2014. május 24., szombat

31. Rész ~Változások~

Hello Everybody!
Először egy közleménnyel szeretnék kezdeni! A következő rész NEM szombaton, hanem VASÁRNAP fog érkezni! Sajnáljuk, de semmiféleképpen nem tudjuk hozni, mert osztálykirándulásra megyünk s csak késő este érünk haza! Sorry! A részről(!): Szerintem egy olyan aprócska esemény fog történni a legelején amire nem számítottatok, bevallom én sem gondoltam volna! Csak úgy jött!! :D Új szereplő is feltűnik, akit ebben a részben ugyan nem, de a továbbiakban jobban megismerhetitek!! Őt egy osztálytársunkról mintáztuk-természetesen beleegyezett a fiú-. :D Többet nem is írok, majd elolvassátok!! :D Jó olvasást!!


Puszil: Cintia~
***

-Liam! Tudod van egy kis baj!-szakította meg csókunkat hosszú percek után. -Mi. Csoda?-zihálva nyögtem ki a szavakat miközben áttértem nyakára. -Az, hogy nem hiszek neked!-nevetett fel gúnyosan. Még az ütő is megállt bennem. Nem hisz nekem! Úgy tudtam! Tudtam, hogy le fogok bukni(!)..Állj! De mibe is bukok le? -Ööö....nem teljesen értelek kicsim! Miben nem hiszel nekem?-arcát tanulmányoztam beszéd közben. Eddig kedvesen csillogó szeme most dühöt és csalódottságot(?) tükrözött. -Ismerlek Liam! Túl jól ismerlek!-hajolt fülemhez-Azt hitted, hogy nem jövök rá? Azt hitted, hogy nem jövök rá, hogy TE is élvezted! Hogy te is benne lettél volna! Hogy simán lefeküdtél volna vele!-súgta fülembe. Ne, ne, ne! Az a baj igaza volt! Élveztem! De SOHA nem csalnám meg! Szeretem őt! -Fogalmam sincs miről beszélsz!-tettem a hülyét. Ismét felnevetett, közben csípőmről is leszállt. -Nem tudod miről beszélek?! Arról drága, hogy lefeküdtél volna vele! Figyelj! Engem nem az zavar, hogy tetszett a teste hisz' pasiból vagy, normális! De az, hogy te is vevő lettél volna a sz**re, ameddig én bulizni vagyok a lányokkal. Várj! Már mindent értek! Ő se, meg te se... Szóval nem volt kedved bulizni és neki sem. Milyen érdekes! Nem gondolod? Chh...és én még azt hittem, hogy más vagy, mint a többi pasi! Na persze!-utolsó mondatait már kiabálta. -Én nem feküdtem volna le vele! Nem lettem volna vevő sz**re! Az meg véletlen egybeesés, hogy neki sem volt kedve bulizni! Más is vagyok!-emeltem fel hangomat. -Igen! Véletlen egybeesés! Nem gondolod, hogy túl nyilvánvaló "véletlen" egybeesés?!-rajzolt macskakörmöket a levegőbe. -Sosem csalnálak meg s ezt te is tudod! Tudom, már honnan fúj a szél! Te már nem szeretsz és csak kifogásokat keresel! Hajrá! Akkor tessék dobj csak ki!-kiabáltam. -Én nem akarok szakítani, de úgy látom te annál inkább!-vágott vissza. -Tudod az a fél akar szakítani aki nem szereti a másikat! És mivel ÉN szeretlek én nem szakítok, de te csak nyugodtan!-nyomtam meg az ,,én" szavacskát. -Te most azt mondod, hogy nem szeretlek? Ez nagyon valószínű! Igen, azért vagyok veled hónapok óta, azért akarlak mindig csókolni, ölelni mert nem szeretlek!-kiabált. -Azt mondom, mert igaz! Kettőnk közül csak én szeretlek téged viszont ez fordítva nem igaz! Hónapok óta! Na ez az! Ideje lenne váltani nem gondolod?-mondtam teli gúnnyal a hangomban. -Én szeretlek! De lehet, hogy váltani kellene! Talán szünetet kellene tartani!-hangja meg-meg bicsaklott. -Chh...na, persze, hogy szeretsz! Azért, akarsz kidobni! Talán tényleg szünetet kellene tartanunk!-a szavak csak úgy ömlöttek, végig sem
gondoltam súlyát. -Kérésed, számomra parancs! Tartsunk szünetet! Végeztünk!-mondta ki azt az egy szót amit soha nem akartam hallani tőle! Nem az Ő szájából! Óráknak tűnő másodpercekig néztük egymást. Barna szemeiből folytak a könnyek s biztosra vettem, hogy az enyémek is így nézhettek ki. Hirtelen megindult a szobámból, az ajtó hangos csapódással jelezte, hogy elment! Örökre elment! Mit tettem?
Semmit nem gondoltam komolyan csak.... Miért mondtam azokat? Én nem akartam, hogy ez legyen a vége! Komolyan könyörögtem neki, hogy dobjon ki? Hülye, hülye, hülye! Tulajdonképpen más pasik karjaiba taszítottam! Mikor sétáltunk legalább két pasi utána nézett, én meg gonoszan vigyorogtam, hogy ő az enyém nem az övék! Ahogyan egyre jobban és jobban beleloholtam magamat, minek következőében ideges lettem, mikor már nem bírtam indulataimmal a falba ütöttem. Mi a f*sznak mondtam azokat a hülyeségeket? Hogy lesz tovább(?)...

*Barbi szemszöge*

-Miért veszekedhetnek?-járkáltam fel-alá a szobában. Stella után mi is (én és Niall) hamar leléptünk. Viszont amikor hazaértünk azt hittem, hogy csak képzelődünk. Lina egy szál törülközőben ugrált ki Liam szobájából ahol veszekedés hallatszott. Egy ideig csend volt amikor ismét kiabálást lehetett hallani, de már sokkal hangosabban. -Fogalmam sincs! Valami komoly lehet, az biztos!-gondolkodott el Niall. -Ha köze van ahhoz a szőke r*****hoz esküszöm megtépem!-szorult ökölbe kezem. -Nem akarlak hergelni, de ki máshoz lenne?!-igaza volt. Ez csakis Linda miatt lehet! Tudtam, úgy tudtam! Biztosra vettem, hogy nem stimmel valami! Folyamatosan bámulta Liam-et, Stellára pedig dühös szemeket meresztett. -De addig örüljön az a k***a míg nem Stella esik neki! Mert akkor kő, kövön nem marad!-csend,ajtócsapódás, csend, ajtócsapódás közelebbről, csend. -Átmegyek hozzá! De te csak maradj!-nyomtam egy puszit szájára majd kint is voltam a szobámból. Stell ajtajához mentem ahonnan rettentő sírás hallatszott. Lassan nyitottam ki az ajtót, ami halk nyikorgással jelezte, hogy jött valaki, de Stella fel sem nézett csak tovább szorongatta a párnát és sírt. Ágya mellé lépkedtem majd leültem.
-Shhhh... Stella! Ne sírj!-simogattam hátát-Mondd el mi történt! Hátha tudok segíteni! -Li..am..é-é-és..é-é-é-én..sza..kí..to.ttu.nk.-próbálta értelmesen kifejteni magát, de szegényke levegőt se kapott, s a sírást sem most fogja abba hagyni. De nem baj itt leszek mellette! -Mi? Miért?-kerekedtek el szemeim. -Ugy...ugye..ha..ma..ra..bb..haz..a..jöt..tem..és..felm..ent..em..a szobá..jába..s..az ágyon cs..csók..olózott...Lindával..a..aki..mezte..len volt! Azt mond..ta..hogy Linda...ment..be s...csókol..ta..meg..ren..dbe..n..ezt..még megértettem..de tudtam/tudom..hogy...lefeküdt volna..vele..ha nem megyek be..utána meg el..elkezdtünk..veszekedni s szint..e könyörgött..hogy sza..kít..sak vele! Meg..azt..is..mond..dta..hogy én nem is szere..tem őt...vé..gü..l..pe..d..ig..ami..kor..v..agy..negyed..szer..re..mon..dta..azt..mond..tam..h..ho..gy..vé..g..e..z..t..ü..n..k!-az egészet sírva "mondta" el. -Ajhh..babám! Ne sírj! Nem ér annyit! Sshhh...-rájöttem, hogy nem segíthetek most neki így magamhoz vontam, hogy ölelésembe zárjam. -Akarod, hogy itt aludjak?-kérdeztem bár sejtettem a választ. -I-i-ig-een!-nyögte ki.

*Pár óra múlva*

Végre elaludt! Órákig sírt, míg végül álomba sírta magát. Annyira sajnálom szegényt! Hisz' ő szereti Liam-et! Most is úgy alszik, hogy egy párnát ölel, miközben Liam nevét motyogja s még mindig folynak a könnyei. Ez az egész számomra felfoghatatlan! Erről csak egy valaki tehet..Linda! Ha ő nincs akkor Liam és Stell még most is boldog párkapcsolatban élnének! De nem neki muszáj volt bele rondítania! Az ajtó ismét nyitódott azt hittem Liam jött, de nem! Szandi volt! Ránézett a mellettem szuszogó lányra arcán semmi meglepőség a kisírt szemek láttán. -Hallottam mi történt!-tátogta. (A dőlt betű mind tátogás vagy halk beszéd!!) -Jaaaa, értem! Mit szólsz hozzá? -Inkább azt megtartanám magamnak...most már legalábbis! Sokat sírt?-lépkedett közelebb. -Mit csináltál?-mosolyogtam. -Én? Semmit! Csak kiosztottam Liam-et, Lindát meg majdnem megtéptem, ha nem fognak le megteszem! Nagyon sokat sírt?-feküdt be mellénk az ágyba-de jó, hogy ilyen nagyok vagy még két ember elfér - -Eleget! Szerinted együtt lesznek majd még?-néztem rá. -Nagyon remélem! Szólni kell majd a fiúknak!-mosolygott gonoszan. -Miért?-néztem rá ,,fejtsdmárkiadolgokattelány" nézéssel. -Hogy, ne fogják le Stellát, ha esetleg nekimenne Lindának!-nevetett fel halkan. -Megfogja tépni?-erre a válasz egy ,,mitgondolsz" plusz egy ,,temittennélahelyében" nézés volt. Sajnáltam Stellát! Eddig olyan boldog volt most meg összetört! Nagyon-nagyon remélem, hogy ismét együtt lesznek(!)...

*Stella szemszöge*

Reggel fáradtan, égő szemekkel keltem fel. Nem csak Barbi feküdt az ágyamban, hanem Szandi(?) is. Ő mikor jött? Miért is jöttek? Villámcsapásként ért a felismerés, hogy nem csak álmodtam. Valójában vége Liam-mel! Éreztem ahogyan a könnyeim egész arcomat végig szántják, erőteljesen töröltem le! Nem fogok sírni! Eleget sírtam! Több könnyet nem hullajtok! Óvatosan kászálódtam ki az ágyból, hogy még véletlenül se ébresszem fel őket. Utam először a fürdőbe vezetett, a látvány sokkolt! Szemeim feldagadtak, pirosak voltak, hajam egy szénaboglyára hasonlított, szemfestékem elfolyt. -Jó reggelt!-az ajtó felé kaptam fejemet, ahol egy kicsit kómás Szandi állt. -Jó reggelt!-erőltettem magamra egy mosolyt ami vicsorgásnak hatott. -Hogy vagy?-jött mellém. -Remekül! Majd kicsattanok az örömtől s a boldogságtól!-,,namostkomolyanmondjad" nézéssel díjazott-Fáj! De ez ellen nem tudok semmit tenni! Könyörgött nekem, hogy szakítsunk! -Ismét ezt fogod csinálni? Tudom, hogy fáj neked! Nagyon fáj! Nem szabad magadban tartani a fájdalmat! Ki kell adnod magadból! -Hogy adjam ki magamból? Hmm?-vontam kérdőre.
-Na majd Dr.Alexandra kezelésbe vesz!-erre muszáj volt mosolyognom-Először is(!):Tisztítsd meg a csakráidat vagy más néven bőgj! Ez pipa! Másodszor(!):Add ki a dühöd! De ezt később kiélheted Lindán! Harmadszor(!):Az idióta barátaid vidítsanak fel! Pipa! Negyedszer(!):Mutasd meg neki, hogy mennyire jó vagy nélküle!-emberek! Látnotok kellett volna, hogy adta elő! -Színésznőnek nem akarsz elmenni?!-nevettem fel. -Ó Rómeó! Miért vagy te Rómeó?-ezt most komoly? -Shakespeare?-ráztam fejemet-Elmegyek Jess-hez!-jelentettem ki. -Rendben, én amúgy sem leszek itthon s ha jól tudom Barbi sem!-ezerrel mosolygott. -Várj! Te egy szakítás után itt hagynál? Ki fontosabb nálam? Hová mész?-tettettem sértődöttséget, miközben mellem alatt összefontam karomat. -Hááát, én sem tudom! Mivel Loui-val megyek az a szemét meg nem árulta el!-utánozta mozdulataimat. -Áhá! Szóval Louis, mi?!-húzogattam szemöldökömet. -Mire akarsz kilyukadni? -Én ugyan semmire!-mosolyogtam. -Szerencséd van!-emelte fel mutatóujját. -Szandi! Lehet egy kérésem? Megkérnéd Harry-t, hogy csináljon nekem olyan finom teát, míg elkészülők?-néztem rá kiskutya szemekkel. -Persze! Hagylak készülni!-azzal kiment a szobából. Egyedül maradtam! Egyedül maradtam a gondolataimmal! Nem akarok rá gondolni! Nem, nem és nem! Ki kell vernem a fejemből! Levetettem ruháimat, a vizet beállítottam a nekem megfelelő hőfokra majd beléptem a zuhanykabinba. Több tíz percig folyattam magamra a vizet s gondolkoztam. Gondolkoztam, hogyan is lesz tovább! Mikor úgy éreztem elég vizet pazaroltam elzártam a zuhanyt, magam köré csavartam egy törülközőt s kiléptem a kabinból. Szobámba beérve szekrényemhez lépkedtem majd kikaptam a megfelelő
ruhát amit azonnal magamra aggattam s rohantam is a konyhába. Nem biztos, hogy jó ötlet volt a lépcsőn szaladás, mivel az utolsó három lépcsőfokról lezakóztam. Miért nem lepődök meg magamon? -Jó reggelt!-mentem be a konyhába ahol Ő is ott volt és folyamatosan figyelt. -Stella nem tudod mi volt az az előző
puffanás?-nézett rám gyanakvóan Zayn. -Semmi! Csak leugrottam a harmadik lépcsőről!-magyaráztam. -Leugrottál vagy leestél?-mosolygott gonoszan. -Mondja az aki nekiment az üvegajtónak!-nyújtottam ki nyelvemet-Viszont mennem kell Jessica-hoz majd jövök valamikor! Lenne majd egy kérésem Szandi, de még megbeszéljük, ha hazaértem! -Most ezért csináltam neked teát?-dünnyögött Harry. -Ohh, bocsi! Köszi! Imádlak!-nyomtam egy puszit arcára a poharat elvettem s mentem is. Egy tekintet minden mozdulatomat követte. Szemem sarkából akaratlanul is Liam-et figyeltem, mikor megpusziltam Hazza-t, állkapcsa megfeszült, kezei ökölbe szorultak Most mit akar? Hiszen Ő könyörgött, hogy szakítsunk akkor meg? Teljesen összezavar(!)...

*Este*

 -Stell, menjünk el sétálni! Na! Légyszi!-szorongatta a barna hajú lány a kezemet. Egész nap próbál életet verni belém. Nem sok sikerrel! Körülbelül fél órája nyúz, hogy sétáljunk amihez nekem a legkevésbé van most kedvem! -Nem fogsz békén hagyni ugye?-néztem rá-Na, jó menjünk! -Köszönöm, köszönöm!-ugrált.

*15-30 perc múlva*

 -Stella?-hallottam meg egy hangot a hátam mögül. Nevem hallatára hátrafordultam és egy olyan emberrel találkoztam akire egyáltalán nem számítottam. -Beni? Szia! Hát te? Mit keresel London-ban?-raktam fel kérdéseimet ölelés közben. -El kell intéznem pár dolgot! Szia, Várnai Bence vagyok, de mindenki Beninek hív!-fordult Jessica felé. Ooopsz, ezt felejtettem el! -Jessica Hudson, de Jess-nek hívnak!-mosolygott rá. -Akarsz találkozni a lányokkal?- tértem a tárgyra. Ajánlom, hogy a válasz:igen(!) legyen! -Csak, ha nem zavarok!-ez is megteszi. -Te mikor zavartál? Jess te is jössz?-néztem a lány felé. -Most mennem kell, bocsi! Remélem még találkozunk!-vigyorgott Benire. Ujuj, mi lesz köztük? -Tetszik, mi?!-böktem oldalba. -Miről beszélsz? Nekem....nem is!-pirult el.

*10-15 perc múlva*

-Srácok! Megjöttem! Hol vagytok?-kiabáltam beérve a házba. -Konyha!-kiabált vissza Barbi. -Gyere!-fogtam meg Beni kezét majd elkezdtem a konyha felé húzni-Lányok! Nézzétek kibe botlottam! -Úristeeeen! Beniii!-ugrott nyakába Barbi-Szandi, gyere! Most! -Itt vagyok! Mi az... Beniiiiii!-ölelte meg ő is. -Én is örülök, hogy találkoztunk!-mosolygott-Hello Beni vagyok!-intett a fiúknak. -Jaa, igen! Niall, Liam, Zayn, Louis és Harry! Hogy-hogy itt London-ban?-zárta le gyorsan Szandi. -Van egy kis elintéznivalóm!-Bence(Beni) -Mesélj! Mi van Amandával, Tomival, Istivel és Timivel? Összejöttek már Ervinék?-Barbi. -Jól vannak, még mindig csak harcolnak egymással. Timi meg khmm hogy is mondjam(?)....szereti széttenni a lábát, idegen pasiknak! -Mondtam! Nem mondtam meg? Úgy tudtam! Tudtam, hogy egy k***a lesz!-ugrált
Barbi. Kis segítség: Timi a suli kurvája akit bárki megd*ghat, mindenki utálja, mivel egy parancsolgatós r****c, élükön Barbival! -Ja, Barbi! Marci nagyon aranyos! A korához képest nagyon érett! A szüleid mindig mesélik, hogy folyamatosan érdeklődik utánatok!-szólalt meg kis idő múlva Bence. -Annyira hiányzik a kis Marci!-emlékeztem vissza. -Ki az a Marci?-kérdezett rá Niall, furcsán kiejtve a Marcit. -Egy kisfiú!-vágta rá Barbi. Rá kaptuk tekintetünket, de ő elfordította fejét. Nem mondta el neki(?)...

*Szandi szemszöge*

~Zene~

 ,,Baby u the best cuz worked me out I keep building walls up but u tear 'em down I'm fighting i don't wanna like it but u know i like it But u know i like ut like it like it Used to always think i was bouet proof But u got an AK and ur blowing through" énekeltem torkom szakadtából. Annyira imádom Cher Llyod-Whit (yo)ur Love című számát. ,,Explosive, u don't even know it, i want u to knox it."fejezte be más helyettem a versszakot ami közben átkarolta derekamat. -Louis! Mit szeretnél?-fordultam szembe vele. Ahw(*.*) azok a kék szemek! -Szólni akartam, hogy készülődj!-tűrt egy kósza hajtincset fülem mögé. -Hova?-értetlenkedtem. -Nem megbeszéltük, hogy elviszlek valahova?!-nevetett fel. -Most? Louis fél egy van!-ez most normális? -Tudom! Ilyenkor a legszebb! Húzz kabátot és megyünk is!-engedte el derekamat. -Jól van elmegyek veled, de csak azért mert megígértem! Bár nem értem, hogy miért pont most! Mehettünk volna délután vagy este felé! Most hideg és sötét van! Fázós vagyok!-nyafogtam miközben a cuccaimat szedtem össze. -Ne, panaszkodj! Csak gyere!-fogta meg kezemet majd elkezdett kifelé húzni. Lenéztem összekulcsolt kezeinkre, nem rossz látvány!

*30-45 perc múlva*

~Zene~

,,I'm not teachter, babe But i can teach you somenthing Not a preacher But we can prag if you wanna Ain't a doctor But i can make you feel better But i'm great at writing these sick love letters I'm a freak, all day, all night Hot, tap, sway Boy out of sight And i'm crazy, all day, all night Who needs a degree when you're schoolin'life Schoolin'life...oh oh oh...schoolin'life...oh oh oh"ordítottuk inkább, mint énekeltük. Louis-val vagy háromnegyed órája kocsikázunk valamilyen földes úton. Az kocsiban töltött időre bármit mondhatok, de unalmasat NEM! -A vége volt a legjobb!-röhögött Louis. -Miért szerintem tök jók voltunk!-nevettem-Sok idő még? -Itt is vagyunk!-állította le a motort-Gyere! Ja, ha kiszálltál a kocsiból csukd be a szemedet és várj! -Oké!-sóhajtottam, de szám szélén ott bujkált a mosoly. -Csukd be, a szemed!-mondta majd egy kendőt kötött szemem elé-Fogd meg a kezemet nem akarom, hogy eless!-kicsit sem haboztam megfogtam kezét. -Nehogy, neki vezess valaminek Lou!-szorítottam erősebben kezét. -Nyugi!-simogatta meg kézfejemet-Állj meg egy pillanatra!-mondta s leszedte a kendőt-Na, hogy tetszik?-kérdezte reményteli szemmel. -Ez. Ez. Csodálatos!-ennyit tudtam kinyögni. A hely ahova Louis vitt egy
gyönyörű vízesés. Az csillagos égbolt valamennyi fényt ad, de így korom sötétben is látszódik milyen tiszta a víz. -Úszunk?-kérdezte a mellettem álló fiú, de válaszomat meg sem várva kezdett el vetkőzni. -Ahha.-mosolyogtam majd én is vetkőzésbe kezdtem-Verseny? -Azt hiszed legyőzöl?-nevetett. -Nem hiszem!Tudom!-vágtam vissza-Rajt!-kiabáltam. Futottam amilyen gyorsan csak tudtam és egy bombával érkeztem a vízbe. Az én csobbanásom után még egy volt hallható. -Legyőztelek! Ha-ha! Megmondtam!-mosolyogtam diadalittasan. -Ne provokálj!-dünnyögte az orra alatt. -De félek! Kérlek Louis, ne bánts! Hisz' én csak egy védtelen nő vagyok!-emeltem magasba kezeimet.
Lebuktam a víz alá, még a vízi élőhely is csodálatos! Ábrándozásomból egy kéz ragadott ki-szó szerint - ami megfogta a bokámat. -Rohadj meg Louis!-csapkodtam rá a vizet. -Mondd, hogy Louis Tomlinson a legjobb
ember!-fogta meg kezemet. -Chh...na persze! Meg se próbáld!-fenyegettem meg mikor szinte láttam fejében ahogyan gondolatok milliói cikáznak át és megállapodik egyen-Louis Tomlinson a legjobb ember! -Most mondd azt, Louis Tomlinson a leggyorsabb és legjobb futó!-lépett közelebb. -Louis Tomlinson a leggyorsabb és legjobb futó!-hadartam el nevetve. -Louis Tomlinson a világ legnagyobb focistája!-kezeit derekamra vezette.
-Louis Tomlinson a világ legnagyobb focistája!-ismételtem el. -Louis Tomlinson a leghelyesebb, legférfiasabb, legdögösebb pasi a világon!-húzott magához teljesen. Akadozottabban vettem a levegőt, meg sem tudtam szólalni! Furcsa érzés kerített hatalmába!-Nem hallom kicsi! -Nem szabad ezt Louis!-mondtam, de meg sem mozdultam. Csak vártam! Magam sem tudom mire! -Shhh....-hallgattatott el. Louis egyre csak közeledett felém, már éreztem meleg leheletét, ajkai közeledtek enyéim felé s akkor...

2014. május 17., szombat

30. Rész ~Mi is a valóság?~

Kedves Olvasók! Meghoztam a 30 részt!! Hurráááá!! Már a 30. résznél tartunk! Őszintén megmondom, Cintivel már fejben a 100. részt tervezzük! Reméljük addig velünk tartotok!! :D Visszatérve a részhez! Akikkel személyesen is találkoztunk, egyfolytában "zaklattak" minket a héten, hogy összekavarodtak a blogban történteken és próbáltak minket rávenni, hogy elmondjuk, mi is történt. (Remélem az érintettek magukra ismernek ;) ) Nos, ez nektek szól! A mostani részben minden kiderül és megtudhattok mindent! :D De nem is húznám tovább a szót miattatok. :D Kellemes olvasást, várjuk a visszajelzéseket. :D
Nórii :*

***

A lágy érintésekre behunytam szemem és élveztem. Újra a derekamon érzetem a kezeket.
-Zayn!-mosolyodtam el és az illető felé fordultam, hogy csókot leheljek ajkára. De a férfias arcvonások helyett, egy nőies arccal találtam szembe magam.
-Linda!-meresztettem rá nagy, kerek szemeim.
-Sss...-csitított.-Tudom, hogy te is akarod.-harapott bele szája szélébe.
-Linda, én nem is tudom.-mosolyogtam kínomban.
-Én tudom.-mosolygott és felhúzott az emeleten. Benyitott szobájába, nekiállt a vetkőzésnek. Élénk pink fehérneműje tárult elém. Késztetést érzetem arra, hogy én is vetkőzzek. Lina lábam közé pozicionálta magát, simogatni, fogdosni kezdett. Éreztem ajkamon megint a nedvességet. Erre felnyögtem.
-Szandi, Szandi, Szandi.-halottam Zayn hangját.
Minden elhomályosodott, majd egyre gyorsabban pislogtam és minden kitisztult.
-Zayn!-pattantam fel az ágyon.-Mi történt?
-Elaludtál.-mosolygott.-Álmodban a nevem kiabáltad és nyögtél is. Mit álmodtál?-mosolygott gonoszul.
-Szörnyű álmom volt.-ráztam fejem.
-Nem voltam elég jó?-szomorodott el.
-Zayn!-húztam magamhoz fejét.-Édesem, te csodálatos vagy mindenhol!-kacsintottam.
-Na de mit álmodtál?-nyitotta kerekre szemeit, mint a kisgyerekek, ha valamit meg akarnak kapni.
-Majd lent elmesélem, hogy mindenki hallja!-nevettem.
-Azt mondtad rémes volt!
-Csak az egyik része.-mosolyogtam.
-Jó reggelt!!-hangzott kórusban.
-Sziasztok!
-Srácok! Szandi álmodott valamit!
-Hiszen mindenki álmodik!-nevetett Louis.
-Kuss Louis! Hallani akarom!-kiabált rá Niall Lou-ra.
-Szóval! Röviden összefoglalva! Liam megkérte Stella kezét, Barbi és Niall bejelentették, hogy Barbi terhes, Liza megjelent és rányitott a szobában Linára és Sam-re, amint éppen khhm...Utána Lina rám mászott, valamint Zayn és én szakítottunk és Louis-val jöttem össze.-utóbbinál a hangom szomorúbb lett, de Louis szeme felcsillant. Mindenkinek tátva maradt a szája, le voltak sokkolódva, kivéve a két szerelmespárt, akiknek az álmomban a sorsa jóra fordult.
-Különös egy álom volt!-tartotta vissza röhögését Harry.
-Harry! El is felejtettem, te összejöttél egy harmincas nővel.
-Tudod, hogy szeretem az idősebb nőket!-mosolygott pimaszul.

*Másnap*

-Képzeljétek, képzeljétek!-ugrándozott Lina.
-Mondjad, mondjad!-próbálta Stell utánozni.
-Találkoztam anyáékkal és megbeszéltünk mindent, holnap már elköltözök innen és hozzájuk megyek, nem leszek a terhetekre.
-Jaj Lina! Nem voltál a terhünkre! Szívesen láttunk téged!-léptem hozzá.
-Azért mindent köszönök!-hálálkodott.-Hogy befogadtatok és foglalkoztatok velem.
-Ez a legkevesebb.-simította meg vállát Barbi.
-Nem megyünk el ma este bulizni?-vetette fel az ötletet Stella.
-Miért is ne?-vágtam rá.
-Én nem mennék, nem baj kicsim?-lépett Liam Stell-hez.
-Akkor én sem megyek.-rázta a fejét Stell.
-Te menj nyugodtan!-biztatta.
-Rendben.-sóhajtott Stella és megcsókolta Liamet.
-És te jössz Linda?-néztem a lányra, aki éppen a csókolózó szerelmespárt nézte csillogó szemekkel.-Lina! Hahó!-legyeztem szemei előtt.
-Tessék?-kapta fel fejét.
-Azt kérdeztem, hogy te is jössz?-ismételtem meg a kérdést.
-Nem, most nincs kedvem.-tartotta még mindig tekintetét a fiún.

*Linda szemszöge*

Végre kettesben leszünk Liammel. Talán eljött az ideje mindennek, hogy minden kiderüljön. Azt akarom, hogy tudja. Már úgysem fogunk együtt lakni, így teljesen mindegy. Tudnia kell az igazat, remélem sikerül a tervem! Miután elmentek a többiek, lezuhanyoztam. A zuhany alatt a kedvenc dalom dúdolgattam. Kiléptem a kabinból, rácsavartam magamra egy törölközőt és minden bátorságomat összeszedve megindultam Liam szobája felé. Kopogtattam az ajtón.
-Gyere!-szólt az az édes hang.
-Szia Liam.-léptem be reszkető lábakkal a szobájába.
-Linda szia!-fogadott fülig érő mosollyal.
Ezután már bátor lettem, kicsit reszkető hangon kezdtem, de végül már nem féltem semmitől.
-Liam szeretnék valamit mondani!-fújtam ki a levegőt.
-Mi az? Ekkora nagy baj?-nevetett.-Mondd csak!
-Liam! Én már régóta szerelmes vagyok beléd és őszintén szólva imádlak és mindennél jobban kívánlak!-hadartam.
Nem várakozva ledobtam a törölközőt magamról, felfedve meztelen testemet. Liam ajkaira tapadtam.

*Liam szemszöge*

Mire gyanakodtam volna? Jó, tényleg furcsa volt, hogy törölközőben jött be a szobába, de miért gyanakodtam volna bármire is? Nagyon furcsa volt. Hirtelen elkezdett hadarni, ledobta a törölközőt és megcsókolt. Bár a teste hihetetlenül jól néz ki és iszonyatosan jól csókol. Nem, erre még gondolnom sem szabad, nekem Stella a barátnőm és imádom őt. Pechemre valaki benyitott.
-Korábban eljöttem mert...Linda te meg mi a f*szt csinálsz? És te Liam.
-Stell meg tudom magyarázni!-mentegetőztem.
-Takarodj innen te p*csa!-kiabált Lindával.-És mi még be is fogadtunk! Takarod innen!
Linda magára kapta az anyagot és kifutott a szobából.
-Ez meg mi volt Liam?-szikrázott Stella szeme.
-Bejött, ledobta a törölközőt és megcsókolt. Pont akkor jöttél be.-magyarázkodtam.
-Tényleg nem volt semmi több és ő mászott rád?-csillapult a hangja.
-Igen Stella, én téged szeretlek, csakis téged!
-Én is!-csókolt meg.
Senki nem tudhatja meg, hogy élveztem Lina csókját és tetszett a látvány. Senki...

2014. május 10., szombat

29. Rész ~Furcsaságok~

Hello Everybody!
Figyelem!! Ez csak egy fanfiction vagyis egy kitalált történet! SEMMI valóságalapja nincs!!! Talán csak annyi, hogy tényleg van One Direction! A fiúkat kivéve a  szereplők teljes mértékben kitaláltak! Az adott személy teljesen más karakter a blogban mint a valóságban! Még egyszer KITALÁLT történet! Valóságalapja: NINCS!! A részre térve semmi különösebb hozzáfűzni valóm nincs nem tudom, hogy sikerült, elég hosszú-e?! Döntsétek el Ti! A rész 18+ -at is tartalmaz! Mindenki saját felelősségre olvassa! Felelősséget NEM vállalunk!! Remélem azért tetszeni fog! Jó olvasást! :D 


Puszil: Cintia~

***


Csak az óra monoton hangja visszhangzott az egész szobámban. Kínos. Ezzel jellemezném a kialakult helyzetet. Az arcokról különböző érzelmek-gondolatok tükröződnek: értetlenség, zavartság, hitetlenség,
izgatottság és.......teljes sokk -jó értelemben - vajon ki az aki száját betapasztva próbálja vissza fogni sikításait miközben ugrál mint egy őrült?! Tippek? Hát persze, hogy Stella. Egyik pillanatban még a konyha pultnál van a másikban már erősen ölelt -Gratula! Gratula! Gratula!-oké most már tudom, hogy Stell örül nekünk, de a többiek? Mikor elengedett, hogy Louis-t is megölelhesse más vette át a helyét. -Ugye azért tartsz nekünk élmény beszámolót?-suttogta perverzen Barbi, muszáj volt felnevetnem. Barbi ölelő teste mellé társult még egy, majd még egy s az utolsó "ölelő kar" nem igazán volt ölelő. Ránk ugrott mire elveszte egyensúlyomat a földön landoltam négy másik testtel rajtam. Hangos nevetés tört ki már nagyon fájt a hasam, mikor egyenlítettem légzésemet úgy gondoltam most már jó lenne, ha leszállnának rólam. -Oké! Szálljatok le rólam.....MOST!-szóltam rájuk nevetve. Épp, hogy csak felkeltünk a földről csengettek amit egy ideges kopogás követett. Elindultam a bejárati ajtó irányába s a csengő ismét megszólalt, de most nem hagyta abba az illető a csengetést folyamatosan nyomta. -Jövök már! Mi ennyire sür....-az ajtóban egy olyan személy állt
akire biztos, hogy nem gondoltok! Segítsek? Festett szőke hajú, barna szemű lány akiről azt hittem soha nem fogom viszont látni! Erre tessék itt áll az ajtóban. Utolsó találkozásunk óta rengeteget változott. Fenekéig érő haja éppen, hogy a válla alá ér feje tetején látszódik eredeti haj színe, göndör haj zuhataga végénél egy vékony rózsaszín tincs, öltözéke teljes más lett! Rövid farmershortot visel, egy fehér hastoppal. Ilyennek még ismeretségünk alatt nem láttam. Így tényleg hasonlítanak Linával (Linda beceneve). Szemhéjai erősen ki vannak húzva ami dob falfehér bőrén, szemeivel ölni tudna. -Liza?-tátom el szám, nem akarok hinni a saját szememnek. -Hol van?-rontott be idegesen a házba, kiabálására a többiek is kijöttek a konyhából, Lizát meglátva ugyanaz volt a reakciójuk. -Hol van? Linda! Hol van Linda?-toporzékolt idegesen. -Ööö, az emeleten a szobájában.-mutattam az említett helyiség felé. Azonnal rohanni kezdett a lépcsőn, sarka nyomába mentünk utána. Benyitott a Lindának kinevezett szobába a látvány ami fogadott... Jobb ha elmagyarázom! Lina és Sam khmm....légyottoztak. Lina ujjai Sam hajába voltak fűzve miközben egymás ajkát becézték, Lina másik kezét végighúzta Samantha oldalán mire a lány egy nyöszörgés félét hallatott. Sam levezette kezét miközben -ha jól láttam -mellei közötti részt végig nyalta. Ujjait Linda bugyija szélébe akasztotta s félrehúzva azt feldugta egy majd még s még egy ujját a hosszú szőke hajú lány vonaglott alatta miközben egyre hangosabban nyögött. Lina megfogta Sam melleit majd masszírozni kezdte. Lina egyre és egyre hangosabbakat nyögött melynek következőében erősebben markolta Samantha melleit. Linda fordított helyzetükön lassan haladt lefelé Sam testén, apró csókokat hagyva minden négyzet centiméterén. Elérte a bugyi szegélyét majd lassú mozdulatokkal levette róla majd szájával közeledett ánusza felé. De még mielőtt bármi történhetett volna Liza egy torok köszörüléssel leállította az együttlétet! (Ne kérdezzétek hogy nem vettek észre 9 embert ahogy az ajtóban állt ÉN sem tudom, viszont a következő rész magyarázattal fog szolgálni ... Blog egyik szerkesztője). A két lány azonnal a "közönség" felé kapta fejét. -Ez most csak vicc! Ugye? Nem hiszem el, hogy voltál képes erre Linda? Hogy tehetted ezt? Hmm? Hallgatlak! Hogy? Nem hallom! Válaszolj!-kiabált Liza teljesen kikelve magából. -Ssssss....Nyugodj meg Liz! Nincs semmi baj! Beszéljük meg a dolgokat!-lépkedett Sam a dühös lány felé. -Mit akarsz megbeszélni? Ha? Mit? Azt, hogy a húgommal k****sz? Kösz arról magamtól is rájöttem!-Liza hangosabban kiabált az előbbinél is. Samantha prédikáció helyett Liza ajkaira tapadt. Percekig néztük őket, viszont amikor Liza elkezdte az ágy felé tolni Sam-et, úgy döntöttem STOP! Ennyi elég volt! Bezárva a szoba ajtót mindenki megrökönyödve állt, kivéve Stella aki hangos nevetésbe tört ki.
Ennek most mi baja van? A nevetéstől már a földön fetrengett miközben a hasát fogta. Mikor végre abba hagyta volna a nevetés és felállt volna ránézett Harry-re ismét nevetve rogyott a földre. Csak néztük a földön fetrengő barna hajú lányt aki majd' megfullad a nevetéstől. Vőlegénye követte tekintetét Harry-re majd ő is nevetni kezdet. - Mi van Hazza? Csak nem felizgultál a "műsorra" ?-nevetett tovább. Harry-re nézett mindenki aki elpirulva próbálta takargatni a nadrágján keresztül látszódó dudort. Fejét leszegve szaladt be a szobájába. Már nem csak a jegyespár volt a földön a nevetéstől hanem mindenki. -Oké, oké! Srácok egy óra múlva mindenki a nappaliba! Fontos mondani valóm van!-komolyodott el Barbi. -Rendben! De ugye nincs baj?-aggodalmaskodtam. -Nem! Szó sincs róla! Sőt remek hír!-mosolygott Niall sejtelmesen. -Nálatok is esküvő?-kérdezte tágra nyílt szemekkel Zayn. Chh...jellemző! Neki teljesen el képzelhetetlen a házasság! De képes lenne elvárni, hogy te évekig várok míg talán, de csak talán rá veszi magát a leánykérésre. Jó, nem azt mondom, hogy azonnal meg kellet volna kérnie a kezemet, mert lehet, hogy Stella és Liam közelebb állnak egymáshoz mint mi álltunk, de akkor is! Nekem van igazam! Meg amúgy is Ő volt az aki szabad utat adott!

*1 óra múlva*

-Gyertek már Zayn!-kiabált teli torokból Niall. -Bocsi! Itt vagyok!-lépett be a nappaliba félmeztelenül. Félmeztelenül? Ez most komoly? Cccch...szánalmas. Mellettem foglalt helyett a kanapén hátra dőlve, kezeit összekulcsolva tarkójánál. Uhh.....de jó teste van! Úr Isten! Miket beszélek? Nem szabad ilyeneket gondolnom, de akkor is! Gyorsan el is kaptam róla tekintetemet. -Na szóval... Nem tudom, hogy mennyire tűnt fel, de mostanság elég sokszor voltam rosszul, voltak kisebb-nagyobb hangulat ingadozásaim, kívánósabb vagyok, nem úgy Harry ahogy te gondolod hanem gumi cukrot ennék sajttal!-tartott egy kis
szünetet meggyőződött róla, hogy mindenki figyeli folytatta-Három hetes terhes vagyok!-kiáltotta. -Gratulálok!-ugrottam először nyakába. -Úristeeeen! Komolyan? Uhh...már alig várom! Fiú? Lány? Lesz kit babusgatnom! Ugye lehetek kereszt anyuka?-ölelte meg Stella is. -Gratula haver! Hamar célba értél!-pacsizott le Harry Niall-el. -Csodás anyuka leszel Barbi azt nem kétlem csak egy kikötésem van! Én tanítom meg csajozni!-ölelte meg a kismamát. -Felőlem!-mosolygott rá miközben vissza ölelte. -Örülök nektek most elmegyek, de nem sokára jövök!-kacsintott. -Akkor! Fiú vagy lány?-kérdezte ugrálva Stell. -Ööö....hát mi úgy gondoltuk, hogy titok lenne míg meg nem születik!-
vakargatta tarkóját Niall. -Tessék?-pattantak ki szemeim-Akkor hogy vásárlunk neki ruhákat?-háborodtam fel. -Ne aggódj Szandi! Veszünk rengeteg fiús ruhákat, játékokat meg veszünk rengeteg lányos ruhákat, játékokat!-magyarázta Stell kezeivel mutogatva. -Ez jó ötlet! Nagyon jó! Szóval van még 36 hetünk, hogy mindent beszerezzünk!-elkezdtünk az emelet felé haladva. Ennél jobb már nem lehet az élet! Összejöttem Louis-val s boldog vagyok vele, Stella és Liam összeházasodnak, Barbi és Niall szülők lesznek! Várom a jövőt Loui-val, várom az esküvőt, várom a baba születését. Az életem tökéletes!

Caroline Flack
*Néhány óra múlva*

Stellával az elmúlt pár órában megterveztünk mindent a babával kapcsolatban, az esküvőt pedig félig-meddig kitaláltuk! Hangos ajtó csapódás majd egy kiabálás Harry-től, hogy menjünk le. A szobába beérve Harry
mellett egy hosszú barna hajú, kék szemű, harmincas éveiben járó nő állt. Amikor érzékelte, hogy új emberek vannak a szobában elengedte a fürtös kezét s felénk indult. -Sziasztok Caroline vagyok!-nyújtotta kezét mintha izgulna. Kéz fogás helyett megöleltem kicsit meglepődött, de vissza ölelt. -Én Szandi vagyok!-mondtam miután elengedtük egymást. -Stella vagyok!-mosolygott s ő is megszorongatta. Nekem Caroline nagyon szimpatikus. És ahogy látom a lányoknak is...

*Este*

 -Niall bal kéz a pirosra!-mondja az utasításokat Barbi. Ahoz képest, hogy Caroline idősebb nálunk néhány évvel nagyon jó fej és találékony. Ő találta ki, hogy twisterjünk -Barbit kivéve - emiatt dühös is volt az első 15 percben csak annyira szólalt meg, hogy kinek melyik kezet/lábadt melyik színre kell helyezni. Ez az ötödig kör amit játszunk, kétszer nyertem és kétszer Stella. Ha valakik pom-pom lányok voltak? Mi külön versenyt is csináltuk, hogy ki milyen akrobatikus "mutatvánnyal" megy a másik pozitúrába. -Niall siess már elgémberednek a végtagjaim!-kiabált Zayn. -Oh, haver add fel! Úgy se sikerül!-nevetett Louis. -De. Hogy. Nem!-makogott. Óó rosszat sejtek! -Auu!-szisszent fel mindenki egyszerre mikor Niall próbálkozása nem sikerült. -Oké, még egyet!-állt fel Stella. -Én most nem játszok!-jelentettem ki majd a konyhába indultam. Nem tudom mitől, de valahogy egyre melegebb lett. Számon nedves dolgot éreztem oda nyúltam, de nem volt ott semmi, majd a nyakamon
éreztem ugyanezt. Akaratlanul is felnyögtem az érzésre. Homályosan kezdtem látni, de pislogtam párat és máris jobb volt egy ideig... Hideg futott végig testemen valamit lehúztak volna rólam olyan érzés volt, végig tekintettem magamon, de semmi! Mellemhez kaptam kezeimet amikor egy fogást éreztem rajtuk?! Éreztem ahogy az oldalamon végig siklik egy kéz, a combomon keresztül a bokámig végig simogatott volna olyan érzés volt. A vádlimon mintha ujjakkal haladtak volna fel majd combomnál ajkakat éreztem...(!) Ismételten felnyögtem. -Zayn! Ahh! Zayn!

2014. május 3., szombat

28. Rész ~Mi történt?~

Kedves Olvasók! Íme, meghoztam a legújabb részt, ami remélem elnyeri tetszéseteket. Képzeletemben a részt nagyon hosszúra alkottam, de nem tudom, hogy ez a valóságban is sikerült-e. Bár úgy érzem, hogy írhattam volna hosszabbra is. :( Sajnálom, ha esetleg rövid lett, de most minden időmet a tanulásnak szentelem, hisz' országos versenyre készülök, ami lássuk be nem kis munka. Pipáljatok, komizzatok, iratkozzatok fel! :)


Puszii: Nórcsy :)

***

Erre a mondatra muszáj volt elmosolyodnom, bármennyire is haragban voltunk, bár úgy érzem néhány perc múlva elmúlik a harag.
-Nos!-lökte be szobájának ajtaját, s még mindig tartott-Azt hiszem itt az ideje megleckéztetni.-mosolygott pimaszul.
Nem tudtam válaszolni, mert egy csókkal elhallgattatott. A hosszas csók után elváltunk egymástól és az ágyra fektetett.
-Most majd megtanulod, hogy ne kívánj rajtam kívül senkit!
A ruhadarabok kb. 1 perc alatt a földre kerültek, már csak néhány textil választott el minket egymástól, amelyek szintén hamar lekerültek rólunk. Liam fölém mászott, egyre gyorsabb tempót diktált.
-Na, szeretnél mással együtt lenni, kívánod még a másikat?-lihegett.
-Nem!-kiabáltam.
-Ügyes vagy! Remélem sikerült megleckéztetnem téged!-kacsintott.
-Csinálhatnád gyakrabban!-kacsintottam, majd egy csókot leheltem ajkára.

*Zayn szemszöge*

Az egész este folyamán próbáltam kibékíteni Szandit, nem túl nagy sikerrel. De mikor megláttam abban a dögös, vörös ruhában, teljesen elcsavarta a fejem. Nem bírtam tovább várni. Igaz, csak néhány óra telt el, de megőrjített, hogy nem érezhettem az illatát, a puha bőrét, nem csókolhattam meg. Elegem lett ebből, minél hamarabb helyre akartam hozni a dolgokat, de már nem a leggyengédebben.
-Szandi, beszéljük meg!
-Mégis mit? Szerintem már megbeszéltük.-nézett rám gyilkos pillantással.
Nem engedtem, hogy tovább menjen, visszarántottam.
-Zayn, mit csinálsz?-próbált kiszabadulni fogásomból.
-Szandi! Hiányzol! Nem tudok nélküled élni! Nekem ez a pár óra is egy örökkévalóságnak tűnt.
Szemei csillogtak, biztos voltam benne, hogy megbocsát. Úgy éreztem, hogy nyert ügyem van.
-Nagyon sajnálom, de Louis-nak biztosan nagyobb szüksége van rám.-gúnyolódott.
-Ebből elég!-nyomtam neki a falnak.
Nagy levegőt vett, sűrűn szuszogott.
-Szandi, nekem szükségem van rád!-csókoltam meg.
Mikor belenéztem csillogó kék szemébe, újra szerelmes lettem. Lejátszódott bennem, az eddig eltöltött idő és nem hagyhatom, hogy a féltékenységem miatt szétmenjen a kapcsolatunk. Eszembe jutott, mikor először kimondta, hogy ,,Szeretlek" és én bár félve, de kimondtam.
-Szeretlek!-suttogtam.
Az izmai már nem feszültek meg annyira, arca merev vonásai elsimultak.
-Akarlak!-suttogtam megint.
Fejét elfordította.-Az enyém leszel!-gondoltam. Erősebben szorítottam neki a falnak, miközben combjait megfogtam és derekam köré fogtam. Kezdetben nagyon ellenállt, de valószínűleg meglágyítottam. Csókokat leheltem puha, illatos bőrére. Még mindig láttam rajta az ellenállást, ezért nem vártam tovább. Bevittem a szobámba, lefektettem az ágyamra és lehúztam ruhájának cipzárját. Szerencsém volt, mivel a ruha csak félpántos volt, ez azt jelentett, hogy a zavaró melltartó sem volt rajta. Megszabadítottam magamról is a ruhadarabokat. Az este hátralevő részében, miket beszélek? Este? A hajnal hátralevő részében nem kíméltem Őt, bár szólni nem szólt hozzám, az apró sikolyokból tudtam, hogy jó úton járok.

 *Szandi szemszöge*

Én is nagyon szeretem őt, de próbáltam magam erősnek mutatni. Tudnia kellett, hogy nem minden úgy van, ahogy ő fütyül. De amikor derekára vett, amikor megcsókolt, amikor lehúzta rólam a ruhát, amiket a hajnal folyamán művelt! Feledhetetlen, hogy mennyi mindent megtett azért, hogy kibékítsen, bár néha durván alkalmazta ezeket a dolgokat, ami néhol elég meggyőző volt.
Reggel a többség kómás fejjel ébredt. Harry szemeiben még csillogott az alkohol. Gondolom nem kis mennyiséget fogyasztott. A másnapossághoz persze hozzátartozik a fejfájás. A fájdalomcsillapító már a pultra volt készítve, hogy az ébredők sorban alkalmazhassák. Nekem nem fájt a fejem. Nem tudom mitől. Vagy azért, mert kevés alkoholt fogyasztottam, vagy pedig mert Zayn elmulasztotta.
-Nocsak, nocsak kibékültetek?-mosolygott Harry, miközben fejét fogta.
-Igen.-viszonoztam a mosolyt és hogy tudtukra adjam a helyzetet, megcsókoltam Zayn-t.
-Itt jön a másik szerelmespár!-kiabált Louis, Stella és Liam felé mutatott.
-Ti is?-nézett feléjük Harry.
-Miért, ki még?-érdeklődött Stella.
-Mi!-raktam fel kezem.
-Na, ennek örülök!-vigyorgott Stell.
-Én is nektek!
-Jaaaa, kibékültek!-tartották vissza a nevetést Niall és Barbi.
Kávémba kortyoltam, mikor szembesítettek a valósággal.
-Stella, Liam és Szandi, Zayn.-nézett körbe Barbi.-Ugye tudjátok, hogy Niall szobája Zayn és Liam szobája között van és mi mindent hallottunk az éjjel?-nevetett.
Hirtelen nem tudtam mit lépni, a kávét kiköptem, mely az egész mettlachi-t beterítette.
-Hozom a felmosót!-pattant fel helyéről Linda.
-B***d meg!-csak ennyit tudtam kinyögni.
-Azok a k**va vékony falak!-mérgelődött Liam és Zayn.
Barbi és Niall eközben fulladt meg a nevetéstől és a többiek is.
-Várjatok csak! Eljön még a ti időtök!-mosolyogtam gonoszul.

*Este*

Iszonyatos fejfájásom volt.
-Gyerekek, rajtam most jön ki a másnaposság!
-Mi az?-kérdezte Stella.
-Nagyon fáj a fejem!
-Gondolom tudod, hogy mi mulasztja el a fejfájást!-kacsintgatott Harry.
-Harry, ezt most ne! Azt hiszem lefekszem aludni.
-Menjek én is?-kérdezte aggodalmasan Zayn.
-Nem kell, köszi. Ma a szobámban alszom.
-Oké. Jó éjt!-hangzott a többiek hangja.
Bedőltem az ágyba, szemeim rögtön le is csukódtak.
Reggel a nap fénye világított be a ritkára hagyott redőnyön. Egy kicsit nyújtózkodtam, majd erőt véve, elkészülődtem. Épp hogy készen lettem, Liam összehívott minket a nappaliba. Mindenki -akinek volt párja- a kedvese közelébe állt, akár át is karolták egymást. Liam nagyon csinosan volt felöltözve, mondhatni elegánsan, bár öltöny nem volt rajta. Egy nagy tálca volt a pulton tele pezsgőspoharakkal, melyekben már ott habzott az ital.
-Szeretnék valami fontosat mondani.-kezdett bele Liam.
Ránéztem Stell-re, de ő sem tudott semmit, csak rántott egyet a vállán.
-Farkas Stella! Őrülten szerelmes vagyok beléd. Úgy érzem ezen semmi és senki nem változtathat. Mondd kérlek, lennél a feleségem?-húzta elő a vörös dobozkát.
-Igen, igen és ezerszer is igen!-ugrott a nyakába Stell.
Liam felhúzta ujjára a csillogó kis ékszert, amit utána Stella örömmel mutogatott mindenkinek. Megittuk a pezsgőt, koccintottunk, s mikor már láttuk, hogy Liam felkapja Stell-t, úgy gondoltuk, nekünk itt már nincs keresnivalónk.
-Olyan cukik együtt!-csuktam be magam mögött az ajtót.
-Azok.-mosolygott Zayn.
-Kár, hogy te csak 10 év múlva fogod megkérni a kezem.
-Ezt most hogy érted?-állt fel helyéről.
-Úgy, hogy nem sürgeted az időt. Lesz ami lesz.
-Úgy gondolom először jobban meg kell ismerni egymást.
-De ha megtaláltad az igazit, akkor nincs mire várni. Ha szereted őt, akkor ennyi elég.
-Sajnos én ilyen fajta vagyok.-húzta a száját.
-Tudom, te vagy a legkevésbé romantikus a fiúk közül.
-Szóval úgy gondolod, hogy nálam még Louis is romantikusabb?-húzta fel szemöldökét.
-Naná!-vágtam rá.
-Óóó. Akkor szabad az út, választhatsz!-gúnyolódott.
-Szabad az út?-kérdeztem vissza.
-Szabad.-bólintott.
-Akkor választok.-mentem ki sebes léptekkel az ajtón.
Zayn jött utánam és kiabált.
-Úgysem fog összejönni!
-Majd meglátjuk!-fordultam felé.
Megpillantottam Louis-t, miközben szobájából jött ki. Sebes léptekkel megindultam felé.
-Héj Louis!
-Hmm?-pillantott rám.
Odamentem hozzá, majd ajkaira tapadtam, hosszú másodpercekig.
-Leszel a pasim?
-Ühhüm.-bólogatott.
Felkapott, dereka köré kulcsoltam lábamat, majd bevitt a szobába. Tessék, én megmondtam. Zayn egy lúzer. Azt hiszi csak ő kaphat meg bárkit. De most Louis-val foglalkozom.
-Gyerünk! A tiéd vagyok!
-Szeretem ha a lányok ellenállóbbak, bár a te esetedben most kivételt teszek.-kacsintott.
Kigombolta kockás ingem, lehúzta rólam a farmert, miközben én megszabadítottam pólójától és a farmernadrágjától. A fehérnemű sem volt már sokáig rajtunk. Az élményem során elfelejtettem mindent, Louis annyira Per-fect-ül csinált mindent. Később kimentünk, kézen fogva, a többiek csodálkoztak.
-Srácok, Louis és én egy pár vagyunk!-jelentettem be.-Ne kérdezzetek légyszíves többet!-majd egy csókot nyomtam Louis szájára.