2013. november 30., szombat

5. Rész ~Az utazás meglepetéssel~

Már lassan egy hét telt el de a szüleink még mindig nem mondtak semmit a költözésről.Az biztos,hogy nem sietik el a dolgokat.Minden nap beszélünk a fiúkkal.Néha úgy érezzük ,hogy ők ezt az összeköltözés jobban várják.Ami elég furcsa hisz nem rég csak a szobánkban álmodoztunk,hogy mi lenne ha......Összekulcsolt kézzel járnánk az utcán,minden nap beszélnénk velük vagy ha csak ismernénk őket most meg elmondhatjuk magunkról,hogy a One Direction két tagjának a barátnői vagyunk.Ez a nap is , úgy indult mint a többi vártuk a szüleink válaszát.Este mindenki Stelláék-nál gyűlt össze sejtettük miről lesz szó és nagyon-nagyon reménykedtünk ,hogy a válasz IGEN lesz.Mindenki leült az asztalhoz.Először senki egy szót se szólt csak néztek mi az asztalt kémleltük.Egyszer csak anyukám megszólalt:
-Nagyon nehéz szívvel de...-mindnyájan felnéztünk anyukám nem igazán tudta folytatni mert elkezdett sírni és ahogy körbe néztünk a többi anyuka se éppen tudta volna folytatni.Senki se örül ha sírni látja az anyukáját de ez egy kivételes eset volt mert ez számunkra csak jót jelenthet.De még mindig senki nem szólalt meg.Mivel Stella nem éppen a legtürelmesebb ember ezért nem sokáig bírta,ezt a csöndet,hogy senki  egy szót se szól anyukáink még mindig sírnak és síri csönd uralkodik.
-Ó ,könyörgök mondjátok már ,hogy mehetünk-e??Mert ha nem akkor azt most mondjátok el ne hagyjatok minket kétségekbe.
-Persze ,hogy mehettek!!!-mondták kórusban az anyukák.
Mi nem tudtuk mit is mondjunk/csináljunk sírjunk/sikítsunk.
-Azért még annyira ne örüljetek!-mondta Barbi anyukája. -Van néhány feltételünk!!
Azonnal abba hagytuk az ugrálást és a sikítást.
-És mi lenne az?-kérdeztem kicsit félénken
-Először is rendes bejárni a főiskolára nem ám velük menni a stúdióba iskola helyett,nem a sárgaföld alá inni magatokat,ne változzatok meg miattuk,vigyázzatok magatokra!!-körülbelül ennyi mondták.Mi meg csak bőszen bológattunk.
-De a legfontosabb!-szólalt meg Stella apukája.- A csókon és a kéz fogáson kívül semmi!!De ha mégis történne valami csak óvatosan!!
Erre a mondatra csak a lépcsőről kiabáltunk,hogy persze jó-jó.Bár az igazat megvallva már nem nagyon figyeltünk mert szaladtunk fel Stella szobájába hogy elújságoljuk a nagy hírt a fiúknak.

*Pár nappal később*

A repülő térre a szülők ismét kikísértek.Könnyes búcsút vettünk a szülőktől.Furcsa lesz új helyre menni itt hagyni a szülői házat de az biztos ,hogy a legfurább az lesz,hogy a fiúkhoz költözünk.Most már Barbi is jobban viselte az utazást nem hajtogatta azt egy folytában,hogy meg fogunk halni meg fogunk halni de a szeme még mindig csukva volt.Végre leszálltunk.Kaptam Zayn-től egy SMS-t ,hogy egy taxis vár minket a reptéren mert ők nem tudtak elszabadulni.Hazudnék ha azt mondanám,hogy nem bántott.Barbi bökött oldalba ,hogy ott áll Zayn és Liam táblával a kezükbe.Láttuk Barbi arcán a szomorúságot és a meglepettséget.Nem értettük miért ameddig nem néztünk körül.Niall egy lánnyal jött felénk kézen fogva.A lány nagyon barátságosnak és kedvesnek tűnt.
-Sziasztok én Tóth Liza vagyok Niall barátnője.Ti pedig Szandi,Stella és Barbi.A fiúk nagyon sokat beszéltek rólatok teljesen kétségbe voltak esve ,hogy mi lesz ha nem jöhettek.Liam és Zayn gyilkos pillantást vetett rá amin mi csak jót nevettünk.Niall is odajött és megcsókolta Lizát.Erre persze Barbi teljesen összetört és elrohant.
Zayn és Liam értetlenül nézett ránk de megnyugtattuk őket ,hogy nincs semmi baj csak nem igazán bírja a repülő utat és biztos csak rosszul van.Persze tudtuk,hogy ez nem igaz de mégsem mondhatjuk el Niall meg Liza előtt,hogy Barbi halálosan szerelmes Niall-be és ezért rohant el.Barbi után mentünk.

*Barbi szemszöge*

Végre leszállt a gép azt hittem,hogy soha nem lesz vége a repülőútnak.A repülőről leszállva Szandi kapott egy SMS-t amit megmutatott Stellának mindketten elszomorodtak.Nem igazán értettem miért.Végül Szandi elmondta ,hogy Zayn írt mert nem tudnak értünk jönni.Próbáltunk kijutni a tömegből amikor megpillantottam két ismerős arcot.Azonnal oldalba böktem Szandit aki nem igazán értette miért csináltam ezt.Szandi és Stella értetlenül nézett rám én meg csak a két fiú felé mutattam mindjárt jobb kedvük lett.Szinte a nyakukba ugrottak.Én körül néztem hátha meglátom a többieket is és ha akartam  volna akkor se tudtam volna levakarni az arcomról a mosolyt annyira örültem,hogy itt vagyunk Londonba és akár össze jöhetek Niallel.Igaz kicsit bántott ,hogy Niall nem foglalkozik velem de örültem a barátnőim boldogságának.Amikor oldalra pillantottam megláttam Niallt valami szőke csajjal az oldalán.


A csaj nagy mosolyogva mutatkozott be de ki nem mosolyogna Niall mellett.Próbáltam kedves lenni vele ami nem igazán ment amiért meg is kaptam egy-egy szúrós tekintet Szanditól és Stellától.Még jobban fokozta a bánatomat amikor Niall odalépett a csaj mellé és megcsókolta.Na, jó eddig bírtam ha most nem megyek el itt nyomban elkezdek bőgni,ezért tehát elrohantam.Teljesen össze törtem Niall-nek barátnője van és nem én vagyok az.A női mosdóba rohantam elkezdtem zokogni a földre estem.
Arra lettem figyelmes ,hogy két ember jött be ki mások is lehettek azok mint az én barátnőim miután sikerült megnyugodom vissza mentünk a fiúkhoz.Liza azt hiszem így hívják megkérdezte ,hogy jól vagyok -e.Nem igazán értettem a helyzetet.Niall megszólalt:     
-Mondták a lányok,hogy nem igazán bírod a repülőt! -mondta érzelem mentes hangon.
Gondoltam,hogy a lányok biztos azt mondták nekik ,hogy rosszul lettem a repülőút miatt.Bőszen bólogattam,hogy minden rendbe van.
-Na szóval akkor mehetünk?-kérdezte egy ismerős hang Harry volt az.Észbe sem kaptunk már a kocsiba ültünk.Fogalmam sincs ,hogy fogok bírni Niallel így együtt lakni,hogy tudom ott van Liza neki.De Niall-ért bármire képes vagyok szóval.....Ha harc,hát legyen harc!!

2013. november 24., vasárnap

4. Rész ~Találkozások~

Kedves olvasók!! Történt néhány apró változtatás, ami talán annyira nem észrevehető. Megjegyzéseket már tudtok név nélkül is írni, valamint alul kérlek pipáljatok, hogy milyen lett a rész. De nem is húznám tovább a szót. Jó olvasást!! :)


***

Másnap reggel felkeltünk. El sem hittük, hogy összefutottunk a One Direction-nel. Javába ment a szokásos reggeli készülődés sürgés-forgás, hiszen úgy volt, hogy elmegyünk ma egy kicsit vásárolgatni. Egyszer csak kopogás szakította meg a készülődést. Én nyitottam ajtót. Miután kinyitottam majdnem
elájultam, legszívesebben sikítottam volna, de helyette csak megdermedtem. A fiúk álltak előttem. Ebben az egészben az volt a hihetetlen, hogy tegnap is találkoztunk velük, ma pedig felkerestek minket.
-Mi van már?Ki az?-jöttek oda a lányok. És igen, ők is szintén ledermedtek ahogy én is.
-Bejöhetünk?-kérdezték a srácok.
-Természetesen!-válaszoltuk, és magunkhoz tértünk.
-Szóval,-kezdett bele Liam-tegnap miután láttunk titeket a koncertünkön és utána még találkoztunk is, és látszott rajtatok, hogy nagyon örültetek, következtettünk, hogy Directionerek vagytok. Igaz ez?-mosolyodott el.
-Igen, nagy rajongók vagyunk!-válaszoltam-De, hogy-hogy eljöttetek? Mi a látogatásotok "célja"-mutattam ujjaimmal.
-Hát amikor találkoztunk szimpatikusnak tűntetek, úgyhogy gondoltuk jó lenne megismerni titeket.-mondta Zayn.
-Ennek persze mi is nagyon örülünk-válaszolta Stella. Én közben megint elmélyedtem Zayn barna szemeiben.
-Ez esetben mit szólnátok, ha megmutatnánk a stúdiót?-lépett közbe Niall.
-Persze, az tök jó lenne.-vágta rá Barbi.
-Akkor menjünk! Nincs annyira messze, mehetünk gyalog is.-szólalt meg Louis. Amíg sétáltunk végig Zayn-nel beszélgettem. Azt nem mondom, hogy annyira megismertem, de sokat tudtam meg róla. És végre odaértünk. Néhány számot előadtak köztük a Little Things-et is (katt ide). Nagyon tetszik nekem ez a szám. Van amikor majdnem elsírom magam rajta. De most végig Zayn-t néztem. Valami megfogott benne. És még énekeltek 1-2 számot, majd elindultunk haza. A haza vezető úton mi a többiek mögött mentünk. Egyszer csak Zayn visszatartott. Nem értettem mi van. Majd "komolyra" váltotta a szót.
-Szandi, tudom, hogy még csak ma ismertük meg egymást, de elhívhatnálak egy randira?-mosolyodott el.
-Persze, örömmel.-válaszoltam hatalmas mosollyal az arcomon. El sem hiszem, Zayn Malik randira hívott. Mikor hazaértünk elköszöntünk a fiúktól.

*Stella szemszöge*

Elköszöntünk egymástól, de Liam félrehívott engem. Megkérdezte nincs-e kedvem elmenni fagyizni. Természetesen belementem. Viszont rákérdeztem:
-Ez akkor egy randi lenne?
-Nevezhetjük annak is!-kacsintott, majd elköszönt.

Áradoztunk Barbinak a jó hírekről. Látszott rajta, hogy neki ez rosszul esik.

*Barbi szemszöge*

Tényleg nagyon örülök, hogy elhívták a lányokat randizni, de legbelül fáj, hogy Niall szinte észre sem vesz.

És elment a randi napja is. Stellának és nekem alig lehetett letörölni a mosolyt az arcunkról. Csak akkor, amikor Barbira sírva találtunk.
-Nagyon örülök, hogy minden összejön nektek, de nagyon zavar, hogy Niall nem vesz észre. Ez nagyon rossz érzés!-potyogtak közben könnyei.
-Biztos van barátnője, akivel még nem jelent meg nyilvánosan.-próbáltam vigasztalni, de nem nagyon sikerült. Végül a többi nap is elment, úgy hogy a fiúkkal voltunk. Barbi már próbálta feldolgozni a történteket és valamennyire sikerült is. És eszünkbe jutott, hogy holnapután repülünk haza. Nem tudtuk ezt hogy elmondani a fiúknak. Nagy nehezen belekezdtünk.
-Az az igazság,-kezdtem bele-hogy nem maradhatunk együtt. Vissza kell repülünk haza. Szeptemberben fősulira megyünk.
-Óóó-szomorodtak el a fiúk.-Várjatok csak!-vidult fel Harry-Hozzánk költözhettek! Van elég üres szoba. És nagyon jó iskolák is vannak!
-Még nem lenne kicsit korai az összeköltözés?-nevettem.
-Nem!-válaszolt Zayn.
-És mi lesz velem?-mondta szomorúan Barbi.
-Természetesen te is jöhetsz!-vidította fel Harry.
-Köszönöm!!
-Mind köszönjük!-mondtam.
És eltelt az a két nap is. A fiúk elkísértek a reptérre. Ott még közöltük velük, hogy a szüleink engedélye is kell még. Elbúcsúztunk tőlük és felszálltunk a gépre. Néhány óra múlva haza is értünk. A szülők már ott vártak minket. Elmeséltük a hosszú történetet. Először alig akarták elhinni.
-És mit mondtok? Elköltözhetnénk oda? Nagyon jó lenne! Tanulási szempontból is. Állítólag nagyon jó iskolák vannak.-próbáltam meggyőzni őket.
-Ezt majd még a többiekkel is megbeszéljük! Úgy jó?-kérdezték.
-Igen, persze!-válaszoltam. Annyira reménykedek! Nagyon jó lenne!

2013. november 13., szerda

3. Rész ~Koncert~

Teltek a napok egyre közeledett a koncert elkezdtünk azon gondolkozni ki mit húzzon fel a koncertre milyen legyen a haja,sminkje.Elérkezett a nap ,hogy Londonba repüljünk.A repülőtéren találkoztunk a lányokkal.A szüleink természetesen kikísértek a reptérre bár lehet ,hogy jobb lett volna ha otthon elköszönnek mert úgy viselkedtek velünk mint az óvodásokkal :
-Ne álljunk szóba idegenekkel!-mondták a szülők
A repülő út viszonylag zökkenő mentesen ment,legalábbis egyeseknek....Mivel Barbi először ült
repülőn ezért eléggé izgult!!Végre megérkeztünk Londonba.
Egy taxi várt a repülő tér előtt.Elvitt minket a hotelbe.Már nagyon izgatottak voltunk ,mert  tudtuk már csak pár nap van hátra a koncertig.Eljött a koncert napja.Már reggel elkezdtünk készülődni össze-vissza szaladgáltunk a szobába a cipők szana-szét hevertek a földön.A ruhák csak úgy repdestek a levegőbe.A koncert fél nyolckor kezdődött épp , hogy elkészültünk.A fiúk az Up All Night-ot (katt ide) énekelték először ,hihetetlen hangulatot csináltak már akkor és csak most kezdődött a koncert.Mindenki sikítozott azon se csodálkoznék ha másnap mindenkinek elmenne a hangja.Elénekelték a második-harmadik számot is már.Persze koncert közben hozták a megszokott formájukat hülyültek,birkóztak....A lányokkal észre  vettük,hogy Zayn és Liam elkezdtek beszélgetni és felénk mutogatni.Zayn és Liam oda mentek Louis-hoz valamit súgtak a fülébe és elkezdtek felénk nézni és Louis mosolygott mint a tejbe tök.Louis tovább folytatta a sugdolózást.Azt vettük észre ,hogy mind az öten felénk néznek és vigyorognak.
Vége lett a koncertnek.Mindenki indult kifele természetesen mi is.Hívtunk egy taxit ,majd az vissza vitt minket a hotelbe útközben megpróbáltuk megbeszélni mi is volt ez a mutogatás meg vigyorgás.
Amikor mentünk volna be a hotelbe belebotlottunk valakikbe.
Stella elkezdett volna velük  veszekedni ha nem vette volna észre kikbe is botlottunk.
-Bocsánat,bocsánat a mi hibánk!! magyarázkodott  Liam
-Semmi,baj mi is jobban oda figyelhettünk volna!! mondta Stella.
Mivel én és Zayn meg sem szólaltunk csak néztünk egymás szemébe.Ahogy,belenéztem gesztenye barna szemeibe a térdem összecsuklott.Éreztem ahogy a pillangók elkezdtek repdesni a gyomromba.Azt hiszem ezt hívják szerelem első látásnak.Amikor kicsit vissza tértem a földre  észre vetettem, hogy Stella és Liam milyen jól elbeszélgetnek.Kicsit beszélgettünk a fiúkkal,de sajnos menniük kellett ...sztárok és az ő pörgős életük.Amint elmentek csak úgy rohantunk fel a szobába,hogy megbeszéljük ezeket az eseményeket!!Azt hittük ennél jobb nem lesz de nagyot tévedtünk.Ezután kezdődött csak az igaz álom!!

2013. november 10., vasárnap

2. Rész ~A tanévzáró~

Elnézést a várakoztatásért! Nagyon örültünk a megjegyzésnek!! :) És mint már ígértük, hosszabb részt hozunk. Eldöntöttük, hogy a történet mindig Alexandra szemszögéből lesz majd látható, de természetesen ha más szemszögéből olvasható a történet, azt jelezzük!! :) Ennyi lenne! Jó olvasást!! :)

                                                                               ***

És végre elérkezett a tanévzáró. Mindenki ünneplőben volt, és izgatottan várták, vajon milyen jegyeket kapnak. Mi is izgultunk. Végre elkezdődött az ünnepély. Az igazgató elkezdte a beszédét. Ezt a részt nem szerettük, mert mindig nagyon-nagyon hosszú és legfőképp unalmas. Hosszas "szenvedés" után vége lett az ünnepségnek, mindenkinek már a kezében volt a bizonyítvány. Mi hárman egy nagy ölelkezésbe kezdtünk, és persze a többieket is megöleltük, hisz ez volt az utolsó évünk EGYÜTT. Mi hárman is külön utakra indulunk. Nem mentünk azonos pályákra, sőt éppen talán a legtávolabb állókra. Szóval a hatalmas ölelés után drukkoltunk egymásnak, hogy mindenki megkapja a jegyet, hiszen az is lehet, hogy valakinek a szüleinek nem sikerült jegyet szerezniük. Elváltunk egymástól. A szívem a torkomban dobogott egész hazaúton. Mikor hazaértünk az egész rokonság dicséretekkel árasztott el. Majd ezután kérdően néztem anyáékra. Anya sóhajtott és nehezen kezdte el, én erre kétségbe estem.
-Kislányom...mi...MEGTUDTUK VENNI A JEGYET!!!!!-kiáltott. Én majd kiugrottam a bőrömből.
-Köszönöm!!! De, miért ijesztettetek így rám??-vontam kérdőre őket.
-Csak megakartunk szivatni!-vigyorgott apa.
-Hát, sikerült is!!-válaszoltam megkönnyebbülve-Remélem a többieknek is megvették a jegyet!-vigyorogtam.

*Barbi szemszöge*

Hazaértünk. Ezek voltak életem egyik legnehezebb percei. Ezekben a percekben derül ki, találkozhatok-e a jövendőbeli férjemmel Niall-el. Anya óvatosan előhúzott egy borítékot és átnyújtotta. Szinte nem kaptam levegőt. De már tudtam legbelül, hogy mi lesz benne. Óvatosan kinyitottam, és egy koncertjegy volt.
-Köszönöm! Köszönöm!!-sikítoztam.
-Szívesen kicsim! De ígérd meg, hogy vigyázol magadra!!-mondta.
-Persze, ígérem!!!- mondtam boldogan.- De, nem tudod jön Szandi és Stella is??-kérdeztem aggodalmasan.
-Nem tudom!-jött a felelet.
-De legalább találkozok Niall-el!!!-kiáltoztam.

*Stella szemszöge*

A hazaút kész rémálom volt. Az ajtón belépve remegés fogott el. Anyáék ezt látták rajtam, és hogy ne ijesszenek rám, inkább ezt mondták:
-Drágám, ne izgulj! Mehetsz a koncertre!!-kiáltottak
-Ááááá!! Köszönöm!-sikoltoztam.-De ugye Szandiék is jönnek??-komolyodtam el egy percre.
-Kicsim! Sajnos ezt nem tudjuk!-mondták anyáék egy kicsit szomorkásan.
-Mindegy! Mindjárt úgy is beszélünk!-mosolyogtam.

                                                          *

Végül mindenki feljött skype-ra és elújságoltuk a jó hírt. Nagyon izgatottak voltunk. Sikítoztunk, nevettünk, nem bírtunk magunkkal. Már alig vártuk az utat és a koncertet.