2014. március 29., szombat

23. Rész ~Vállalom!~

Akármennyire is próbáltam sehogy se tudtam kiűzni az olyan gondolatokat, hogy Liza biszexuális. Nem mintha baj lenne, de ha tényleg olyan jó barátnők voltunk akkor miért nem mondta el?! Vajon bízott egyáltalán bennünk? Mindegy erre most nem szabad gondolni, viszont az biztos, hogy rákérdezek Sam-nél(!)...

*Temetés után,otthon*

-Figyelj Sam! Kérdezhetek valamit?-érdeklődtem. -Persze, csak bátran!-mosolygott. -Akkor ez most, hogy is volt Lizával? Egy pár voltatok? Meddig? Hogy volt?-hadartam el kérdéseim. -Uhhh...ezek jó kérdések! Hol is kezdjem? Öööö...hát az iskolában találkoztunk. Az első pillanattól kezdve jóba voltunk, később egyre több időt töltöttünk együtt s kezdtem belé szeretni. De én úgy tudtam vagyis gondoltam, hogy ő nem a lányokhoz vonzódik bevallom emiatt sokat is sírtam mert azt hittem soha sem fog ÚGY szeretni engem. Egyszer elmentünk sétálni az erdőbe mert volt ott egy nagyon szép hely ahova mindig jártunk. Emlékszem azon gondolkoztam vajon mondjam-e neki mit érzek! Miután össze szedtem a bátorságomat és próbáltam vele beszélni mikor hirtelen megcsókolt teljesen lesokkolódtam.-min
denki tátott szájjal hallgatta végig. -Ééééérteeeeeem!-mondtuk kórusban. - Nekem is lehet egy kérdésem?-csapta össze kezeit Harry. -Mondj nem-et!-ajánlotta neki Louis. -Egyet értek!-mosolyogtam -Előre félek, deeeee....-be sem tudta fejezni. -A leszbik, hogy csinálják?-vigyorgott kajánul. -Harry....Bár ez tényleg jó kérdés!-értett vele egyet Liam. -Na erre a kérdésre nem válaszolók!-jelentette ki Sam. -És ti tartottátok a kapcsolatot Lizával?-kérdezte Stella. -Rendszeresen beszéltünk telefonon!-mondta nemes egyszerűséggel. -És mesélt erről a Joey-ról?-kíváncsiskodott. -Igen.Sajnos..-húzta el a száját. -Nem mondott el semmi esetleg olyan fontosabb dolgot ami számunkra hasznos lenne?-faggata tovább Stella. -Elmondta, hol van a "törzshelye"!-mosolygott mindentudóan. -Tényleg? Na és mi az?-kapta fel fejét Niall.

*Niall szemszöge*

Nekem bárki,bármit mond Lizával kapcsolatban kizárt, hogy biszexuális volt. Őszintén szólva nem is igazán figyeltem rá! Minek ha nem igaz? Csak egyetlen egy kijelentésre néztem fel... -Elmondta, hol van a "törzshelye"! -Tényleg? Na és mi az?-kérdeztem. -A Pub!-válaszolt. -Az milyen hely?-húzta össze szemöldökét Barbi. -Drogosok járnak oda!-világosítottam fel. -Ezen miért nem lepődök meg!-szólalt meg Zayn. -Oda kell mennünk!-jelentettem ki. -Biztos vagy te ebbe Niall?-kérdezte félénken Szandi. -Igen! Egészen biztos!-vágtam rá. -Szerintem nem rossz ötlet!-védett meg Stell. -Ugye? Azt még nem tudom mi,hogy lesz, de valamit muszáj találnunk!-kezdtem el hadarni érdekes módon ő így is érti mit mondok. -Igen. Olyat kellene találni ami elég lenne, hogy lebuktassuk vagy legalábbis valami hasznosabb dolgot!-hadart immár ő is. -Te érted mit mondanak?-hajolt oda Barbi Liam-hez. -Ha én azt tudnám!-nevetett Payno. -Na akkor mindenki menjen mindenki öltözködni 1 óra múlva indulás!-közölte Szandi.

*Stella szemszöge*

*A pub-ban*

A többieknek nem igazán tetszett Niall ötlete, de én jónak tartottam/tartom még mindig. Már vagy másfél órája itt vagyunk, de még Joey-t sehol sem láttuk. Egy box-ban ültünk Szandi-val mivel Barbi és Niall elmentek innivalóért, Zayn,Liam és Louis körül néztek hátha itt van Harry arrébb ment elintézni egy telefon hívást. Éppen Szandi-val beszélgettünk mikor két fiú jelent meg az asztal előtt. -Le szabad ülni?-kérdezte az egyik fiú bűzlöttek a piától. -Foglalt!-válaszoltam a lehető legkedvesebben. -Csak nem egyedül jöttetek?-ültek le mellénk. -Nem csak elmentek a barátaink!-jelentette ki Szandi ahogyan láttam rajta őt is egyre jobban idegesíti ez a két barom. -Nem szabad ilyen szép lányokat egyedül hagyni!-mosolyogtak egymás után kajánul s egyre közelebb csúsztak hozzánk. -Jó lesz békén hagyni őket!-hallottuk meg Liam hangját. -Adok nektek két percet! Tipli!-szólt rájuk Zayn. Szájukat húzva, de végül elmentek. -Jól vagytok?-érdeklődött Louis. -Persze.-válaszolta Szandi. -Bántottak titeket?-kérdezte aggódva Zayn. -Dehogy is. Ha átléptek volna egy bizonyos határt megütöm őket!-nevettem. -Itt vannak a piák!-érkezett meg Niall. -Barbi?-kérdezte Szandi. -Elment a mosdóba!-mondta. Egy pillanatra a mosdó felé fordítottam a fejemet s az oly' annyira keresett személlyel láttam beszélni láttam rajta mennyire kiakar szabadulni a beszélgetésből így azonnal siettem "kimenteni". Megpróbáltam kiindulni de mivel én ültem középen nem sikerült egyből kijutnom. Mikor végre sikerült kimásznom elindultam a két ember felé.

*Barbi szemszöge*

Ahogyan kiléptem a mosdóból beleütköztem egy alakba. -Bocsi!-kértem elnézést akitől neki mentem már éppen tovább mentem volna amikor vissza húzott. -Semmi baj! Én Joey vagyok te peeedig?-csak a Joey név hallatán néztem rá s tényleg ő volt az. -Barbi!-motyogtam. -Jól vagy? Mintha szellemet látnál!-nevetett fel. Istenem ez a nevetés....idegtépő. A box felé nézve szerencsére találkozott tekintetem Stellával s mázli, hogy leesett neki kivel beszélgetek. -Sziasztok!-köszönt. -Szia Joey vagyok!-mutatkozott be. -Stella vagyok. Barbi csak gondoltam szólok, hogy indulnunk kéne!-próbálkozott kimenteni. -Rendben mehetünk!-értettem vele egyet-Bocsi, de mennünk kell! -Persze. Remélem még találkozunk!-súgta a fülembe majd belecsúsztatott valamit a zsebembe.

*Otthon*

-De biztos ő volt az?-kérdezte Niall. -Láttam amit láttam. Szemtől szembe álltunk!-védekeztem. -100% hogy ő volt eléggé rámozdult Barbira!-állt ki mellettem Stella. -Ráhajtott? Jó napotok van ma fiúk!-nevetett fel Louis. -Mi az, hogy?-értetlenkedtem. -Majd elmagyarázom!-legyintett Szandi. -Várj, szóval ha rád mozdult akkor tetszel neki és....-szinte látszott ahogyan kigyulladt a feje felett a villanykörte. -Mi a terved?-érdeklődtem. A többieknek főleg Niall-nek nem akarta elmondani mert szerinte csak kiborulnának csak nekem súgta meg és nagyon jó,be is válhat... -Vállalom!!

2014. március 22., szombat

22. Rész ~Eltitkolt emberek~

Kedves Olvasók! Mint már említettük ketten vagyunk, Nóri és Cinti. Ezek után, ha új részt hozunk és írunk hozzá egy kis előszót, akkor feltüntetjük a nevünket. Így tudhatjátok, hogy ki írta. Ezt a részt közösen alkottuk! A szereplők között újakat is találhattok, melyeket a mai részben meg is ismerhettek. Jó olvasást!! :)


***

*Néhány nap múlva*

Elérkezett a temetés napja. A nap ragyogóan süt, legalább szép napon kísérjük utolsó útjára Lizát. A temetés délután lesz. A reggelek egészen megváltoztak, nem zajongunk, csak csendesen kortyolgatjuk a kávét. Csöngetés zavarta meg a reggelünket. Szokásomhoz híven, én nyitottam ajtót. Egy szőkés-barna hajú csaj állt az ajtóban.
-Szia.-köszönt.
-Szia.-köszöntem.
-Niall Horan-t keresem.-mondta.
-Gyere csak be.-nyitottam nagyra szemeimet.
-Sziasztok!-lépett be a konyhába.
-Szia.-köszöntek kórusban.
-Niall, téged keresnek!-szóltam neki.
-Helló.-ment oda az ismeretlen lányhoz.
-Tóth Linda vagyok.
E név hallatán mindenki lefagyott.
-Tóth Linda??-ismételte meg Niall.-Tóth Lizához van közöd?
-Igen, a nővérem.-válaszolta.
Most már tényleg csak tátottuk a szánkat. Lizának van egy eltitkolt húga? Ez komoly?
-Nem mesélt rólam?-húzta fel szemöldökét.
-Nem említette.-szóltam közbe.
Majd mindent elmondott, hogy rég nem találkoztak és a temetésre hazajött. Viszont egy baj volt. Nem volt hova mennie. A szüleivel összeveszett, így nem igazán mehet oda. Megesett rajta a szívünk és befogadtuk. Sokat mesélt magáról. Szinte egy egész önéletrajzot mondott el magáról és még az olyan részeket sem hagyta ki. Újból csöngetés zavarta meg a reggelünket.
-Ki lehet az már megint?-nyöszörgött Zayn.
Én csak szorosan hozzábújtam és hagytam, hogy most Stella nyissa ki az ajtót. Egy rövid, szőke hajú csajjal tért vissza köreinkbe.
-Srácok! Ő itt Samantha James!-mutatta be nekünk.
-Sziasztok!-köszönt.
-Sziaaa.-köszöntünk.
-Én Liza barátnője voltam. A temetésére jöttem. A szülei meséltek rólatok, ezért gondoltam, hogy ide jövök.-magyarázta.
-Mi is a barátnői voltunk!-mondtuk szomorúan.
-Ó-ó-ó-mondta.
-Mi az?-kérdezte Liam.
-Liza már édes négyest nyomatott?-mosolygott.
-Miii?? Nem!-tiltakoztunk.
-Hát akkor?-kérdezte meglepődve.
-Csak jóban voltunk. Heterok vagyunk.-jelentettem ki.
-Upsz. Bocsi.-húzta félre a száját.
-De várj! Miért gondoltad ezt rólunk?-vonta kérdőre Barbi.
-Nem mesélt rólam? Én a barátnője voltam, mi együtt jártunk.-harapott bele szája szélébe.
Erre Barbi az innivaló kiköpésével válaszolt.
-Okééé.-mondtuk kórusban, közben tartottuk vissza nevetésünket, kivéve Niall. Mindegyikünk tekintete rá szegeződött.
-A nővérem biszex volt??-pislogott Lina.
-Nagyon úgy tűnik.-mondta Stella.

*Temetésen*

Szörnyű volt látni, ahogyan Lizát a koporsóban viszik a sírhoz. Rengeteg virágot kapott, amit szépen a sírra is helyeztek. Miután végső búcsút vettünk tőle, még ott maradtunk és megemlékeztünk róla. Azt hinné az ember, hogy ennyi sírás után az embernek nincs könnye, de erre rácáfoltam. Eközben még mindig az járt a fejemben, hogy volt egy eltitkolt testvére és egy biszex barátnője?

***

Kedves Olvasók! Mi ezt a biszex-séget nem ítéljük el, viszont nem is állunk mellette!! Mindenki ahhoz vonzódik, akihez akar!

2014. március 15., szombat

21. Rész ~Utolsó üdvözlettel~

Kedves Olvasók! Hát, nem igazán terveztem, hogy fogok egy kis előszót írni, de úgy érzem, hogy muszáj. Egy barátnőnk most haragszik ránk, nem részletezem miért, mert hosszú sztori. De a lényeg!!  Mi nagyon szeretjük és sajnáljuk, de kellett egy kis izgalom a történetbe!! Szeri van!! ♥ :) Jó olvasást!!

***

*Szandi szemszöge*

-Sajnálattal közlöm, de már csak 1-2 órája maradt hátra.-közölte az orvos.
Egyszerűen nem akartam elhinni, már csak néhány óra és végleg elmegy. Összeszorítottam szemem, de ettől függetlenül éreztem, ahogy kibuggyannak könnyeim. Legszívesebben ordítottam volna. A lányok és a szülők is elkezdtek sírni. Belenézve Zayn gyönyörű, csillogó szemeibe, mely könnyel volt teli, belőlem is kitört, hiába akartam magam erősnek mutatni.
-Orvos létemre nem szabadna ilyet mondjak,-kezdett bele Dr. Johnson-de ilyenkor azt mondják, hogy hallja, amit mondanak neki. Én azt javaslom, hogy menjenek be hozzá és mondjanak el mindent, amit szeretnének.
-Köszönjük doktor úr!-töröltem meg szemeim.
-Menjetek először be ti!-mondta zokogva Éva.
-Harry, Louis bementek?-kérdeztem.
-Bemehetünk!-mondta csillogó szemmel Harry.
A fiúk nem töltöttek bent sok időt. Mert nem is igazán volt közös emlékük Lizával. Utánuk mi mentünk be Stella, Barbi, Liam, Zayn, Niall és én. Szörnyű volt bemenni. A látványtól csak még jobban sírtunk. Miért nem figyeltünk rá jobban?? Akkor talán megakadályozhattuk volna az egészet.
-Liza.-szólaltam meg remegő hangon-Tudd, hogy mi nagyon-nagyon szeretünk. Bárcsak jobban vigyáztunk volna rád! -ennyit bírtam mondani, mert a hangom elcsuklott. Stella próbálkozott meg beszélni, de neki sem jött össze, eltört a mécses.
-Emlékszel-mondta könnyes szemmel-amikor elmentünk egy hatalmasat bulizni, milyen jól éreztük magunkat! Hiányozni fog, hiányozni fogsz!
A fiúk nem igazán szóltak, valószínűleg nem is nagyon tudtak volna mit mondani. Csak Niall zokogott, letérdelt és megfogta Liza kezét.
-Barbi!-nézett Barbira, aki felemelte a fejét.-Lehet, hogy megsértődsz, de az igazat mondom, kérlek értsd meg!-folytak könnyei arcán. Barbi csak bőszen bólogatott és a zsebkendőt újra arcához tette.
-Liza, én még mindig szeretlek a szívem mélyén. Nagyon szeretlek és szeretni is foglak. Olyan elragadó személyiség voltál! Talán ezért fogtál meg annyira! Mindig foglak szeretni és soha nem felejtelek el!-ekkor már patakokban folytak könnyei, így azt találtuk a legjobb döntésnek, hogy kimenjünk, viszont Barbi bent akart maradni. Hát hagytuk.

*Barbi szemszöge*

Egyáltalán nem sértődtem meg Niall "beszédjén". Sőt, el is érzékenyültem. Azért akartam bent maradni, hogy elmondjak Lizának néhány dolgot, amíg még nem késő.
-Nagyon sajnálom, hogy szétszakítottalak titeket Niall-el. Tudom, hogy egy beképzelt barom vagyok, aki csak magának akarta a jót. Miután olvastuk a naplódat, rájöttem, hogy Niall milyen fontos volt számodra és én elszakítottalak attól az embertől, akit a legjobban szerettél és a legnagyobb támaszod volt. Úgy érzem én vagyok a hibás. Ha én nem szakítalak el titeket, nem kezdesz el megint drogozni és piálni és akkor nincs ez az egész.-mondtam sírva.-Tudom, hogy soha nem tudsz megbocsátani, de nagyon sajnálom! Remélem visszakapom az élettől! Egy szörnyeteg voltam!-felálltam az ágytól, elindultam az ajtó felé, de még egyszer visszanéztem. Dobtam neki egy puszit és reménykedni tudtam, hogy megbocsát. Utánam az anyukájáék mentek be, aztán mind bementünk. Iszonyatos csöndesség volt, csak a gépek csipogását lehetett hallani.

*Liza gondolatai*

Iszonyatos fájdalmaim voltak. Először Louis és Harry jöttek be. Nem igazán tudtak mit mondani, hamar ki is mentek, majd egy egész kis csapat jött be hozzám. A lányok nagyon aranyosak voltak, amiket mondtak na és amit Niall mondott! Legszívesebben zokogtam volna, El sem hiszem, hogy soha többet nem találkozhatok ezekkel az emberekkel ebben a világban! Anyáék sírtak, sírtak. Azt mondták, hogy imádnak, szeretnek, minden nap gondolnak rám és imádkoznak értem. Ó, a szüleim! Majd amit Barbi mondott, ezt nem is akarom elhinni. Ebből az emberből egy angyal lett! Igen, akkor azt gondoltam, hogy egy hülye kis liba, de most már, azok után, amit mondott! Hihetetlen! Nem sok időm van hátra! Louis, Harry, kívánom, hogy találjátok meg az igazit! A többieknek hosszú, boldog párkapcsolatot kívánok. Niall és Barbi, ti legyetek boldogok! Remélem sokáig fog tartani! Sajnos nem mehetek el egyikőtök esküvőjére sem, de lélekben ott leszek. Anya, apa ne sírjatok! Egy jobb helyre fogok kerülni, ahol minden könnyebb lesz. Remélem Joey-t kicsináljátok ezért, bár ez mind az én hibám volt. És nem! Nem Barbié! Az én döntésem, az én hibám. Nos azt hiszem nincs tovább. Búcsúzom, ég veletek! Majd egyszer találkozunk odafent!

*Szandi szemszöge*

A gépek besípoltak, a szívverése megállt. Meg...meg...meghalt!!




2014. március 8., szombat

20. Rész ~Túléli?~

Kedves Olvasók! Van egy bejelentésem nem biztos,hogy a Story of My Life blogba felkerül ma a rész,családi okok miatt!Legkésőbb esetleg holnap,de akár még ma is fent lehet!A mostani VVÁ rész remélem tetszeni fog! Jó olvasást!


***

 *Műtét közben*


Liza már órák óta bent van a műtőben.Semmit nem tudunk,hogy éppen hol tart a műtét vagy minden rendben megy-e...Úgy óránként kijön egy nővér,de semmi konkrétat nem mond csak hogy:,,A műtét kicsit tovább fog tartani!"Ezt mondja akár hányszor kijön,kezd nagyon elegem lenni,legszívesebben lekiabálnám,hogy Mondjon már valamit,nem igaz,hogy nem mondhatnak semmi".Mindenki síri csöndben ül a műtő előtt s várja,hogy megtudjunk valamit csak a halk sírásunk hallatszik az egész váró teremben.Nem hiszem,hogy valaha sírtam ennyit mint az utóbbi napokban mintha a felhőtlen boldogság kezdene feledésbe veszni annyi baleset van körülöttünk.Gondolataimat egy ajtó nyitódás s kerekek hangja zavarta meg.A több órás műtétnek,végre vége van...Mikor Lizát kitolták a műtőből látszott az a hatalmas vágás amit leragasztottak ahogy ezt Évi meglátta még jobban elkezdett sírni.......ha ez lehetséges. -Vele megyünk ha nem baj?-sírt Évi. -Természetesen.Csak nyugodtan.-válaszolt helyettem Zayn mivel én az egyre távolodó Lizát figyeltem éreztem,hogy egyre több és több könny gyűlik a szememben. -Muszáj megtalálnunk azt aki ezért felelős!Évi nem lenne baj ha ismét elmennénk Liza lakására tovább keresgélni?-kérdeztem. -Menjetek nyugodtan.Mi Lizá-val maradunk,de ha bármit találtok hívjatok!-adta ki parancsnak László. -Ez csak természetes!-Barbi. -Liza naplót is vezetett akár abba is bele nézhettek lehet,hogy írt valami olyat ami hasznos lehet!-adott engedélyt Évi. Nagyon remélem,hogy találunk valamit ami hasznos lehet,legalább már azt tudjuk,hogy Joey-nak hívják nem valami fontos de több mint a semmi....

*Liza gondolatai*

-Minden rendben lesz kicsim,csak egy kis műtét és meg is gyógyulsz!-sírt anya miközben a hajamat simogatta.Műtét?Milyen műtét?Ennyire súlyos az állapotom?Azt tudtam,hogy az állapotom rossz de,hogy ennyire...Minden nap,minden percében van itt valaki velem.A szüleim,a fiúk és a lányok még Barbi is.Tudom,hogy ez az egész miatta van és a kapcsolatunk már az elejétől kezdve rossz de úgy látszik rá jobban lehet számítani ilyen helyzetekbe mint egy bizonyos személyre....Megszakad a szívem amikor hallom őket sírni legszívesebben szólnék nekik,hogy ne sírjanak az én hibám nem kellett volna drogoznom,annyi

alkoholt inni erre sem vagyok büszke de,hogy ÚJRA elkezdtem magam vagdosni azt soha nem bocsátom meg magamnak.Egyszer csak mozgást éreztem most visznek valószínűleg a műtőbe.Miután bevittek a műtőbe s át raktak a műtőasztalra valami éles fájdalmat éreztem egy szikét húztak végig az oldalamon a fájdalomtól sikítani tudtam volna utoljára akkor éreztem ilyet mikor a kezeimet vagdostam azzal a kivétellel,hogy akkor élveztem.Több órás szurkálással,vágással majd a seb össze varrása után le is ragasztották.Hál' Istennek,hogy vége lett azt hittem ha eddig nem haltam meg akkor most,de szerencsére nem így lett.Amikor kitoltak a műtőből meghallottam anya hangját s ahogyan ismét sír.Esküszöm ha kikerülők innen élve...kinyírom Joey-t ha ő nem lett volna nem drogozok és nem vagdosom ismét magamat!

*Liam szemszöge*

-Nem hiszem el,hogy nem találunk semmit!-csaptam az asztalba. -Nyugodj meg biztos találunk valamit!-nyugtatgatott Stella.Már az egész házat és Liza szobáját is átnéztük de semmit szó szerint semmit még annyit se mint a legutóbbi alkalommal.Kezdek én is egyre idegesebb lenni,átérzem Niall helyzetét.Az a szemét láda nem úszhatja meg csak úgy.Az okai,hogy ennyire meg akarom találni az egyik természetesen Liza miatt a másik,hogy sosem szerettem ha az emberek sírnak körülöttem és ez az utóbbi időben viszont sajnos sokszor előfordult. -Itt sincs semmi ami hasznukra lehet!-sóhajtozott Szandi. -Találtam valamit ami talán később hasznos lehet vagy legalábbis meg tudunk pár dolgot Liza lelki állapotáról!-vágta rá Stella s Liza naplóját tartotta a kezében. -Na olvasd már!-sürgette Barbi.Pár perc hezitálás után elkezdte olvasni: ,,Kedves Naplóm! Ez a második hónap,hogy itt élek London-ban.Érdekes dolog történt velem ebben a két hónapban.Találkoztam egy Joey Clark nevű fiúval.Eléggé sok a balhés ügy körülötte tipikus rossz fiú.De nem olyan "suli rossz fiúja" zavaros üzletekben van benne.Különböző drogokat,kábítószereket árul.Nekem is kínálta...a legrosszabb az,hogy nehezemre esett nem elszívni egy füves cigit.A jó

hír,hogy a vagdosásos ügy egész jól halad egyre kevesebbet gondolok arra,hogy elvágjam az ütőeremet.A rossz hír,hogy még mindig eszembe jut és sajnos nem mindig bírom megállni.Vissza térve Joey-ra egyre több időt töltök vele s kezdem úgy érezni,hogy bele szerettem.Neki is van egy kedves,aranyos viszont múltkor dühbe gurult és megütött mivel részeg volt és azt akarta,hogy feküdjek le vele de én nem akartam...nem így.Utoljára Danny(Niall előtti ex barát) ütött meg akkor megfogadtam hogy soha többé nem hagyom senkinek...! 56.-ik napló bejegyzés".-olvasta fel Stella.Ahogyan olvasta a naplót teljesen le sokkolódtam Liza már előtte vagdosta magát,drogozott.Kezd össze állni a kép Liza szerelmes lett ebbe a Joey-ba ő ezt kihasználta és Lizát is. -Szerintetek Liza....?!-csuklott el Louis hangja. -Valószínűleg depressziós volt!-fejeztem be mondatát. -Nem mond sokat ez a bejegyzés de legalább megtudtuk a teljes nevét és arra is van bizonyítékunk,hogy az a Joey drogot árul/árult!-mondta a tényeket Harry. -Meg kéne mutatni a szüleinek is!-Zayn. -Menjünk vissza és ott megmutatjuk!-helyeseltem.Vajon tudják,hogy Liza úgy tűnik depressziós volt?

*Barbi szemszöge*

Utoljára Danny ütött meg akkor megfogadtam,hogy soha többé nem hagyom senkinek...!-hangzottak el az utolsó szavak.A többiek elkezdtek valamin beszélgetni de nem nagyon figyeltem mivel Lizán jártak a gondolataim...Annyira elakartam választani Niall-től pedig ő volt neki az egyetlen akire számíthatott én meg mindent megtettem annak érdekében,hogy szét szakítsam őket.Nem tudom meddig gondolkoztam ezen már csak a kórházban "tértem" észhez.Éppen Lizától jött ki Dr.Johnson arca szomorúságot,csalódottságot,gond terheltséget mutatott.Mi történt?Hol van Liza?Meghalt?Ahogy ezek a gondolatok átcikáztak a fejemben egyre jobban pánikoltam.Már nem bírtam tovább muszáj megtudnom mi történt. -Dr.Johnson kérem

várjon!-kiabáltam utána.-Hogy van Liza?Milyen az állapota?Minden rendben van?Hogy sikerült a műtét?Túléli?

2014. március 1., szombat

19. Rész ~Miért?~

Kedves Olvasók! Meghoztam az új részt. Remélem tetszik! :) Mint már említettük, nagyon örülnénk néhány pipának, kommentnek, feliratkozónak! A történetben új szereplők tűnnek fel, akikről bővebben olvashattok a "Szereplők" menüpont alatt. Ezt a részt hosszúra terveztem, hogy sikerült-e megcsinálnom, azt döntsétek el Ti!! Jó olvasást!!! :)

***

Már semmi sem rémlik, valószínűleg a kórházban vagyok, itt csipog mellettem valami gép. A szemeimet nem tudom kinyitni. Mi történt? Miért vagyok itt? Miért ilyen rossz az állapotom?

*Szandi szemszöge*

A reggeli sürgés-forgást a telefonom csörgése zavarta meg. Elcsendesítettem a többieket, hiszen a reggelek, sőt az egész napok elég zajosak nálunk.
-Igen, tessék!-szóltam bele.
-Jó reggelt kívánok! Én Dr. Johnson vagyok. Tegnap éjjel hozták be a kórházba Tóth Lizát ittas állapotban. Ön volt az utolsó akivel beszélt. Esetleg tudná értesíteni a szüleit, vagy Ön be tudna jönni?
-Természetesen! Melyik kórházba?-a kórház szó hallatán a többiek körém gyűltek, miközben az orvos lediktálta a kórház nevét.-Köszönöm! Máris indulok!-raktam le a telefont.
-Mi az? Mi történt?-hangzottak a kérdések.
-Lizát tegnap éjjel bevitték a kórházba, ittas állapotba.-majdnem kiabáltam.
Niall hatalmasra nyitotta szemeit és lehajtotta fejét.
-Azonnal be kell mennünk hozzá! És a szüleit is fel kell hívjam!-kapkodtam.
-De tudod a szülei telefonszámát?-kérdezte Stella.
-Igen, múltkor nem volt nála a telója és az enyémről hívta fel őket.-kutattam elő a számot.-Meg is van!-kiáltottam fel.
-Jó reggelt kívánok! Én Szekeres Alexandra vagyok, Tóth Liza egyik barátnője. A szüleivel beszélek?
-Szia. Igen, mi történt?-aggodalmaskodott Liza édesanyja.
-Most telefonáltak nekem, hogy Lizát bevitték az éjjel a kórházba ittas állapotban. Még tart a kivizsgálás.
-Tessék?? Melyik kórházba?-hangzott az ideges felelet.
Elmondtam melyik kórházba és megbeszéltük, hogy ott találkozunk.
-Gyerünk, induljunk!-siettettem őket.
-Nem baj, ha mi nem mennénk?-kérdezte Louis és Harry.
-Nem, persze, hogy nem.-mosolyogtam.

*20-25 perc múlva*

-Jó napot!-mentem oda Liza szüleihez.
Hogy miért értek ide, ilyen hamar? Liza alapból Londonban él a szüleivel, csak külön házban.
-Velem beszéltek. Szekeres Alexandra.-nyújtottam kezet.-Ők pedig Zayn Malik, Liam Payne, Niall Horan, Farkas Stella, Keszthelyi Barbara.-mutattam be őket.
-Jó napot!-köszöntek ők is.
-Én Tóth Éva vagyok. Ő a férjem Liza édesapja, Tóth László.-mondta kedvesen Liza anyukája, vagyis Évi, aki megengedte, hogy letegezzük őket.
-Dr. Johnson!-mentem oda hozzá.-Mi van Lizával?
-Most megyünk be kivizsgálni. Addig kérem legyenek türelemmel. Utána valószínűleg bemehetnek hozzá.
-Köszönjük.-mondta Évi.
-Ezt nem hiszem el!-mondta Stella.-Először Jess, most meg Liza!
-Sajnos.-mondta sajnálóan Barbi.

*Fél óra múlva*

-Bemehetnek hozzá, de egyszerre ne menjenek be 3-nál többen és ne legyenek bent 5 percnél tovább!-utasított minket az orvos.
-Éva, László! Menjetek.-mondtam nekik
-Köszönjük Szandi.-mentek be a kórterembe.
Mi addig beszélgettünk.

*Liza szemszöge, a gondolatai*

Miután kiment az orvos, nem maradtam egyedül társaságom akadt, anyáék voltak azok. Beszéltek hozzám:
-Legyél erős kicsim! Szeretünk.
Bár én is kimondhattam volna, hogy szeretlek titeket, de sajnos nem tehettem. Bármennyire szerettem volna, a szervezetem még túl gyenge ehhez. És...és...talán nem is lesz már olyan erős. Miért kellet nekem ezt tennem? Miért kellet ez nekem? Egy félrelépés és talán többé azt sem mondhatom anyáéknak, hogy szeretem őket? Nem nyílik rá alkalom, hogy kimondjam a boldogító igent? Nem játszhatok majd a gyerekeimmel, unokáimmal, dédunokáimmal? Persze, hogy nem, ha nem is lesz. Nekem senki nem fogja már mondani, hogy: Anya, szeretlek! Senki, mert elkövettem egy hibát, amiért az életemet kockáztatom. Gyűlölöm magam! Miért kellett ez? Miért??
Niall, Szandi és Stella is bejött hozzám. Igen, Niall, akivel nem is olyan rég, még az esküvőmet tervezgettem, a gyerekeink nevét, annyira szerettem. De jött Barbi...
Amikor Niall egyedül volt bent, ezt mondta nekem:
-Még mindig Szeretlek!-sírta el magát.
Én is Niall, én is, de már semmi esélyünk nincs.

*Szandi szemszöge*

Rettenetes volt Lizát látni azokon a gépeken.
-Meglettek az eredmények.-jött oda hozzánk az orvos.-Sajnos rossz hírem van. Liza szervezetében alkoholon kívül drog és fű is volt. Emellett vagdosások is voltak a kezén. Mikor elesett beüthette a fejét és a testét is, hiszen eltört a csípője, amit csak műtéttel lehet helyre hozni.
Mindenki felsóhajtott.
-Ám,-folytatta az orvos-a műtét után nincs nagy esélye a túlélésre.
-Tessék?-döbbent meg mindenki.
-Sajnálom közölte az orvos és elballagott.
-Mi?? Liza piázott, drogozott, füvezett, vagdosta magát és nincs sok esélye a túlélésre?? Ez felfoghatatlan!-értetlenkedtem.-Miért csinálná?-az édesanyja csak sírt.
-Egy biztos! Le kell buktassuk azt a fickót, aki ilyeneket adott Lizának. Bűnhődnie kell!-mondta Stella.
-Évi, megengeditek, hogy elmenjünk Liza házába? Adtok kulcsot, hogy bemehessünk a házba és keressünk valamit, ami megmagyarázza ezt az egészet?-kérdezte Barbi.
-Persze, tessék, itt a kulcs. Ügyesek legyetek!-törölte le könnyeit.
-Köszönjük.-rohantunk el.

*Liza házában*

Nem kellett sokat kutatnunk, a papírjai között találtunk egy kis cédulát, amin ez állt:
Joey, ha jól akarod magad érezni.
Igen, valószínűleg ő lehetett az, már csak meg kell keresni és lebuktatni, bár ez nem lesz egyszerű, főleg, hogy a cédulán nem volt telefonszám.
-Lebuktatjuk ezt a rohadékot, még ha bele döglök is!-emelte fel hangját Niall, akihez eközben Barbi bújt oda.

*Másnap*

Szörnyű volt látni, amikor Lizát kitolták a szobából és a műtőbe vitték. Ekkor tudtok, hogy nincs már sok hátra, hacsak valami csoda folytán nem történik valami.