség szerepre. Én még túlságosan fiatal vagyok ehhez. Még bulizni szeretnék, élvezni a "szabad" életet, amíg lehet. Elbizonytalanodtam.

*Barbi szemszöge*

*One Direction villa*

-Mi a baj szívem?-karolt át hátulról Niall. A francba! Észrevette, hogy valami baj van.
-Semmi, semmi.-erőltettem egy mosolyt arcomra.
-Engem te nem versz át! Na, mondd csak! Mi a baj?-erőlködött.
-Ma van Marcinak a szülinapja.-sírtam el magam.
-Hát akkor hívd fel! Vagy jobb ötletem van!-világosodott meg a feje felett a lámpa.
-Ugyan mi?-szipogtam.
-Menjünk el a szüleiddel most haza, Magyarországra! Igaz, nem tudok vele beszélni, de legalább láthatom.-mosolygott.
-Niall, ez nagyszerű ötlet! Megtennéd értem?-ugrottam a nyakába.
-Érted bármit megtennék!-mondta szerelmesen és megcsókolt.
Szóltunk anyáéknak, ők is és mi is gyorsan összepakoltunk. Elbúcsúztunk Stelláéktól, a fiúktól és a többi szülőtől. Sajnos Zayntől és Szanditól nem tudtunk elköszönni, de úgyis nemsokára jövünk vissza. Addig kibírják nélkülünk.A legelső járatra, ami Budapestre ment, felszálltunk. Még szerencse, hogy elértük.
-Az ajándék!-kaptam számhoz a repülőn.
-Azért ne aggódj drágám! Én mindent elintéztem! Marci a legjobb szülinapi ajándékát kapja.-nyugtatott meg Niall, egy kedves mosoly kíséretében.
-Köszönöm!-öleltem meg, már amennyire ülve meg tudtam ölelni.

*Harry szemszöge*

Nos, egyel kevesebb szülői páros. Ohh yes! Nem tudom, mintha Stella apja nem csípne, vagy nem tudom mi. Egyfolytában méreget, már én érzem kellemetlenül magam. Próbálok nem oda figyelni. De kit nem zavarna, ha egyfolytában bámulnák.
-Styles!-szólalt meg mély, férfias hangján.
-Igen?-tekintetemet felé fordítottam.
-Gyere ki az erkélyre! Beszélni szeretnék veled!-utasított.
-Már megyek is!-fújtam ki a levegőt.
Ajjaj! Rosszat sejtek, ennek nem lesz jó vége...

39. Rész ~Életet megváltoztató személy~

Hello Everybody!

Úúúúj rész! :D Hogy telik a nyaratok? :) Remélem sok fagyit esztek! ;) Részről: mostanság rá vagyok kattanva arra, hogy dalszövegeket rakok bele...de, na, ha van olyan dal ami illik a helyzethez!! :/ :) Látjátok nem is az én hibám! >< Lényege: ne lepődjetek meg, ha dalszöveggel találkoztok! :) Igazság szerint nekem nem tetszik ez a rész...unalmas és rövid lett :/ Bocsánat! :( Remélem azért elolvassátok és nem alusztok el, jó olvasást!! :) 

Puszil: Cintia~

***

,,Halihó! Van néhány nagyon fontos dolog amit biztosra veszek, hogy szeretnél tudni… Ha kíváncsi vagy rá és arra, hogy kivagyok, gyere 20:00-ra a Big Ben-hez!! Puszil: az a személy aki megváltoztathatja az életedet :*”  pötyögtem be az üzenetet , majd egy gonosz mosoly kíséretében elküldtem  – rejtett számról – természetesen Niall-nek nem, hisz’ vele vannak terveim.... Most mindenki meg keserül, mindent! Megcsinálom azt amit az idióta nővérem nem volt képes, mert ő az a fajta volt aki mindig önmagát hibáztatta, ha valami elcsesződött, ezért is használták ki annyian amennyien. Velem ilyet nem játszunk! El sem hiszem, hogy sírtam Stella előtt(!!) ennyire barom is csak én lehetek?! Az ellenség előtt soha nem mutatjuk magunkat gyengének SOHA! Az a baj, hogy az elején félre ismertem ami a legnagyobb ’’hiba” volt a tervemben, hogy megszerezzem Liam-et… Na, igen! Liam drága! Ő is visszafogja kapni, hogy visszautasított! Mi van azokban a szukákban ami bennem nincs?  Miért van az, hogy engem mindenki elítél? Miért utál mindenki? Mi a f*sz bajuk van velem az embereknek? Miért nincs nekem is boldog otthonom? Miért viselkednek velem a szüleim idegenként? Miért nem szeret engem senki?

Avril Lavigne-Nobody's Home

I couldn't tell you why she felt that way,/ Nem tudom elmondani miért érezte ezt az utat
She felt it everyday./ Érezte minden nap.
And I couldn't help her,/ És nem tudtam segíteni neki
I just watched her make the same mistakes again./ Csak néztem őt, hogy csinálja újra ugyanazokat a hibákat.

What's wrong, what's wrong now?/ Mi a rossz, mi a rossz most?
Too many, too many problems./ Túl sok, túl sok probléma
Don't know where she belongs, where she belongs./ Ő nem tudja hova tartozik, hova tartozik.

*20:05, One Direction villa*

Most már biztosan nincsenek itthon, kezdődjék a terv! Megigazítottam utoljára a ruhámat s egy mosolyt

erőltetve magamra megnyomtam a csengőt, ó, hogy mennyire megfogják bánni azt amit a nővéremmel és velem tettek…                                       -Máris nyitom! Egy perc!-kiabálta Niall és hallatszott ahogyan trappol lefele a lépcsőn,  a zárban elfordult a kulcs majd feltűnt Niall szőke haj koronája, mosolyogva nyitott ajtót, de amikor meglátott lefagyott az arcáról. Áucs! Nem értem miért nem örül nekem?!                            
-Szi-szia!-makogtam. A megsebzett nő jól bevált módszer…-B-beszélhetnénk?

-Őőő…-nézett háta mögé-Gyere be!-tárta szélesebbre az ajtót, ahogyan beléptem megmernék esküdni, hogy a fenekemet nézte a végén nem is lesz szükségem a különleges kendőre….                         

-Kérsz valamit inni?-érdeklődött kedvesen, na jó magamnak minek hazudok? Csak PRÓBÁLT kedvesen kérdezni, de hangjából, tekintetéből tisztán kivehető volt, hogy semmi kedve hozzám, jó fogom hasznosítani a kendőt, nincs időm arra, hogy jó pofizzak .   

-Egy pohár vizet elfogadnék, köszönöm!-mosolyogtam, furcsán méregetett, de nem szólt egy szót a konyhába ment, követtem háttal állt nekem így –szerencsére– nem látta mit csinálok. Kis táskámból elővettem a kendőt majd lassú, magabiztos léptekkel közeledtem a még mindig háttal álló fiú felé.

-És hol vannak a többiek?-játszottam a hülyét, mögé léptem, kezemet lassan felfelé emeltem. 

-A Big Ben-hez mentek!-hangjából tisztán hallatszott a zavartság, aggódás, de ’’aranyos”, hogy félti a szerelmét és a barátait, esküszöm hánynom kell ettől.

-Nem tűnsz túl boldognak ettől! Mi a baj? Te miért nem mentél?-meg se szólalt, gondolom azon gondolkozik elmondja-e vagy ne, teljesen belefeledkezett gondolataiba, tökéletes alkalom! Szája elé raktam a különleges kendőt, fel sem fogta mi történik annyira máshol járt, mintha nem is érezné, tovább folytatta a légzést, szép lassan végtagjai , ’’pehely” súlyúvá váltak. Kezét átraktam a vállamon majd támogatva a nappaliba vezettem, leültettem a kanapéra s visszamentem a konyhába a táskámért, Niall minden mozdulatomat követte szemével, de azt se tudta hol van szóval nem jelentett ’’veszélyt”. Milyen klassz már, hogy vannak olyan folyadékok amik az embert tulajdonképpen védtelené teszi?! Feloldottam telefonomat, beléptem a kamerába azután pedig Niall-re ültem lovagló ülésben, számmal lassan közeledtem felé, ujjam a ’’fényképező” gombján volt amint ajkaink összeértek, *klikk­* meg is van az első kép, bár Niall nem viszonozta a csókot, ajkai nutella (?) ízűek voltak?! Hát okééé…. Csináltam még vagy 30 fotót az összesen félreérthető pozitúrában, nem is lettek olyan rosszak, nem is lettek rosszak! ’’Kijelöltem” az összeset majd egy üzenet kíséretében elküldtem Barbikának, annyira, de annyira kíváncsi vagyok az arcára amikor meglátja a képeket, mindegy, nekem az is elég, hogy tudom fájdalmat érez, megérdemli! Nyomtam egy puszit Niall pofijára, miután összeszedtem a cuccaimat, hatalmas mosollyal léptem ki az ajtón, senki se tudja letörölni ezt a mosolyt az arcomról. Édes a bosszú, de nem hizlal! (Bocsánat! :D Ezt muszáj volt!! >< Cintia~)

*Barbi szemszöge*

-Menjünk már! Úgy se jön el! Besz*pattak!-nyavalygott Loui. Tény, hogy most igaza van, de ha még egyszer megszólal leütöm. 1,5 órája várjuk ,,a személyt aki megváltoztatja az életemet/életünket” , 1 órája pedig a két hiperaktív barom folyamatosan piszkálja egymást. Kérem lőjön le valaki! Esküszöm, mint két óvodás!                                                               

 -Nem megyünk sehova! Téma lezárva!-veszekedett vele Stella.

-Meg se szólalj Louis, meg se szólalj! Mint két 3 éves vagy nem azok is érettebbek! Várunk még 5 percet, ha addig nem jön megyünk! Ha így folytatjátok megfojtalak vagy titeket vagy magamat! Csak szólok nagyobb az esélye, hogy titeket! Most pedig KUSS!-mind a ketten dühös szemeket meresztett rám a másik kettő meg szakadt a röhögéstől. Idiótákkal vagyok körülvéve…-Nincs apel…-telefonom pittyegésbe kezdett, remélem a felmentő seregem. Az üzenet tartalma…sokkolt! Linda megközelítőleg 30 képet küldött amin intim helyzetben van Niall-el(!!). Egyszerre éreztem a dühöt, a csalódottságot…szomorúságot. Könnyeim lassan ’’futásnak” eredtek, úgy éreztem forog velem a világ, hallottam ahogyan a többiek kérdéseket tesznek fel, de képtelen voltám rájuk választ adni, csak álltam ott, mint egy kő szobor. Legelsőnek Stella unta meg

szótlanságom, telefonomat kikapta kezemből, hogy megtudja könnyeimnek okát.

-Büdös k***a! Megtépem azt a r*bancot!-illette meg néhány ’’szép” jelzővel-Ne aggódj Barbi! Biztos van valami magyarázata! Viszont megyünk! Most!-húzott a kocsi felé. 

-Na, szép! Én ős idők óta könyörgök, hogy menjünk, de nem, bezzeg, ha a két nő mondja akkor mindjárt megyünk!-duzzogott Louis.

-Louis?! Pofa be!-szólt rá Harry.

-Sosem csalna meg! Szeret téged és ezt te is tudod! Ne sírj, gyere!-vont ölelésébe miközben hátamat simogatta nyugtatóilag. Nagyon remélem, hogy Stell-nek igaza van!

*Otthon*

-Niall!-kiáltotta el magát Stella, de úgy, hogy belezengett a ház.

-Konyha!-hallottuk meg kissé furcsa hangját. Olyan volt, mint reggelente szokott, aludt vagy mi?

-Képzeld milyen mókás képeket kapott Barbi! Nem szeretnél valam…-amint beért a konyhába elhallgatott. Eddigi padló kémlelésemből most félve néztem fel Niall-re, mit ne mondjak egy kicsit nagyon szarul nézett ki… Szemei pirosak voltak, szája kirepedezett, haja csapzott, mint aki beszívott körülbelül! Olyan ismerős nekem ezek a ’’mellékhatások”, mintha... 

-Repedtsarkú r*banc! Egy barom, de van esze a csajnak!-túrtam bele hajamba-Azt sem tudta hol van amikor a képek készültek! Megtépem, figyeld meg, hogy megtépem!-járkáltam fel-alá-Lehetne egy kérdésem? Ki visz el a k***ához, hogy megtépjem?!-mosolyogtam.

-Ezt a feladatot ezer örömmel vállalom!-fogta meg a kocsi kulcsot-Majd jövünk!-ragadott karon. Ekkora cs*cskának, hogy lehet ennyi esze? Nem biztos, hogy Stella a megfelelő ember akinek kísérnie kéne Lindához, de majd kiderül…

*Linda házánál*

-Utoljára Stella mondd el!-muszáj megbizonyosodni arról, hogy tényleg az agyába véste.

-Ajhh! Nem esünk neki senkinek! Nem vágunk senkit gyomorszájba! Nem ütünk meg senkit! Nem tépünk meg senkit! Senkinek nem okozunk semmilyen sérülést!-szajkózta unottan. 

-És?-hajoltam előre. 

-Nem harapunk meg senkit!-forgatta szemeit.

-Jó, jöhetsz velem!-mosolyogtam rá-Beszélni szeretnék vele, nem neki esni!

-Értettem! Egy rossz szó BÁRKIRE és megölöm!-szállt ki a kocsiból.

-Ha bárkire, bármi rosszat mond akkor megtépheted!-nevettem fel egy kicsit.

-Még jó!-húzta fel orrát.

-Nagyon hülye vagy!-nevettem majd megnyomtam a csengőt.

-Azonnal nyitom!-hallottuk meg Linda nyávogós hangját. Eddig is ilyen volt(?)-Helló!-vigyorgott ránk amikor kinyitotta az ajtót-Minek köszönhetem a meglepetést?

-Miért? Miért másztál rá Niall-re?-ez volt a legelső amire választ akartam kapni-Mit ártottam én vagy a többiek neked, hogy ilyenre vetemedj?

-Amit tettek velem és a nővéremmel! Bosszút álltam! Fájt, igaz? Fájt, hogy a pasidat mással látod csókolózni? Ugye fájt?-hátráltam egy lépést, mert annyira az arcomba mászott. Elég érdekesen viselkedik, mint a horror filmekben mikor a gonosz szellem megszállja az embert és ő irányítja....

 -Őőő..választ is kaptam a többi kérdésemre is! Nem vagy normális!-nevettem fel erőltettem-Szerintem mi most megyünk is, még bemegyünk Szandihoz! Helló!-hadartam majd azzal a gyorsasággal elkezdtem húzni a barna szemű lányt. 

-Menjetek csak a k***ához!-röhögött, mindketten megálltunk, Stellára pillantottam, de már nem mellettem állt, hanem Linda előtt.

 -Mit mondtál az előbb?-kérdeztem rá bár teljesen értettem. Lehetőség adtam, hogy megváltoztassa a mondandóját.

-Az igazat?!-húzta fel egyik szemöldökét majd ismételten nevetett. Na, jó itt van vége! *Csatt* és felpofoztam! Nehogy már egy  kis sz*jha ugasson itt! Hülye k***a!

*Szandi szemszöge*

*Pity* *Pity* *Pity* vagy  10 perce hallgatom ezt az Isten verte pittyegést, de nem akar abba maradni. B*zi ébresztőóra! Várjunk csak! Hisz’ ez nem az ébresztőóra, nem otthon vagyok! Most műtöttek meg! Ohh hál’ Istennek túléltem! Remek érzés amikor két félelemmel tolnak be a műtőbe…soha többé! Ujjakat érzek ami össze van kulcsolódva a sajátommal, hüvelyk ujjával simogat..Zayn! Ő szokta ezt csinálni, meg ki más

kulcsolná össze a kezünket?! Lustákat pislogtam, kezdtek kirajzolódni a kör vonalak mikor sikerült teljesen

kinyitnom a szememet Zayn mosolygós arcával találtam szembe magamat –amitől muszáj volt nekem is mosolyogni– a mosolya annyira…szívmelengető, mindennél jobban szeretem! Nyitottam a számat, hogy ezt meg is mondjam neki, de ujját az ajkaimra rakta, szemeiben aggódás tükröződött.

-Az orvos azt mondta nem beszélhetsz egy hétig!-húzta el a száját, szemeim kidülledtek. Egy teljes hétig vagyis 7 napig nem beszélhetek?! Hogy fogom ezt bírni? Megfogok őrülni, ha semmiféle módon nem kommunikálhatok-Ne parázz ennyire életem! Zayn mindent megold!-kacsintott majd a háta mögötti székről elővett egy táblát? Miben segít egy tábla? Jaaa, tudom! Ez olyan fajta ami a kisgyerekeknek van és filc tollal lehet rá írni, amikor meg rázod eltűnik, kicsiként varázslatosnak tartottam…. Kezembe adta a táblát és a tollat, leírtam azt a szót amit már az előbb kimondani akartam: Szeretlek!