27. Rész ~Féltékenységi rohamok~

Hello everybody!
Megérkezett az új rész! Kinek,hogy telt a szünete? Remélem a lányoknak sok locsolója volt! Ebben a részben igazából különösebb dolog nem történik, nevezhetjük epizódnak is! Próbáltam minél jobban megírni, de nem tudom, hogy sikerült-e! Véleményem szerint nem lett túl hosszú sőt rövid lett! Elég sok szemszög fordul elő ebbe a részben,néhány trágár szó is lesz benne! Ígéretemhez tartva magam nem nyűzlek titeket, hogy komizzatok meg tetszikeljetek, de ha akartok csak bátran! Jó olvasást!!

Puszil: Cintia~

***

 *Niall szemszöge*

A nap haloványan sütött be a redőnyön keresztül. Laposakat pislogtam, próbáltam magamat rá venni még egy kis alvásra. Az éjszaka megpróbálkoztam elfeledtetni Barbival, ha még néhány óra erejéig is ahogyan az a barom hozzá ért. Nagyon remélem, hogy valamennyire sikerült. Alig aludtam, talán ha három órát. Egyszerűen nem vitt rá a lélek, az agyam egész végig azon kattogott mi lett volna ha nem futok össze a régi ismerősömmel és nem szól nekem az a segg fej képes lett volna megerőszakolni Barbit s ki tudja hogy még mit. Gondolataimat mocorgás zavarta meg, oldalamra pillantottam ahol Barbi nyugodtan szuszogott. Mosoly kúszott az arcomra mivel az éjjel rém álma volt sikítozott, kiabált, össze vissza forgolódott, a víz is leverte muszáj volt felébresztenem. Fejét a mellkasomról egy párnára helyeztem. Aggódtam nehogy felébresszem, de csak nyöszörgött egy kicsit majd átfordult a másik oldalára s tovább aludt. Lassan, óvatosan kászálódtam ki az ágyból és lábujjhegyen lépkedve jutottam el az ajtóig. A lehető leghalkabban nyitottam ki a barna fa tákolmányt s csuktam is be. A lépcsőn lefelé haladva ismerős hangok szűrődtek ki a konyhából. -Niall! Barbi, hogy van?-támadt le Szandi. -Nem tudom. Remélem, jobban!-sóhajtottam. -Ha kérdezhetem tegnap hogyan viselkedett veled szemben? Úgy értem nem volt távolság tartó? Hol van amúgy?-zúdította rám kérdéseit Stell. -Én nem vettem észre különösebb változást, nem is volt közömbös velem csak sírt egy kicsit! A szobámban alszik!-válaszoltam sorra kérdéseire mire megkönnyebbülten sóhajtott. Ennyire aggódna érte? Végül is megértem én is féltem ők hárman pedig olyanok mint a testvérek. -Ennek örülök!-mosolygott felém-Képzeld el Stella mi lett volna, ha a történelem megismétlődött volna, Barbi biztosan nem élte volna túl!-habár Stellának "címezte" a mondandóját, de engem sokkolt le teljesen. Mi ismétlődött volna meg? Mit nem élt volna túl Barbi? Mi van most? -Állj! Miről van szó?-ráncoltam össze homlokomat, a kék szemű lány segély kérően nézett mellette ácsorgó barátnőjétől. -Ööö....nem érdekes! Szandi csak butaságokat beszél!-az említett személy csak hevesen bólogatott. -Mit titkoltok lányok?-gyanakodva méregette a két lányt. -Mi semmit! Ugyan mit titkolnánk? Semmi titkunk sincs ami esetleg Barbival kapcsolatos és nem szabadna tudnotok! Ilyen nincs!-hadart össze vissza Szandi mire Stella megbökte. Egyre gyanúsabbak! -Értem, szóval mi az amiről tudnunk kéne?-vonta kérdőre őket Zayn. -Semmiről!-válaszolták egyszerre. -Most már biztos vagyok benne, hogy titkoltok valamit! Na halljam!-jelentette ki Liam. Ennyire szörnyű ez a titok? Kezdek egyre idegesebb lenni. -Kíváncsi vagy a titokra?-szemöldök húzogatva kérdezte Szandi egy bujkáló mosollyal az arcán- A barátnőd egyszer elesett a saját lábában és lefejelte az üveg asztalt és...!-mindenki hangos nevetésben tört ki. -Tudom ekkor repedt fel a szája! De múltkor a szekrény ajtaját fejelte le!-még hangosabban nevettünk oké, hogy jót nevettem, de ez nem az volt amit hallani akartam csak egy ügyes figyelem elterelés. -Azt meg hogy? De a témára vissza térve mit titkol Barbi?-tértem vissza az eredeti kérdéshez. -Elmondanám az ő hibája volt mivel én akartam nézni az Éjjel-Nappal Budapestet és közben pakoltam az edényeket is de ő ugye nem értette mit beszélnek mert magyarul volt engem elkezdet piszkálni s egyszerre három helyre nem könnyű figyelni szóval az egész az ő hibája!-magyarázta egy levegő vétellel. Öcsém, hogy ezt hogyan bírja?! -Ment a sorozat? Miért nem szóltál? Megmutatod?-kérdezte Szandra majd mindketten elindultak kifelé a konyhából azt hiszik, hogy ennyivel megússzák? Hát tévednek! Még szerencse hogy Harry és én is elkaptam egyik-egyik lány kezét. -Kérlek mondjátok el!-könyörögtem miközben elengedtem Szandi kezét hisz' már úgy se mennek el. -Barbi nem mondott semmit?-érdeklődött Stella miközben Harry még mindig a kezét fogta, de miért? Liam arcán is láttam a zavartságot de egy szót sem szólt! Már úgy is elmesélik miért nem engedi el a kezét.... Ez fura! -Biztos tudni akarod?-kérdezte Szandi, félve bólintottam. -Barbi egyszer a barátjától tartott haza felé s hogy levágja az utat egy sikátoron keresztül ahol csak egyetlen egy ház volt az is elhagyatott-vett egy mély levegőt majd folytatta-akkor este vihar is volt. Egy férfi állt előtte aki mint utólag kiderült csinált ilyet.. -Milyet?-nyeltem egy nagyot mire csak bólintott-Úgy érted Barbit az a férfi az nap este megerőszakolta? -I-igeeen.-hallottam meg egy csak nem már síró hangot a hátam mögül... 

*Barbi szemszöge*

Szomorúan tapasztaltam, hogy üres mellettem az ágy. Nagyon hálás vagyok Niall-nek, hogy megpróbálta elterelni a figyelmemet s őszintén sikerült is neki. Joey mocskos érintéseit felváltotta Niall puha bőrének tapintása. Cirógatása, gyengéd csókjai, megnyugtató szavai... Néhány perc forgolódás után úgy döntöttem ideje lenni felkelni. Az ágyban felülve az órára pillantottam ami félkilencet mutatott. A nap sugarai besütöttek a redőny lyukacsain keresztül. A madarak csicsergése megnyugtatott. A lépcső aljánál érdekes dolgokat hallottam azonnal a konyha ajtóhoz siettem s füleltem, hogy mindent tisztán értsek. Ahogyan a mondatokkal felidézem az emlékeket is már a sírás fojtogat. -I-igeen.-nyögtem ki szinte sírva. Mindenki felém kapta a fejét a tekintetek meglepettséget s szomorúságot tükröztek Niall-t kivéve az övé dühöt és csalódottságot sugallt felém. Niall akkora erővel állt fel a helyéről, hogy a szék amíg eddig ült a földre borult. Összerezzentem. Niall mintha keresztül nézne rajtam felrohant az emeletre. Könnyeimmel küszködve

rohantam utána. A kopogással nem törődve rontottam be a szobájába. Niall az ablaknál állt s szemlélte a most napsütötte tájat. Mintha nem is érzékelte volna jelenlétemet közelebb lépkedtem, hogy átöleljem, de elhúzódott. -Niall....én...-éreztem ahogy egy könnycsepp végig szántja arcomat. -Te mi?-csattant fel. -É-é-é-én megmagyarázom!-egyre több és több könnyem hullik. -Mit azt, hogy megerőszakoltak és nem mondtad el? Nos kíváncsian hallgatlak ezt hogyan magyarázod meg!-ezt én sem tudom még... -Én csak nem tudtam, hogy mondjam el!-kezdtem el sírni. -Mit? Azt, hogy nem bízol meg bennem? Köszi arra rá jöttem magamtól is!-kiabált. -Én bízok benned!-vágtam rá s már zokogtam. -Ezt nem hiszem el! Akkor elmondtad volna! Ha bízol bennem miért nem mondtad?-hangja némileg nyugodtabb mint az előbb. -Mert féltem, hogy elhagynál!-suttogtam alig hallhatóan, de tudtam, hogy így is meghallotta. -Miért hagynálak el?-lépett közelebb hozzám. -Nem tudom! De rettegem tőle!-vallom be lehajtott fejjel ami nyomja a szívemet. -Figyelj Barbi!-emeli meg államat- Sosem hagynálak el ezt vésd a fejedbe! Szeretlek!-mondja és megcsókol. -Szeretlek!-suttogom majd magamhoz húzom még egy csókért.

*Stella szemszöge*

 *2-3 nap múlva*

-Ajh, de nem akarok sehova se menni!-nyafogott Jessica. Egész nap arra próbálom rá venni, hogy jöjjön el velünk egy buliba. -Ne már Jess! Tök jó buli lesz!-győzködőm tovább. -Semmi kedvem nincs bulizni!-jelenti ki azt hiszi ennyivel leráz...de aranyos akkor ő még nem ismer! -De légyszi! Nagyon jó lesz és be is pasizhatnál!-mosolygok rá a lehető legbájosabban. -Á, szóval neked ez a terved?! De nem kell nekem most pasi! Amúgy is honnan szereznél? Ide alig járnak férfiak azoknak a része pedig foglalt, meleg vagy mindkettő!-felnevetek, azt hiszi, hogy innen szereznék neki pasit szólásra nyitom a számat, de megállít-Olyan aki nem is pszichopata! -Jaj, Jess elfelejted, hogy öt pasival plusz két lánnyal lakok együtt szóval simán megoldanám, de a klubban is bepasizhatsz nem azt mondom, hogy megtalálod életed szerelmét, a szőke hercegedet, de hogy is mondjam....kiélheted piszkos vágyaidat!-magyarázom neki, a terveimet. Biztos vagyok benne, hogy rá tudom venni! -Khm...perverz! Csináljátok ti elégszer Liam-mel, hogy ennyire piszkos a fantáziád?-nevet. -Tudom, hogy perverz vagyok, de ez van engem nem zavar és Liam-et sem!-mosolygok

s kacsintok. -Azt mindjárt gondoltam! Esküszöm beszélni fogok vele, hogy jó lenne ha többször lennétek együtt mivel engem az őrületbe kergetsz!-leállnék vele vitatkozni, de csak témát akar terelni. -Khm...nem hiszem, hogy ennél többször lehetne csinálni!-mondom majd zavaromba félre nézek. -Miért ezt a választ vártam? Na jó igen!-mondja mire teljesen összezavarodok, mi igen? -Várj! Elvesztettem a fonalat! Most mire mondtad, hogy igen?-érdeklődtem. -Arra, hogy elmegyek veletek bulizni!-magyarázta el. -Komolyan? Ez az tudtam, hogy meggyőzlek! Ígérem nem fogod megbánni!-ugrálok örömömben majd a nyakába ugrok s megölelem. Időközben megszólal a csengő ami azt jelzi ideje művészet (rajz) órára menni. Nagyon vártam ezt az órát mivel ez a kedvencem s most az volt a feladat, hogy ruhát kellett tervezni amit pedig imádok, van vagy ezer ilyen füzetem ami tele van rajzolva nem csak ruhákkal hanem tájjal, portrékkal...de a szekrényem legmélye történeteket "rejt". Néhány héttel ezelőtt elkezdtem írni egyet s folyamatosan írom szabadidőmben. Nem hiszem sőt tudom, hogy soha senkinek nem fogom megmutatni, de legalább azt a kicsi szabadidőmet is leköti! 

*Otthon*

 *18:30* 

-Megjöttem!-kiáltom el magam mikor belépek a villába. Igazából tudják a Jess-es "tervemet", de azért kíváncsi vagyok a reakciójukra. -Nappali!-hangzott kórusba a válasz. Cipőmet levettem azt követően bementem a nappaliba. Négy fiú a kanapén ülve Fifa-t játszottak míg Barbi jót nevetett a szerencsétlenségükön. Miért van csak négy fiú? Szandi is hol van? Mostanság egyre több időt töltenek együtt amikor meg haza érnek folyton mosolyognak. Nem gondolok semmi rosszra én örülök, hogy ennyire "egymásra találtak". -Hé, hol van Szandi és Louis?-suttogtam Barbinak amíg leültem mellé. -Fogalmam sincs, vagy egy órája elmentek!-suttogta ő is. De most miért suttogva beszélünk? Hisz' Zayn úgy is tudja vagy nem?! -Na sikerült rá venned?-érdeklődött Liam, Jess-ről. -Kit? Mire? Miért?-tette fel sorjában a kérdéseket. -Jessicát, hogy jöjjön el velünk bulizni. Mert be kéne pasiznia!-magyaráztam el Zayn-nek s mint ha az utolsó mondatomra ideges lett volna. -Aha értem és bele ment?-túrt bele idegesen hajába. -Hát persze! Ha valamit nagyon akarok, akkor azt el is érem! Tudod nagyon meggyőző és idegesítő tudok lenni és ha kell sokat is tudok beszélni!-világosítottam fel Zayn. -Az egyszer biztos!-nevetett Barbi. -Ti is akartok jönni a buliba?-tudakoltam. -Naná!-Harry. -Persze!-Liam. -Aha!-Niall. -Ki kell találnom mit vegyek fel!-Barbi. -Hááát, nem is tudom, de jó miért is ne!-Zayn. -Oké, felhívom Szandiékat, hogy ők akarnak-e egyáltalán jönni utána anyát is fel kell a végén meg Jessica-t!-indultam az emelet felé és már tárcsáztam Szandi számát amikor berohantak Louis-val. Louis kergette Szandit miközben a barna hajú lány csak nevetett, végig szaladtak az előszobán, a konyhán majd Loui-nak sikerült elkapni Szandit. Megfogta derekánál fogva s felemelte a nevető lány most már sikítozott is és a levegőbe rugdosott. Megnéztem volna, hogy mi lesz ebből vagy meghallgattam volna, hogy jött ez a "fogócskázás" de a telefonom csörgésbe kezdett. Minden esetre azért kifogom deríteni Szandi-tól most mi is van köztük. Jó tudom, hogy Zayn-nel van együtt, de szerintem Louis-val is nagyon összeillenek(!)... 

*Szandi szemszöge*

-Úgy sem kapsz el!-öltöttem ki nyelvemet a mögöttem futó Louis-ra. Ma nagyon jól szórakoztunk, elvitt az egyik kedvenc helyére ami egy erdő tisztása volt. A látvány csodás volt hirtelen ötlettől vezérelve beugrottunk a vízbe. A szemeim vörösek Louis hibájából mivel folyamatosan fröcskölt én meg persze, hogy nem hagytam magam és most ezért kergetett. Nem tudott elkapni csak a nappaliban sikerült neki, mikor abba hagytam a nevetést Zayn gyanakvó tekintetével találtam szembe magamat ezt Louis is gyanítom, hogy észre vette mivel letett. Zayn gyilkos szemeket meresztett Louis-ra, ő pedig szint úgy. A levegő is megfagyott. -Azt hiszem mi inkább megyünk!-mondta Barbi majd a három fiú hevesen bólogatott majd elhagyták a helyiséget. A szobára csend telepedett. A két fiú farkasszemet nézett egymással míg az én tekintetem kettőjük közt cikázott. -Hallom ma megyünk buliba!-törtem meg a kínos csendet. -Szandi, beszélhetnénk?-kérdezte Zayn, de még mindig nem szakította el tekintetét a tengerkék szemű fiúról. -Persze!-azzal megfogtam a karját és elkezdtem a szobám felé húzni. Még csak az kell, hogy össze verekedjenek! -Mi volt ez?-kiabált Zayn a szobámba beérve. -Mi mi volt?-nem értettem mi ez a düh kitörése. -Az, hogy enyelegtél Louis-val! Azt hiszed nem láttam? Szandi nem vagyok vak!-kiabált még hangosabban. -Hogy mit csináltam? Te nem vagy eszednél Zayn! És amúgy is hogy képzeled azt hogy kiabálsz velem? Nem vagyok a csicskád, hogy úgy beszélj velem amilyen kedved van éppen!-kiabáltam most már én is. -Legalább, ha megcsalsz akkor ne már az egyik barátommal, nincs elég barom akivel le feküdhetnél?!-hangja tele volt gúnnyal. Mit mondott, most tulajdonképp le r****cozott! Nem gondolja, hogy hagyom neki, hogy így beszéljen velem! Tiszta erőmből ahogy csak tudtam arcon csaptam. -Mi van cica fáj az igazság?-nevetett fel. -Takarodj! Takarodj a szobámból! Nem hallod? Kifelé!-kiabáltam és az ajtó felé mutattam. -Nem kell kétszer kérned!-mondta majd az ajtót szinte kitépte a helyéről, úgy becsapta, hogy az egész ház bele remegett. Néhány perccel később halk kopogás hallatszott. -Bejöhetek?-nyitott be Stella. -Gyere csak! Beszéltél már Jess-el a bulival kapcsolatban?-érdeklődtem. -Igen! Azért is jöttem, hogy megkérdezzem van-e kedved jönni?-aggódó tekintettel vizslatott-Minden rendben? -Szívesen mennék!

Nincs semmi baj!-hazudtam. -Ugyan már Szandi! Még nekem sem mondod el?-nézett rám nagy barna szemeivel. -Zayn!-csúszott ki egy mély sóhaj a tüdőmből. -Sejtettem! De mesélj, mi volt?-ajánlotta fel. -Elkezdett velem kiabálni, hogy én mit enyelgek Louis-val meg miért pont egy barátjával fekszem le, meg hogy nincs elég barom?! Én meg tudod mikor hagyom kidobtam a szobámból!-ahogyan felidéztem szavait nem is a szomorúság hanem a düh fogott el-De hagyjuk is nem lényeges! -Várj! Ő meggyanúsított, hogy megcsalod az egyik barátjával aki a te barátod is?-erősen mutogatott-Nem normális! -Nekem mondod?-nevettem fel-Segítesz ruhát választani? -Természetesen! De előtte menj el fürdeni!-mondta majd a szekrényemhez sétált. A meleg víz nagyon jól esett, de vagy fél órája áztatom magamat a forró vízben. Kiléptem a kádból magam köré csavartam egy törülközőt és kimentem Stellához. -Tessék! Próbáld fel!-nyomta kezembe a ruhát. Vissza mentem a fürdőbe és magamra aggattam a kiválasztott ruhát. -Imádom ezt a ruhát Stell! De nem túl kihívó?-csodáltam a tükörben a tűzpiros, térdem fölé érő, félpántos, mellem között húzott ruhámat. -Ne aggódj, pont jó! De most már én is megyek készülődni! Ja és majd biztos kibékültök Zayn-nel!-mosolygott biztatóan. Igaza van egyszer biztos kibékülünk, de az biztos, hogy nem én fogok bocsánatot kérni!

*Stella szemszöge*

Miután segítettem kiválasztani Szandinak a ruháját, nekem is el kellett kezdeni öltözködni. Lezuhanyoztam, megtörülköztem, a hajamat megszárítottam, egy kicsit begöndörítettem, feltettem egy laza sminket majd felhúztam az előre kiválasztott ruhát. A választásom egy eléggé rövid, pántos, testre feszülő, virág mintás

ruhára esett. Néhány kiegészítő, pár utolsó simítás és késznek nyilvánítottam magamat. -Lányok siessetek már! Egy év mire elkészültök!-kiabálta Niall az ajtóból. -Jól van már! Én kész vagyok!-jelentettem ki amikor leértem a lépcső aljára. - Huh..dögös vagy Stella! Hol van amúgy Szandi és Louis? Megint eltűntek?-kérdezte Harry mire Zayn csak gúnyosan felhorkantott. -Louiiiis! Szandiiii!-kiáltotta el magát Harry. -Itt vagyunk már!-nevetett Szandi. Louis-val együtt jöttek le a lépcsőn ami Zayn-nek látszólag nem igazán tetszett. Megakarta fogni barátnője kezét, de az elhúzta. -Azt mondom induljunk!-csapta össze tenyereit Harry. Liam nem tűnt túl jó kedvűnek, egy szót sem szólt. Míg Zayn Louis-t öli meg a szemeivel addig Liam Harry-t. Mi baja van Harry-vel? Esetleg lemaradtam valamiről?

*Funky Buddha, 23:30*

-Na tetszik valaki?-érdeklődtem Jessica-tól. Vagy egy órája itt vagyunk, de Jess-nek senkin nem akadt meg a szeme. Vagy ezer pasit mutattunk neki, de valami hibát mindig talált bennük. -Nem!-vágta rá. -Ez kizárt! Biztos van valaki!-ellenkeztem. -Jaj, Stella hagyd már! Nem látod?-szólt rám Szandi. -Nem értem mit kellene látnom? -Azt, hogy Jess szerelmes!-Szandinak erre a kijelentésére Jess és Zayn is félre nyelt. -Ki? Én? Én biztos, hogy nem! Nem! Ezt honnan veszed?-kezdte el a szája szélét harapdálni. Jessica ezt csak akkor csinálja ha ideges vagy ha zavarban van. -Igen, te! Szerelmes vagy! De kibe?-Stella. -Hagyjátok már szegény lányt! Nem látjátok, hogy nem akarja elmondani?!-védte meg Zayn. Szandival egész este nem beszéltek, hál' Istennek Liam egy idő után hajlandó volt hozzám szólni. Bár, nem tudom mi volt a baja, de

Zack Montgomery

nem akarom elrontani a kedvét ezért nem is kérdeztem meg! Szóval Jess szerelmes, de kibe? Miért nem mondta el? -Barbi te vagy az?-hallottunk meg egy ismeretlen férfi hangot mögöttünk. -Zack? Szia! Hát te?-ölelte meg Barbi a fiút akit ezek szerint nagyon is ismer. A fiú magas, barna hajú, barna szemű, egy egyszerű fehér pólót viselt amin át látszódott kockás hasa és tetoválásai. -Bulizni jöttünk a haverokkal!-válaszolta a nyilván valót. -Várj, bemutatlak! Szandi, Stella, Jessica, Niall, Zayn, Liam, Louis és Harry!-mutatott be mindenkit. -Én Zack vagyok!-mosolygott megmutatva fehér fogsorját.

-Szia!-mosolyogtunk. -Hello! Csá!-a fiúk nem a legkedvesebben köszöntek neki. -Ööö...és honnan ismeritek egymást?-érdeklődött Niall. -Egy suliba járunk! Csak ő manager-nek tanul!-nyugtatta meg-Van kedved velünk maradni? -Nem zavarok? -Nem!-vágtuk rá.

*01:00* 

-Szóval akkor box-olsz?-Zack -kel vagy egy órája beszélgetünk. Tök jó fej, vicces és aranyos. A többiek leléptek táncolni vagy a pulthoz, mi meg ketten maradtunk és folyamatosan nevetünk és beszélgettünk. Elég közel kell egymáshoz ülnünk, hogy halljuk egymást. Be kell, hogy valljam nem néz ki rosszul... A zene egyre hangosabb és hangosabb egyre kevésbé halljuk egymást, így közelebb kell csúsznunk egymás. A másik fülébe beszélünk, de még így is kiabálnunk kell ha hallani akarjuk mit mond a másik. Beszélgetés közben magamon érzem Liam tekintetét, de nem foglalkozok vele hisz' nem csinálunk semmi helytelen dolgot meg amúgy is Liam nem az a féltékeny típus... 

*Liam szemszöge*

-Haver ne nézd már folyton őket!-hallottam Harry hangját, de nem igazán foglalkoztam vele csak Stellát és azt a Zack gyereket figyeltem. Nagyon nem szimpatikus nekem ez a gyerek! -Nem is nézem őket folyton! Csak most éppen oda pillantottam!-persze, hogy azt nézem mikor mozdul rá az a segg fej. -Igen az elmúlt egy órában csak éppen oda néztél!-röhögött fel. -Hé, mi a baj srácok?-csapódott mellénk Barbi és Niall a tánc parkettről. -Semmi!-vágtam rá. -Liam majd felrobban a féltékenységtől!-nevetett tovább Harry. -Féltékeny? Miért? Kire?-nézett körbe Niall. -Azt hiszem én tudom!-kezdett el mosolyogni Barbi-Miért

sejtettem, hogy jól ki fognak jönni? -Ezt, hogy érted?-kaptam felé a fejem. -Ja csak hogy Stell-t az ilyes fajta pasik nagyon, hogy mondjam...lázba tudják hozni!-mosolygott-De ne aggódj Stella beléd szerelmes és téged szeret! Talán csak akkor lenne köztük valami, ha szingli lenne, de akkor sem biztos! -Szóval, ha nem lennénk együtt lefeküdne vele?-hangom akaratlan is gúnnyal teli volt. -Lehet, de együtt vagyok teháááát...-próbálta kimagyarázni. -Tehát nem!-fejezte be Niall- Gyere inkább menjünk táncolni! -Ne aggódj Liam nem lesz semmi köztük!-veregetett vállba Harry majd egyedül hagyott. Zack közelebb hajolt Stellához valamit súgott neki a fülébe mire Stell mosolyogva bólogatott. Felálltak majd Zack kézen ragadta a barna hajú lányt s elkezdte a táncoló tömeg felé húzni. Megálltak a tömeg közepén, de még így is láttam őket. Zack egy mozdulattal közelebb vonta magához a barna szemű lányt s kezeit lecsúsztatta a derekára. Stellát meglepte ez de nem csinált semmit. Már alig volt köztük néhány centiméter, de az a barom még ezt is megszüntette. Na jó ez azért már túlzás, mit képzel magáról? Tudtam, hogy van valami hátsó szándéka. Dühösen indultam el a tánc parkett közepén

táncolókhoz... 

*Stella szemszöge* 

Akárhányszor próbáltam távolabb húzódni Zack-től, de mindig közelebb húzott. -Elrabolom egy percre a lányt, ha nem baj?-fogta meg Liam a karomat habár kedvesen próbált beszélni, de a szemei gyűlöletet tükröztek Zack iránt. -Most éppen táncolunk majd később!-mondta mire Liam szorítása erősebb lett. -Azt hiszed ez kérdés volt? Hát nagyon tévedsz!-mosolygott gúnyosan. Majd amilyen gyorsan csak tudott elhúzott Zack-től. 

*Hazaérve*

A kocsi út feszültségben és csendben telt. Liam se beszélt és azok után amit művelt nem is fogok vele egy hamar. Amint leparkolta az autót azonnal ki is szálltam belőle, most nagyon nem akarok vele beszélni. -Mondd csak mi a f*sz bajod van?-förmedt rám egyből Liam ahogy becsukta a bejárati ajtót. -Nekem mi bajom van? Neked mi bajod? Egész este feszült és ideges voltál! Nem lehetett hozzád se szólni, mert egy k***a szót sem szóltál!-csattantam fel én is. -Ugyan nekem mi bajom lenne? Hisz a barátnőm előttem flörtöl a pasikkal, de nincs semmi baj! Legalább te jól érezted magadat! -Flörtöltem? Én? Hát te hülye vagy!-muszáj volt felnevetnem-Elmondanád ezek az ötletek honnan jönnek neked? -Láttam amit láttam!-mondta majd elindult de elkaptam a kezét. -És mégis mit láttál ami ekkora nagy tragédia? -Mi ekkora tragédia? Még jó hogy nem b*******k a parkett közepén!-gyanúsított meg, de mielőtt bármit is válaszolhattam volna szenvedélyesen megcsókolt, miközben a ruhám cipzárját kereste és felemelt akármennyire is haragudtam rá vissza csókoltam s lábaimmal átfogtam a derekát míg ő a combomnál tartott-De majd most megtanítalak, hogy rajtam kívül ne kívánj mást...!

Húsvét

Kedves Olvasók! Sajnálom, hogy csak most jelentkezem, de az ünnepek alatt nem igazán volt időm. Se nekem, se Cintinek. Szóval most, utólag szeretnék/szeretnénk Kellemes Húsvéti Ünnepeket kívánni!! Remélem ez a pár nap alatt jól beettetek és jó sok locsolótok volt. Azért ugye megúsztátok szárítkozás nélkül?? :) ;)

Nos, ha már egy külön bejegyzést csináltam, akkor szeretném most elmondani, hogy ne a részek előtt pazaroljam a szót. Nagyon örülünk, hogy eddig kitartottatok velünk, és nagyon örülünk a visszajelzéseknek, ám ha rendszeresen pipálnátok és hagynátok kommenteket, akkor sokkal magabiztosabbal is lennénk, akár csak egy ,,Kövit!"-től is. Megjegyzést névtelenül is írhattok és a kóddal sem kell bajlódni. És ha van Google fiókotok, akkor iratkozzatok fel! Nektek csak néhány kattintás, néhány betű, viszont nekünk a lökés arra, hogy írjunk és ne hagyjuk abba, mert itt vagytok velünk. Nagyon megköszönnénk mindezt!

26. Rész ~A nemkívánatos személy~

Kedves Mindenki! Örömmel jelentem, jobban vagyok már. :) Ezért most a hétvégén mindkettő blogot én írom, cserébe, hogy Cinti megírta a részeket, amikor én beteg voltam. Még várhattok egy kis bejegyzést, amiben kellemes ünnepeket kívánunk és még néhány mondattal hozzászólunk ehhez a bejegyzéshez. :) Próbáltam a legjobbra megírni a részt, hiszen egy elég izgalmas ponthoz érkeztünk. Elnézést, hogy ilyen rövid lett, de úgy éreztem, hogy itt kell befejeznem. Hogy milyen lett, azt döntsétek el Ti!! Nagyon örülnénk pipáknak, kommenteknek, feliratkozóknak. :) Jó olvasást!! :)

Nagy ölelés: Nórii :*

***

A sötétedő utcán hazafelé haladtam, éppen egy sikátorban találtam magam, amikor egy ismerős hang szólított meg. Hátrafordultam és pechemre azzal a nemkívánatos személlyel találtam szembe magam, akire számítottam, mármint a hang alapján.

-Te meg hogy kerülsz ide?-meresztettem rá a szemeim.

-Ilyen csinos lányoknak nem szabad este az utcán egyedül sétálni!-mosolygott kajánul.

-Megszöktél a börtönből? Hogyan? Egy nap alatt?-bombáztam a kérdésekkel.

-Ja igen, a börtön!-vigyorgott még mindig.-Elfelejtettem, hogy te és a kis barátaid juttattatok rács mögé!

-Drogoztál és a cuccod miatt meghalt egy lány!-kiabáltam.

-A drog saját felelősségre van! Vagy netán anyucit meg kellett volna kérdezni, hogy szabad-e?

-Undorító patkány!-ordítottam.

-Shh!-fogta be a számat.-Gyerünk, vetkőzz le!

-Micsoda?-förmedtem rá.

-Jól hallottad! Vetkőzz! Ne kelljen többször mondani!-kezdte ingemet kigombolni.

-Eszem ágában sincs!-ellenálltam.

-Barbi, ne csináld ezt! Ezzel még jobban beindítasz!

-Hát én azt lesz*rom!-próbáltam lelépni, de megfogta karomat és visszarántott.

-Jó eddig bírtam!-kezdte el nyakamat csókolgatni.-Nem érdekel, hogy te juttattál börtönbe! Annyira dögös vagy, hogy nem tudom magam türtőztetni! Akarlak!-suttogta fülembe.

-Én meg nem!-próbáltam "szabadulni", ekkor már egy könnycsepp is lefolyt arcomon.

-Gyerünk r*banc! Csináld azt, amit mondok és nem lesz semmi baj!-utasított.

Ekkor már nem bírtam tovább. Könnyeim ömlöttek a szememből és azt csináltam, amit ő akart.

-Gyerünk, gombold ki teljesen az inged!-parancsolta, miközben ő felsőjét vette le, miután elém tárult izmos felsőteste.

Azt hittem soha nem esünk túl rajta, már egy szál melltartóban álltam ott, amikor egy ismerős arcot pillantottam meg. Ki volt az? Niall! Úristen, amikor megláttam annyira örültem, hogy azt nem tudom elmondani. Ő a megmentőm! Mikor tekintetével megpillantott, szemöldökét összehúzta és sebes léptekkel felén közeledett.

-Niall!-sírtam és kiáltoztam.

-Engedd el, te szemét dög!-kiabált.

Meglepetésemre Joey elengedett. Ekkor gyorsan felöltöztem, amilyen gyorsan csak tudtam és Niall-hez futottam és háta mögé bújtam és onnan átöleltem.

-Vele bárhol lefeküdtél volna, mi?-gúnyolódott Joey.

Válaszul csak egy szúrós pillantást vetettem rá.

-Talán mert én a barátja vagyok és egem szeret.-vágott vissza Niall.-Egyébként mész vissza a börtönbe! Csak úgy szólok! Most már nem csak drogozás, hanem erőszakoskodás miatt is.

E néhány szó elhangzása után megjelent egy rendőrkocsi, amelyből kiszálltak a rendőrök és Joey-t elvitték.

-Niall, te ezt honnan tudtad, vagy mikor hívtad a rendőröket?-csodálkoztam.

-Valahogy ráéreztem.

-Te vagy az én szőke hercegem!-öleltem meg és odabújtam hozzá.

*Otthon*

-Barbi, mi történt?-támadtak le a többiek.

-Nem szeretnék róla beszélni.

-Niall?-pillantottak felé.

-Majd én elmesélem.-sóhajtott és követett a szoba felé.

*Niall szemszöge*

Igazából elindultam, meg akartam lepni Barbit. Ekkor szembejött velem egy ismerős és elmondta, hogy mintha Barbi hangját hallotta volna, azt mondta kiabált. Ekkor azonnal rohantam, miközben hívtam a rendőröket. Hogy Joey volt az, azt már magam láttam. Nagyon örülök, hogy odaértem és sikerült ezt a vadbarmot visszajuttatni a börtönbe, ahová való. Bár ha már egyszer kiszökött, akkor nem vagyok abban biztos, hogy most lenyugszik és ott marad.

-Barbi!

-Hmm??

-Szeretném, ha a napokban egy testőr vigyázna rád.-mondtam határozottan.

-Rendben Niall, de csak mert én is félek.-egyezett bele.

-Nem kell, én vigyázok rád!-csókoltam meg.

-Niall! Lehetne...most...egy valami...esetleg-kínlódott a mondanivalójával.

-Én benne vagyok! Felejtsük el a sikátorban történteket!

-Felejtsük!-mosolygott és hosszas csókba merültünk, majd történt egy-két dolog...

25. Rész ~Minden rendben, vagy talán mégsem?~

Hello everybody!
Itt is ez lesz az új köszönési formám így még könnyebben megtudjátok különböztetni ki írta a részt! Most mind a kettő blogot én írtam mivel Nóri beteg és nem volt ereje megírni a részt! Ebben  a részben nem lesz különösebb bonyodalom, izgalom csak pár dolog derül ki Barbi-ról! Viszont a következő rész, véleményem szerint nagyon izgi lesz, de ez még odébb van! Tovább nem is tartalak fel titeket, jó olvasást!

Puszil:Cintia~

***

*Barbi szemszöge*

,,Még találkozunk"ismétlődött folyamatosan ez a mondat. Nem bírtam aludni egész éjszaka ezen a két szavon járt az agyam. Mit tud amit mi nem? Honnan tudja, hogy még találkozunk? Paranoiásnak tűnhetek, de aki megélte azt amit én az ugyan így viselkedne! Tudom, hogy nem bánthat, de mégis rettegek mi van akkor ha mégis?!
-Kérsz kávét Barbi?-zökkentett ki gondolataimból Stella.
-Igen, köszönöm.-míg kimondtam ez a pár szócskát kimondtam csak addig néztem fel a pultról majd tekintetemet ismét a fából készült asztalnak szenteltem.
-Minden rendben van?-ült le mellém Stella.
-Őszintén semmi sincs rendben! Nem aludtam az éjszaka semmit Joey kijelentése miatt! Félek Stell, rettentően félek!-sírtam el bánatomat.
-De hát miért? Nem értelek! Mitől félsz? Joey-tól? Hisz' ő börtönben van!-nyugtatgatott.
-Tudom, de akkor is! Jól tudod milyen vagyok! Mi van akkor ha a történelem ismétli önmagát? Én nem vagyok képes még egyszer túlélni!-utolsó szavaimnál már zokogtam.
-Ssssh, nyugodj meg Barbi! Nem lesz semmi baj! Nem kell félned semmitől!-ölelt szorosan magához.
-Én szeretném azt hinni, de tudod mi történt az nap éjjel is!-mikor visszagondolok akkor estére még mai napig kiráz a hideg...

*Visszatekintés, 2011-be*

Este a  barátomtól tartottam haza felé. A házuktól néhány méterrel volt egy elhagyatott ház melynek a sikátora számomra rövidebb utat jelentett. Már annyiszor megkért, hogy ne itt menjek mert veszélyes, de sosem foglalkoztam vele. Az eddig viszonylag felhőtlen eget, most sötét felhők árasztották el. A szél is feltámadt így még biztosabb voltam, hogy a kerülő úton megyek. Mikor az öreg ház oldalánál tartottam nyikorgást hallottam. Megálltam egy percre hátra fordultam, de senki sem volt ott, meggyőztem magamat, hogy csak a szél miatt hallottam mivel a ház már egy romra hasonlított. Hirtelen valaki a karomnál fogva visszarántott. Előttem egy harmincas évei végében járó férfi állt. Feje kopasz volt csak a kígyó tetkó díszítette a fedetlen területet. Szemei sötét szürkék voltak, a férfi nálam jóval magasabb volt. A sikításra esélyem sem volt mivel amikor visszahúzott a számat is befogta.
-Ugye nem fogsz sikítani?-hajolt hozzám egyre közelebb. Lassan megráztam a fejemet. Ez most hülye? Egyáltalán mit képzel?
-Segííítsééég!-kiabáltam torkom szakadtából, de az idegen ismételten befogta a számat. Egy hatalmas pofont lekevert melynek következőében a földre zuhantam. A tőlem így is magasabb férfi egyre és egyre közelebb jött s még jobban felém tornyosult. Próbáltam mindnél távolabb húzódni tőle, de hátam a hideg téglához ért s már tudtam nincs vissza út!.....

*Visszatekintés vége*

-Sajnos emlékszem! De ne aggódj! Mi itt vagyunk!-ölelt még szorosabban.
-Ohh csak nem megzavartunk valamit?-jött be a konyhába Zayn és Louis.
-Hé, minden rendben van?-lépett mellém Liam.
Persze! Csak most tudtam meg, hogy Tyra Banks kiejtette a kedvenc modelljét!-mentett ki Stella, küldtem felé egy hálás pillantást majd heves bólogatásba kezdtem.
-Nők!-forgatta meg szemeit Zayn-Jut eszembe nők, hol van Szandi?
-Elment Loui-val.-válaszoltam kérdésére.
-Louis-val? Hova?-értetlenkedett.
-Azt nem tudom, de nagyon siettek valahova.-meséltem tovább. A telefonom hangos zenélésbe kezdett ami azt jelentette valaki hív, mikor megláttam a számot legszívesebben sikítottam volna, de úgy véltem inkább jobb ha nem élem bele magamat túlságosan. Felpattantam eddigi helyemről, majd rohantam ki a konyhából kiérve azonnal rányomtam a fogadás gombra.
-Halló, Keszthelyi Barbarával beszélek?

*Stella szemszöge*

Megszakadt a szívem amíg Barbit hallgattam. Szörnyű lehet most neki, mondanám azt, hogy együtt érzek vele, de sajnos nem érezhetem azt amit ő. Hiszen én nem mentem keresztül azon amin ő. Valamit ki kéne találnom, hogy jobb kedvre derítsem. Majd beszélek Szandival amint hazaér. Apropó Szandi, mostanában mintha egyre jobban kijönne Lou-val. Ennek én nagyon örülök szerintem vele is összeillene, pont olyan bolond mint Louis. Gondolatban elképzeltem, hogy egy párt alkotnak s a végeredmény nagyon jó lett. Elképzeltem ahogyan Halloween-kor mindketten beöltöznek répának. Az valami hihetetlen lenne! Ahogy ezt elképzeltem a fejemben akaratlanul is elmosolyodtam.
-Min mosolyogsz ennyire?-vont kérdőre Liam.
-Én?? Semmin!-nem mondhatom el Zayn előtt, hogy szerintem Loui és Szandi összeillenek így is ideges, hogy hol vannak! Ismét meg akart szólalni, de nem tudott mivel Barbi szaladt be a konyhába.
-Ez az, ez az! Felvettek!-ugrándozott.
-Komolyan? Gratulálok!-kezdtem el vele együtt ugrálni.
-Mi ez a nagy öröm?-lépett be Niall.
-Felvették Barbit!-mondtam.
-Hova?-lepődött meg. Niall ezek szerint nem tudja, hogy Barbi jelentkezett egy fodrász iskolába!
-A fodrász suliba!-ujjongott.

*Barbi szemszöge*

Telefonon Mrs. Jackson keresett a fodrász iskola igazgatója, hogy sikeresen átmentem a vizsgán és felvettek. Miután mindent részletesen elmeséltem a fiúknak szerveztek egy találkozót Lou-val (a fiúk fodrásza). A megbeszélt kávézóban állok s keresem a várt személyt egy asztalnál megpillantom majd elindulok felé.
-Szia. Te biztos Barbi vagy! Én Lou, ő pedig a lányom Lux!-mutatkozott be.
-Sziasztok! Köszönöm, hogy szakítottál rám időt!-hálálkodtam.
-Igazán nincs mit! A fiúk így is úgy is egy folytában nyúznak így legalább értelme is van!-nevetett.
-El tudom képzelni mit csinálnak!-adtam igazat neki.
-Ha te azt tudnád, biztos kiábrándulnál Niall-ből!-kacsintott.
-Várj! Te Niall barátnője vagy?-emelte rám gyönyörű kék szemeit Lux.
-Igen, ő Niall barátnője! Bár már mondtam Lux, de úgy látszik nem igazán figyeltél rám!-szidta le gyengéden kislányát Lou.
-Bocsánat!-hajtotta le fejét szomorúan Lux.
-Engem nem bántottál meg!-mosolyogtam rá biztatóan.

Lou és Lux

*Néhány órával később*

Nagyon jól elbeszélgettünk Lou-val, Lux meg egy angyal. Remek tanácsokat kaptam Lou-tól amik nagyon hasznosak s hogy miket tudtam meg a fiúkról te jó Isten! Mosolyogva baktattam az utcán mikor valaki utánam kiabált. Egyből felismertem a hangot lassan megfordultam s azzal találtam szembe magamat akivel a legkevésbé szerettem volna!...

24. Rész ~Csapdába csalva~

Kedves Olvasók! Egyik nap éppen Cintivel nézegettük a pipákat és néhol 5 is volt! Egyszerűen imádunk Titeket. És igen, akkor elkezdtünk sikítozni és ugrálni. Nem nézhettek minket hülyének, hiszen éppen a könyvtárban voltunk. :D Szóval nagyon köszönünk mindent, de azért örülnénk néhány kommentnek, feliratkozónak és még több pipának is! ;)

Milliónyi puszimat küldöm: Nóri♥

***

-Mi? Mégis mit?-húzta fel szemöldökét Niall.
-Visszamegyünk a klubba, "összejövök" ezzel a tökfejjel és lebuktatjuk!-jelentettem ki.
-Na nem!-tiltakozott Niall.-Ezt nem hagyhatom!
-Niall! Liza miattam kezdte el újra a drogozást, most megpróbálnám jóvá tenni!-válaszoltam határozottan.
-De Barbi! Veszélybe sodorhatod magad!
-Nem lesz semmi bajom, ha mellettem álltok!
-Jó.-forgatta szemeit Niall.
-És hogy fogjuk újra megtalálni?-kérdezte Louis.
-Belecsúsztatott valamit a zsebembe.-próbáltam előkotorni a cédulát.
Természetesen az volt rajta, amire számítottunk. A neve és a telefonszáma. Gyorsan tárcsáztam a számot.
-Szia Joey. Barbi vagyok a klubból.
-Szia Barbi.
Mély levegőt vettem és folytattam.
-Szóval azért hívlak, mert szeretnék veled újra találkozni, szívesen megismernélek.
-Óóó hát én is örömmel.-nevetett. Már megint ez a szörnyű nevetése.
-Akkor holnap este 8-kor a pub-ban?-érdeklődtem.
-Mehet! Várlak!
-Oké. Szia.-köszöntem el.
-Csók!-rakta le a telefont.
Kirázott a hideg. Undorodtam tőle, de ezt meg kell tennem!
-Hogy ment?-kérdezte Zayn.
-Holnap 8-kor találkozunk a pub-ban.
-Akkor sínen vagyunk!-jelentette ki Liam.
-Na szóval!-vakarta a fejét Niall.-Hogy is legyen tovább?
-Háát...-szólalt meg Stella-mi is elkísérjük, majd amikor megkínálja azzal a kábítóval, mi hívjuk a rendőrséget. Valószínűleg lecsukják és vége.
-Elég egyszerűnek tűnik. Biztos befog válni?-kérdeztem félénken.
-Biztosan, hidd el!-kacsintott.
-Na és hogyan jelzek nektek, vagy végig a nyomomban lesztek?
-A nyomodban leszünk, persze külön-külön párokban, így nem annyira feltűnő. De azért lehetne mondjuk egy jel, ha megvakarod a fejed és felénk nézel. Mindig látni fogsz minket!-magyarázta.
-Oké. Akkor ezt megbeszéltük! Most megyek és pihenek, felkészülök a holnapi napra.-sóhajtottam és a szobám felé döllögtem.

*Másnap*

-Ejj de csini valaki!-szólítgattak meg a többiek.
-Hát csinos kell legyek, ha el akarom csavarni a fejét!
-Te mindenhogy gyönyörű vagy!-ölelt meg hátulról Niall.
-Imádlak!-néztem felé és megcsókoltam.
-Itt az idő!-nézett Harry az órára.
-Akkor induljunk!-jelentettem ki.
Negyed, fél óra alatt oda is értünk. Kiszállva az autóból, mindenki sok szerencsét kívánt.
-Remélem sikerül!-sóhajtott Linda.
-Sikerülni fog, ne félj!-simítottam meg vállát.-Le lesz a csukva az a szemétláda!-válaszoltam határozottan.
-Bízom benned!-csillantak meg szemei.
Válaszul csak megöleltem.
-Hát akkor srácok! Vágjunk bele.-tartottam feléjük kezem, majd mindenkivel egy pacsit váltottam. A klub bejáratánál még vettem egy mély levegőt és elindultam. Bementem a pulthoz, ahol az ismerős arcot kutattam. Végre meg is pillantottam, majd vettem a bátorságot és odamentem hozzá.
-Szia.-köszöntem.
-Helóóó! De csinos vagy!-mért végig szemeivel.
-Köszönöm!
Eközben szemeimmel kutattam a többieket, mikor végre meg is pillantottam Zaynt és Szandit. Szandi, jelezve, hogy minden rendben, hüvelykujját mutatta és mosolygott. Ekkor visszatért a pillantásom a srácra.
-Figyelj! Úgy gondolom, hogy te elég rendes csajszi vagy, meg elég szimpatikus vagy számomra. Nem szeretnél valami ütőset kipróbálni?
Hát igen, valószínűleg Liza is innentől kezdve lett olyan, amilyen.
-Mire gondolsz?-vontam kérdőre.
-Gyere velem és megtudod!
Szandit kémleltem, próbáltam mutatni, hogy valószínűleg az lesz most, amire mindannyian számítunk.

*Szandi szemszöge*

Az egész este folyamán Barbiékat figyeltem, de ha már itt voltunk, természetesen ittunk is egy kicsit és jól is éreztük magunkat. Egyszer csak arra figyeltem fel, hogy Barbi fejével "mutogat" és Joey-val elmennek a hely egyik rejtett zugába. Húztam Zaynt magam után és lestük, hogy mit csinálnak. Amikor Joey elővette azokat a bogyókat és Barbinak adta, már biztos voltam benne, hogy az mi. Rögtön tárcsáztam a rendőrség telefonszámát és elmondtam, hogy mire készül ez a bizonyos személy. Hamar kiértek. Megmotozták és találtak is nála igen szép mennyiségben drogot. Bilincsben vitték a kocsihoz, majd nagy nehezen betuszkolták oda.
-Még találkozunk!-nézett felénk és kajánul vigyorgott, majd az autó gyorsan elhaladt, mi pedig ott álltunk és csak bámultuk a járműt, amíg el nem tűnt.