Puszii: Nóri :)
***
-Már nem ezért vagy azért, de nem Szandi bántotta meg Csabit. Szóval innentől, nem hibáztathatják őt mindenért!-avatkozott közbe Stella.-Tudtommal Csabi egy felnőtt fiú, aki tud magára vigyázni! Egyébként is Szandi nem bébi csősz minden a maguk fiának a felelőssége. Ő ment el, ő indult el.-fakadt ki, s a végén fellélegzett.
-Na jó, gyerekek, ez így nem mehet tovább! Hívjuk a rendőrséget!-tördelte ujjait Móni.
-Biztos? Nem lehet, hogy csak a közelbe ment valahova? Nem kéne megnézni a közelben?-javasolta Zayn.
-Csabi amúgy is nagy ,,számítógép-mester". Tuti, hogy mielőtt eljöttetek, megnézte Londont, megnézte mi hol van. Tényleg a közelebbi helyeken kéne megnézni.-helyeseltem.
-Te inkább ne avatkozz bele, így is elég sok galibát okoztál.-csitított el Csaba.
Lesütöttem a szemem és azon imádkoztam, hogy ne uralkodjon el rajtam a düh és nehogy kiszakadjon belőlem minden, sok év sérelme. Valószínűleg Zayn is láthatta, hogy teljesen kész vagyok, ezért, hogy megnyugtasson, átkarolt. Mindig tudja mivel tud lenyugtatni, vagy megnyugtatni, a hercegem, a fekete hercegem. [:)]
-Jó akkor kettesével rendeződjünk! Maguk maradjanak itt nyugodtan! Majd mi megyünk!-mosolygott (számomra) megnyugtatóan.
Zaynnel összekulcsoltuk a kezünket biztatóan egymásra mosolyogtunk és elindultunk a közeli parkba. Igen, abba a parkba, ahol még anno felmerült bennem a gyerek téma, a család, az ezzel járó nehézségek, a kétségeim. De mára már túltettem magam mindezen és más szemszögből nézem a világot. Élem az életem és élvezem, amíg fiatal vagyok. Ennyi az egész, ez a titkom. Nem görcsölök a jövőn, csak hagyom, hogy sodorjon az ár. Mindent meg tudunk beszélni Zayn-nel, így nem lesznek vele kapcsolatban nehézségek az életemben.
E gondolatok közepette jöttem rá, hogy végigmentünk a parkon, de még nem találkoztunk azzal az ismerős arccal. Elmosolyodtam. Akaratlanul is elmosolyodtam.
-Mi az?-nevetett.
-Semmi, csak tudod, elgondolkoztam.-fojtottam magamba a vigyort.
-Igen, az emberek nagy része szokott gondolkozni, van, ki nem, de sokan szoktak.-röhögött.
-Nem úgy gondoltam te hülye.-szakadtam a nevetéstől.
-Ó, szóval lehülyéztél??-vigyorgott még mindig.-Ezért kapni fogsz, az biztos!
-Jaj, de félek! Zayn Malik megfenyegetett.-tettettem az ijedtséget.
Közel húzott magához és megcsókolt.
-Ugye tudod, hogy szeretlek?-villantotta meg gyönyörű mosolyát.
-Igen, én is.-viszonoztam csókját.
Hazaérve nem túl biztató látvány fogadott minket. Mindenki otthon ült és már csak bennünk látták azt az egy csepp reményt, hogy mi sikerrel jártunk. Nos, bennünk is csalódniuk kellett. Pontosabban újra csalódniuk kellett bennem, már megint. Pff.
-Na jó, én nem tudok tovább tétlenül itt ülni. Most azonnal menjünk a rendőrségre!-állt fel.
*A rendőrségen*
-Értem. Köszönöm asszonyom. Amint valami nyomra jutottunk, értesítjük önöket, bár szerintem még kicsit korai a feljelentés, de megteszünk minden tőlünk telhetőt.
-De értse meg, hogy először járunk Londonban! És a fiam úgy csavargott el. A telefont nem veszi fel, nem érhető el. Aggódom érte! A mai világban bármi megtörténhet.
-Tudom, megértem önt! Nekem is van gyerekem, tudom, hogy ez milyen érzés.-csitítgatta a rendőr.
-Rendben, köszönöm, uram!-lélegzett fel Móni.
Aztán jött a siralmasan hosszú haza út és csodák csodájára nem kaptam lecseszést. Emberek! Csoda történt!
Otthon mindenki csendben volt, nem beszélgettünk hangosan, mint általában. A hangulat pocsék volt és ennyi hibáztatás után már tényleg hibásnak éreztem magam, pedig tudom, hogy nem lehetek bűnös, nem az én hibám!
Hosszú, hosszú várakozás után megcsörrent a telefon. Mónika beszélt, ő vette fel. Arcán a megkönnyebbülés látszott, ami megnyugtatott és tudtam, hogy előkerült.
Elmentünk a rendőrségre, ahol igen, ott volt Csabi is. Annyira megkönnyebbültem, hogy szó szerint a nyakába ugrottam. Először csak zavartan nézett körbe, majd átkarolt. Éreztem, hogy nincs harag, minden rendben most már és Csaba iránt érzett gyűlöletem is elszállt. Aha, kicsit elhamarkodottan gondolkodtam.
Otthon mi történt? Lássuk csak.
-Annyira gyerekes vagy! Nem merném rád bízni még a macskámat sem. Felelőtlen vagy. Nem is értem, hogy anyádék hogy mertek elengedni.-csóválta a fejét ki más, mint Csaba.
-Tudod mit? Lesz*rom! Lesz*rom a véleményeteket! Egész életemben mást sem csináltam, csak a kib*szott elvárásaitoknak feleltem meg! Elegem lett belőle! Miattatok fogytam le, éheztettem magam, mert mindig is kövérnek neveztetek. Megváltoztattam a ruhatáramat tiszta gagyira, mert nektek nem tetszettek a ruháim. Pedig megtehettem, megtehettük. Elegem lett belőletek. Inkább húzzatok a p*csába!-szakadt ki belőlem és megkönnyebbültem.
Pislogás nélkül néztek rám, lesokkolódtak. Őszintén én is magamon.
-Azt hiszem nincs itt több keresni valónk.-szólalt meg hosszú szünet után Csaba.
Szó nélkül hátat fordítottak és elmentek. Zayn vállába fúrtam a fejem és zokogni kezdtem. A többiek némán néztek minket.(Sziasztoooook! :) A következő sortól én írtam, ha esetleg stílus különbséget vettek észre!:* Cintia~)
-Ajh, babám, ne sírj miattuk!-sóhajtott fel Barbi-Azok után amiket mondtak, tettek nem érdemlik meg, hogy egy könnycseppet is hullajts értük!
-I-i-iga-azz-a-d v-v-an.-húzódtam el Zayn vállától, kézfejemmel letöröltem a könnyeimet és úgy éreztem kisírtam magamat. Eléggé rosszul éreztem, mivel ismét zokogásba törtem ki. Akármennyire akarom, hogy ne
érdekeljen és hogy ne foglalkozzak velük nem megy. Egyszerűen nem megy. Túl sokszor aláztak meg. Nem azt mondom, hogy minden az ő hibájuk, mert bizony én is hibás vagyok, ha már évekkel ezelőtt elküldöm őket oda ahová most, akkor nem tettek volna így tönkre. Tiszta szívemből utálom őket! És nem érdekel, hogy a családom igen a családom VÉR SZERINT, de nem családomként tekintek rájuk, hanem inkább úgy akik megkeserítették az életemet. Gyűlölöm őket.
-Hogy viselkedhet valaki így az unoka húgával? Úgy feltudnak/feltudtak cseszni. Ha tudnátok mennyiszer bőgött Szandi ezek miatt a...-akadt ki az a személy akit tudtam, hogy teljesen ki lesz és akire bármikor számíthattam/számíthatok. És ez nem más, mint Stella.
-Hé, hé, nyugodj meg! Számolj el 10-ig, mély levegőt vegyél, mielőtt felrobbansz!-röhögte ki Hazza, a legrosszabb húzás amit valaha tett: "beszólt" az ideges Stellának, uppsz. Meg is kapta a magáét mivel a barna szemű lány úgy gyomorszájon vágta, hogy össze görnyedt, rosszkor mondtad göndörke.
-Büszke vagyok rád, végre kiosztottad őket, éppen itt volt az ideje!-húzta meg copfját.
-Azt mondod, hogy nem én vagyok a hibás?-szipogtam, Zayn-t ölelve.
-Persze, hogy nem te vagy a hibás kicsim!-szorongatott meg szerelmem.
-Zayn! Szívem!-mosolygott Stell-Értem én, hogy szereted és vigasztalni akarod, de most ne szép szavakkal tedd, mert attól nem fogja elhinni, hogy nem ő a hibás! Most szépen bele kell verni a fejecskéjébe, hogy ő nem tehet semmiről, mindent megtett, még sokkal többet is, mint kellett volna és vissza kell állítani azt a magabiztos nőt aki volt mielőtt ide nem jöttek és romboltak le, és ezt nem fogod ilyen mézes-mázos szavakkal visszahozni, kész tények elé kell állítani! Érted?-hadarta el.
-Ez ilyenkor mit érez?-suttogta a fülembe, hogy Stella ne hallja. Csak elfeledkezett arról az igen fontos dologról, hogy pont szembe áll vele...
-Idióta!-sziszegte-Szandi, drágaságom! Most nagyon figyelj, mit mondok! Nem te vagy a hibás. Nem te cseszted el. Te mindig meg akartál felelni nekik, de ők mindig csak többet akartak és semmi se volt jó amit csináltál, ha ő nekik nem elég amit elértél akkor csak annyit tudok mondani: így jártak! A te tested azt csinálsz vele amit akarsz, ha leakarod kopaszra vágatni a hajadat akkor levágatod kopaszra, semmi beleszólásuk nincs! Ez a te életed, nem az övék. Csaba szerintem a f*szságaival csak hátráltatni akart, nehogy többet érj el az életben, mint ő. Hát ezt már besz*pta mivel már most többet értél, mint ő. Sokkal, de sokkal többet. Nem fog neked parancsolgatni egy ilyen, pff álmában! Te egy erős, gyönyörű, független nő vagy! Világos? Megértetted?-rázogatott a vállamnál fogva, de komolyan.
-És még én vagyok az idióta, mi?-vonta fel fél szemöldökét Zaynie.
-Igen. Megértettem.-mosolyogva szalutáltam.
-Helyes.-biccentett-Tudom, hogy igazat mondasz, mert 1.mosolyogsz, 2.megint csillog a szemed, és most nem a sírástól, 3.kihúzott háttal állsz!
-Imádlak titeket!-vigyorogtam, mint a tejbe-tök.
-Olyan érzésem van, mintha elfelejtettem volna valamit, de mit? Nem tudjátok mit akartam mondani az előbb?-fordult körbe Barbi.
-Karácsony!-szólaltunk meg egyszerre Louis-val.
,,I don't want a lot for Christmas There is Just one thing I need
I don't care about the presents underneath the Christmas tree
I just want you for my own More than you could ever know Make my wish come true
All I want for Christmas.....is you". (Mariah Carey-All I want for Christmas is you)
*December 23.*
-Niall rakd le a sütis tálcát! Most azonnal!-nincs is annál idillibb pillanat, mikor a Mistletoe-t és Niall vs. Stella vitáját hallgatva karácsonyfát díszítesz. Hmm, tökéletes. Az utóbbi pár napunk díszítésből, sütésből, Niall elől folytonos kaja duggatásból állt. Az utolsó volt a legnehezebb, bárhova raktuk megtalálta, és valami oknál fogva nem a hűtőben lévő ételeket eszi meg (miért is azt enné meg?) hanem amit KARÁCSONYRA készítettünk, amikor meg megmondjuk neki, hogy most még nem ehet belőle akkor meg besértődik, Harry karácsonyi perverz módba kapcsolt ami annyit jelent röviden, hogy mindenből kihozza a 18+ a szokásosnál is jobban, ú kifejtette nekünk mit lehetne csinálni a narancs karikákkal, háát őőőő nem igazán tudtuk elképzelni (pedig mindenki rendelkezik képzelő erővel), illetve egyedül Stellának sikerült, jó lehet vizuális típusnak lenni....én egyszer képzeltem el valamit, méghozzá őőő Zayn-t meztelenül (amikor még nem voltunk együtt) és khmm kellemeset csalódtam. Nagyon kellemeset. Képzelhetitek, hogy azért nem akármilyen testet képzeltem el, de a valóság még AZT IS felül múlta szóval....igen...uhh...
,,Mikor leesik az első hó
Újra jég világ nő az ablakon
Száncsengő, hangja szól,
És eljön a nap miről álmodunk, mikor szeretetet kapunk és adhatunk
Szép ünnep, vigyázz ránk". (TNT-Fehér Karácsony)
*Louis szemszöge*
*December 24.*
*05:00*
-Loui! Loui!-simogatta valaki az arcomat. Ismerem ezt a hangot, de még túl fáradt vagyok gondolkodni, majd eszembe jut magától, nem fogok eze... Szandi. Ez csakis Szandi hangja lehet.
-Hogy tud ilyen mélyen aludni?-szólalt meg egyik másik hang, ez is ismerős.... Stella. Oké, mindketten itt vannak, de hol is vagyunk? Ja, a szobámba! De mit keresnek a szobámba? Úr Istenem, mit rontottam el a karácsonyi díszítés során? S. O. S!! Két dilinyossal vagyok összezárva, akik teljesen be vannak kattanva, füst jelzés, síp, kolomp, segítsééééég...mindegy azt tetettem alszok csak békén hagynak. Álmaimban, esetleg be is vállt volna.
-Öntsük le vízzel!-tapsolt egyet...Barbi?! Igen, Barbi. Mindhárom nő személy itt van, ó-ó...
-Ezt te sem gondoltad komolyan, ugye?-röhögött fel Szandi-A hülye cipeli fel az emeletre a 10 literes edényt!-kösz drága, én is szeretlek!
-Nekem van ötletem!-bár nem láttam, de megmerek esküdni, hogy Stella ezt mosolyogva mondta-Louiiiiiiiiiiiii! Ébredj!-kiabált ugrálva az ágyamon. 3 másodpercre rá csatlakozott még 2 pár láb, nem baj, kibírod Louis, nem fogod elárulni magadat, mert, ha megtudják, hogy fent vagy akár az életedbe is kerülhet.
-Rohadjá' meg Tommo!-ajtó nyitódása hallatszott, majd lábak csattogása s nem utolsó sorba Harry hangja-3 nő ugrál rajtad és még csak nem is szólsz, ez szégyen gyalázat. Azt hittem barátok vagyunk.-ugrott rám bongyorka majd párnával kezdte csapkodni a hátamat.
-Szlnpk szrncsj!-ez tuti, hogy Niall hangja, de nem értettem mit mondott, már megint eszik...
-Niall! Azt ugye nem a karácsonyi sütikből vetted el?-sipákolt Barbi
-Ma már karácsony van!-jaaa, akkor még sem akarnak megölni, hanem felakarnak köszönteni, mert születésnapom van, ugye? Nagyon remélem.
-Így sem keltettek még karácsony reggelén!-szólaltam meg, hangom kissé furcsán hangzott a párnába nyomva.
-Tudtam, hogy fent van! Erre még egy téli álmot alvó jegesmedve is felkel!-röhögött Zayn. Küszködések árán, de sikerült magamat ülő helyzetbe tornázni, mondjuk a szememet szinte fel kellett feszítenem, de csak sikerült kinyitnom.
-Boldog Szülinapot Louis!-ugrott a nyakamba először Szandi, Barbi majd Stella.
-Alig várom már, hogy nekem legyen szülinapom! Akkor lehetőleg ne legyen rajtatok póló, de, ha az esetleg estére csak fehérnemű, kényelmetlen, felőlem meztelenül is lehet, valahogy csak elviselem!-vajon ezt ki mondta? Persze, hogy Harry, ki más?! :)
-Hát drága barátom, most szerintem egyik lányon sincs melltartó!-tapogattam a hátukat a még mindig ölelő lányoknak.
-Most csak szívatsz! Komolyan mondod? Na, jó. Lányok! Louis eleget kapott, most én jövök szeretet hiányos vagyok!-tárta szét karját.
-Te most nem kapsz ölelést, tessék levegő puszi!-"dobott" felé egy puszit Stell.
-Adj szájra puszit! Vagy...-csillant fel a szeme-Csókolózzatok-mutogatott a három lányra.
-Álmaidban Hazza, álmaidban!-szállt le az ágyról Barbi.
-Ó, álmaimban más is történik!-kacsintott.
-Tudom, hogy egy sz*x mániás, perverz vagy, de ez miért karácsonykor jön ki?-mászott le Stella. Szandi még mindig ölelt.
-Ó, egyetlen drága Stellácskám! Erre tudok választ adni! Még 4 éves voltam amikor....-vállát átkarolva indultak ki a szobámból.
-Liam! Jobb lesz, ha te is mész!-Liam értetlenül nézett rám-Csak menj!-ha ő tudná amit én.... Stella 1 km-es körzetébe SE engedné Harry-t, na, de mindegy, majd lesz valahogy...-Szandi, elaludtál?-simítottam végig haján a még mindig ölelő kék szemű lánynak.
-Basszus, emberek! Niall mikor ment ki? Esküszöm megfojtom, ha a karácsonyi kajáknál találom, és én még csodálkoztam, hogy Marcival olyan jól kijönnek, ő is pont ilyen.....-ennyit értettem abból amit mondott, utána valami fura, elég érdekes nyelven kezdett kiabálni.-Zaaaaaaayn! Kérlek segíts kiszedni a hűtőből!-kiáltotta angolul. Zayn ugyan nehezen, de rászánta magát, hogy kimenjen a szobából, vagy 10-szer(!!!) visszanézett, most nem akar egyedül hagyni a barátnőjével aki a barátom? Csak bízik bennem vagy nem(?)...
*18:23*
-Kajából lesz dögivel. Én is. Hello.-annyira bírom, hogy a szülinapomon olyan emberek is hívnak akikkel csak ilyenkor beszélek. Miért érzem azt, hogy ennek is csak az az oka, hogy benne vagyok a One Direction-ben?! Pff. Már megszokhattam/megszokhattuk volna.... Gondolataimból kopogás rántott vissza.
-Gyere!-dőltem le gondterhelten az ágyamra.
-Hé, minden rendben van?-huppant le mellém Szandi.
-Persze.-mosolyogtam mire felvont szemöldökkel nézett rám.-Unom az állandó telefon hívásokat olyan emberektől akikhez 10 éve volt közöm, ma meg már nem is beszélünk, de ilyenkor mindig felhívnak és felemlegetik a régi szép időket, olyan átlátszó....
-Sajnálom!-dőlt hátra-Nem értem, hogy bírjátok ezt a sok embert akik csak kihasználni akarnak!-nézett mélyen a szemembe.
-Ameddig vannak olyan emberek a közelünkben, mint ti nincs gond!-mosolyogtam rá, mire ő nyomott egy cuppanós puszit az arcomra és a mellkasomra feküdt. Olyan jó illata van, hmmm. Nem, nem. K*rva gyorsan felejtsd el, az SOHA nem fog megvalósulni...
*22:05*
-Na, jó! Egyszer elmegyünk Magyarországra!-sóhajtottam fel, mondjuk ez nem tőlünk függ, de ha törik, ha szakad elérem, hogy oda is menjünk a turnén. (De jó is lenne! :$ :/ Cintia~)
-Helyes! Én is így gondoltam!-ült fel. Ja, hogy 5 órát(kb.) végig beszélgettünk?! Nem tűnt annyinak, nagyon nem....
-Kajaaaaaaaaaa!-hallottuk Niall kiabálását.
-Van egy olyan érzésem, hogy most fogunk enni!-igazította meg haját.
-Gondolod?-nevettem fel. Miután sikerült feltápászkodnunk (jó pár csontok csak úgy recsegett) Szandi úgy gondolta majd én leviszem őt így felugrott a hátamra..milyen könnyű. De ügyes vagyok sikerült úgy levinnem, hogy nem ejtettem le, a nappali ajtajában raktam le, Szandi meg mosolyogva nézett felfelé, követtem tekintetét, fagyöngy. Mindketten alatta álltunk, és ugye tudjuk, hogy mit KELL csinálni a fagyöngy alatt... Szandi szembe fordult velem, még mindig mosolyogva nézett hol rám, hol a fagyöngyre, közelebb lépett hozzám, őőő most komolyan csókolózni fogunk? Nem az lehetetlen, barátja van. Azt se tudtam mit kéne cselekednem, csak álltam ott, mint egy darab fa, teljesen leblokkoltam, ő pedig fejével egyre csak közeledett...
-Na jó, gyerekek, ez így nem mehet tovább! Hívjuk a rendőrséget!-tördelte ujjait Móni.
-Biztos? Nem lehet, hogy csak a közelbe ment valahova? Nem kéne megnézni a közelben?-javasolta Zayn.
-Csabi amúgy is nagy ,,számítógép-mester". Tuti, hogy mielőtt eljöttetek, megnézte Londont, megnézte mi hol van. Tényleg a közelebbi helyeken kéne megnézni.-helyeseltem.
-Te inkább ne avatkozz bele, így is elég sok galibát okoztál.-csitított el Csaba.
Lesütöttem a szemem és azon imádkoztam, hogy ne uralkodjon el rajtam a düh és nehogy kiszakadjon belőlem minden, sok év sérelme. Valószínűleg Zayn is láthatta, hogy teljesen kész vagyok, ezért, hogy megnyugtasson, átkarolt. Mindig tudja mivel tud lenyugtatni, vagy megnyugtatni, a hercegem, a fekete hercegem. [:)]
-Jó akkor kettesével rendeződjünk! Maguk maradjanak itt nyugodtan! Majd mi megyünk!-mosolygott (számomra) megnyugtatóan.
Zaynnel összekulcsoltuk a kezünket biztatóan egymásra mosolyogtunk és elindultunk a közeli parkba. Igen, abba a parkba, ahol még anno felmerült bennem a gyerek téma, a család, az ezzel járó nehézségek, a kétségeim. De mára már túltettem magam mindezen és más szemszögből nézem a világot. Élem az életem és élvezem, amíg fiatal vagyok. Ennyi az egész, ez a titkom. Nem görcsölök a jövőn, csak hagyom, hogy sodorjon az ár. Mindent meg tudunk beszélni Zayn-nel, így nem lesznek vele kapcsolatban nehézségek az életemben.
E gondolatok közepette jöttem rá, hogy végigmentünk a parkon, de még nem találkoztunk azzal az ismerős arccal. Elmosolyodtam. Akaratlanul is elmosolyodtam.
-Mi az?-nevetett.
-Semmi, csak tudod, elgondolkoztam.-fojtottam magamba a vigyort.
-Igen, az emberek nagy része szokott gondolkozni, van, ki nem, de sokan szoktak.-röhögött.
-Nem úgy gondoltam te hülye.-szakadtam a nevetéstől.
-Ó, szóval lehülyéztél??-vigyorgott még mindig.-Ezért kapni fogsz, az biztos!
-Jaj, de félek! Zayn Malik megfenyegetett.-tettettem az ijedtséget.
Közel húzott magához és megcsókolt.
-Ugye tudod, hogy szeretlek?-villantotta meg gyönyörű mosolyát.
-Igen, én is.-viszonoztam csókját.
Hazaérve nem túl biztató látvány fogadott minket. Mindenki otthon ült és már csak bennünk látták azt az egy csepp reményt, hogy mi sikerrel jártunk. Nos, bennünk is csalódniuk kellett. Pontosabban újra csalódniuk kellett bennem, már megint. Pff.
-Na jó, én nem tudok tovább tétlenül itt ülni. Most azonnal menjünk a rendőrségre!-állt fel.
*A rendőrségen*
-Értem. Köszönöm asszonyom. Amint valami nyomra jutottunk, értesítjük önöket, bár szerintem még kicsit korai a feljelentés, de megteszünk minden tőlünk telhetőt.
-De értse meg, hogy először járunk Londonban! És a fiam úgy csavargott el. A telefont nem veszi fel, nem érhető el. Aggódom érte! A mai világban bármi megtörténhet.
-Tudom, megértem önt! Nekem is van gyerekem, tudom, hogy ez milyen érzés.-csitítgatta a rendőr.
-Rendben, köszönöm, uram!-lélegzett fel Móni.
Aztán jött a siralmasan hosszú haza út és csodák csodájára nem kaptam lecseszést. Emberek! Csoda történt!
Otthon mindenki csendben volt, nem beszélgettünk hangosan, mint általában. A hangulat pocsék volt és ennyi hibáztatás után már tényleg hibásnak éreztem magam, pedig tudom, hogy nem lehetek bűnös, nem az én hibám!
Hosszú, hosszú várakozás után megcsörrent a telefon. Mónika beszélt, ő vette fel. Arcán a megkönnyebbülés látszott, ami megnyugtatott és tudtam, hogy előkerült.
Elmentünk a rendőrségre, ahol igen, ott volt Csabi is. Annyira megkönnyebbültem, hogy szó szerint a nyakába ugrottam. Először csak zavartan nézett körbe, majd átkarolt. Éreztem, hogy nincs harag, minden rendben most már és Csaba iránt érzett gyűlöletem is elszállt. Aha, kicsit elhamarkodottan gondolkodtam.
Otthon mi történt? Lássuk csak.
-Annyira gyerekes vagy! Nem merném rád bízni még a macskámat sem. Felelőtlen vagy. Nem is értem, hogy anyádék hogy mertek elengedni.-csóválta a fejét ki más, mint Csaba.
-Tudod mit? Lesz*rom! Lesz*rom a véleményeteket! Egész életemben mást sem csináltam, csak a kib*szott elvárásaitoknak feleltem meg! Elegem lett belőle! Miattatok fogytam le, éheztettem magam, mert mindig is kövérnek neveztetek. Megváltoztattam a ruhatáramat tiszta gagyira, mert nektek nem tetszettek a ruháim. Pedig megtehettem, megtehettük. Elegem lett belőletek. Inkább húzzatok a p*csába!-szakadt ki belőlem és megkönnyebbültem.
Pislogás nélkül néztek rám, lesokkolódtak. Őszintén én is magamon.
-Azt hiszem nincs itt több keresni valónk.-szólalt meg hosszú szünet után Csaba.
Szó nélkül hátat fordítottak és elmentek. Zayn vállába fúrtam a fejem és zokogni kezdtem. A többiek némán néztek minket.(Sziasztoooook! :) A következő sortól én írtam, ha esetleg stílus különbséget vettek észre!:* Cintia~)
-Ajh, babám, ne sírj miattuk!-sóhajtott fel Barbi-Azok után amiket mondtak, tettek nem érdemlik meg, hogy egy könnycseppet is hullajts értük!
-I-i-iga-azz-a-d v-v-an.-húzódtam el Zayn vállától, kézfejemmel letöröltem a könnyeimet és úgy éreztem kisírtam magamat. Eléggé rosszul éreztem, mivel ismét zokogásba törtem ki. Akármennyire akarom, hogy ne
-Hogy viselkedhet valaki így az unoka húgával? Úgy feltudnak/feltudtak cseszni. Ha tudnátok mennyiszer bőgött Szandi ezek miatt a...-akadt ki az a személy akit tudtam, hogy teljesen ki lesz és akire bármikor számíthattam/számíthatok. És ez nem más, mint Stella.
-Hé, hé, nyugodj meg! Számolj el 10-ig, mély levegőt vegyél, mielőtt felrobbansz!-röhögte ki Hazza, a legrosszabb húzás amit valaha tett: "beszólt" az ideges Stellának, uppsz. Meg is kapta a magáét mivel a barna szemű lány úgy gyomorszájon vágta, hogy össze görnyedt, rosszkor mondtad göndörke.
-Büszke vagyok rád, végre kiosztottad őket, éppen itt volt az ideje!-húzta meg copfját.
-Azt mondod, hogy nem én vagyok a hibás?-szipogtam, Zayn-t ölelve.
-Persze, hogy nem te vagy a hibás kicsim!-szorongatott meg szerelmem.
-Zayn! Szívem!-mosolygott Stell-Értem én, hogy szereted és vigasztalni akarod, de most ne szép szavakkal tedd, mert attól nem fogja elhinni, hogy nem ő a hibás! Most szépen bele kell verni a fejecskéjébe, hogy ő nem tehet semmiről, mindent megtett, még sokkal többet is, mint kellett volna és vissza kell állítani azt a magabiztos nőt aki volt mielőtt ide nem jöttek és romboltak le, és ezt nem fogod ilyen mézes-mázos szavakkal visszahozni, kész tények elé kell állítani! Érted?-hadarta el.
-Ez ilyenkor mit érez?-suttogta a fülembe, hogy Stella ne hallja. Csak elfeledkezett arról az igen fontos dologról, hogy pont szembe áll vele...
-Idióta!-sziszegte-Szandi, drágaságom! Most nagyon figyelj, mit mondok! Nem te vagy a hibás. Nem te cseszted el. Te mindig meg akartál felelni nekik, de ők mindig csak többet akartak és semmi se volt jó amit csináltál, ha ő nekik nem elég amit elértél akkor csak annyit tudok mondani: így jártak! A te tested azt csinálsz vele amit akarsz, ha leakarod kopaszra vágatni a hajadat akkor levágatod kopaszra, semmi beleszólásuk nincs! Ez a te életed, nem az övék. Csaba szerintem a f*szságaival csak hátráltatni akart, nehogy többet érj el az életben, mint ő. Hát ezt már besz*pta mivel már most többet értél, mint ő. Sokkal, de sokkal többet. Nem fog neked parancsolgatni egy ilyen, pff álmában! Te egy erős, gyönyörű, független nő vagy! Világos? Megértetted?-rázogatott a vállamnál fogva, de komolyan.
-És még én vagyok az idióta, mi?-vonta fel fél szemöldökét Zaynie.
-Igen. Megértettem.-mosolyogva szalutáltam.
-Helyes.-biccentett-Tudom, hogy igazat mondasz, mert 1.mosolyogsz, 2.megint csillog a szemed, és most nem a sírástól, 3.kihúzott háttal állsz!
-Imádlak titeket!-vigyorogtam, mint a tejbe-tök.
-Olyan érzésem van, mintha elfelejtettem volna valamit, de mit? Nem tudjátok mit akartam mondani az előbb?-fordult körbe Barbi.
-Karácsony!-szólaltunk meg egyszerre Louis-val.
,,I don't want a lot for Christmas There is Just one thing I need
I don't care about the presents underneath the Christmas tree
I just want you for my own More than you could ever know Make my wish come true
All I want for Christmas.....is you". (Mariah Carey-All I want for Christmas is you)
*December 23.*
-Niall rakd le a sütis tálcát! Most azonnal!-nincs is annál idillibb pillanat, mikor a Mistletoe-t és Niall vs. Stella vitáját hallgatva karácsonyfát díszítesz. Hmm, tökéletes. Az utóbbi pár napunk díszítésből, sütésből, Niall elől folytonos kaja duggatásból állt. Az utolsó volt a legnehezebb, bárhova raktuk megtalálta, és valami oknál fogva nem a hűtőben lévő ételeket eszi meg (miért is azt enné meg?) hanem amit KARÁCSONYRA készítettünk, amikor meg megmondjuk neki, hogy most még nem ehet belőle akkor meg besértődik, Harry karácsonyi perverz módba kapcsolt ami annyit jelent röviden, hogy mindenből kihozza a 18+ a szokásosnál is jobban, ú kifejtette nekünk mit lehetne csinálni a narancs karikákkal, háát őőőő nem igazán tudtuk elképzelni (pedig mindenki rendelkezik képzelő erővel), illetve egyedül Stellának sikerült, jó lehet vizuális típusnak lenni....én egyszer képzeltem el valamit, méghozzá őőő Zayn-t meztelenül (amikor még nem voltunk együtt) és khmm kellemeset csalódtam. Nagyon kellemeset. Képzelhetitek, hogy azért nem akármilyen testet képzeltem el, de a valóság még AZT IS felül múlta szóval....igen...uhh...
,,Mikor leesik az első hó
Újra jég világ nő az ablakon
Száncsengő, hangja szól,
És eljön a nap miről álmodunk, mikor szeretetet kapunk és adhatunk
Szép ünnep, vigyázz ránk". (TNT-Fehér Karácsony)
*Louis szemszöge*
*December 24.*
*05:00*
-Loui! Loui!-simogatta valaki az arcomat. Ismerem ezt a hangot, de még túl fáradt vagyok gondolkodni, majd eszembe jut magától, nem fogok eze... Szandi. Ez csakis Szandi hangja lehet.
-Hogy tud ilyen mélyen aludni?-szólalt meg egyik másik hang, ez is ismerős.... Stella. Oké, mindketten itt vannak, de hol is vagyunk? Ja, a szobámba! De mit keresnek a szobámba? Úr Istenem, mit rontottam el a karácsonyi díszítés során? S. O. S!! Két dilinyossal vagyok összezárva, akik teljesen be vannak kattanva, füst jelzés, síp, kolomp, segítsééééég...mindegy azt tetettem alszok csak békén hagynak. Álmaimban, esetleg be is vállt volna.
-Öntsük le vízzel!-tapsolt egyet...Barbi?! Igen, Barbi. Mindhárom nő személy itt van, ó-ó...
-Ezt te sem gondoltad komolyan, ugye?-röhögött fel Szandi-A hülye cipeli fel az emeletre a 10 literes edényt!-kösz drága, én is szeretlek!
-Nekem van ötletem!-bár nem láttam, de megmerek esküdni, hogy Stella ezt mosolyogva mondta-Louiiiiiiiiiiiii! Ébredj!-kiabált ugrálva az ágyamon. 3 másodpercre rá csatlakozott még 2 pár láb, nem baj, kibírod Louis, nem fogod elárulni magadat, mert, ha megtudják, hogy fent vagy akár az életedbe is kerülhet.
-Rohadjá' meg Tommo!-ajtó nyitódása hallatszott, majd lábak csattogása s nem utolsó sorba Harry hangja-3 nő ugrál rajtad és még csak nem is szólsz, ez szégyen gyalázat. Azt hittem barátok vagyunk.-ugrott rám bongyorka majd párnával kezdte csapkodni a hátamat.
-Szlnpk szrncsj!-ez tuti, hogy Niall hangja, de nem értettem mit mondott, már megint eszik...
-Niall! Azt ugye nem a karácsonyi sütikből vetted el?-sipákolt Barbi
-Ma már karácsony van!-jaaa, akkor még sem akarnak megölni, hanem felakarnak köszönteni, mert születésnapom van, ugye? Nagyon remélem.
-Így sem keltettek még karácsony reggelén!-szólaltam meg, hangom kissé furcsán hangzott a párnába nyomva.
-Tudtam, hogy fent van! Erre még egy téli álmot alvó jegesmedve is felkel!-röhögött Zayn. Küszködések árán, de sikerült magamat ülő helyzetbe tornázni, mondjuk a szememet szinte fel kellett feszítenem, de csak sikerült kinyitnom.
-Boldog Szülinapot Louis!-ugrott a nyakamba először Szandi, Barbi majd Stella.
-Alig várom már, hogy nekem legyen szülinapom! Akkor lehetőleg ne legyen rajtatok póló, de, ha az esetleg estére csak fehérnemű, kényelmetlen, felőlem meztelenül is lehet, valahogy csak elviselem!-vajon ezt ki mondta? Persze, hogy Harry, ki más?! :)
-Most csak szívatsz! Komolyan mondod? Na, jó. Lányok! Louis eleget kapott, most én jövök szeretet hiányos vagyok!-tárta szét karját.
-Te most nem kapsz ölelést, tessék levegő puszi!-"dobott" felé egy puszit Stell.
-Adj szájra puszit! Vagy...-csillant fel a szeme-Csókolózzatok-mutogatott a három lányra.
-Álmaidban Hazza, álmaidban!-szállt le az ágyról Barbi.
-Ó, álmaimban más is történik!-kacsintott.
-Tudom, hogy egy sz*x mániás, perverz vagy, de ez miért karácsonykor jön ki?-mászott le Stella. Szandi még mindig ölelt.
-Ó, egyetlen drága Stellácskám! Erre tudok választ adni! Még 4 éves voltam amikor....-vállát átkarolva indultak ki a szobámból.
-Liam! Jobb lesz, ha te is mész!-Liam értetlenül nézett rám-Csak menj!-ha ő tudná amit én.... Stella 1 km-es körzetébe SE engedné Harry-t, na, de mindegy, majd lesz valahogy...-Szandi, elaludtál?-simítottam végig haján a még mindig ölelő kék szemű lánynak.
-Basszus, emberek! Niall mikor ment ki? Esküszöm megfojtom, ha a karácsonyi kajáknál találom, és én még csodálkoztam, hogy Marcival olyan jól kijönnek, ő is pont ilyen.....-ennyit értettem abból amit mondott, utána valami fura, elég érdekes nyelven kezdett kiabálni.-Zaaaaaaayn! Kérlek segíts kiszedni a hűtőből!-kiáltotta angolul. Zayn ugyan nehezen, de rászánta magát, hogy kimenjen a szobából, vagy 10-szer(!!!) visszanézett, most nem akar egyedül hagyni a barátnőjével aki a barátom? Csak bízik bennem vagy nem(?)...
*18:23*
-Kajából lesz dögivel. Én is. Hello.-annyira bírom, hogy a szülinapomon olyan emberek is hívnak akikkel csak ilyenkor beszélek. Miért érzem azt, hogy ennek is csak az az oka, hogy benne vagyok a One Direction-ben?! Pff. Már megszokhattam/megszokhattuk volna.... Gondolataimból kopogás rántott vissza.
-Gyere!-dőltem le gondterhelten az ágyamra.
-Hé, minden rendben van?-huppant le mellém Szandi.
-Persze.-mosolyogtam mire felvont szemöldökkel nézett rám.-Unom az állandó telefon hívásokat olyan emberektől akikhez 10 éve volt közöm, ma meg már nem is beszélünk, de ilyenkor mindig felhívnak és felemlegetik a régi szép időket, olyan átlátszó....
-Sajnálom!-dőlt hátra-Nem értem, hogy bírjátok ezt a sok embert akik csak kihasználni akarnak!-nézett mélyen a szemembe.
-Ameddig vannak olyan emberek a közelünkben, mint ti nincs gond!-mosolyogtam rá, mire ő nyomott egy cuppanós puszit az arcomra és a mellkasomra feküdt. Olyan jó illata van, hmmm. Nem, nem. K*rva gyorsan felejtsd el, az SOHA nem fog megvalósulni...
*22:05*
-Na, jó! Egyszer elmegyünk Magyarországra!-sóhajtottam fel, mondjuk ez nem tőlünk függ, de ha törik, ha szakad elérem, hogy oda is menjünk a turnén. (De jó is lenne! :$ :/ Cintia~)
-Helyes! Én is így gondoltam!-ült fel. Ja, hogy 5 órát(kb.) végig beszélgettünk?! Nem tűnt annyinak, nagyon nem....
-Kajaaaaaaaaaa!-hallottuk Niall kiabálását.
-Van egy olyan érzésem, hogy most fogunk enni!-igazította meg haját.
-Gondolod?-nevettem fel. Miután sikerült feltápászkodnunk (jó pár csontok csak úgy recsegett) Szandi úgy gondolta majd én leviszem őt így felugrott a hátamra..milyen könnyű. De ügyes vagyok sikerült úgy levinnem, hogy nem ejtettem le, a nappali ajtajában raktam le, Szandi meg mosolyogva nézett felfelé, követtem tekintetét, fagyöngy. Mindketten alatta álltunk, és ugye tudjuk, hogy mit KELL csinálni a fagyöngy alatt... Szandi szembe fordult velem, még mindig mosolyogva nézett hol rám, hol a fagyöngyre, közelebb lépett hozzám, őőő most komolyan csókolózni fogunk? Nem az lehetetlen, barátja van. Azt se tudtam mit kéne cselekednem, csak álltam ott, mint egy darab fa, teljesen leblokkoltam, ő pedig fejével egyre csak közeledett...
Fontos!!!
Szóval van egy olyan probléma, hogy: sajnos nem tudtam megírni a SOML részt! :( Elnézéseteket kérem, de túl sok program volt most, és nem volt időm :/ Viszont LEGKÉSŐBB hétfő este fent lesz, ígérem!! :)
Jaaa, jut eszembe: több, mint 3 rész lesz még! ;) Cintia~
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése