39. Rész ~Életet megváltoztató személy~

Hello Everybody!

Úúúúj rész! :D Hogy telik a nyaratok? :) Remélem sok fagyit esztek! ;) Részről: mostanság rá vagyok kattanva arra, hogy dalszövegeket rakok bele...de, na, ha van olyan dal ami illik a helyzethez!! :/ :) Látjátok nem is az én hibám! >< Lényege: ne lepődjetek meg, ha dalszöveggel találkoztok! :) Igazság szerint nekem nem tetszik ez a rész...unalmas és rövid lett :/ Bocsánat! :( Remélem azért elolvassátok és nem alusztok el, jó olvasást!! :) 

Puszil: Cintia~

***

,,Halihó! Van néhány nagyon fontos dolog amit biztosra veszek, hogy szeretnél tudni… Ha kíváncsi vagy rá és arra, hogy kivagyok, gyere 20:00-ra a Big Ben-hez!! Puszil: az a személy aki megváltoztathatja az életedet :*”  pötyögtem be az üzenetet , majd egy gonosz mosoly kíséretében elküldtem  – rejtett számról – természetesen Niall-nek nem, hisz’ vele vannak terveim.... Most mindenki meg keserül, mindent! Megcsinálom azt amit az idióta nővérem nem volt képes, mert ő az a fajta volt aki mindig önmagát hibáztatta, ha valami elcsesződött, ezért is használták ki annyian amennyien. Velem ilyet nem játszunk! El sem hiszem, hogy sírtam Stella előtt(!!) ennyire barom is csak én lehetek?! Az ellenség előtt soha nem mutatjuk magunkat gyengének SOHA! Az a baj, hogy az elején félre ismertem ami a legnagyobb ’’hiba” volt a tervemben, hogy megszerezzem Liam-et… Na, igen! Liam drága! Ő is visszafogja kapni, hogy visszautasított! Mi van azokban a szukákban ami bennem nincs?  Miért van az, hogy engem mindenki elítél? Miért utál mindenki? Mi a f*sz bajuk van velem az embereknek? Miért nincs nekem is boldog otthonom? Miért viselkednek velem a szüleim idegenként? Miért nem szeret engem senki?

Avril Lavigne-Nobody's Home

I couldn't tell you why she felt that way,/ Nem tudom elmondani miért érezte ezt az utat
She felt it everyday./ Érezte minden nap.
And I couldn't help her,/ És nem tudtam segíteni neki
I just watched her make the same mistakes again./ Csak néztem őt, hogy csinálja újra ugyanazokat a hibákat.

What's wrong, what's wrong now?/ Mi a rossz, mi a rossz most?
Too many, too many problems./ Túl sok, túl sok probléma
Don't know where she belongs, where she belongs./ Ő nem tudja hova tartozik, hova tartozik.

*20:05, One Direction villa*

Most már biztosan nincsenek itthon, kezdődjék a terv! Megigazítottam utoljára a ruhámat s egy mosolyt

erőltetve magamra megnyomtam a csengőt, ó, hogy mennyire megfogják bánni azt amit a nővéremmel és velem tettek…                                       -Máris nyitom! Egy perc!-kiabálta Niall és hallatszott ahogyan trappol lefele a lépcsőn,  a zárban elfordult a kulcs majd feltűnt Niall szőke haj koronája, mosolyogva nyitott ajtót, de amikor meglátott lefagyott az arcáról. Áucs! Nem értem miért nem örül nekem?!                            
-Szi-szia!-makogtam. A megsebzett nő jól bevált módszer…-B-beszélhetnénk?

-Őőő…-nézett háta mögé-Gyere be!-tárta szélesebbre az ajtót, ahogyan beléptem megmernék esküdni, hogy a fenekemet nézte a végén nem is lesz szükségem a különleges kendőre….                         

-Kérsz valamit inni?-érdeklődött kedvesen, na jó magamnak minek hazudok? Csak PRÓBÁLT kedvesen kérdezni, de hangjából, tekintetéből tisztán kivehető volt, hogy semmi kedve hozzám, jó fogom hasznosítani a kendőt, nincs időm arra, hogy jó pofizzak .   

-Egy pohár vizet elfogadnék, köszönöm!-mosolyogtam, furcsán méregetett, de nem szólt egy szót a konyhába ment, követtem háttal állt nekem így –szerencsére– nem látta mit csinálok. Kis táskámból elővettem a kendőt majd lassú, magabiztos léptekkel közeledtem a még mindig háttal álló fiú felé.

-És hol vannak a többiek?-játszottam a hülyét, mögé léptem, kezemet lassan felfelé emeltem. 

-A Big Ben-hez mentek!-hangjából tisztán hallatszott a zavartság, aggódás, de ’’aranyos”, hogy félti a szerelmét és a barátait, esküszöm hánynom kell ettől.

-Nem tűnsz túl boldognak ettől! Mi a baj? Te miért nem mentél?-meg se szólalt, gondolom azon gondolkozik elmondja-e vagy ne, teljesen belefeledkezett gondolataiba, tökéletes alkalom! Szája elé raktam a különleges kendőt, fel sem fogta mi történik annyira máshol járt, mintha nem is érezné, tovább folytatta a légzést, szép lassan végtagjai , ’’pehely” súlyúvá váltak. Kezét átraktam a vállamon majd támogatva a nappaliba vezettem, leültettem a kanapéra s visszamentem a konyhába a táskámért, Niall minden mozdulatomat követte szemével, de azt se tudta hol van szóval nem jelentett ’’veszélyt”. Milyen klassz már, hogy vannak olyan folyadékok amik az embert tulajdonképpen védtelené teszi?! Feloldottam telefonomat, beléptem a kamerába azután pedig Niall-re ültem lovagló ülésben, számmal lassan közeledtem felé, ujjam a ’’fényképező” gombján volt amint ajkaink összeértek, *klikk­* meg is van az első kép, bár Niall nem viszonozta a csókot, ajkai nutella (?) ízűek voltak?! Hát okééé…. Csináltam még vagy 30 fotót az összesen félreérthető pozitúrában, nem is lettek olyan rosszak, nem is lettek rosszak! ’’Kijelöltem” az összeset majd egy üzenet kíséretében elküldtem Barbikának, annyira, de annyira kíváncsi vagyok az arcára amikor meglátja a képeket, mindegy, nekem az is elég, hogy tudom fájdalmat érez, megérdemli! Nyomtam egy puszit Niall pofijára, miután összeszedtem a cuccaimat, hatalmas mosollyal léptem ki az ajtón, senki se tudja letörölni ezt a mosolyt az arcomról. Édes a bosszú, de nem hizlal! (Bocsánat! :D Ezt muszáj volt!! >< Cintia~)

*Barbi szemszöge*

-Menjünk már! Úgy se jön el! Besz*pattak!-nyavalygott Loui. Tény, hogy most igaza van, de ha még egyszer megszólal leütöm. 1,5 órája várjuk ,,a személyt aki megváltoztatja az életemet/életünket” , 1 órája pedig a két hiperaktív barom folyamatosan piszkálja egymást. Kérem lőjön le valaki! Esküszöm, mint két óvodás!                                                               

 -Nem megyünk sehova! Téma lezárva!-veszekedett vele Stella.

-Meg se szólalj Louis, meg se szólalj! Mint két 3 éves vagy nem azok is érettebbek! Várunk még 5 percet, ha addig nem jön megyünk! Ha így folytatjátok megfojtalak vagy titeket vagy magamat! Csak szólok nagyobb az esélye, hogy titeket! Most pedig KUSS!-mind a ketten dühös szemeket meresztett rám a másik kettő meg szakadt a röhögéstől. Idiótákkal vagyok körülvéve…-Nincs apel…-telefonom pittyegésbe kezdett, remélem a felmentő seregem. Az üzenet tartalma…sokkolt! Linda megközelítőleg 30 képet küldött amin intim helyzetben van Niall-el(!!). Egyszerre éreztem a dühöt, a csalódottságot…szomorúságot. Könnyeim lassan ’’futásnak” eredtek, úgy éreztem forog velem a világ, hallottam ahogyan a többiek kérdéseket tesznek fel, de képtelen voltám rájuk választ adni, csak álltam ott, mint egy kő szobor. Legelsőnek Stella unta meg

szótlanságom, telefonomat kikapta kezemből, hogy megtudja könnyeimnek okát.

-Büdös k***a! Megtépem azt a r*bancot!-illette meg néhány ’’szép” jelzővel-Ne aggódj Barbi! Biztos van valami magyarázata! Viszont megyünk! Most!-húzott a kocsi felé. 

-Na, szép! Én ős idők óta könyörgök, hogy menjünk, de nem, bezzeg, ha a két nő mondja akkor mindjárt megyünk!-duzzogott Louis.

-Louis?! Pofa be!-szólt rá Harry.

-Sosem csalna meg! Szeret téged és ezt te is tudod! Ne sírj, gyere!-vont ölelésébe miközben hátamat simogatta nyugtatóilag. Nagyon remélem, hogy Stell-nek igaza van!

*Otthon*

-Niall!-kiáltotta el magát Stella, de úgy, hogy belezengett a ház.

-Konyha!-hallottuk meg kissé furcsa hangját. Olyan volt, mint reggelente szokott, aludt vagy mi?

-Képzeld milyen mókás képeket kapott Barbi! Nem szeretnél valam…-amint beért a konyhába elhallgatott. Eddigi padló kémlelésemből most félve néztem fel Niall-re, mit ne mondjak egy kicsit nagyon szarul nézett ki… Szemei pirosak voltak, szája kirepedezett, haja csapzott, mint aki beszívott körülbelül! Olyan ismerős nekem ezek a ’’mellékhatások”, mintha... 

-Repedtsarkú r*banc! Egy barom, de van esze a csajnak!-túrtam bele hajamba-Azt sem tudta hol van amikor a képek készültek! Megtépem, figyeld meg, hogy megtépem!-járkáltam fel-alá-Lehetne egy kérdésem? Ki visz el a k***ához, hogy megtépjem?!-mosolyogtam.

-Ezt a feladatot ezer örömmel vállalom!-fogta meg a kocsi kulcsot-Majd jövünk!-ragadott karon. Ekkora cs*cskának, hogy lehet ennyi esze? Nem biztos, hogy Stella a megfelelő ember akinek kísérnie kéne Lindához, de majd kiderül…

*Linda házánál*

-Utoljára Stella mondd el!-muszáj megbizonyosodni arról, hogy tényleg az agyába véste.

-Ajhh! Nem esünk neki senkinek! Nem vágunk senkit gyomorszájba! Nem ütünk meg senkit! Nem tépünk meg senkit! Senkinek nem okozunk semmilyen sérülést!-szajkózta unottan. 

-És?-hajoltam előre. 

-Nem harapunk meg senkit!-forgatta szemeit.

-Jó, jöhetsz velem!-mosolyogtam rá-Beszélni szeretnék vele, nem neki esni!

-Értettem! Egy rossz szó BÁRKIRE és megölöm!-szállt ki a kocsiból.

-Ha bárkire, bármi rosszat mond akkor megtépheted!-nevettem fel egy kicsit.

-Még jó!-húzta fel orrát.

-Nagyon hülye vagy!-nevettem majd megnyomtam a csengőt.

-Azonnal nyitom!-hallottuk meg Linda nyávogós hangját. Eddig is ilyen volt(?)-Helló!-vigyorgott ránk amikor kinyitotta az ajtót-Minek köszönhetem a meglepetést?

-Miért? Miért másztál rá Niall-re?-ez volt a legelső amire választ akartam kapni-Mit ártottam én vagy a többiek neked, hogy ilyenre vetemedj?

-Amit tettek velem és a nővéremmel! Bosszút álltam! Fájt, igaz? Fájt, hogy a pasidat mással látod csókolózni? Ugye fájt?-hátráltam egy lépést, mert annyira az arcomba mászott. Elég érdekesen viselkedik, mint a horror filmekben mikor a gonosz szellem megszállja az embert és ő irányítja....

 -Őőő..választ is kaptam a többi kérdésemre is! Nem vagy normális!-nevettem fel erőltettem-Szerintem mi most megyünk is, még bemegyünk Szandihoz! Helló!-hadartam majd azzal a gyorsasággal elkezdtem húzni a barna szemű lányt. 

-Menjetek csak a k***ához!-röhögött, mindketten megálltunk, Stellára pillantottam, de már nem mellettem állt, hanem Linda előtt.

 -Mit mondtál az előbb?-kérdeztem rá bár teljesen értettem. Lehetőség adtam, hogy megváltoztassa a mondandóját.

-Az igazat?!-húzta fel egyik szemöldökét majd ismételten nevetett. Na, jó itt van vége! *Csatt* és felpofoztam! Nehogy már egy  kis sz*jha ugasson itt! Hülye k***a!

*Szandi szemszöge*

*Pity* *Pity* *Pity* vagy  10 perce hallgatom ezt az Isten verte pittyegést, de nem akar abba maradni. B*zi ébresztőóra! Várjunk csak! Hisz’ ez nem az ébresztőóra, nem otthon vagyok! Most műtöttek meg! Ohh hál’ Istennek túléltem! Remek érzés amikor két félelemmel tolnak be a műtőbe…soha többé! Ujjakat érzek ami össze van kulcsolódva a sajátommal, hüvelyk ujjával simogat..Zayn! Ő szokta ezt csinálni, meg ki más

kulcsolná össze a kezünket?! Lustákat pislogtam, kezdtek kirajzolódni a kör vonalak mikor sikerült teljesen

kinyitnom a szememet Zayn mosolygós arcával találtam szembe magamat –amitől muszáj volt nekem is mosolyogni– a mosolya annyira…szívmelengető, mindennél jobban szeretem! Nyitottam a számat, hogy ezt meg is mondjam neki, de ujját az ajkaimra rakta, szemeiben aggódás tükröződött.

-Az orvos azt mondta nem beszélhetsz egy hétig!-húzta el a száját, szemeim kidülledtek. Egy teljes hétig vagyis 7 napig nem beszélhetek?! Hogy fogom ezt bírni? Megfogok őrülni, ha semmiféle módon nem kommunikálhatok-Ne parázz ennyire életem! Zayn mindent megold!-kacsintott majd a háta mögötti székről elővett egy táblát? Miben segít egy tábla? Jaaa, tudom! Ez olyan fajta ami a kisgyerekeknek van és filc tollal lehet rá írni, amikor meg rázod eltűnik, kicsiként varázslatosnak tartottam…. Kezembe adta a táblát és a tollat, leírtam azt a szót amit már az előbb kimondani akartam: Szeretlek!