2. Rész ~A tanévzáró~

Elnézést a várakoztatásért! Nagyon örültünk a megjegyzésnek!! :) És mint már ígértük, hosszabb részt hozunk. Eldöntöttük, hogy a történet mindig Alexandra szemszögéből lesz majd látható, de természetesen ha más szemszögéből olvasható a történet, azt jelezzük!! :) Ennyi lenne! Jó olvasást!! :)

                                                                               ***

És végre elérkezett a tanévzáró. Mindenki ünneplőben volt, és izgatottan várták, vajon milyen jegyeket kapnak. Mi is izgultunk. Végre elkezdődött az ünnepély. Az igazgató elkezdte a beszédét. Ezt a részt nem szerettük, mert mindig nagyon-nagyon hosszú és legfőképp unalmas. Hosszas "szenvedés" után vége lett az ünnepségnek, mindenkinek már a kezében volt a bizonyítvány. Mi hárman egy nagy ölelkezésbe kezdtünk, és persze a többieket is megöleltük, hisz ez volt az utolsó évünk EGYÜTT. Mi hárman is külön utakra indulunk. Nem mentünk azonos pályákra, sőt éppen talán a legtávolabb állókra. Szóval a hatalmas ölelés után drukkoltunk egymásnak, hogy mindenki megkapja a jegyet, hiszen az is lehet, hogy valakinek a szüleinek nem sikerült jegyet szerezniük. Elváltunk egymástól. A szívem a torkomban dobogott egész hazaúton. Mikor hazaértünk az egész rokonság dicséretekkel árasztott el. Majd ezután kérdően néztem anyáékra. Anya sóhajtott és nehezen kezdte el, én erre kétségbe estem.
-Kislányom...mi...MEGTUDTUK VENNI A JEGYET!!!!!-kiáltott. Én majd kiugrottam a bőrömből.

-Köszönöm!!! De, miért ijesztettetek így rám??-vontam kérdőre őket.
-Csak megakartunk szivatni!-vigyorgott apa.
-Hát, sikerült is!!-válaszoltam megkönnyebbülve-Remélem a többieknek is megvették a jegyet!-vigyorogtam.

*Barbi szemszöge*

Hazaértünk. Ezek voltak életem egyik legnehezebb percei. Ezekben a percekben derül ki, találkozhatok-e a jövendőbeli férjemmel Niall-el. Anya óvatosan előhúzott egy borítékot és átnyújtotta. Szinte nem kaptam levegőt. De már tudtam legbelül, hogy mi lesz benne. Óvatosan kinyitottam, és egy koncertjegy volt.
-Köszönöm! Köszönöm!!-sikítoztam.
-Szívesen kicsim! De ígérd meg, hogy vigyázol magadra!!-mondta.
-Persze, ígérem!!!- mondtam boldogan.- De, nem tudod jön Szandi és Stella is??-kérdeztem aggodalmasan.
-Nem tudom!-jött a felelet.
-De legalább találkozok Niall-el!!!-kiáltoztam.

*Stella szemszöge*

A hazaút kész rémálom volt. Az ajtón belépve remegés fogott el. Anyáék ezt látták rajtam, és hogy ne ijesszenek rám, inkább ezt mondták:
-Drágám, ne izgulj! Mehetsz a koncertre!!-kiáltottak
-Ááááá!! Köszönöm!-sikoltoztam.-De ugye Szandiék is jönnek??-komolyodtam el egy percre.
-Kicsim! Sajnos ezt nem tudjuk!-mondták anyáék egy kicsit szomorkásan.
-Mindegy! Mindjárt úgy is beszélünk!-mosolyogtam.

                                                          *

Végül mindenki feljött skype-ra és elújságoltuk a jó hírt. Nagyon izgatottak voltunk. Sikítoztunk, nevettünk, nem bírtunk magunkkal. Már alig vártuk az utat és a koncertet.