***
Másnap reggel felkeltünk. El sem hittük, hogy összefutottunk a One Direction-nel. Javába ment a szokásos reggeli készülődés sürgés-forgás, hiszen úgy volt, hogy elmegyünk ma egy kicsit vásárolgatni. Egyszer csak kopogás szakította meg a készülődést. Én nyitottam ajtót. Miután kinyitottam majdnem
elájultam, legszívesebben sikítottam volna, de helyette csak megdermedtem. A fiúk álltak előttem. Ebben az egészben az volt a hihetetlen, hogy tegnap is találkoztunk velük, ma pedig felkerestek minket.
-Mi van már?Ki az?-jöttek oda a lányok. És igen, ők is szintén ledermedtek ahogy én is.
-Bejöhetünk?-kérdezték a srácok.
-Természetesen!-válaszoltuk, és magunkhoz tértünk.
-Szóval,-kezdett bele Liam-tegnap miután láttunk titeket a koncertünkön és utána még találkoztunk is, és látszott rajtatok, hogy nagyon örültetek, következtettünk, hogy Directionerek vagytok. Igaz ez?-mosolyodott el.
-Igen, nagy rajongók vagyunk!-válaszoltam-De, hogy-hogy eljöttetek? Mi a látogatásotok "célja"-mutattam ujjaimmal.
-Hát amikor találkoztunk szimpatikusnak tűntetek, úgyhogy gondoltuk jó lenne megismerni titeket.-mondta Zayn.
-Ennek persze mi is nagyon örülünk-válaszolta Stella. Én közben megint elmélyedtem Zayn barna szemeiben.
-Ez esetben mit szólnátok, ha megmutatnánk a stúdiót?-lépett közbe Niall.
-Persze, az tök jó lenne.-vágta rá Barbi.
-Akkor menjünk! Nincs annyira messze, mehetünk gyalog is.-szólalt meg Louis. Amíg sétáltunk végig Zayn-nel beszélgettem. Azt nem mondom, hogy annyira megismertem, de sokat tudtam meg róla. És végre odaértünk. Néhány számot előadtak köztük a Little Things-et is (katt ide). Nagyon tetszik nekem ez a szám. Van amikor majdnem elsírom magam rajta. De most végig Zayn-t néztem. Valami megfogott benne. És még énekeltek 1-2 számot, majd elindultunk haza. A haza vezető úton mi a többiek mögött mentünk. Egyszer csak Zayn visszatartott. Nem értettem mi van. Majd "komolyra" váltotta a szót.
-Szandi, tudom, hogy még csak ma ismertük meg egymást, de elhívhatnálak egy randira?-mosolyodott el.
-Persze, örömmel.-válaszoltam hatalmas mosollyal az arcomon. El sem hiszem, Zayn Malik randira hívott. Mikor hazaértünk elköszöntünk a fiúktól.
*Stella szemszöge*
Elköszöntünk egymástól, de Liam félrehívott engem. Megkérdezte nincs-e kedvem elmenni fagyizni. Természetesen belementem. Viszont rákérdeztem:
-Ez akkor egy randi lenne?
-Nevezhetjük annak is!-kacsintott, majd elköszönt.
Áradoztunk Barbinak a jó hírekről. Látszott rajta, hogy neki ez rosszul esik.
*Barbi szemszöge*
Tényleg nagyon örülök, hogy elhívták a lányokat randizni, de legbelül fáj, hogy Niall szinte észre sem vesz.
És elment a randi napja is. Stellának és nekem alig lehetett letörölni a mosolyt az arcunkról. Csak akkor, amikor Barbira sírva találtunk.
-Nagyon örülök, hogy minden összejön nektek, de nagyon zavar, hogy Niall nem vesz észre. Ez nagyon rossz érzés!-potyogtak közben könnyei.
-Biztos van barátnője, akivel még nem jelent meg nyilvánosan.-próbáltam vigasztalni, de nem nagyon sikerült. Végül a többi nap is elment, úgy hogy a fiúkkal voltunk. Barbi már próbálta feldolgozni a történteket és valamennyire sikerült is. És eszünkbe jutott, hogy holnapután repülünk haza. Nem tudtuk ezt hogy elmondani a fiúknak. Nagy nehezen belekezdtünk.
-Az az igazság,-kezdtem bele-hogy nem maradhatunk együtt. Vissza kell repülünk haza. Szeptemberben fősulira megyünk.
-Óóó-szomorodtak el a fiúk.-Várjatok csak!-vidult fel Harry-Hozzánk költözhettek! Van elég üres szoba. És nagyon jó iskolák is vannak!
-Még nem lenne kicsit korai az összeköltözés?-nevettem.
-Nem!-válaszolt Zayn.
-És mi lesz velem?-mondta szomorúan Barbi.
-Természetesen te is jöhetsz!-vidította fel Harry.
-Köszönöm!!
-Mind köszönjük!-mondtam.
És eltelt az a két nap is. A fiúk elkísértek a reptérre. Ott még közöltük velük, hogy a szüleink engedélye is kell még. Elbúcsúztunk tőlük és felszálltunk a gépre. Néhány óra múlva haza is értünk. A szülők már ott vártak minket. Elmeséltük a hosszú történetet. Először alig akarták elhinni.
-És mit mondtok? Elköltözhetnénk oda? Nagyon jó lenne! Tanulási szempontból is. Állítólag nagyon jó iskolák vannak.-próbáltam meggyőzni őket.
-Ezt majd még a többiekkel is megbeszéljük! Úgy jó?-kérdezték.
-Igen, persze!-válaszoltam. Annyira reménykedek! Nagyon jó lenne!
elájultam, legszívesebben sikítottam volna, de helyette csak megdermedtem. A fiúk álltak előttem. Ebben az egészben az volt a hihetetlen, hogy tegnap is találkoztunk velük, ma pedig felkerestek minket.-Mi van már?Ki az?-jöttek oda a lányok. És igen, ők is szintén ledermedtek ahogy én is.
-Bejöhetünk?-kérdezték a srácok.
-Természetesen!-válaszoltuk, és magunkhoz tértünk.
-Szóval,-kezdett bele Liam-tegnap miután láttunk titeket a koncertünkön és utána még találkoztunk is, és látszott rajtatok, hogy nagyon örültetek, következtettünk, hogy Directionerek vagytok. Igaz ez?-mosolyodott el.
-Igen, nagy rajongók vagyunk!-válaszoltam-De, hogy-hogy eljöttetek? Mi a látogatásotok "célja"-mutattam ujjaimmal.
-Hát amikor találkoztunk szimpatikusnak tűntetek, úgyhogy gondoltuk jó lenne megismerni titeket.-mondta Zayn.
-Ennek persze mi is nagyon örülünk-válaszolta Stella. Én közben megint elmélyedtem Zayn barna szemeiben.
-Ez esetben mit szólnátok, ha megmutatnánk a stúdiót?-lépett közbe Niall.
-Persze, az tök jó lenne.-vágta rá Barbi.
-Akkor menjünk! Nincs annyira messze, mehetünk gyalog is.-szólalt meg Louis. Amíg sétáltunk végig Zayn-nel beszélgettem. Azt nem mondom, hogy annyira megismertem, de sokat tudtam meg róla. És végre odaértünk. Néhány számot előadtak köztük a Little Things-et is (katt ide). Nagyon tetszik nekem ez a szám. Van amikor majdnem elsírom magam rajta. De most végig Zayn-t néztem. Valami megfogott benne. És még énekeltek 1-2 számot, majd elindultunk haza. A haza vezető úton mi a többiek mögött mentünk. Egyszer csak Zayn visszatartott. Nem értettem mi van. Majd "komolyra" váltotta a szót.
-Szandi, tudom, hogy még csak ma ismertük meg egymást, de elhívhatnálak egy randira?-mosolyodott el.
-Persze, örömmel.-válaszoltam hatalmas mosollyal az arcomon. El sem hiszem, Zayn Malik randira hívott. Mikor hazaértünk elköszöntünk a fiúktól.
*Stella szemszöge*
Elköszöntünk egymástól, de Liam félrehívott engem. Megkérdezte nincs-e kedvem elmenni fagyizni. Természetesen belementem. Viszont rákérdeztem:
-Ez akkor egy randi lenne?
-Nevezhetjük annak is!-kacsintott, majd elköszönt.
Áradoztunk Barbinak a jó hírekről. Látszott rajta, hogy neki ez rosszul esik.
*Barbi szemszöge*
Tényleg nagyon örülök, hogy elhívták a lányokat randizni, de legbelül fáj, hogy Niall szinte észre sem vesz.
És elment a randi napja is. Stellának és nekem alig lehetett letörölni a mosolyt az arcunkról. Csak akkor, amikor Barbira sírva találtunk.
-Nagyon örülök, hogy minden összejön nektek, de nagyon zavar, hogy Niall nem vesz észre. Ez nagyon rossz érzés!-potyogtak közben könnyei.-Biztos van barátnője, akivel még nem jelent meg nyilvánosan.-próbáltam vigasztalni, de nem nagyon sikerült. Végül a többi nap is elment, úgy hogy a fiúkkal voltunk. Barbi már próbálta feldolgozni a történteket és valamennyire sikerült is. És eszünkbe jutott, hogy holnapután repülünk haza. Nem tudtuk ezt hogy elmondani a fiúknak. Nagy nehezen belekezdtünk.
-Az az igazság,-kezdtem bele-hogy nem maradhatunk együtt. Vissza kell repülünk haza. Szeptemberben fősulira megyünk.
-Óóó-szomorodtak el a fiúk.-Várjatok csak!-vidult fel Harry-Hozzánk költözhettek! Van elég üres szoba. És nagyon jó iskolák is vannak!
-Még nem lenne kicsit korai az összeköltözés?-nevettem.
-Nem!-válaszolt Zayn.
-És mi lesz velem?-mondta szomorúan Barbi.
-Természetesen te is jöhetsz!-vidította fel Harry.
-Köszönöm!!
-Mind köszönjük!-mondtam.
És eltelt az a két nap is. A fiúk elkísértek a reptérre. Ott még közöltük velük, hogy a szüleink engedélye is kell még. Elbúcsúztunk tőlük és felszálltunk a gépre. Néhány óra múlva haza is értünk. A szülők már ott vártak minket. Elmeséltük a hosszú történetet. Először alig akarták elhinni.
-És mit mondtok? Elköltözhetnénk oda? Nagyon jó lenne! Tanulási szempontból is. Állítólag nagyon jó iskolák vannak.-próbáltam meggyőzni őket.
-Ezt majd még a többiekkel is megbeszéljük! Úgy jó?-kérdezték.
-Igen, persze!-válaszoltam. Annyira reménykedek! Nagyon jó lenne!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése