Nagy ölelés: Nórii :*
***
A sötétedő utcán hazafelé haladtam, éppen egy sikátorban találtam magam, amikor egy ismerős hang szólított meg. Hátrafordultam és pechemre azzal a nemkívánatos személlyel találtam szembe magam, akire számítottam, mármint a hang alapján.
-Te meg hogy kerülsz ide?-meresztettem rá a szemeim.
-Ilyen csinos lányoknak nem szabad este az utcán egyedül sétálni!-mosolygott kajánul.
-Megszöktél a börtönből? Hogyan? Egy nap alatt?-bombáztam a kérdésekkel.
-Ja igen, a börtön!-vigyorgott még mindig.-Elfelejtettem, hogy te és a kis barátaid juttattatok rács mögé!
-Drogoztál és a cuccod miatt meghalt egy lány!-kiabáltam.
-A drog saját felelősségre van! Vagy netán anyucit meg kellett volna kérdezni, hogy szabad-e?
-Undorító patkány!-ordítottam.
-Shh!-fogta be a számat.-Gyerünk, vetkőzz le!
-Micsoda?-förmedtem rá.
-Jól hallottad! Vetkőzz! Ne kelljen többször mondani!-kezdte ingemet kigombolni.
-Eszem ágában sincs!-ellenálltam.
-Barbi, ne csináld ezt! Ezzel még jobban beindítasz!
-Hát én azt lesz*rom!-próbáltam lelépni, de megfogta karomat és visszarántott.
-Jó eddig bírtam!-kezdte el nyakamat csókolgatni.-Nem érdekel, hogy te juttattál börtönbe! Annyira dögös vagy, hogy nem tudom magam türtőztetni! Akarlak!-suttogta fülembe.
-Én meg nem!-próbáltam "szabadulni", ekkor már egy könnycsepp is lefolyt arcomon.
-Gyerünk r*banc! Csináld azt, amit mondok és nem lesz semmi baj!-utasított.
Ekkor már nem bírtam tovább. Könnyeim ömlöttek a szememből és azt csináltam, amit ő akart.
-Gyerünk, gombold ki teljesen az inged!-parancsolta, miközben ő felsőjét vette le, miután elém tárult izmos felsőteste.
Azt hittem soha nem esünk túl rajta, már egy szál melltartóban álltam ott, amikor egy ismerős arcot pillantottam meg. Ki volt az? Niall! Úristen, amikor megláttam annyira örültem, hogy azt nem tudom elmondani. Ő a megmentőm! Mikor tekintetével megpillantott, szemöldökét összehúzta és sebes léptekkel felén közeledett.
-Niall!-sírtam és kiáltoztam.
-Engedd el, te szemét dög!-kiabált.
Meglepetésemre Joey elengedett. Ekkor gyorsan felöltöztem, amilyen gyorsan csak tudtam és Niall-hez futottam és háta mögé bújtam és onnan átöleltem.
-Vele bárhol lefeküdtél volna, mi?-gúnyolódott Joey.
Válaszul csak egy szúrós pillantást vetettem rá.
-Talán mert én a barátja vagyok és egem szeret.-vágott vissza Niall.-Egyébként mész vissza a börtönbe! Csak úgy szólok! Most már nem csak drogozás, hanem erőszakoskodás miatt is.
E néhány szó elhangzása után megjelent egy rendőrkocsi, amelyből kiszálltak a rendőrök és Joey-t elvitték.
-Niall, te ezt honnan tudtad, vagy mikor hívtad a rendőröket?-csodálkoztam.
-Valahogy ráéreztem.
-Te vagy az én szőke hercegem!-öleltem meg és odabújtam hozzá.
*Otthon*
-Barbi, mi történt?-támadtak le a többiek.
-Nem szeretnék róla beszélni.
-Niall?-pillantottak felé.
-Majd én elmesélem.-sóhajtott és követett a szoba felé.
*Niall szemszöge*
Igazából elindultam, meg akartam lepni Barbit. Ekkor szembejött velem egy ismerős és elmondta, hogy mintha Barbi hangját hallotta volna, azt mondta kiabált. Ekkor azonnal rohantam, miközben hívtam a rendőröket. Hogy Joey volt az, azt már magam láttam. Nagyon örülök, hogy odaértem és sikerült ezt a vadbarmot visszajuttatni a börtönbe, ahová való. Bár ha már egyszer kiszökött, akkor nem vagyok abban biztos, hogy most lenyugszik és ott marad.
-Barbi!
-Hmm??
-Szeretném, ha a napokban egy testőr vigyázna rád.-mondtam határozottan.
-Rendben Niall, de csak mert én is félek.-egyezett bele.
-Nem kell, én vigyázok rád!-csókoltam meg.
-Niall! Lehetne...most...egy valami...esetleg-kínlódott a mondanivalójával.
-Én benne vagyok! Felejtsük el a sikátorban történteket!
-Felejtsük!-mosolygott és hosszas csókba merültünk, majd történt egy-két dolog...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése