2014. február 22., szombat

18. Rész ~Titkok hálójában~

Kedves Olvasók! Elérkezett annak az ideje,hogy felkerüljön az új rész. Nagyon örülnénk ha valahogyan jeleznétek hogy olvassátok és tetszik a blog!Természetesen nem kötelező de higgyétek el 2-3 komment-től is repdesnénk az örömtől! :) De nem is húzom tovább az időt jó olvasást!

                                                                                  ***

A szemeim még mindig csukva voltak ahogyan a nap besütött a redőnyön keresztül.A tegnap este és az álmom járt a fejemben.Mikor az estére gondoltam mosoly húzódott az arcomra,de amikor az álmomra le is hervadt.Meglepő módon Lizával álmodtam még hozzá azt,hogy balesetet szenved az állapota nagyon súlyos és a végén lekapcsolják a gépekről.Igazából többször is volt olyan,hogy amit megálmodtam az később be is következett de azok nem ilyenek voltak.Ezt az álmot el kell felejtenem és a valóságra koncentrálnom.Apropó valóság mellettem fekszik életem szerelme én meg egy hülye álmon gondolkodom,még közelebb kúsztam hozzá majd egy puszit nyomtam az arcára.Úgy gondoltam hagyom aludni ha már az én hibámból ilyen fáradt próbáltam olyan óvatosan kiszabadulni a karjai közül ami szerencsésen sikerült csendben megdicsértem magamat,hogy milyen ügyes vagyok.Miután fel vettem egy pólót és egy rövid nadrágot ami szerencsére Niall-nél volt így a lányok véletlenül se gyanakodhatnak...szép ábrándok voltak.Halkan kiosontam a szobából és a konyha felé vettem az irányt. -Jó reggelt!-köszöntem boldogan. -Jó reggelt!-köszöntek kórusban kivéve a lányokat akik eddig egy szót se szóltak mivel a telefont kapkodták ki egymás kezéből. -Az estéje volt jó!-kacsintott Stella na tessék helyben vagyunk. -Igen,valószínűleg a tegnap estéjéhez képest ez a reggel csak elmegy!-szállt be Szandi is. -Vagy más ment el?!-folytatták tovább a perverzkedést és a telefon kapkodást. -Légyszi ne kezdjétek!Most az egyszer ne legyetek perverzek!-könyörögtem. -Ahogy megismertem őket az nehéz lesz!-szólt közbe Louis.-Amúgy is a piszkos fantázia nagyon jó,kérdezd a srácokat!-mondta egy mindent tudó mosollyal a lányok is felnéztek egy percre a telefonból de kerülték a szem kontaktust akár csak én. -Mit csináltok amúgy a telefonon?-érdeklődtem. -Nyomozunk.-vágta rá Szandi.

*Szandi szemszöge*

Barbi piszkálása után folytattuk a nyomozást persze nem hagyjuk annyiba az estét majd kiderítjük amit akarunk. -Szandi add már oda a telefont!-kérlelt Stella miközben próbálta elvenni. -Nem adom majd én megtalálom!-makacskodtam. -De hidd el meg fogom találni a csodás nyomozói képességemmel!-próbálkozott tovább. -Tudod mit, keressük meg együtt!-ajánlottam fel. -De mit kerestek annyira?-kérdezte Zayn. -Ha rólunk van szó nyugodtan kérdezzetek meg minket!-mosolygott Liam. -Semmit!-vágtam rá.-Köszi de az ezerszer könnyebb lenne!-sóhajtoztam. -Már tudom miről van szó.-szólalt meg Barbi.-David?-kérdezte.Igen a One Direction mellett nagy rajongói vagyunk Stellával ketten David Beckham-nek Barbi Christiano Ronaldo párti. -Igen.-mosolygott Stella.-Azt keressük melyik lába tört el!-magyarázta el neki. -Szeretitek David Beckham-et?-csodálkozott Louis. -Igen.De ne hogy azt higgyétek hogy a foci teljesítménye miatt!-világosította fel őket Barbi. -Ez most komoly?-hitetlenkedett Zayn.A kínos kérdésre szerencsére nem kellett válaszolnom mert elkezdett csörögni a telefonom.

*Stella szemszöge*

Miután Szandi oly' kedves volt és egyedül hagyott engem a David-es ügybe három kíváncsi szempárral és ezer kérdéssel találtam szembe magam. -Szóval szeretitek David Beckham-et.-jelentette ki Zayn. -Igeeen.És??Nem nagy ügy!-legyintettem rám. -És mégis mióta "szeretitek" őt?Hogy szerettétek meg?-nevetett Liam. -Igazából apukáink nagy foci rajongók és meg kellett nézni egy meccset.Úgy 1 éve.-válaszoltam kérdéseire miközben még mindig a telefont bújtam. -Amúgy is a bal térdét műtötték meg!-mondta. -Komolyan?-néztem fel rá.Csak bólintott. -Szandi igazam volt a bal térde lett meg műtve!-kiabáltam neki. -Köszönöm!Imádlak!-öleltem meg s rohantam Szandihoz de előtte.. -Ja Barbi 5 perc múlva Szandi szobájába!-közöltem vele.Miután Szandinak bebizonyítottam az igazamat Barbit bombáztuk a kérdéseinkkel.....

*2-3 nap múlva*

*Szandi szemszöge*

Ma engedik ki Jess-t a kórházból így elmegyünk hozzá látogatóba. A fiúk is akartak jönni de ők most veszik fel az új albumukat a Midnight Memories-t  (katt ide).Az út elég rövid volt nem is gondoltam volna,hogy ilyen közel lakik akkor azért ér Stella olyan hamar haza ha ott van.Mikor kiszálltunk a kocsiból kicsit meglepődtem.Egy elég nagy ház elé értünk először el sem hittem,hogy az övé.Csengettünk majd néhány perc múlva ki is nyílt az ajtó.Ha én orvos lennék még biztosan nem engedtem volna ki ilyen állapotba.A feje be volt kötözve,hegek a kezén az arcán... -Szia.-köszöntünk.-Hogy vagy?-kérdeztem. -Sziasztok.Köszi jobban,de gyertek be!-nyitotta szélesebbre az ajtót.A ház belülről is szép és modern volt.Mindenhol divatképek,rajzok úgy nézett ki mint Stella szobája.Egy ideig csak a szokásos kérdések:Hogy vagy?Mi volt?stb... -Kérdezhetek valamit?-Szandi. -Csak nyugodtan.-mosolygott. -Ööö..Zayn miatt volt a baleset?-kérdeztem bátortalanul. -Nem!-mondta egy kis idő múlva.-Csak köd volt az úton és nem láttam!-magyarázkodott. -Akkor örülök,mert már kezdtem aggódni!-fújtam ki egy jó nagy adag levegőt. -Nincs miért!-nyugtatott meg.Vagy úgy két órát beszélgethettünk de olyan gyorsan telt az idő.Jess egy nagyon jó fej csaj legszívesebben még maradtunk volna de ma JLS koncertre megyünk a fiúkkal.Megbeszéltük,hogy egyszer el kéne menni vásárolni és ha felépült elmenni bulizni.

*Zayn szemszöge*

Mielőtt haza mennék elmegyek meglátogatni Jess-t mert ma engedték ki.Az a baj,hogy a fiúk is kezdenek gyanakodni főleg Louis és Liam. -Hé hova mész haver?Ma megyünk JLS koncertre a lányokkal!-állított meg Liam. -Addigra haza érek csak van egy kis elintézni valóm.-hazudtam. -Ha szabad tudni mi az?-kérdezte Louis.-Mert kezd rohadtul elegem lenni abból hogy folyton eltűnsz nekünk meg hazudnunk kell érted!-mondta szúrósan. -Elintézni való majd megyek Hello.-zártam le. Úgy 20 perc séta után ott is voltam Jess házánál.Mivel volt hozzá kulcsom nem csöngettem. -Szia Jess!-köszöntem. -Szia.Gyere a konyhába!-hallottam meg a hangját. -Neked nem pihenned kéne?-vontam kérdőre. -De.Csak tudtam hogy jössz és gondoltam főzök valamit.-adott valami húst a számba. -Hmm ez finom!-nyeltem le. -Örülök,hogy ízlik!Mi volt a stúdióban?Mikor lesz kész az album?Hány szám lesz rajta?-kérdezősködött. -Hát elég kemény napunk volt de úgy nem érdekes.Nem sokára max. 1-2 hét.18 szám lesz rajta.-válaszoltam sorra. -Akartam mondani,hogy menjünk el moziba megnézni azt az új filmet de te ma nem érsz rá.-jelentette ki. -Igen...várj ezt te honnan tudod?-értetlenkedtem. -Ma voltak meglátogatni és mondták.Gondoltam neked is kell menni velük.Amúgy Barbi és Szandi is tök jó fejek és kedvesek!Nagyon jól elbeszélgettünk.-mosolygott. -Akkor örülök,hogy jól kijöttök.De most sajnos mennem kell mert nem sokára indulnunk kell a koncertre. -Rendben menj csak,majd találkozunk.Szia!-ölelt meg. -Szia.-köszöntem el.Nagyon nagy bajban vagyok Szandi és Jessica kezdenek jóba lenni mi van ha kiderül a titok eddig is eleget aggódtam emiatt.Valakinek el kell mondanom.De kinek?Talán Harry-nek...nem ő nem tudna segíteni,Louis ő sem furcsán viselkedik ha Szandi-ról van szó,esetleg Liam talán tud adni valami jó tanácsot.Mindegy ezen ráérek később gondolkodni...

*Liza szemszöge*

Egy ideje már nem beszéltem se Szandival se Stellával.Egészen máig.Gondoltam,hogy felhívom őket hátha van kedvük egy csajos napra.Elég sokáig csöngött ki mire felvette.Megkérdeztem tőle mi van velük..mintha nem tudnám.A telefonban Szandi elég furcsa volt de lehet,hogy csak képzelődöm.Éppen megakartam kérdezni,hogy van-e kedvük vásárolni amikor egy ajtó nyitódást és egy ismerős hangot hallottam.Barbi volt az.Napról-napra egyre jobban utálom.Tönkre tette az életemet.Egyre öntött el a düh és a szomorúság. -Itt vagy?-hallottam a hangot a vonal másik végéből. -Igen de mennem kell szia!-ráztam le.Ki kell kapcsolnom az agyamat de hogyan?! És ekkor eszembe jutott elmegyek az egyik régi törzs helyemre.Bár ott elég sok a drogos de nem érdekel jól akarom magamat érezni.

*1-2 órája a buliban*

Ez a hely jobb mint amire emlékeztem.A piák úgy jönnek mint a jobbnál-jobb pasik.Egyre jobban érzem magam csak egy valami hiányzik még pedig....a füves cigi.Megkerestem Joey-t az egyik régi barátomat aki ilyennel foglalkozik.Mint mindig most is volt nála ami nekem kellett.Az utolsó amire emlékszem,hogy a tánc parkett közepén táncolok egy ismeretlen pasival....

2014. február 15., szombat

17. Rész ~Hazudik?~

Kedves Olvasók! Meghoztam a legújabb részt, amit törekedtem minél hosszabbra írni. Lehet, hogy egyesek szerint sikerült, mások szerint nem. Utólag is boldog Valentin napot!! :D Nagyon örülnénk néhány pipának, néhány kommentnek és néhány feliratkozónak, hiszen ezzel tudjuk, hogy olvassák a blogot és ezzel adtok egy kis lökést is. :) Nem húzom tovább a szót. Jó olvasást!! :*


***

A töprengésemet Jess ébredezése "zavarta" meg. Gyorsan kiszaladtam.
-Nővér, nővér! Ébredezik.-kiabáltam.
-Máris jövök.-sietett felém egy kedves hölgy.
-Jessica, hogy érzi magát?-kérdezősködött.
-Egy kicsit jobban, de még mindig nagyon fáradt vagyok.-nyitogatta szemeit.
-Ez természetes.-igazított az infúzión.
-Beszélgethetek vele?-kérdeztem meg.
-Természetesen, viszont ne nagyon zaklassa fel a történtekkel.-majd kiment a kórteremből.
-Jess, miért mondogattad Zayn nevét?-kérdezősködtem.
-Mert szeretem.-hunyta le szemét és elaludt.
Nem akartam tovább zaklatni, had aludjon, ezért haza vettem az irány és azon belül egyenesen Zayn-hez mentem, hiszen már csak ő mondhatja el az igazat.
-Zayn beszélnünk kell!-rontottam be a szobába, miközben a nagy csókcsata kellős közepébe rontottam be.
-Oké.
-Zayn, amikor Jess ébredezett, a te nevedet mondogatta és utána azt mondta, hogy szeret.-mondtam el neki a tényeket.
-Ez igaz?-jött oda csodálkozva Szandi.
-Én is ezt szeretném tudni!-vágtam rá.
-Mondtam, hogy belém van zúgva!
-Jó, de csinálj valamit! Ez így nem mehet tovább.-közöltem vele.
-Ma bemegyek hozzá és beszélek vele.-nyugodott meg.-Biztos a balesetet is ez okozta. Meglátta, ahogy Szandival csókolóztunk, elkezdett zokogni, majd nem látott semmit és nekiütközött egy autónak.
-Rendben.-mentem ki a szobából.

*Zayn szemszöge*

Eléggé ideges lettem, hogy Stella számon kéri a történteket, főleg úgy hogy Szandi is itt volt.
-Akkor bemész?-törte meg a csendet Szandi.
-Igen, öltözök és megyek is. Te jössz?
-Nem, bocsi, majd máskor meglátogatom.-hajtotta le a fejét.
-Okés.
-Ezt amúgy is nektek, kettőtöknek kell megbeszélni.-mentegetőzött.
-Persze, kicsim, köszi.-öleltem meg és megcsókoltam.
-Ugyan!

*A kórházban*

-Jess, hogy vagy?-így köszöntöttem.
-Köszi, jól, vagyis jobban.-jelent meg pici mosoly az arcán.-Miért csókoltad meg Szandit?-faggatott.
-A menedzser találta ki. Nem tudom, hogy mi értelme. A média előtt egy párnak kell tettessük magunkat.-hazudtam.
Nem akartam megbántani a hazugsággal, de nem tudhat semmiről.
-Értem, de akkor is elmondhattad volna!-értetlenkedett.
-Sajnálom!-hajtottam le fejem.
-Zayn, máskor légyszíves szólj!-mosolyodott el.
-Rendben.-simítottam meg kezét.

*Jessica szemszöge*

Természetesen elhiszem amit Zayn mondott, hiszen tudom, hogy milyen zűrös az életük és hogy a menedzser mennyi mindenre ráveszi őket, csupán a sajtó miatt. Persze zavar, amit láttam, de ezen már nem tudok változtatni és persze nagyon örülök neki, hogy Zayn őszintén elmondott mindent. Mégis fáj, fáj, hogy előtte nem tudta elmondani az igazat.

*Szandi szemszöge*

Míg Zayn nem volt itthon, mi Louis-val elvoltunk. Zongorán játszott, miközben énekeltem hozzá. Először elég bátortalan voltam és meg voltam illetődve. Később elég jól belejöttem. Az éneklés után a csajokkal elvonultunk a szobába. Ment a szokásos beszélgetés, majd felkerült ez a Zayn-es és Jess-es ügy amire csak legyintettem, nem foglalkoztam vele. Képeket nézegettünk, beszéltünk az előző életünkről, hogy mi volt akkor, amikor még nem mondhattuk magunkat, a One Direction-os srácok barátnőinek. Néhány könnycsepp is előkerült, hiszen belegondolni abba, hogy nekünk milyen lehetőségünk van, ami másoknak esélytelen és egyenlő a nullával, felfoghatatlan. Éppen a suliban készült képeket szemléltük, mikor Barbi elkapta a pom-pom csapatos képet, mosolygott és kiment a szobából.
-Ez most mi volt?-értetlenkedett Stella.
-Nem tudom. Azt hiszem készül valamire.-mosolyogtam.

*Barbi szemszöge*

Ez az! Végre megtaláltam, rájöttem, hogy mivel szerezhetek örömet Niall-nek. Még megvan a ruhám és ezzel biztosan elcsavarom a fejét. Bementem a szobámba, feltúrtam az egész szekrényt, mire megtaláltam. Gyorsan felvettem és átsurrantam Niall szobájába. Éppen olvasgatta a twittert, mikor odaszóltam hozzá:
-Hé szépfiú! Nem tudod, hogy hol kell fellépni?-kacsintottam.
-Azt hiszem jó helyen jársz.-mosolygott pimaszul.-De szerintem nincs szükség erre a ruhára!-legeltette rajtam a szemeit.
-Úgy gondolod?-húztam az agyát.
-Igen, teljes mértékben.-harapott szája szélébe.
-Hát akkor engedelmeskedek!-kezdtem el vetkőzni.
-Várj, majd én segítek.-ragadta meg a ruhadarabokat és szinte lerángatta rólam.
Megcsókolt, egyre lejjebb haladt, majd egy csodálatos éjszakát töltöttünk el...

2014. február 8., szombat

16. Rész ~Tragikus fordulat~

Kedves Olvasók!Megérkezett az új rész,reméljük tetszeni fog!Sajnálom, hogy kevés a gif és a kép de nem oda akartak menni ahova kellett volna!Jó olvasást!

***

* Jessica szemszöge*


Tudtam.Úgy tudtam.Megcsal.Eleinte nem hittem a pletykáknak de egyre több és több dolog volt ami ezt bizonyította amikor meg rá kérdeztem mindig kimagyarázta magát. Akkor lettem teljesen biztos benne amikor megláttam őket kézen fogva. Természetesen az tudtam hogy együtt laknak már csak Stella-tól is de tőle nem akartam megkérdezni hogy igazak e amiket az újságokban és a tv-be lehetett látni pedig meg kellett volna.Teljesen megbíztam Zayn-ben ez volt a legnagyobb hiba amit elkövettem. Könnyeimmel küszködve hagytam ott őket...a kocsimba beszállva hangos zokogásba törtem ki.Szomorú,dühös,megbántott,csalódott ezek jellemezték legjobban a lelki állapotomat.Remegtem .Megpróbáltam így is beindítani az autót ami többszörös kísérletre is kudarcba fulladt. Kb. ötödik próbálkozásra sikerült ahogy meghallottam a motor zúgást azonnal rányomtam a gázpedálra. Sírástól nem láttam a kezeim remegtek talán nem így kellett volna vezetnem. A sebességet jócskán túlléptem de ez nem érdekelt minnél távolabb akartam lenni Tőle-Tőlük. Gondolkodásomat egy hangos duda zavarta meg. Az utolsó amit láttam az a fény volt.

*Szandi szemszöge*

Bár Zayn azt mondta,hogy Jessica azért viselkedett így mert annyira oda van érte ez nekem kicsit furcsa volt én is voltam olyan helyzetbe mint ő  és biztos hogy nem reagáltam így. Van egy érzésem ez több mint puszta rajongás. A koncert végén lévő party után egyenesen haza mentünk mindenki a konyha felé vette az irányt beleértve Zayn-t is de megfogtam a csuklóját. -Beszélni szeretnék veled!-suttogtam alig hallhatóan.Ő csak bólintott majd felmentünk a szobámba. -Mondd el az igazat Zayn!-tértem a lényegre. -Mire gondolsz?Milyen igazat?-értetlenkedett. -Jessica-val kapcsolatban.-mondtam egyszerűen. -Jessica-val kapcsoltban?Mi van vele? Ja hogy elrohant a koncertről amikor megtudta hogy együtt vagyunk?!-mondta egy önelégült mosoly kíséretében de a szemei...a szemeibe mást láttam...szomorúságot. -Igen,az emberek nem rohannak csak úgy el volt valami oka.És azt szeretném tudni mi volt az?-faggatóztam tovább. -Elmondtam Szandi ezerszer hogy nem bírja elviselni hogy veled vagyok.-ismételte el ugyanazt amit egész este. -Ugyan már Zayn az emberek nem buknak ki ennyire akár mennyire is szeretik,rajonganak a másikért!-emeltem fel hangomat. -De látod ő igen.Te nem hiszel nekem?! Csak azt nem tudom miért nem ,nem hiszem hogy adtam rá egy okot is!-emelte fel ő is a hangját -Tudod az a baj Zayn hogy adtál nem is egyet!-ezen kicsit meglepődött így folytattam tovább.-Például:egy folytában eltűnsz ilyenkor senki se tudja hol vagy,alkalmanként telefonon sem lehetett elérni utána amikor meg előkerülsz furcsán viselkedsz!-szembesítettem a tényekkel. -Ez igaz de amikor elmegyek és nem értek el akkor nem valami nőcskével vagyok hanem kiszellőztetem a fejemet! Erre még nem gondoltál?-vont kérdőre. -Én...Sajnálom.Nem akartalak meggyanúsítani de ez olyan furcsa szituáció volt....nem így kellett volna kezelnem!-kértem bocsánatot. -Semmi baj.Tudom hogy neked-nektek ez még furcsa de egyet jegyezz meg a sajtónak nem szabad hinni!-adott tanácsot. -Rendben.Megígérem többet nem lesz ilyen!De most már menjünk le a többiekhez.-jelentettem ki.A konyhába beérve "érdekes"dolgot láttunk.Louis a pulton állva köpenyben azt játssza hogy szuperhős.Zayn-nel egymásra néztünk majd elnevettük magunkat.A jó hangulatot Stella telefon csörgése zavarta meg. -Bocsi de ezt fel kell vennem.-mondta majd kisétált a konyhából.Vajon Jessica hívhatta és azért ment ki?

*Stella szemszöge*

Jessica hívott.Muszáj volt kimennem mert sejtettem hogy Zayn-ről es Szandiról akar beszélni ezért mégsem maradhattam ott. -Szia.-szóltam bele a telefonba. -Jó estét.Ön Farkas Stella?-kérdezte egy ismeretlen hang. -Igen.-válaszoltam hezitálva. -A helyi kórházból hívom.Elnézést a zavarásért de Jessica Hudson kórházba került.Azért hívtuk magát mert ön volt az utolsó akivel beszélt.Esetleg tudna értesíteni a szülőket?-mondta és mondta de én még mindig ott tartottam hogy Jessica kórházba került. -Kórházban van?Lehetetlen nem rég találkoztam vele.Ez nem lehet igaz!-hitetlenkedtem -Pedig sajnos igaz.Autóbalesetet szenvedett!-magyarázta el. -Istenem!Hogy van?Hogy történt?Súlyos?-bombáztam a kérdéseimmel. -Rosszul.Annyit tudunk hogy összeütközött egy másik autóval.Eléggé....szörnyű fájdalmai voltak ezért fájdalom csillapítót adtunk neki most ki van ütve!-közölte a tudni valókat.-A szüleit értesíti vagy értesítsük mi? -Tudtommal a szülei nem itt laknak és már nem is tartják a kapcsolatot!-válaszoltam könnyeimet vissza tartva. -Közeli hozzátartozó?Vagy esetleg valaki aki betudna jönni hozzá?-kérdezősködött. -Majd én megyek.-vágtam rá.-Persze ha bemehetek? -Természetesen! -Rendben köszönöm.Máris megyünk.Visz hall!-zártam le gyorsan majd sírva rohantam a konyhába. -Mi a baj?Mi történt?-jött oda hozzám Liam. -Jessica...autó..baleset...kórház!-Nem értjük mit mondasz ha sírsz.Nyugodj le!-nyugtatgatott Szandi. -Jessica autóbalesetet szenvedett és kórházba került!-mondtam el érthetően. -Azonnal bemegyünk hozzá!-szólt közbe Zayn és már fogta is a kocsikulcsot majd rohant a kocsihoz.Miért érdekli ennyire Jess ?Mindegy ezen ráérek később gondolkodni. -Rendben.Menjünk!-mentem utána. -Figyelj mi négyen itt maradunk!De bármi van azonnal hívj!-mondta Barbi majd megölelt

*Kórházba beérve*

A kocsi út tíz perc se volt de egy órának tűnt.A sírást még mindig nem hagytam abba. Liam próbált lenyugtatni több-kevesebb sikerrel. -Jó estét Jessica Hudson-höz jöttünk!-rohantam a recepcióhoz. -Folyosó végén balra 69-es szoba.-mondta el. -Köszönjük!-mondta Zayn majd elindult a szoba felé.A kórterembe belépve megfagyott a levegő.Jessica mozdulatlanul feküdt gépekre kapcsolva.Ha jól láttam nem csak én sírtam Zayn-nek is könnybe volt lábadva a szeme.Miért sír?Nem is ismeri Jessica-t. -Megyek beszélek az orvossal!-zökkentett ki gondolat menetemből Liam. -Köszönöm.-öleltem meg. -Remélem jól van!De hogy történhetett ez?-faggatózott Szandi. -Fogalmam sincs.Nem az útra figyelhetett vagy valami volt az úton és áttért a másik sávba akár megcsúszhatott a kocsi.-gondolkodtam. -Mikor fog felébredni?-kérdezte Zayn. -Minimum 2 óra múlva.-jött be a terembe Liam. -Nyugodtan haza mehettek nem kell itt maradnotok.Én viszont maradok.-ajánlottam fel. -Én maradok!-vágta rá Liam. -Mi megyünk ha nem baj?Hívj ha valami van!-állt fel Szandi. -Semmi baj.Menjetek nyugodtan.Majd hívlak!-köszöntem el.
 

*1-2 órája a kórházban*

Jessica-nak nem sokára fel kell ébrednie.Már órák óta itt vagyunk a kórházba de még mindig semmi.Ketten vagyunk a szobába Liam elment felhívni a többieket.Mocorgást hallottam. Jessica ébredezik. Zayn,Zayn ezt mondogatta egy folytában.Miért mondogatja Zayn nevét?Miért rohant el amikor megtudta hogy együtt vannak?Zayn miért volt annyira kibukva amikor megtudta hogy kórházba van?

2014. február 1., szombat

15. Rész ~Újra a reflektorfényben~

Kedves Olvasók! Szeretnénk felhívni a figyelmeteket arra, hogy a következő részekben olvasható lesz egy olyan esemény, ami a valóságban is megtörtént, de nem ugyanabban az időben!! Köszönjük az 1000 oldalmegjelenítést! ♥ Kövessetek minket! Jó olvasást! :)


***

Szóltam a lányoknak és szobám felé vettük az irányt. Közben a fiúk feltettek egy kérdést:
-A szüleitek tudnak angolul?
-Igen!-vágtam rá.
-Többé-kevésbé.-szólalt meg Barbi, fejét ide-oda mozgatva.
Leültünk a gép elé, nemsokára rá már anyáékat láttuk a képernyőn, a többi szülővel. Először jöttek a szokásos kérdések "Hogy vagytok?", "Minden rendben van?". Türelmetlenül válaszoltunk, mire elegem lett.
-Mondjátok már, hogy mi az!-türelmetlenkedtem.-Azt mondtátok, hogy fontos.
-Végül is nem életbevágó, de az az igazság, hogy szeretnénk megismerni a fiúkat.-mondta anya.
-Csak meg kéne ismerjük azokat a fiúkat, akikkel együtt laktok.-mondta Stella anyukája.
-Felőlünk jöhettek, de nem kellett volna ebből akkora felhajtást csinálni!-nyugodtam meg.-Ugye csajok?
-Igen.-mondták.
-Figyeljetek! Tudjátok már mikor jönnétek?-kérdezte Stella.
-Még nem.-válaszolt anyukája.
-Rendben. Figyeljetek, szerintem ha majd megkaptátok a szabit, akkor szóljatok és megbeszéljük. Addig nem tudunk mit tenni.-magyarázott Barbi.
-Kicsim, csak beakartuk jelenteni, hogy tudjatok róla, mi a szándékunk.-mondta Barbi apukája.
-Oké, de most már mennünk kell. Sziasztok.-rázta le őket Barbi.
Mi is elköszöntünk, majd Barbit "megtámadtuk", hogy miért rázta le őket.
-Mi lesz ha kiderül, hogy mit tettem Lizával meg Niall-el?-aggódott.
-Barbi! Ha rajtunk múlik, mi nem mondjuk el!-nyugtatta Stella.
-De mi van, ha mégis?
-Nem! Beszélünk a többiekkel is és nem fognak semmit megtudni!-állítottam le.
-Oké. Köszönöm, hogy ilyen aranyosak vagytok.-öleltük meg egymást.
-Ez csak természetes!-mosolyogtunk.

*1 hét múlva*

A suli nagyon jól megy és könnyű is mindnyájunknak. A hétvégén a fiúk újra megkezdték a hajrát. Éppen a koncert felé tartunk. Nagyon várom, hogy mit produkálnak majd a színpadon, hogy most újra "visszatértek". A koncert  Londonban van, így legalább nem kell nagyon sokat utazniuk. Már eléggé aggódok értük, hiszen most koncertek tömegei vár rájuk. Mivel már barátnők vagyunk, így a legjobb helyről nézhetjük őket. Egy kedves nő a fellépés előtt körbevezetett minket és még le is fényképezkedett velük és velünk is. Nem telt el néhány óra, már telt ház volt. Rengeteg sikítozó rajongó, akik azt várják, hogy kedvenceik fellépjenek a színpadra és egy hatalmas nagy bulit csináljanak. Rövid idő után felcsendült a jól ismert Best Song Ever (katt ide) és a fiúk felléptek a színpadra. A rajongók sikítottak, ordítottak, amit nem is csodálunk. Őrülten énekelték a srácokkal a dalt, hiszen már kívülről fújták, fújtuk. Még elénekeltek egy jó pár dalt, miközben hozták a megszokott formájukat, hülyéskedtek. A koncert végén megköszönték, hogy itt lehettek és egy bejelentésre készültek. Elmondták, hogy tervezik 3. albumukat is, ami a Midnight Memories címet kapja. A rajongók itt még jobban sikoltoztak. Majd elköszöntek és lejöttek a színpadról. A rajongók tömegei vonultak ki a hatalmas teremből.
-Hogy hogy nem mondtátok?-faggattuk őket.
-Mégis mit?-pimaszkodott Zayn.
-Hogy új albumotok lesz.-mondtam.
-Meglepetést akartunk!-kiáltott Niall.
-Meg is leptetek minket.-mondta Barbi.
Majd a backstage felé vettük az irányt. Már vártuk a rajongók reakcióját. Hiszen nem minden nap történik ilyen az emberrel! Jöttek sorban autogramot kérni és fényképezkedni. Néhány képre megkértek minket is, hogy álljunk oda, amit nagy örömmel tettünk. A sor vége fele egy ismerős arca figyeltük fel. Nem voltunk benne biztosak, de mikor közelebb jött, felismertük őt. Stella odasietett hozzá és megölelte.
-Jess, te mit keresel itt?-ölelte át.
-Mondtam, hogy én is Directioner vagyok!-kacsintott.-Amikor a fiúk itt vannak a közelben, ki nem hagynám a koncertet!
Végül ő is sorra került. Lefényképezkedett ő is a fiúkkal, majd arra lettem figyelmes, hogy Zayn-t megöleli és elmegy. Kicsit idegesen néztem Zayn-re, aki mindjárt kapcsolt.
-Mondtam, hogy eléggé bejövök neki.-igazította meg a haját.
-Nem érdekel! Te az enyém vagy!-csókoltam meg. Ő pedig közel húzott magához.