28. Rész ~Mi történt?~

Kedves Olvasók! Íme, meghoztam a legújabb részt, ami remélem elnyeri tetszéseteket. Képzeletemben a részt nagyon hosszúra alkottam, de nem tudom, hogy ez a valóságban is sikerült-e. Bár úgy érzem, hogy írhattam volna hosszabbra is. :( Sajnálom, ha esetleg rövid lett, de most minden időmet a tanulásnak szentelem, hisz' országos versenyre készülök, ami lássuk be nem kis munka. Pipáljatok, komizzatok, iratkozzatok fel! :)

Puszii: Nórcsy :)

***

Erre a mondatra muszáj volt elmosolyodnom, bármennyire is haragban voltunk, bár úgy érzem néhány perc múlva elmúlik a harag.

-Nos!-lökte be szobájának ajtaját, s még mindig tartott-Azt hiszem itt az ideje megleckéztetni.-mosolygott pimaszul.

Nem tudtam válaszolni, mert egy csókkal elhallgattatott. A hosszas csók után elváltunk egymástól és az ágyra fektetett.

-Most majd megtanulod, hogy ne kívánj rajtam kívül senkit!

A ruhadarabok kb. 1 perc alatt a földre kerültek, már csak néhány textil választott el minket egymástól, amelyek szintén hamar lekerültek rólunk. Liam fölém mászott, egyre gyorsabb tempót diktált.

-Na, szeretnél mással együtt lenni, kívánod még a másikat?-lihegett.

-Nem!-kiabáltam.

-Ügyes vagy! Remélem sikerült megleckéztetnem téged!-kacsintott.

-Csinálhatnád gyakrabban!-kacsintottam, majd egy csókot leheltem ajkára.

*Zayn szemszöge*

Az egész este folyamán próbáltam kibékíteni Szandit, nem túl nagy sikerrel. De mikor megláttam abban a dögös, vörös ruhában, teljesen elcsavarta a fejem. Nem bírtam tovább várni. Igaz, csak néhány óra telt el, de megőrjített, hogy nem érezhettem az illatát, a puha bőrét, nem csókolhattam meg. Elegem lett ebből, minél hamarabb helyre akartam hozni a dolgokat, de már nem a leggyengédebben.

-Szandi, beszéljük meg!

-Mégis mit? Szerintem már megbeszéltük.-nézett rám gyilkos pillantással.

Nem engedtem, hogy tovább menjen, visszarántottam.

-Zayn, mit csinálsz?-próbált kiszabadulni fogásomból.

-Szandi! Hiányzol! Nem tudok nélküled élni! Nekem ez a pár óra is egy örökkévalóságnak tűnt.

Szemei csillogtak, biztos voltam benne, hogy megbocsát. Úgy éreztem, hogy nyert ügyem van.

-Nagyon sajnálom, de Louis-nak biztosan nagyobb szüksége van rám.-gúnyolódott.

-Ebből elég!-nyomtam neki a falnak.

Nagy levegőt vett, sűrűn szuszogott.

-Szandi, nekem szükségem van rád!-csókoltam meg.

Mikor belenéztem csillogó kék szemébe, újra szerelmes lettem. Lejátszódott bennem, az eddig eltöltött idő és nem hagyhatom, hogy a féltékenységem miatt szétmenjen a kapcsolatunk. Eszembe jutott, mikor először kimondta, hogy ,,Szeretlek" és én bár félve, de kimondtam.

-Szeretlek!-suttogtam.

Az izmai már nem feszültek meg annyira, arca merev vonásai elsimultak.

-Akarlak!-suttogtam megint.

Fejét elfordította.-Az enyém leszel!-gondoltam. Erősebben szorítottam neki a falnak, miközben combjait megfogtam és derekam köré fogtam. Kezdetben nagyon ellenállt, de valószínűleg meglágyítottam. Csókokat leheltem puha, illatos bőrére. Még mindig láttam rajta az ellenállást, ezért nem vártam tovább. Bevittem a szobámba, lefektettem az ágyamra és lehúztam ruhájának cipzárját. Szerencsém volt, mivel a ruha csak félpántos volt, ez azt jelentett, hogy a zavaró melltartó sem volt rajta. Megszabadítottam magamról is a ruhadarabokat. Az este hátralevő részében, miket beszélek? Este? A hajnal hátralevő részében nem kíméltem Őt, bár szólni nem szólt hozzám, az apró sikolyokból tudtam, hogy jó úton járok.

 *Szandi szemszöge*

Én is nagyon szeretem őt, de próbáltam magam erősnek mutatni. Tudnia kellett, hogy nem minden úgy van, ahogy ő fütyül. De amikor derekára vett, amikor megcsókolt, amikor lehúzta rólam a ruhát, amiket a hajnal folyamán művelt! Feledhetetlen, hogy mennyi mindent megtett azért, hogy kibékítsen, bár néha durván alkalmazta ezeket a dolgokat, ami néhol elég meggyőző volt.

Reggel a többség kómás fejjel ébredt. Harry szemeiben még csillogott az alkohol. Gondolom nem kis mennyiséget fogyasztott. A másnapossághoz persze hozzátartozik a fejfájás. A fájdalomcsillapító már a pultra volt készítve, hogy az ébredők sorban alkalmazhassák. Nekem nem fájt a fejem. Nem tudom mitől. Vagy azért, mert kevés alkoholt fogyasztottam, vagy pedig mert Zayn elmulasztotta.

-Nocsak, nocsak kibékültetek?-mosolygott Harry, miközben fejét fogta.

-Igen.-viszonoztam a mosolyt és hogy tudtukra adjam a helyzetet, megcsókoltam Zayn-t.

-Itt jön a másik szerelmespár!-kiabált Louis, Stella és Liam felé mutatott.

-Ti is?-nézett feléjük Harry.

-Miért, ki még?-érdeklődött Stella.

-Mi!-raktam fel kezem.

-Na, ennek örülök!-vigyorgott Stell.

-Én is nektek!

-Jaaaa, kibékültek!-tartották vissza a nevetést Niall és Barbi.

Kávémba kortyoltam, mikor szembesítettek a valósággal.

-Stella, Liam és Szandi, Zayn.-nézett körbe Barbi.-Ugye tudjátok, hogy Niall szobája Zayn és Liam szobája között van és mi mindent hallottunk az éjjel?-nevetett.

Hirtelen nem tudtam mit lépni, a kávét kiköptem, mely az egész mettlachi-t beterítette.

-Hozom a felmosót!-pattant fel helyéről Linda.

-B***d meg!-csak ennyit tudtam kinyögni.

-Azok a k**va vékony falak!-mérgelődött Liam és Zayn.

Barbi és Niall eközben fulladt meg a nevetéstől és a többiek is.

-Várjatok csak! Eljön még a ti időtök!-mosolyogtam gonoszul.

*Este*

Iszonyatos fejfájásom volt.

-Gyerekek, rajtam most jön ki a másnaposság!

-Mi az?-kérdezte Stella.

-Nagyon fáj a fejem!

-Gondolom tudod, hogy mi mulasztja el a fejfájást!-kacsintgatott Harry.

-Harry, ezt most ne! Azt hiszem lefekszem aludni.

-Menjek én is?-kérdezte aggodalmasan Zayn.

-Nem kell, köszi. Ma a szobámban alszom.

-Oké. Jó éjt!-hangzott a többiek hangja.

Bedőltem az ágyba, szemeim rögtön le is csukódtak.

Reggel a nap fénye világított be a ritkára hagyott redőnyön. Egy kicsit nyújtózkodtam, majd erőt véve, elkészülődtem. Épp hogy készen lettem, Liam összehívott minket a nappaliba. Mindenki -akinek volt párja- a kedvese közelébe állt, akár át is karolták egymást. Liam nagyon csinosan volt felöltözve, mondhatni elegánsan, bár öltöny nem volt rajta. Egy nagy tálca volt a pulton tele pezsgőspoharakkal, melyekben már ott habzott az ital.

-Szeretnék valami fontosat mondani.-kezdett bele Liam.

Ránéztem Stell-re, de ő sem tudott semmit, csak rántott egyet a vállán.

-Farkas Stella! Őrülten szerelmes vagyok beléd. Úgy érzem ezen semmi és senki nem változtathat. Mondd kérlek, lennél a feleségem?-húzta elő a vörös dobozkát.
-Igen, igen és ezerszer is igen!-ugrott a nyakába Stell.
Liam felhúzta ujjára a csillogó kis ékszert, amit utána Stella örömmel mutogatott mindenkinek. Megittuk a pezsgőt, koccintottunk, s mikor már láttuk, hogy Liam felkapja Stell-t, úgy gondoltuk, nekünk itt már nincs keresnivalónk.
-Olyan cukik együtt!-csuktam be magam mögött az ajtót.
-Azok.-mosolygott Zayn.
-Kár, hogy te csak 10 év múlva fogod megkérni a kezem.
-Ezt most hogy érted?-állt fel helyéről.
-Úgy, hogy nem sürgeted az időt. Lesz ami lesz.
-Úgy gondolom először jobban meg kell ismerni egymást.
-De ha megtaláltad az igazit, akkor nincs mire várni. Ha szereted őt, akkor ennyi elég.
-Sajnos én ilyen fajta vagyok.-húzta a száját.
-Tudom, te vagy a legkevésbé romantikus a fiúk közül.
-Szóval úgy gondolod, hogy nálam még Louis is romantikusabb?-húzta fel szemöldökét.
-Naná!-vágtam rá.
-Óóó. Akkor szabad az út, választhatsz!-gúnyolódott.
-Szabad az út?-kérdeztem vissza.
-Szabad.-bólintott.
-Akkor választok.-mentem ki sebes léptekkel az ajtón.
Zayn jött utánam és kiabált.
-Úgysem fog összejönni!
-Majd meglátjuk!-fordultam felé.
Megpillantottam Louis-t, miközben szobájából jött ki. Sebes léptekkel megindultam felé.
-Héj Louis!
-Hmm?-pillantott rám.
Odamentem hozzá, majd ajkaira tapadtam, hosszú másodpercekig.
-Leszel a pasim?
-Ühhüm.-bólogatott.
Felkapott, dereka köré kulcsoltam lábamat, majd bevitt a szobába. Tessék, én megmondtam. Zayn egy lúzer. Azt hiszi csak ő kaphat meg bárkit. De most Louis-val foglalkozom.
-Gyerünk! A tiéd vagyok!
-Szeretem ha a lányok ellenállóbbak, bár a te esetedben most kivételt teszek.-kacsintott.
Kigombolta kockás ingem, lehúzta rólam a farmert, miközben én megszabadítottam pólójától és a farmernadrágjától. A fehérnemű sem volt már sokáig rajtunk. Az élményem során elfelejtettem mindent, Louis annyira Per-fect-ül csinált mindent. Később kimentünk, kézen fogva, a többiek csodálkoztak.
-Srácok, Louis és én egy pár vagyunk!-jelentettem be.-Ne kérdezzetek légyszíves többet!-majd egy csókot nyomtam Louis szájára.