41. Rész ~Mint egy család~

Hello Everybody!
Sajnálattal közlöm, már augusztus van! :'( Körülbelül egy hónap és ismét suli -.- Utálom a szeptembert!! Őőő nem igazán tudom milyen részeket fogok írni, mert most év közben jobban ment az írás, mint a nyáron, de most lesz NÉGY új tantárgyunk és nem a legkönnyebbek... Mindegy megfogom/megfogjuk oldani! :) A rész rövid lett amit sajnálok, de eléggé siettem is vele! :/ Bár Nórival a héten -asszem'- 3-szor találkoztunk, de nem a blogot beszéltük meg... Nekünk is nyár van! :(: Remélem azért tetszeni fog a rész! :) Nem húzom tovább az időt, jó olvasást! :*

Puszil: Cintia~

***

Zavartan és idegesen követtem Kristófót az erkélyre. A végére még kitudom mondani rendesen a nevüket, olyan nehezen kiejthetőek... Az erkélyre kiérve megcsapott a hűs londoni levegő, kösz London! Nem vagyok eléggé beszarva még az időjárás is megnyugtató, igazából fogalmam sincs mit akarhat Kristóf. Tudtommal nem tettem semmi rosszat, amúgy nem Liam-mel kéne beszélnie, hogy ,,Ha összetöröd Stella szívét ezt meg ezt teszem veled..." ez most egy ilyen beszélgetést lesz? Hisz' azt Liam-mel kéne, nem?!

Kezdem elveszíteni a fonalat! Kiszámíthatatlan egy ember pont, mint a lánya. Az eddig itt töltött időből, eléggé kiismertem a szülőket, körülbelül az apukákat is, bár én úgy nevezem őket ,,Csendes megfigyelők", de egy rossz szó/lépés és egy ütéssel földre küldenek, hál' Istennek nem történt ilyen..eddig legalábbis! Míg az apák megijesztenek addig az anyákat imádom! Szerintem mióta itt vannak felszedtem vagy 5 kilót.. Bár mondták a lányok, hogy, ha kajáról van szó nem ismernek nemet, azt hittem csak túloznak, aha jó is lett volna. Torokköszörülés rántott ki gondolataimból. Kék szemeivel furcsán méregetett. Ha nem lenne ekkora és Stella nem mondta volna el, hogy hány erős ember versenyen volt nem is félnék...annyira! Ujjait megrecsegtette. Félnem kéne? Mert kezdek egyre kevésbé félni. Mi lehet a legrosszabb? Behúz, na és aztán?! Kaptam már "pár" ütést, na jó nem ekkora embertől, de kaptam! Mindegy nem agyalok ezen pillanatok múlva úgy is megtudom, remélem...

-Nos! Mit akarsz a lányomtól?-hú, ő aztán nem kerülgeti a forró kását. Várjunk csak! Honnan tudja, hogy akarom a lányát, őőő, vagyis honnan veszi, hogy akarok valamit Stell-től?
-Ezt nem egészen értem uram!-nem hazudtam, tényleg nem értettem.
-Kristóf! Hívj Kristófnak! Látom hogyan nézel rá és nagyon nem tetszik! Nem azért, mert barátja van az a ti dolgotok, de ismerem a fajtátad! Nem akarom, hogy egy ilyen kihasználja!-rám se nézett úgy mondta, a korláthoz dőlve kémlelte a tájat miközben nagyokat szívott cigiéből.
-Én nem n-nézek sehogy Stellára, maximum barátként! Hogy érted azt, hogy kihasználja egy ilyen? És pontosan pasija van aki az egyik legjobb barátom, és Stella is barát csak barát! És egy barátot nem használunk ki!-még magamat is megleptem a dühös hangnemmel.
-Pöcs aki csak megd*gni akarja!-von vállat-Nem hiszek neked! Minden mozdulatát követed! Számodra ez több, mint barátság! Hiába a barátod barátnője attól táplálhatsz érzelmeket iránta, bár nem ajánlatos! Engem az zavar, hogy ez az "érzelem" addig terjed míg az,ágyadba kerül! Ismerem az oda vezető utat az mézes-mázos, "szerelmes", amikor meg megkaptad amit akartál, kidobod, mint egy használt rongyot. Ilyen az én babámmal nem fog történni! Mert, ha mégis..akkor következményei lesznek! Világos?-csapta össze tenyerét.
-Mint a nap!-bólogattam hevesen.
-Helyes! Képzelem miket gondolsz most rólam, de hidd el, ha lesz lányod megérted! Ezt leszámítva jó gyereknek tűnsz!-csapkodta meg hátamat mikor elhaladt mellettem. Mégis csak nekem tartott hegyi beszédet, hogy ne törjem össze Stell szívét. Én?! Értitek?! Én! Nem a pasija törné össze a szívét, hanem az egyik barátja, mondjuk megértem, hogy félti Stellát én is fogom félteni a kislányomat, de hogy tőlem?! Eszem ágában sincs, hogy fájdalmat okozzak neki. Egy valamit nem értek! Minek beszélt velem arról, hogy ne használjam ki, hisz' ahhoz KETTŐ ember kell(!)...

*Barbi szemszöge*

*Magyarország*

Szinte futva szálltam le a repülőgépről, minél hamarabb látni akarom a kisfiamat! A leszálló utasoktól kaptam néhány nem túl kedves megjegyzést a tolakodásom miatt, hát kapják be! Hónapok óta nem láttam a gyermekemet még jó hogy sietek! Majd' megszakadt a szívem amikor hallottam Marci csalódott hangját amikor megtudta, hogy nem leszek itthon a születésnapi buliján -amit úgy szerveztem meg London-ból, de nem baj megérte(!)- én magam se hittem, hogy itt leszek, sajnos a partyról már lemaradtam, mert itt már ugye este van -hülye időeltolódás- , de legalább láthatom! Alig 1 óra és ismét megölelhetem és ezt csak Ni-nek köszönhetem, az ő ötlete volt ez az egész és ezért hihetetlenül hálás vagyok, annyira szeretem! Mire feleszméltem már a többiek is lejöttek a gépről s a csomagjaink is megvoltak, ezt hogy? 1000 wattos mosollyal húztam kifelé Niall-t aki kuncogva követett, ahogyan kiléptünk az ajtón mosolyom még nagyobb lett, ha ez lehetséges. Legutóbb akkor voltam/voltunk itt mikor a fiúkhoz költöztünk...mennyi minden változott azóta! Taxit stoppoltunk, majd miután beraktuk a bőröndöket, végre elindultunk, az út pontosan 41 perc volt, de vagy 120-nak tűnt, megérkeztünk nem hiszem el mindjárt találkozhatok a kisfiammal -akire a szomszéd néni vigyázott, ő bébiszitterkedett még nekem is anno '56-ban- olyan hosszú idő után, ismételten megragadtam Niall kezét, ujjainkat összekulcsolva indultunk a bejárati ajtó felé anyáékra hagyva a csomagokat, megfogtam a fém kilincset, lassú mozdulatokkal nyitottam ki. Nevetés és lépések zaja hallatszódott, bárhol bármikor felismerem ezt a nevetést!
-Mama, Papa! Máris hazajöttetek? Képzeljétek mit kaptam!-szaladt vigyorogva az ajtóhoz majd egy pillanatra megállt, először rám utána Niall-re nézett, ismét mosoly jelent meg az arcán-Anyaaa!-szaladt felém, karjaimat kitártam és,ölelésembe zártam, nyakamat erősen szorította nekem pedig muszáj volt sírnom, meghitt pillanatunk közben anyáék is bejöttek s mosolyogva nézték a jelenetet-Anyu?! Lehet egy kérdésem? Ő ki?-nézett a mellettem álló szőke férfira.(Gondolom nem kell mondani, hogy Barbi és Marci társalgása magyar nyelvű!:) Cintia~)
-A barátom!-mosolyogtam. Lefordítottam Niall-nek is aki szintúgy mosolygott, mint mi.
-Hey, Niall!-nyújtotta felé kezét, direkt mondta ilyen egyszerűen így még ő is megérti.
-M-marci!-dadogott.
-Kérdezd meg tőle, hogy tetszik-e neki az ajándék!-tekintetét le se vette Marciról, megbabonázva nézte.
-Említettél az előbb egy ajándékot! Hogy tetszik?-szemei felcsillantak-Szerintem te is érted a választ!-fordultam Ni-hez. Újra itthon!

*Néhány nap múlva*

-Milyen jól kijönnek! Főleg ahhoz képest, hogy nem is egy nyelvet beszélnek!-jegyezte meg anya miközben az udvaron játszó életeimet néztük. Igaza van! Meglepően jól kijönnek! Kerti grillezésnek indult a végére meg sárbunyó vagy minek nevezik ők.. Telefonom hangos csörgésbe kezdett, utálom ezt a hangot, de csak erre figyelek fel!

~Barbikááám! Luxus hívni? Már frászban voltam, hogy lezuhant a gépetek!-csendült fel Stella hangja, de úgy, hogy elkellett tartanom a készüléket, a háttérben nevetés volt hallható.
-Stellácskááám! Luxus felvenni? Már frászban voltam, hogy neked is csöndben kell lenned!-utánoztam. ~Idióta, Szandit hívtad aki fel is vette, de ugye nem szólalhat meg...-röhögött ki-Várj! Alexandra afelől érdeklődik milyen otthon? Marci, Niall? Ugye hozol dobostortát?
-Isteni! Többet vannak együtt, mint velem! Talán, ha nem faggatsz!-és óra indul, meddig bírja!?
~Szemét... Inkább add Marcit ő legalább kedves!-jó stratégia, beszélni se beszél velem és így nem faggat, okos...
-Marci! Gyere, Stella néni beszélni akar veled!-kiabáltam az éppen sárban "verekedő" gyerekemnek. Istenem...
~Hazajössz megütlek! Nem vagyok néni!-háborodott fel, de elnevette magát. Átadtam a telefont a csupa sáros fiamnak, az gáz, ha a pasim körülbelül ugyanolyan sáros volt és élvezte látszólag?!
-Szia! Köszönöm! Igen! Niincs! Vanessza-pirult el-Szandi nincs ott? Jaaa, áhhá! Őőő anya nem csak Niall! Nem kell mindenről tudnia!-mosolygott alattomosan-Igen Niall mondta ezt! Visszaadlak anyának, mert Niall-el épp iszapbirkózunk! Én is szeretlek titeket! Sziaa-adta vissza a telefont majd szaladt is vissza Niall-hez. ~Szandi kérdezi, hogy beszéltek Niall-el ehhez képzelj egy értetlen fejet! A fiad úgy beszél, mint egy igazi pasi!-korához képest tényleg érett, de hogy ennyire!?
-Én se tudom! Valahogyan megoldották! Hogy bírod Szandim, hogy nem beszélhetsz?-sajnáltam szegényt, de már csak pár nap és ismét beszélhet.
~Ugyanolyan, mint a többi pasi kis sunyi! Üzeni alig várja, hogy megszólalhasson! Valami kib*szottul szar, hogy eddig nem beszélhet! És...-motyogott-Ennyi!
-Van egy olyan érzésem, hogy írt még valamit! Jól gondolom?-emeltem fel szemöldökömet.
~Egy perc! Leírja úgy, hogy mi is értsük!-szólalt meg Louis-És ez az idióta se könnyíti meg a dolgomat, mert folyamatosan dumál!
-Fogd be a száját!-javasoltam.
~Mikor jöttök haza?-váltott témát Harry(!!) okééé...
-Még olyan 2-3 napig itt leszünk! Később még beszélünk, de most megyek kiszedem a két hülyét a sárból! Puszi, helló!-válaszukat meg se várva indultam a két "birkózóért"-Látom élvezitek a sarat, de most kifelé!-először magyarul majd angolul mondtam-Ilyen is csak nektek juthat eszetekbe! Két hülye...-egymásra néztek, vissza rám s máris a sárban találtam magamat, ugyan honnan tudják mire gondol a másik?! Nem tudom ennek örüljek-e vagy féljek, hány összeesküvés lesz majd ellenem, te jó ég!
-Na megálljatok! Most mindketten kaptok!-vigyorogtam gonoszan. Basszus tényleg király az iszapbirkózás -megtanultam(!)- már csak nem két, hanem három hülye van! Olyan mintha..mintha..egy..egy család lennénk!

*Szandi szemszöge*

-Vigyázzatok magatokra gyerekek és egymásra is! Annyira hiányoztok!-ölelgeti lányát Erika-Megnyugodtam, hogy biztonságban vagytok! Legközelebb majd ti jöttök! -búcsú ölelések és puszik hada.
-Olyan rossz, hogy nem hallhatom a hangodat!-tűri anya hátra az egyik kósza haj tincsemet-De holnap már beszélhetsz amint reggel felkelsz hívj és ez parancs!-puszilja meg fejem búbját. ,,A Magyarországra tartó gépre kérjük kezdjék meg a beszállást! Köszönjük!"
-Sziasztok!-integettek. Hiányozni fognak! Annyira jó volt, hogy itt voltak, nagy anya-lánya beszélgetések -az én esetemben sajnos ez kevesebb volt-, apa-lánya "bunyók" imádom a családomat! Egyre izgatottabb vagyok a holnapi nap miatt, de félek is mi van ha..Nem! Nincs olyan, hogy ,,ha"! Csak pozitívan!

*Másnap reggel*

-Gyerünk Szandi! Beszélj! Nem lesz semmi baj!-bíztatott Zayn. A többiek fél órája próbálnak rábírni, hogy beszéljek, de bepánikoltam! Baromság, hogy nincs ,,ha" mindig ott van az a ,,ha" meg ,,de", mi van akkor, ha valamit elb*sztak? Nem, inkább nem szólalok meg és akkor nem derül ki!
-Beszélj, kérlek! Az én kedvemért! Hagy halljam a gyönyörű hangodat!-puszilgatott Zayn, de nemlegesen megráztam a fejemet.
-Ha megszólalsz eszek fagyit...kanállal!-nyelt nagyot Liam.
-Ha beszélsz akkor kivasalhatod a hajamat!-túrt bele göndör fürtjeibe Hazza. Ígéretes...
-Ha mondasz egy szót Kevin-nel és velem tölthetsz egy napot!-na jó, mégsem szólalok meg! Egyre hülyébb és hülyébb dolgok hangzottak el mit kapok/csinálunk, ha megszólalok, de ajkaimat egy vonallá préseltem,
semmi pénzért meg nem szólalok, a további életemet némán élem le ennyi!
-Terhes vagyok!-szólalt fel Stell.
-Mi van?-tört ki MINDENKI. Gyorsan számhoz kaptam Stella ajkait egy önelégült mosoly díszítette.
-Komolyan? Apa leszek? Úr Istenem! Nem számítottam rá, de megoldjuk! Felneveljük és mindenben segíteni fogok!-mosolygott Liam majd amilyen erősen csak tudta megölelte barátnőjét akinek nem sok kellett, hogy pofán röhögje.
-Nyugi José'!-nevettem-Csak azért mondta, hogy megszólaljak és bármennyire fáj beismernem, de sikerrel járt!
-Jó hallani újra a hangodat!-csókolt meg Mr. Malik.
-Honnan tudod, hogy te lettél volna az apja?-hahotázott Harry. (Ezt, de fura volt leírni!>< Nem akartam (annyiszor) ismételni! Cintia~)
-Megyek felhívom anyát!-kaptam fel telefonomat, kifele menet a konyhából pötyögtem a számot, első csörgésre felvette.
~Minden rendben van?-"köszönt".
-Neked is szia anya!-mosolyogtam.
~Beszélsz?-inkább hangzott kérdésnek, mintsem kijelentésnek.
-Tudtommal 1 éves korom óta igen!-nevettem fel-Nem tudtam a búcsúzáskor mondani szeretlek titeket és hiányozni fogtok!
~Úgy hallom vicces kedvedben vagy! Mi is, te is! Képzeld!-eltudtam képzelni ahogyan felugrott-El sem hiszed kivel beszéltem!-hallottam ahogyan mosolyog.
-Kivel?-ráncoltam össze homlokomat. Rossz előérzetem van...
~Mondtam nekik, hogy most voltunk nálatok, hogy a párjaitok nagyon édesek stb.. És akkor mondta, hogy mennyire hiányzol nekik.
-De kinek mondtad anyu?-kezdtem ideges lenni.
~Hogy mennyire szeretnének látni. Azt mondta, hogy szeretnének meglátogatni...majd egyszer!-tette hozzá-És ezt nem fogod elhinni pont most mennek London-ba!-sikított anya. Ezzel most nem azt akarta mondani amire gondolok, ugye?! Egyáltalán kiről vagy kikről van szó(?)...