43. Rész ~Utálom őket!~

Kedves Olvasóóóóók!! :D Visszatérteeeem!! ^^ Ugyan még mindig nem otthonról, hanem a könyvtárból, de sikerült megírni a részt, ezért nem is lett annyira jó, viszont még rövid is lett. :) :/ Majd ha lesz gépem, ígérem sokkal hosszabb részeket fogok írni. ;) Többet nem írok hozzá, jó olvasást! :)) ;)

Nórii :)

***

És akik most az ajtóban álltak, azokra még álmaimban sem gondoltam volna. Eljött hozzám az apukám felöli bagázs. A nenám, batyim és egy unokatseóm. Meglepettségemtől megszólalni sem tudtam.

-Hát..hát ti?-nyögtem ki.

-Szandra, hát nem is örülsz nekünk?-támadott le a nenám, Móni.

-De, de.-erőltettem magamra egy mosolyt.-Anya utalt arra, hogy valakik fognak jönni hozzám, de nem rátok gondoltam.-túrtam bele a hajamba.

-Végre be is engedsz minket, vagy itt fogunk állni?-nézett az órájára idegesen Csaba, a ,,batyim". Utálom ezt a szót, utálom őt így nevezni.

-Bocsánat.-suttogtam.-Gyertek beljebb, bemutatom a többieket.

Befelé jövet végignéztem a cuccaikon, ami elég soknak tűnt és az is volt. 

-Gyerekek!-kiabáltam.-Bemutatom az apukám felöli családomat. Móni, Csaba és Csabi. Hol van Bence?-néztem körbe.

-Ő egy barátjánál van most. Nem akart jönni, inkább elment máshoz. Próbáltam győzködni, de hiába.-magyarázta Mónika.

-Ühhüm, értem.-bólogattam.-Ők pedig a jelenlegi családom: Zayn, Louis, Liam, Niall és Harry, a csajok pedig Stell és Barbi.

-Üdv!-kiáltották a többiek.

-Ne nevezd őket a családodnak, azok mi vagyunk.-mondta rezzenéstelen arccal Csaba.

-Jelenleg ők azok, mondtam már. Ők támogatnak, velük élek.-vágtam vissza.
-Pff. Úgy látszik még gyerek vagy, nem érted ezt meg.

Mielőtt még visszavágtam volna, Móni szólt közbe. Jobb is, hogy közénk állt, mert a végén iszonyatos szócsatába kezdtünk volna, aminek (tapasztalatból mondom) nem lett volna túl szép vége. Talán azzal a lendülettel vissza is húzhattak volna oda, ahonnan jöttek. Igen, nem szívlelem őket, ez tény. De amióta volt egy ,,kis" összetűzésem Csabával, nem igazán vagyok vele beszélő viszonyba, csak akkor szólunk egymáshoz, amikor nagyon muszáj és nem bírjuk tovább. Fogadni merek, hogy most is Móni rángatta ide. Csabiról, meg ne is beszéljünk...Mint az apja.

-Mi most elmegyünk a szállodába kipakolni, kicsit ismerkedünk is addig a várossal. Csabi addig itt marad. Beszélgessetek. Biztos sok mesélni valótok van egymásnak.

Azzal el is mentek. A többiek értetlenül néztek rám, aztán egy mozdulattal mutattam nekik, hogy majd mesélek nekik.

Felmentünk az emeletre Csabival, szótlanul. Becsuktam magam mögött az ajtót, nekidőltem és elkezdtem.
-Na jó, akkor most mindent elmondasz.-fontam össze magam előtt a karomat.-Nyaralni jöttetek, vagy pedig engem ellenőrizgetni?
-És én ezt mire föl mondanám el neked?-flegmáskodott.
-Ide figyelj!-léptem közelebb hozzá.-Lehet, hogy idősebb vagy, de itt mi vagyunk a főnökök és nem apád, nem anyád és nem is te! Szóval tudod, hogy Móni annyira szeretne mindig látni. Ha nem köpsz, akkor teszek róla, hogy soha az életbe még a fényképemet sem fogja látni. Szóval?
-Na jó.-dőlt hátra a széken és durcásan kezdte. Még ő van megsértődve, emberek! Nem neki szólnak bele örökké az életébe!
-Nyaralni jöttünk igazából, de anyáék szerint összekötjük a kellemest a hasznossal és téged is szemmel tartunk.
-Anyáék kérték meg őket erre?
-Nem.
-Akkor?
-Mi akkor?-háborodott fel.
-Akkor mi a f*szért vagytok itt, ha nem kért meg titeket senki? Mit kerestek itt? Könyörgöm! Felnőtt vagyok, tudok magamra vigyázni! Nem is egyedül vagyok. Akkor meg? Én nem kértelek meg titeket ilyenre! Mikor fogok tudni már önálló életet élni, ha folyton a nyakamban vagytok?
És hogy ne maradjon alul, ő is belekezdett a mondandójába, így heves vita alakult ki köztünk, a hangerejünk folyamatosan emelkedett, csoda, hogy senki nem rontott be a szobába.
-Nem hogy örülnél neki. Nem hogy örülnél annak, hogy törődünk veled! Hogy foglalkozunk veled még itt, Londonban is. Hogy azért eljövünk ide, hogy megnézzük hogy vagy, mi a helyzet veled. És ez a köszönet? Hogy leordítod a fejem? Kösz szépen!
-Én nem kértelek titeket arra, hogy ide utazzatok, nem kértelek meg titeket semmire sem, úgyhogy jobb lesz, ha befogod, mert úgy csinálsz, mintha én lennék a hibás.
-Fogd már fel, hogy még gyerek vagy!-rázta a fejét.
-Nem vagyok az!-sütöttem le a szemem.
Megindult az ajtó felé, de mielőtt kinyitotta volna, visszafordult és már normális hangerővel kérdezte.
-Melyikkel vagy együtt?
-Zayn...-suttogtam.
-Az az a göndör?-mutatta ujjával a loknikat.
-Neeeem. A rosszfiú.-mosolyodtam el.
-Pff. Tök mindegy. Homár az összes. Úgy is összetöri a szívedet. Nem tudom mi ez a nagy love. De én tudom a végét, ami sírás lesz, hidd el. Jobb lenne, ha szakítasz vele. Akkor nem fog összetörni és majd depresszióba fogsz esni.-vette vissza újra a durva stílusát.
-Miért esnék depresszióba? Nem, nem homár egyik sem. Te vagy egy paraszt, aki csak látásból alkot az emberekről véleményt. Te egy utolsó senki vagy!-ordítottam és a sírást fojtottam vissza.
-Az előbb mondtad te magad, hogy rosszfiú. A rosszfiúk összetörik a szíved, aztán a padlón hagynak, jól kiröhögnek és új áldozatot keresnek.
-Nem, ő nem ilyen!-ellenkeztem.
-De ilyen, tudod te, csak nem akarod magadnak sem bevallani. Pedig ez az igazság...Megváltoztál Szandi, megváltoztál. Nem is ismerek rád. Elvette az eszed ez a görény. Sok boldogságot!-tapsolt lassan és hangosan, kicsit sem elismerően.
Aztán otthagyott, magamba zuhanva, a gondolataimmal, egyedül. Lehuppantam az ágyra, arcomat a tenyerembe temettem és sírni kezdtem. Nem zokogtam, nem bőgtem, csak sírtam, könnyeim végigfolytak arcomon, melyet kezemmel rögtön le is töröltem. Vajon igaza lehet? Miért ültetett bogarat a fülembe? Nem, nem lehet igaza. Csak meg akart ijeszteni. Zayn szeret és én is őt. Megmutatjuk mindenkinek, hogy igenis erős a kapcsolatunk és senki és semmi nem szakíthat szét minket!

*Zayn szemszöge*

-Csá.-szaladt le a lépcsőn ez a csávó és már ment is ki.
-Heló.-köszöntünk neki kórusba.
-Asszem' valami történt.-állt fel Stella.
-Várj, majd én megyek, megnézem őt.-álltam fel és kettesével szelve a lépcsőfokokat mentem fel az emeletre, Szandi szobájába.
Hogy mégis udvarias legyek, bekopogtam a szobába, de rögtön be is nyitottam. Nem olyan látvány fogadott amire számítottam, hanem sokkal jobb. Ezért megkönnyebbültem, de mégsem nyugodtam meg teljesen.
-Édesem, mi a baj? Mit csinált? Megbántott?
-Ő mikor nem bántott meg?-szipogott.
-Én ezt nem tudhatom.-húztam oldalra a számat.
És még mielőtt még bármit is mondhatott volna, nyílt az ajtó, ahol Stella állt. Eléggé aggódott, látszott rajta.
-Minden rendben?-kérdezte és az ajtófélfának dőlt.
-Igen.-válaszolta Szandi és kifújta az orrát.
Lementünk a nappaliba, ahol már mindenki az ujját tördelve várt minket.
-Mi a helyzet? Megverjük?-pattant fel hirtelen a kanapéról Harry.
-Nem dehogy is!-mosolygott Szandi.-Csak szokás szerint beszólogatott, kritizált. Már megszoktam, csak ez alkalommal mindennél messzebb ment...
-Akarsz mesélni? Mégis hogy kezdődött ez az egész?-faggattam.
-Kiskorom óta csesztetnek, piszkálnak, mindent megszólnak, elegem lett belőle és amikor egyre idősebb lettem, egyre jobban vissza kezdtem szólni, aminek egy nagyobb konfliktus lett a következménye...-mesélte.
-Megértelek, a helyedben szerintem mindenki ezt csinálta volna.-simítottam végig a karján.
-Van egy ötletem!-csillant fel Niall szeme.-Mi lenne, ha csinálnánk egy kis bulit? Csak mi. Talán jobb kedved lesz tőle. Hmm?
-Háááát...vissza fognak jönni. És akkor majd megint kezdik a szokásos dumát.-forgatta szemét.
-Ne törődj velük! Na, buli?-kacsintgatott Ni.

*Szandi szemszöge*

*Néhány óra múlva*

-Igazatok volt, tényleg sokkal jobb a kedvem.-táncoltam a kezemben egy pohár pezsgővel.
-Ennek örülöööööök!-kiáltotta Niall, aki éppen az asztal tetején ugrált és öntött bele a szájába egy korsó sört(?).
És ekkor pedig csöngetés. Lesütöttem a szemem és azon imádkoztam, hogy ne ők legyenek azok. A zene elhalkult, mindenki elcsendesedett. Nos, az imám nem jött be, mert pontosan ők álltak az ajtóban, akik most a legkevésbé hiányoztak.
-Sziasztok gyerekek. Látom buliztok, nem is akarunk zavarni, csak Csabiért jöttünk be.-mosolygott Móni, mint mindig.
-Őőő...hát ő elment. Azt hittem hozzátok.-vakartam meg a tarkómat.
-Tessék? Hozzánk ő nem jött.-pánikolt be.
-Mondtam, hogy még gyerek vagy! Elengeded egyedül Londonban? Felelőtlen és éretlen vagy!-kiabált Csaba.
-Már elnézést, de ő az idősebb és miután földig alázott és sértett, még utána kellett volna mennem?-kértem ki magamnak.
-Ez mind a te hibád! Kellett nekünk ide jönnünk?-ordította torkaszakadtából.
-Nehogy már őt hibáztassa!-állt ki mellettem Stella, Zayn és a többiek.
-Nagy bajban leszel kisasszony, nagy bajban leszel!-emelte fel mutatóujját fenyegetően.

Szünet

Kedves Olvasók!
Sajnálattal közöljük, hogy idő (és számítógép) hiányában a blog 2 HÉTIG SZÜNETEL!!!
Nekünk is nagyon rossz, meg minden, de nekem (Nóri) a gépem még mindig nem lett megcsináltatva, bár arra semmi esély, mert újat fogok kapni, kicsit megégett. :S Cintire pedig nem akarom rásózni ennyi rész megírását. Utána meg pótolhatom ám! Egyébként a két hét utáni részírással is gondjaim vannak, mert nem hiszem, hogy már lesz gépem akkorra... :/ De mindent megteszek majd az ügy érdekében, miattatok!! :)
Internetem ugyan van, de telefonról/tabletről képtelenség lenne számomra egy ilyen hosszú részt megírni... :/
Sajnálom, tudom, hogy csalódást okoztam nektek, de muszáj. Lehet, hogy abban a két hétben még nyaralni is elmegyünk... :/
Szóval két hét múlva újonnan szerzett erővel, frissen találkozunk!! ;) :)) Ígérem, hogy hosszú résszel fogok jelentkezni! :)
Tovább jó nyarat, pihenjetek sokat!! Puszi! :*

Nórii :)

és Cintia~

42. Rész ~Kínos szituáció~

Hello Everybody!
Igen, ezt a részt is én írtam! De ne aggódjatok Nóri befogja pótolni, szóval megkapjátok az ő írását! ;) Azért én írtam, mert valamelyik nap vihar volt, zuhogott, dörgött, villámlott és Nóri olyan "szerencsés" volt, hogy a villám belecsapott nem tudom hova (><) és nincs internetje, de még WIFI-e sincs, hogy esetleg telefonról írja meg...:/ A következő részt akkor ugye ő írja, nem kell aggódni! :) Hű maradva önmagamhoz ez megint csak egy rövid és béna rész lett.... Sajnálom, mást nem tudok írni/mondani! :/ Izgalom nem igazán van benne, talán  egy kicsi a legvégén, de az a következő rész(ek)ben lesz csak igazán izgalmas! ;) Véleményem szerint, lassacskán kezd kibontakozni a történet, mert csak a későbbiekben lesznek csak az izgalmak! ;) Remélem tetszeni fog, jó olvasást! :*
Ui.: Elnézést, ha egy-egy gif/kép nem teljesen illik, a szöveghez, de eléggé nehéz megfelelő gifeket/képeket találni! :/

Puszil: Cintia~

***

-Ígérem anya, hogy nem erőltetem meg a hangszálaimat! Mondd már el kivel, kikkel beszéltél!?-fél órája beszélgetek anyával, és fél órája könyörgök neki. Azt mondta, hogy ne nyaggassam, meg hogy majd megtudom, de tovább folytatta, hogy ,,így hiányzok nekik", ,,ő ezt mondta" még azt sem tudom hány emberrel van szó! Ez nekem rohadtul nem tetszik!
~Nem mondok semmit! De azt mondta, hogy látott a magazinban tudod amit Stella csinált rólad fotó sorozat és gyönyörű vagy! Olyan hamar akarnak látni ahogy csak tudnak!-és már megint kezdi. Szerintem direkt csinálja... Ötször köszöntem el tőle, de mindig feldobott valamit vele/velük kapcsolatban és csak beszélt, beszélt...többet beszélt, mint én és Stella együttvéve! Pedig az nagy szó(!)-Igaz azt megemlítette, hogy szerintük kissé alul öltözött voltál, és, hogy ez milyen fotózás volt ugyan?!-kérem, valaki lőjön le!
-Segííííts!-tátogtam Stellának amikor megláttam. Értetlenül ráncolta a homlokát, sose kértem olyat, hogy segítsenek lerázni az anyámat..egészen mostanáig! Ha most nem teszem le olyat mondok amit később biztos, hogy megbánok....
-Szandi! Kéne egy kis segítség! Szét kell szedni azt a négy "felnőttet" akik most éppen egymást püfölik a mosogató szivaccsal miközben egymáson fetrengenek, bunyóznak!-furcsán néztem rá, mire csak megvonta a vállát. Úgy beszélt, mintha nekem mondaná, de anya is hallja...várjunk! Mosogató szivaccsal ütik egymást? Édes Istenem... Ja, Stell ezt csak kitalálta, ennyire még ők sem hülyék, ugye?
-Bocsi, anyu, de most mennem kell! Majd beszélünk! Szia, puszi! Szeretlek!-hadartam el s mielőtt még bármit is mondhatott volna, letettem. Megkönnyebbültem fújtam ki a levegőt.
-Na mi az? Történt valami? Feszültnek tűnsz!-dőlt az ajtófélfának.
-Attól tartok, hogy valami lesz amire legkevésbé se vagyok kíváncsi! Anya célozgatott valakire/valakikre, hogy beszélt vele/velük és, hogy akarnak látni meg ilyenek, szerintem vendégek lesznek, méghozzá olyanok akiket a hátam közepére se kívánok! Szinte már elárulta, hogy valakik jönnek, de nem tudom, hogy kik és ez kib*szottul idegesít!-sejtésem van, hogy kik lesznek a vendégek, de nagyon remélem, hogy nem ők! Mert, ha igen én kitépem az összes hajamat...
-Nem csodálom, hogy idegesít! Abba reménykedj, hogy ne Zoliék legyenek azok, mert akkor...uhh!-húzta el a száját. Kis segítség: Zoli a volt pasim, és annak van valami béna "csapata", nem a legszebben váltunk el, nem tudta elviselni, hogy szakítottam vele, ja és a legrosszabb gyűlöli a One Direction-t ami ugye alapból nem jó, de így meg pláne!
-Ne is mondj ilyet! Mi volt ez a zaj?-utalok a csörömpölésre, olyan mintha leesett volna valami, még egyszer, még egyszer.
-Basszus! Mindent összetörtnek a barmok! Tudtam, hogy nem szabadott volna ott hagynom őket  vagy legalább el kellett volna venni a szivacsot!-indult meg a konyha felé.
-Nem mondod, hogy igaz volt amit mondtál?-nevetve követtem. A konyhába beérve meg is kaptam a válaszomat.... Esküszöm, mint négy óvodás!
-Visszakaptad a hangodat, használd! Én addig szerzek söprűt, mert ezt a mocskot minél hamarabb fel kell takarítani, már csak azért is, mert tuti, hogy valaki belelép/nyúl az egyik üvegbe!-mosolygott rám kedvesen. Kösz, rám hagyod a barmok megfékezését! Én is szeretlek!
-Na, kösz! Mi van akkor, ha elmegy? Valószínűleg te leszel az első és egyetlen aki megfogja vágni magát!-van egy olyan érzésem, hogy valamit nem kellett volna mondani.... Jó, újra beszélni.
-Szandi drágám! Nem tudom nálatok, hogy megy, de nem a hang szokott elmenni, hanem az ember! Kapd be, ja majd Zayn-ét, de vigyázz tudod most műtötték a torkod!-kacsintott.
-Ajjhh, perverz! Úgy tudtam, hogy félre fogod érteni!-szűkítettem össze szemeimet, de elnevettem magamat.
-Ez, de jó volt! Ügyes vagy Stell!-kiabálta Harry..valahonnan. Hova lettek?
-A két perverz!-hallatszott Liam hangja, még mindig nem tudom honnan...
-A perverzség csak jó!-válaszolta egyszerre a két szexi képzelő erejű, furi...
-Nem, hogy örülnél Liam, hogy a barátnődnek, piszkos a fantáziája?!-az egész házban visszhangzott Louis hangja, hol vannak, de komolyan!
-Ne, forgassátok ki a szavaimat!-háborodott fel-Ki mondta, hogy nem örülök, hogy Stella perverz?
-Hol a f*szban vagytok?-kérdeztem rá, ami igen csak foglalkoztatott.
-Zaaaaayn! Jó lesz, ha csinálsz valamit a barátnőddel, feszült és folyton a d*gáson jár az esze, most már szabad csinálni!-és ezt Stella úgy halál komoly arccal mondta, érzitek azért-Hogy neked folyton a sz*xen jár az eszed!-tátotta el száját.
-Bagoly mondja verébnek!-védett meg Liam. De jó, hogy választ kaptam a kérdésemre!
-Na, TE csak hallgass!-kontrázott Stella.
-Úgy van beszéljétek meg, hogy mennyit csináljátok, meg, hogy hogyan, figyelünk!-röhögött Harry.
-Niall-től megkérdezni a dolgokat! Ő pont Liam és Zayn szobája között vannak!-rukkolt elő Louis  a csodálatos ötlettel. Még mindig nem tudom hol vannak...
-Szerencsés!-eltudtam képzelni Hazza arcát ahogy ezt mondta. *Puff* megint leesett valami.
-Harry, te komolyan azt akarod hallgatni, hogyan b*sszuk a nőinket?-hallatódott Zayn hangja is-Ne higgyétek azt, hogy ők annyira ártatlanok! Tudtátok, hogy Niall ,,sikítsd a nevemet, ha elmész" fajta?!-ez speciál igaz...de még mindig nem tudom hol vannak!
-Jaja! Meg zenére szoktak ágyneműt gyűrni!-folytatta Liam. *Placcs* és valamit olyan esett le amiben víz volt.
-Stella! Jut eszembe, beszélnem kell veled!-Hazza.
-Beszélj?!-nevetett, de közben kérdően nézett rám. *Bumm* ez valami nehéz tárgy volt, ha azt hiszik ezt mi takarítjuk fel akkor nagy tévedésben vannak.
-Négy szemközt!-torok köszörülés volt hallható, gondolom Harry-től, mivel ő beszélt... Amúgy megjegyzem fogalmam sincs hol vannak...még mindig.
-Kéne aggódnom, hogy a barátnőmmel akarsz beszélni, négy szemközt és ez úgy jutott eszedbe, hogy a sz*xről  beszéltünk?-nem tudtam eldönteni, hogy ezt komolyan gondolta vagy csak hülyéskedett Liam, talán a kettő között...
-Ha elő jössz beszélhetünk!-túrt bele hajába Stell. Mint derült égből villám csapás, az összes fiú megjelent a konyhában, vizesen, szakadt ruhákban, horzsolásokkal, ezt mégis hogy csinálták?
-Őőő...hol akarsz beszélni?-tördelte ujjait a barna hajú lány. Ideges. Miért? Nem értem, Stellának miért kell túl paráznia mindent....
-A szobámban?!-inkább kérdésnek hangzott.
-Felőlem! Elintézed őket?-tekintett végig a vizes bagázson...b*zdmeg milyen kreatív vagyok!
-Hát persze!-mosolyogtam alattomosan-Na, szóval! Szeretnétek, ha segítenék?-válasz: heves bólogatás-Ez az a dolog ami nem fog megtörténni! Ti csináltátok, ti is rakjátok rendben! Remélem, tudjátok, mindennek a pontos helyét! Ha valamit nem tudtok hol van, keressétek! Ha nagyon nem találjátok akkor kérdezzétek tőlem! De csak, ha már mindent felkutattatok, mert ,,A Szent Johanna Gimi"-t fogom olvasni! Világos? Remek! Akkoooor...jó munkát!-csaptam össze tenyeremet, majd megindultam a szobám felé. Régen olvastam könyvet, pedig nagyon szerettem/szeretek, de bevallom őszintén most voltak sokkal fontosabb dolgaim is...
,,A Szent Johanna Gimi. Kezdet" annyira szeretem ezt a könyv sorozatot, most fogom harmadszorra elolvasni s már tudom mi fog történni, meg, hogy Cortez és Reni összefognak jönni, én mégis ugyanakkora izgalommal olvasom el újra és újra. ,,A bútor szállítók kora délután végeztek is, úgyhogy egyedül maradtam az új szobámban, a világ legnagyobb rumlijának a kellős közepén. Eredetileg..." anya kire/kikre célozhatott? Mindegy, most olvasok. ,,....leg egy csomó dolgom lett volna, de az egyik doboz tetejére dobva megtaláltam a naplóm, aminek a létezéséről egyébként teljesen megfeledkeztem, mert amikor anyu nyár elején megvette nekem, akkor még nem nagyon érdekelt, és félreraktam." miért nem mondja el? ,,Most a kezembe került, és az üres lapokat nézve rájöttem, hogy jópofa lenne beleírni valamit." anyu mindent elmond nekem, akkor ezt miért nem? Biztosra veszem, hogy tudja nem fogok örülni. ,,Először nem tudtam, mit kéne, anyu olyanokat mondott, hogy ,,egy tizennégy éves lány legjobb barátja a naplója", meg hogy a ,,kamaszkor meghatározó része a napló írás"..." nekem ez nagyon nem tetszik. ,,Ezeket nagyrészt azokból a szak könyvekből szedte, amiket előszeretettel böngész. A szüleim a tinédzserré válásomat tragédiaként élik meg, pedig szerintem teljesen normális tizennégy éves vagyok." tuti, hogy anya azért nem mondja el, mert tudja, hogy tiltakoznék ellene. Ismerem. Lehet, hogy paranoiás vagyok, de rossz előérzetem van...

*Stella szemszöge*

-Miről szerettél volna beszélni?-piszkálgatom a haj tincsemet.
-Átöltözök, rendben?-mosolyog, gödröcskéi látszanak, csak bólintok. Amíg ő öltözködik addig én a képeit nézegetem amik ki vannak rakva az egész szobába, olyan cuki volt kisbabaként, a legtöbb kép pillanat kép, az ilyen pillanat képek a kedvenceim, egy-egy percet örökít meg ami már soha nem fog visszatérni, én is csináltam/csinálok ilyen képeket, ha jól tudom a gépemen van 700, a fényképezőn, telefonon, tekercsekben meg kinyomtatva meg összesen 2000, szeretek fotózni na! Az egyik kép különösen megragadta a figyelmemet; Gemma és Harry voltak rajta még kicsiként, éppen amint ölelkeznek, a kép alá az van írva: testvéri szeretet.
-Le se tagadhatnátok egymást a nővéreddel!-fordultam hátra, megfeledkezve, hogy Harry öltözködik. A lehető legrosszabb pillanatban fordultam meg, mivel Harry pont akkor..volt..khmm...meztelen!

Látszólag Harry-t nem zavarta a szituáció, velem ellentétben amint felfogtam, hogy mit is látok azonnal  megfordultam, és eltakartam a szememet, bár feleslegesen, láttam azt amit látni lehet...
-Bocsánat, bocsánat! Elfelejtettem, hogy épp  öltözködsz, sajnálom!-magyarázkodtam, szemeimet még mindig takartam.
-Én nem!-hallottam rekedtes nevetését. Most azt..mondta..őőő..komolyan..á, mindegy, félreértem!
-Kész vagy?-motyogtam tenyerembe.
-Igen, visszafordulhatsz!-szórakoztatónak találja. Lassan fordulok meg, megbizonyosodva arról, hogy Harry-n van ruha...melegítő nadrág van rajta, így megmutatva felsőtest...
-Szóval! Miről szeretnél beszélni? Csak nem csaj ügy?-dőltem rá az ágyra.
-Neem! Vagyis van egy lány, de abba nem tudsz segíteni! Majd megoldom...-kacsintott-Szerintem apukád el van tájolva egy kicsit!-túrt bele göndör hajába.
-Ezt, hogy érted?-oké, hogy apa nem kedveli Harry-t, mert én is láttam, hogy néz rá, de nem értem miért van eltájolva...
-Tudod van az a apa-pasi beszélgetés, ,,ha összetöröd a lányom szívét akkor..."?!-persze, hogy tudom, de ez, hogy jön ide?
-Igen. Liam azt mondta nem volt ilyen, ezek szerint akkor kedveli őt!-akaratlanul is mosolyogtam.
-Őőőő...nos! Igeeeeen! Liam nem kapott ilyen beszélgetést, hanem én kaptam! Apukád tudja, hogy Liam-mel  vagy együtt, de úgy figyelmeztetett, hogy, ha kihasznállak és összetöröm a szívedet akkor annak lesz következménye!-vakargatta tarkóját.
-Tessék?-nyitom nagyra szemeimet-Ha tudja, hogy Li-vel vagyok együtt akkor miért mondta neked azt, hogy ha kihasználsz stb..?
-Ha én azt tudnám! Valami olyat mondott, hogy ő látja, hogy nézek rád meg hogy ismeri a magam fajtát... Mindegy, csak gondoltam jó lenne, ha tudnád!-nézett szemembe.
-Miért hogy nézel rám? Barátilag, abba semmi rossz nincs, hiszem azok vagyunk!-mutogattam kezemmel-Van még valami amiről tudnom kéne?
-Nem, nincs!-mosolygott.
-Rendben, köszönöm, hogy elmondtad!-öleltem át nyakát, cselekedetem, mintha meglepte volna, de viszonozta. Imádom apukámat, de néha még én se értem. Hazz-al BARÁTOK vagyunk, BARÁTOK nem több! Harry nem néz rám másképp, mint Szandira vagy Barbira. Nem tudom honnan vette apa, hogy Harry többet táplálna irántam vagy esetleg én iránta! Én Liam-et szeretem! Hazza-nak tetszik valaki akiről érdekes módon nem beszélt... Kíváncsi vagyok ki az a lány...

*Liam szemszöge*

-Ne siránkozz már Zayn! Mit akarsz tök jól haladunk! A konyha, nappali kész van, már csak egy kis rész van!-biztattam Zayn-t a további munkára. B*zdmeg mekkora felfordulást csináltunk, csak tudnám hogy?! Igazából azt sem tudom a konyhából, hogy jutottunk a nappaliba, onnan a halba, furcsa dolgok ezek...
-Először is; én nem siránkozok. Másodszor; nem csak mi csináltuk!-morgott miközben az egyik törött vázát szedte össze.
-De pont, hogy azt csinálod! Harry Stellával beszél, Louis meg...tényleg hol  van Louis?-mióta elkezdtünk pakolni nem láttam. Most azt ne mondjátok, hogy elbújt!?
-A rohadééék!-sziszegte fogai között Malik-Tomlinsoooooooooooon!-kiabálta.
-Mi van?-kiabálta vissza.
-K***a gyorsan gyere és segíts takarítani!-kitaláljátok Zayn ezt, hogy mondta?! Hát persze, hogy kiabálva.
-Neem! Nélkülem is milyen jól haladtatok, az a kicsi már semmi!-igen, nálunk ez a kommunikáció.
-Ha nem jössz segíteni, megmondalak Szandinak!-szálltam be a "halk" társalgásba.
-Nagyon érett dolog volt ez tőled!-jelent meg a nagy Louis Tomlinson.
-Az lehet, de legalább bevált!-mosolyogtam önelégülten.
-Mi az?-nevet fel kínosan Tommo, mikor észrevette, hogy Zayn méregeti. Lemaradtam valamiről emberek!
-Semmi.-válaszolta kurtán, majd hátat fordított.
-Egyébként hol van Harry? Neki nem kéne segíteni?!-érdeklődött Louis, közben  az egyik fotelt állította vissza.
-A szobájában Stell-el. De kéne, csak most beszélgetnek.-válaszolta nem túl kedvesen Zayn. Nem az volt a baja, hogy Harry nem segített, hanem valami más, mintha Louis-val lenne valami...
-Te ehhez mit szólsz Liam? A csajod és a nőcsábász egy szobában?!-lökte meg vállaimat(Louis).
-Semmit, mindkettőjükben bízok!-vágtam rá. Talán túl hamar...
-Á, itt is vannak az említettek!-kiáltott fel Lou. Miért ilyen hangos?
-Úgy látom Szandi kiadta a feladatokat! Ügyesek vagytok, de ugye tudjátok, hogy még van mit csinálnotok!-miért élvezik a nők, ha kínozhatják a férfiakat?! Szandi is mosolyogva adta ki a TAKARÍTÁSI feladatokat, most meg Stella is mosolyogva mondja, hogy még kell mit csinálnunk, hát kösz! Ördögfajzatok...
-Abban reménykedtünk, hogy majd te segítesz nekünk!-nézett rá kiskutya szemekkel Zayn. Hát haver, ez nem fog beválni nála.
-Tényleg? Akkor nem reménykedtetek eléggé!-paskolta meg arcát-Ti csináltátok, ti rakjátok rendbe!-minden  nő ezt  mondja(?)-Ameddig ti pakoltok, én megcsinálom a kaját, de ne aggódjatok majd Harry segít nektek!-jelentette ki, mire a göndör hajú, félmeztelen(??) fiú felkapta a fejét.
-Kimondta, hogy én segítek?-ráncolta homlokát Hazz. Miért félmeztelen?
-Őőő...én?! Te is ugyanúgy benne voltál, a minimum az, hogy segítesz nekik! Legalább most megtanuljátok, hogy nem szabad ezt csinálni! Hagylak titeket dolgozni, jó munkát!-kacsintott, majd mielőtt bármit is szólhattunk volna el is tűnt a konyhában.
-Igazi hajcsár!-zsörtölődött Harry. De most komolyan! Hol a pólója?
-Hallottam! Inkább csináljátok!-kiabálta ki a konyhából. Mondom én, hogy mi így beszélgetünk.
-Mindjárt kész vagyunk! Csak csináljuk! Harry? Miért nincs rajtad póló?-kérdezett rá Zayn.
-Átöltöztem, azt' nem volt kedvem felvenni! Meleg van.-vont vállat. Állj! Átöltözött? Mikor? Hol? Stella előtt? Á, biztos nem! Harry nem olyan.

*Szandi szemszöge*

,,Cortez üzenete: Itt vagy?
Ezt tíz perce küldte, a neve melletti ikon zöld, tehát online. És igen, itt vagyok. Persze, hogy itt. :)" ááááá, akárhányszor elolvasom ez a reakcióm. Az első kötet pipa, most jön majd a többi 7! Végül sikerült túltennem magamat az anyás parán és tudtam olvasni, olyan jó volt megint belemerülni egy könyvbe. 386 oldalt elolvastam 2 óra alatt, szép teljesítmény nem? Még a fiúk sem zavartak...annyira. Viszonylag csöndben voltak, csak egyszer kiabáltak, de akkor Loui-t keresték, aki mint kiderült elbújt...a hülyéje! Egyszer sem zavartak, hogy mi hol van, szóval vagy nagyon ügyesek voltak és mindent megtaláltak vagy a ház még mindig katasztrófa sújtotta területnek néz ki. Jobb, ha megnézem! Felkeltem az ágyról, jobbra-balra forgattam derekamat, úgy recsegett, mint egy 80 éves embernek, okééé.... Az ajtómon kilépve, a FIFA (Ez egy focis játék, gondolom tudjátok, de, ha nem akkor most már igen! :) Cintia~) zenéje ütötte meg a fülemet, ha ezek úgy játszanak, hogy rendetlenség van, én megölöm őket! Nem tudom mennyire jöttetek rá, de utálom a koszt! Mindennek milliméter pontosságra a helyén kell lenni! Ahogyan sétáltam lefelé kellemesen csalódtam, minden a helyén, minden fel van takarítva, ügyesek voltak.
-Szépen összepakoltatok!-dicsértem meg őket miközben áthaladtam a nappalin-Stella?
-Kösz! Konyha!-válaszolták egyszerre. Ilyenkor bármit mondhatsz nekik a válaszuk: aha, persze, ühüm, hmm...
-Jó, hogy jössz Szandi! El se fogod hinni, mit láttam!-tette le a kést amivel éppen húst szeletelt.
-Naaa! Micsodát?-nevettem, valószínűleg egy apróság amit megint csak Stella gondol nagynak...
-Harryt. Meztelenül!-Stella.
-Tessék?-sikítottam, még szerencse, hogy nem ránk figyelnek-Most csak hülyéskedsz? De miért hülyéskednél ilyennel?! Úr Istenem! Tényleg láttad! És? Milyen volt? Hogy történt, hogy láttad meztelenül? Hol? Mikor? Miért csak most...-tovább folytattam volna, ha nem szólal meg a rohadt csengő.. Mindig a legrosszabbkor! Szokásomhoz híven -amit már kezdek  nagyon unni- indultam ajtót nyitni.
-Máris nyitom!-*Csengetés* *Kopogás* *Csengetés* ki az az elmebeteg aki nem érti, hogy ,,máris nyitom" az emberek hülyék....-Jövök! Ki az?-nyitottam ki az ajtót...

41. Rész ~Mint egy család~

Hello Everybody!
Sajnálattal közlöm, már augusztus van! :'( Körülbelül egy hónap és ismét suli -.- Utálom a szeptembert!! Őőő nem igazán tudom milyen részeket fogok írni, mert most év közben jobban ment az írás, mint a nyáron, de most lesz NÉGY új tantárgyunk és nem a legkönnyebbek... Mindegy megfogom/megfogjuk oldani! :) A rész rövid lett amit sajnálok, de eléggé siettem is vele! :/ Bár Nórival a héten -asszem'- 3-szor találkoztunk, de nem a blogot beszéltük meg... Nekünk is nyár van! :(: Remélem azért tetszeni fog a rész! :) Nem húzom tovább az időt, jó olvasást! :*

Puszil: Cintia~

***

Zavartan és idegesen követtem Kristófót az erkélyre. A végére még kitudom mondani rendesen a nevüket, olyan nehezen kiejthetőek... Az erkélyre kiérve megcsapott a hűs londoni levegő, kösz London! Nem vagyok eléggé beszarva még az időjárás is megnyugtató, igazából fogalmam sincs mit akarhat Kristóf. Tudtommal nem tettem semmi rosszat, amúgy nem Liam-mel kéne beszélnie, hogy ,,Ha összetöröd Stella szívét ezt meg ezt teszem veled..." ez most egy ilyen beszélgetést lesz? Hisz' azt Liam-mel kéne, nem?!

Kezdem elveszíteni a fonalat! Kiszámíthatatlan egy ember pont, mint a lánya. Az eddig itt töltött időből, eléggé kiismertem a szülőket, körülbelül az apukákat is, bár én úgy nevezem őket ,,Csendes megfigyelők", de egy rossz szó/lépés és egy ütéssel földre küldenek, hál' Istennek nem történt ilyen..eddig legalábbis! Míg az apák megijesztenek addig az anyákat imádom! Szerintem mióta itt vannak felszedtem vagy 5 kilót.. Bár mondták a lányok, hogy, ha kajáról van szó nem ismernek nemet, azt hittem csak túloznak, aha jó is lett volna. Torokköszörülés rántott ki gondolataimból. Kék szemeivel furcsán méregetett. Ha nem lenne ekkora és Stella nem mondta volna el, hogy hány erős ember versenyen volt nem is félnék...annyira! Ujjait megrecsegtette. Félnem kéne? Mert kezdek egyre kevésbé félni. Mi lehet a legrosszabb? Behúz, na és aztán?! Kaptam már "pár" ütést, na jó nem ekkora embertől, de kaptam! Mindegy nem agyalok ezen pillanatok múlva úgy is megtudom, remélem...

-Nos! Mit akarsz a lányomtól?-hú, ő aztán nem kerülgeti a forró kását. Várjunk csak! Honnan tudja, hogy akarom a lányát, őőő, vagyis honnan veszi, hogy akarok valamit Stell-től?
-Ezt nem egészen értem uram!-nem hazudtam, tényleg nem értettem.
-Kristóf! Hívj Kristófnak! Látom hogyan nézel rá és nagyon nem tetszik! Nem azért, mert barátja van az a ti dolgotok, de ismerem a fajtátad! Nem akarom, hogy egy ilyen kihasználja!-rám se nézett úgy mondta, a korláthoz dőlve kémlelte a tájat miközben nagyokat szívott cigiéből.
-Én nem n-nézek sehogy Stellára, maximum barátként! Hogy érted azt, hogy kihasználja egy ilyen? És pontosan pasija van aki az egyik legjobb barátom, és Stella is barát csak barát! És egy barátot nem használunk ki!-még magamat is megleptem a dühös hangnemmel.
-Pöcs aki csak megd*gni akarja!-von vállat-Nem hiszek neked! Minden mozdulatát követed! Számodra ez több, mint barátság! Hiába a barátod barátnője attól táplálhatsz érzelmeket iránta, bár nem ajánlatos! Engem az zavar, hogy ez az "érzelem" addig terjed míg az,ágyadba kerül! Ismerem az oda vezető utat az mézes-mázos, "szerelmes", amikor meg megkaptad amit akartál, kidobod, mint egy használt rongyot. Ilyen az én babámmal nem fog történni! Mert, ha mégis..akkor következményei lesznek! Világos?-csapta össze tenyerét.
-Mint a nap!-bólogattam hevesen.
-Helyes! Képzelem miket gondolsz most rólam, de hidd el, ha lesz lányod megérted! Ezt leszámítva jó gyereknek tűnsz!-csapkodta meg hátamat mikor elhaladt mellettem. Mégis csak nekem tartott hegyi beszédet, hogy ne törjem össze Stell szívét. Én?! Értitek?! Én! Nem a pasija törné össze a szívét, hanem az egyik barátja, mondjuk megértem, hogy félti Stellát én is fogom félteni a kislányomat, de hogy tőlem?! Eszem ágában sincs, hogy fájdalmat okozzak neki. Egy valamit nem értek! Minek beszélt velem arról, hogy ne használjam ki, hisz' ahhoz KETTŐ ember kell(!)...

*Barbi szemszöge*

*Magyarország*

Szinte futva szálltam le a repülőgépről, minél hamarabb látni akarom a kisfiamat! A leszálló utasoktól kaptam néhány nem túl kedves megjegyzést a tolakodásom miatt, hát kapják be! Hónapok óta nem láttam a gyermekemet még jó hogy sietek! Majd' megszakadt a szívem amikor hallottam Marci csalódott hangját amikor megtudta, hogy nem leszek itthon a születésnapi buliján -amit úgy szerveztem meg London-ból, de nem baj megérte(!)- én magam se hittem, hogy itt leszek, sajnos a partyról már lemaradtam, mert itt már ugye este van -hülye időeltolódás- , de legalább láthatom! Alig 1 óra és ismét megölelhetem és ezt csak Ni-nek köszönhetem, az ő ötlete volt ez az egész és ezért hihetetlenül hálás vagyok, annyira szeretem! Mire feleszméltem már a többiek is lejöttek a gépről s a csomagjaink is megvoltak, ezt hogy? 1000 wattos mosollyal húztam kifelé Niall-t aki kuncogva követett, ahogyan kiléptünk az ajtón mosolyom még nagyobb lett, ha ez lehetséges. Legutóbb akkor voltam/voltunk itt mikor a fiúkhoz költöztünk...mennyi minden változott azóta! Taxit stoppoltunk, majd miután beraktuk a bőröndöket, végre elindultunk, az út pontosan 41 perc volt, de vagy 120-nak tűnt, megérkeztünk nem hiszem el mindjárt találkozhatok a kisfiammal -akire a szomszéd néni vigyázott, ő bébiszitterkedett még nekem is anno '56-ban- olyan hosszú idő után, ismételten megragadtam Niall kezét, ujjainkat összekulcsolva indultunk a bejárati ajtó felé anyáékra hagyva a csomagokat, megfogtam a fém kilincset, lassú mozdulatokkal nyitottam ki. Nevetés és lépések zaja hallatszódott, bárhol bármikor felismerem ezt a nevetést!
-Mama, Papa! Máris hazajöttetek? Képzeljétek mit kaptam!-szaladt vigyorogva az ajtóhoz majd egy pillanatra megállt, először rám utána Niall-re nézett, ismét mosoly jelent meg az arcán-Anyaaa!-szaladt felém, karjaimat kitártam és,ölelésembe zártam, nyakamat erősen szorította nekem pedig muszáj volt sírnom, meghitt pillanatunk közben anyáék is bejöttek s mosolyogva nézték a jelenetet-Anyu?! Lehet egy kérdésem? Ő ki?-nézett a mellettem álló szőke férfira.(Gondolom nem kell mondani, hogy Barbi és Marci társalgása magyar nyelvű!:) Cintia~)
-A barátom!-mosolyogtam. Lefordítottam Niall-nek is aki szintúgy mosolygott, mint mi.
-Hey, Niall!-nyújtotta felé kezét, direkt mondta ilyen egyszerűen így még ő is megérti.
-M-marci!-dadogott.
-Kérdezd meg tőle, hogy tetszik-e neki az ajándék!-tekintetét le se vette Marciról, megbabonázva nézte.
-Említettél az előbb egy ajándékot! Hogy tetszik?-szemei felcsillantak-Szerintem te is érted a választ!-fordultam Ni-hez. Újra itthon!

*Néhány nap múlva*

-Milyen jól kijönnek! Főleg ahhoz képest, hogy nem is egy nyelvet beszélnek!-jegyezte meg anya miközben az udvaron játszó életeimet néztük. Igaza van! Meglepően jól kijönnek! Kerti grillezésnek indult a végére meg sárbunyó vagy minek nevezik ők.. Telefonom hangos csörgésbe kezdett, utálom ezt a hangot, de csak erre figyelek fel!

~Barbikááám! Luxus hívni? Már frászban voltam, hogy lezuhant a gépetek!-csendült fel Stella hangja, de úgy, hogy elkellett tartanom a készüléket, a háttérben nevetés volt hallható.
-Stellácskááám! Luxus felvenni? Már frászban voltam, hogy neked is csöndben kell lenned!-utánoztam. ~Idióta, Szandit hívtad aki fel is vette, de ugye nem szólalhat meg...-röhögött ki-Várj! Alexandra afelől érdeklődik milyen otthon? Marci, Niall? Ugye hozol dobostortát?
-Isteni! Többet vannak együtt, mint velem! Talán, ha nem faggatsz!-és óra indul, meddig bírja!?
~Szemét... Inkább add Marcit ő legalább kedves!-jó stratégia, beszélni se beszél velem és így nem faggat, okos...
-Marci! Gyere, Stella néni beszélni akar veled!-kiabáltam az éppen sárban "verekedő" gyerekemnek. Istenem...
~Hazajössz megütlek! Nem vagyok néni!-háborodott fel, de elnevette magát. Átadtam a telefont a csupa sáros fiamnak, az gáz, ha a pasim körülbelül ugyanolyan sáros volt és élvezte látszólag?!
-Szia! Köszönöm! Igen! Niincs! Vanessza-pirult el-Szandi nincs ott? Jaaa, áhhá! Őőő anya nem csak Niall! Nem kell mindenről tudnia!-mosolygott alattomosan-Igen Niall mondta ezt! Visszaadlak anyának, mert Niall-el épp iszapbirkózunk! Én is szeretlek titeket! Sziaa-adta vissza a telefont majd szaladt is vissza Niall-hez. ~Szandi kérdezi, hogy beszéltek Niall-el ehhez képzelj egy értetlen fejet! A fiad úgy beszél, mint egy igazi pasi!-korához képest tényleg érett, de hogy ennyire!?
-Én se tudom! Valahogyan megoldották! Hogy bírod Szandim, hogy nem beszélhetsz?-sajnáltam szegényt, de már csak pár nap és ismét beszélhet.
~Ugyanolyan, mint a többi pasi kis sunyi! Üzeni alig várja, hogy megszólalhasson! Valami kib*szottul szar, hogy eddig nem beszélhet! És...-motyogott-Ennyi!
-Van egy olyan érzésem, hogy írt még valamit! Jól gondolom?-emeltem fel szemöldökömet.
~Egy perc! Leírja úgy, hogy mi is értsük!-szólalt meg Louis-És ez az idióta se könnyíti meg a dolgomat, mert folyamatosan dumál!
-Fogd be a száját!-javasoltam.
~Mikor jöttök haza?-váltott témát Harry(!!) okééé...
-Még olyan 2-3 napig itt leszünk! Később még beszélünk, de most megyek kiszedem a két hülyét a sárból! Puszi, helló!-válaszukat meg se várva indultam a két "birkózóért"-Látom élvezitek a sarat, de most kifelé!-először magyarul majd angolul mondtam-Ilyen is csak nektek juthat eszetekbe! Két hülye...-egymásra néztek, vissza rám s máris a sárban találtam magamat, ugyan honnan tudják mire gondol a másik?! Nem tudom ennek örüljek-e vagy féljek, hány összeesküvés lesz majd ellenem, te jó ég!
-Na megálljatok! Most mindketten kaptok!-vigyorogtam gonoszan. Basszus tényleg király az iszapbirkózás -megtanultam(!)- már csak nem két, hanem három hülye van! Olyan mintha..mintha..egy..egy család lennénk!

*Szandi szemszöge*

-Vigyázzatok magatokra gyerekek és egymásra is! Annyira hiányoztok!-ölelgeti lányát Erika-Megnyugodtam, hogy biztonságban vagytok! Legközelebb majd ti jöttök! -búcsú ölelések és puszik hada.
-Olyan rossz, hogy nem hallhatom a hangodat!-tűri anya hátra az egyik kósza haj tincsemet-De holnap már beszélhetsz amint reggel felkelsz hívj és ez parancs!-puszilja meg fejem búbját. ,,A Magyarországra tartó gépre kérjük kezdjék meg a beszállást! Köszönjük!"
-Sziasztok!-integettek. Hiányozni fognak! Annyira jó volt, hogy itt voltak, nagy anya-lánya beszélgetések -az én esetemben sajnos ez kevesebb volt-, apa-lánya "bunyók" imádom a családomat! Egyre izgatottabb vagyok a holnapi nap miatt, de félek is mi van ha..Nem! Nincs olyan, hogy ,,ha"! Csak pozitívan!

*Másnap reggel*

-Gyerünk Szandi! Beszélj! Nem lesz semmi baj!-bíztatott Zayn. A többiek fél órája próbálnak rábírni, hogy beszéljek, de bepánikoltam! Baromság, hogy nincs ,,ha" mindig ott van az a ,,ha" meg ,,de", mi van akkor, ha valamit elb*sztak? Nem, inkább nem szólalok meg és akkor nem derül ki!
-Beszélj, kérlek! Az én kedvemért! Hagy halljam a gyönyörű hangodat!-puszilgatott Zayn, de nemlegesen megráztam a fejemet.
-Ha megszólalsz eszek fagyit...kanállal!-nyelt nagyot Liam.
-Ha beszélsz akkor kivasalhatod a hajamat!-túrt bele göndör fürtjeibe Hazza. Ígéretes...
-Ha mondasz egy szót Kevin-nel és velem tölthetsz egy napot!-na jó, mégsem szólalok meg! Egyre hülyébb és hülyébb dolgok hangzottak el mit kapok/csinálunk, ha megszólalok, de ajkaimat egy vonallá préseltem,
semmi pénzért meg nem szólalok, a további életemet némán élem le ennyi!
-Terhes vagyok!-szólalt fel Stell.
-Mi van?-tört ki MINDENKI. Gyorsan számhoz kaptam Stella ajkait egy önelégült mosoly díszítette.
-Komolyan? Apa leszek? Úr Istenem! Nem számítottam rá, de megoldjuk! Felneveljük és mindenben segíteni fogok!-mosolygott Liam majd amilyen erősen csak tudta megölelte barátnőjét akinek nem sok kellett, hogy pofán röhögje.
-Nyugi José'!-nevettem-Csak azért mondta, hogy megszólaljak és bármennyire fáj beismernem, de sikerrel járt!
-Jó hallani újra a hangodat!-csókolt meg Mr. Malik.
-Honnan tudod, hogy te lettél volna az apja?-hahotázott Harry. (Ezt, de fura volt leírni!>< Nem akartam (annyiszor) ismételni! Cintia~)
-Megyek felhívom anyát!-kaptam fel telefonomat, kifele menet a konyhából pötyögtem a számot, első csörgésre felvette.
~Minden rendben van?-"köszönt".
-Neked is szia anya!-mosolyogtam.
~Beszélsz?-inkább hangzott kérdésnek, mintsem kijelentésnek.
-Tudtommal 1 éves korom óta igen!-nevettem fel-Nem tudtam a búcsúzáskor mondani szeretlek titeket és hiányozni fogtok!
~Úgy hallom vicces kedvedben vagy! Mi is, te is! Képzeld!-eltudtam képzelni ahogyan felugrott-El sem hiszed kivel beszéltem!-hallottam ahogyan mosolyog.
-Kivel?-ráncoltam össze homlokomat. Rossz előérzetem van...
~Mondtam nekik, hogy most voltunk nálatok, hogy a párjaitok nagyon édesek stb.. És akkor mondta, hogy mennyire hiányzol nekik.
-De kinek mondtad anyu?-kezdtem ideges lenni.
~Hogy mennyire szeretnének látni. Azt mondta, hogy szeretnének meglátogatni...majd egyszer!-tette hozzá-És ezt nem fogod elhinni pont most mennek London-ba!-sikított anya. Ezzel most nem azt akarta mondani amire gondolok, ugye?! Egyáltalán kiről vagy kikről van szó(?)...