Először egy közleménnyel szeretnék kezdeni! A következő rész NEM szombaton, hanem VASÁRNAP fog érkezni! Sajnáljuk, de semmiféleképpen nem tudjuk hozni, mert osztálykirándulásra megyünk s csak késő este érünk haza! Sorry! A részről(!): Szerintem egy olyan aprócska esemény fog történni a legelején amire nem számítottatok, bevallom én sem gondoltam volna! Csak úgy jött!! :D Új szereplő is feltűnik, akit ebben a részben ugyan nem, de a továbbiakban jobban megismerhetitek!! Őt egy osztálytársunkról mintáztuk-természetesen beleegyezett a fiú-. :D Többet nem is írok, majd elolvassátok!! :D Jó olvasást!!
Puszil: Cintia~
***
-Liam! Tudod van egy kis baj!-szakította meg csókunkat
hosszú percek után. -Mi. Csoda?-zihálva nyögtem ki a szavakat miközben áttértem
nyakára. -Az, hogy nem hiszek neked!-nevetett fel gúnyosan. Még az ütő is
megállt bennem. Nem hisz nekem! Úgy tudtam! Tudtam, hogy le fogok
bukni(!)..Állj! De mibe is bukok le? -Ööö....nem teljesen értelek kicsim! Miben
nem hiszel nekem?-arcát tanulmányoztam beszéd közben. Eddig kedvesen csillogó
szeme most dühöt és csalódottságot(?) tükrözött. -Ismerlek Liam! Túl jól ismerlek!-hajolt
fülemhez-Azt hitted, hogy nem jövök rá? Azt hitted, hogy nem jövök rá, hogy TE
is élvezted! Hogy te is benne lettél volna! Hogy simán lefeküdtél volna
vele!-súgta fülembe. Ne, ne, ne! Az a baj igaza volt! Élveztem! De SOHA nem
csalnám meg! Szeretem őt! -Fogalmam sincs miről beszélsz!-tettem a hülyét.
Ismét felnevetett, közben csípőmről is leszállt. -Nem tudod miről beszélek?!
Arról drága, hogy lefeküdtél volna vele! Figyelj! Engem nem az zavar, hogy
tetszett a teste hisz' pasiból vagy, normális! De az, hogy te is vevő lettél
volna a sz**re, ameddig én bulizni vagyok a lányokkal. Várj! Már mindent értek!
Ő se, meg te se... Szóval nem volt kedved bulizni és neki sem. Milyen érdekes!
Nem gondolod? Chh...és én még azt hittem, hogy más vagy, mint a többi pasi! Na
persze!-utolsó mondatait már kiabálta. -Én nem feküdtem volna le vele! Nem
lettem volna vevő sz**re! Az meg véletlen egybeesés, hogy neki sem volt kedve
bulizni! Más is vagyok!-emeltem fel hangomat. -Igen! Véletlen egybeesés! Nem
gondolod, hogy túl nyilvánvaló "véletlen" egybeesés?!-rajzolt
macskakörmöket a levegőbe. -Sosem csalnálak meg s ezt te is tudod! Tudom, már
honnan fúj a szél! Te már nem szeretsz és csak kifogásokat keresel! Hajrá!
Akkor tessék dobj csak ki!-kiabáltam. -Én nem akarok szakítani, de úgy látom te
annál inkább!-vágott vissza. -Tudod az a fél akar szakítani aki nem szereti a
másikat! És mivel ÉN szeretlek én nem szakítok, de te csak nyugodtan!-nyomtam
meg az ,,én" szavacskát. -Te most azt mondod, hogy nem szeretlek? Ez nagyon
valószínű! Igen, azért vagyok veled hónapok óta, azért akarlak mindig csókolni,
ölelni mert nem szeretlek!-kiabált. -Azt mondom, mert igaz! Kettőnk közül csak
én szeretlek téged viszont ez fordítva nem igaz! Hónapok óta! Na ez az! Ideje
lenne váltani nem gondolod?-mondtam teli gúnnyal a hangomban. -Én szeretlek! De
lehet, hogy váltani kellene! Talán szünetet kellene tartani!-hangja meg-meg
bicsaklott. -Chh...na, persze, hogy szeretsz! Azért, akarsz kidobni! Talán
tényleg szünetet kellene tartanunk!-a szavak csak úgy ömlöttek, végig sem
gondoltam súlyát. -Kérésed, számomra parancs! Tartsunk szünetet!
Végeztünk!-mondta ki azt az egy szót amit soha nem akartam hallani tőle! Nem az
Ő szájából! Óráknak tűnő másodpercekig néztük egymást. Barna szemeiből folytak a
könnyek s biztosra vettem, hogy az enyémek is így nézhettek ki. Hirtelen
megindult a szobámból, az ajtó hangos csapódással jelezte, hogy elment! Örökre
elment! Mit tettem?
Semmit nem gondoltam komolyan csak.... Miért mondtam
azokat? Én nem akartam, hogy ez legyen a vége! Komolyan könyörögtem neki, hogy
dobjon ki? Hülye, hülye, hülye! Tulajdonképpen más pasik karjaiba taszítottam!
Mikor sétáltunk legalább két pasi utána nézett, én meg gonoszan vigyorogtam,
hogy ő az enyém nem az övék! Ahogyan egyre jobban és jobban beleloholtam
magamat, minek következőében ideges lettem, mikor már nem bírtam indulataimmal
a falba ütöttem. Mi a f*sznak mondtam azokat a hülyeségeket? Hogy lesz
tovább(?)...
*Barbi szemszöge*
-Miért
veszekedhetnek?-járkáltam fel-alá a szobában. Stella után mi is (én és Niall)
hamar leléptünk. Viszont amikor hazaértünk azt hittem, hogy csak képzelődünk.
Lina egy szál törülközőben ugrált ki Liam szobájából ahol veszekedés
hallatszott. Egy ideig csend volt amikor ismét kiabálást lehetett hallani, de
már sokkal hangosabban. -Fogalmam sincs! Valami komoly lehet, az
biztos!-gondolkodott el Niall. -Ha köze van ahhoz a szőke r*****hoz esküszöm
megtépem!-szorult ökölbe kezem. -Nem akarlak hergelni, de ki máshoz
lenne?!-igaza volt. Ez csakis Linda miatt lehet! Tudtam, úgy tudtam! Biztosra
vettem, hogy nem stimmel valami! Folyamatosan bámulta Liam-et, Stellára pedig
dühös szemeket meresztett. -De addig örüljön az a k***a míg nem Stella esik
neki! Mert akkor kő, kövön nem marad!-csend,ajtócsapódás, csend, ajtócsapódás
közelebbről, csend. -Átmegyek hozzá! De te csak maradj!-nyomtam egy puszit
szájára majd kint is voltam a szobámból. Stell ajtajához mentem ahonnan
rettentő sírás hallatszott. Lassan nyitottam ki az ajtót, ami halk nyikorgással jelezte, hogy jött valaki, de Stella fel sem nézett csak tovább szorongatta a párnát és sírt. Ágya mellé lépkedtem majd leültem.
*Pár óra múlva*
Végre elaludt! Órákig sírt, míg végül álomba sírta magát. Annyira sajnálom szegényt! Hisz' ő szereti Liam-et! Most is úgy alszik, hogy egy párnát ölel, miközben Liam nevét motyogja s még mindig folynak a könnyei. Ez az egész számomra felfoghatatlan! Erről csak egy valaki tehet..Linda! Ha ő nincs akkor Liam és Stell még most is boldog párkapcsolatban élnének! De nem neki muszáj volt bele rondítania! Az ajtó ismét nyitódott azt hittem Liam jött, de nem! Szandi volt! Ránézett a mellettem szuszogó lányra arcán semmi meglepőség a kisírt szemek láttán. -Hallottam mi történt!-tátogta. (A dőlt betű mind tátogás vagy halk beszéd!!) -Jaaaa, értem! Mit szólsz hozzá? -Inkább azt megtartanám magamnak...most már legalábbis! Sokat sírt?-lépkedett közelebb. -Mit csináltál?-mosolyogtam. -Én? Semmit! Csak kiosztottam Liam-et, Lindát meg majdnem megtéptem, ha nem fognak le megteszem! Nagyon sokat sírt?-feküdt be mellénk az ágyba-de jó, hogy ilyen nagyok vagy még két ember elfér - -Eleget! Szerinted együtt lesznek majd még?-néztem rá. -Nagyon remélem! Szólni kell majd a fiúknak!-mosolygott gonoszan. -Miért?-néztem rá ,,fejtsdmárkiadolgokattelány" nézéssel. -Hogy, ne fogják le Stellát, ha esetleg nekimenne Lindának!-nevetett fel halkan. -Megfogja tépni?-erre a válasz egy ,,mitgondolsz" plusz egy ,,temittennélahelyében" nézés volt. Sajnáltam Stellát! Eddig olyan boldog volt most meg összetört! Nagyon-nagyon remélem, hogy ismét együtt lesznek(!)...
*Stella szemszöge*
Reggel fáradtan, égő szemekkel keltem fel. Nem csak Barbi feküdt az ágyamban, hanem Szandi(?) is. Ő mikor jött? Miért is jöttek? Villámcsapásként ért a felismerés, hogy nem csak álmodtam. Valójában vége Liam-mel! Éreztem ahogyan a könnyeim egész arcomat végig szántják, erőteljesen töröltem le! Nem fogok sírni! Eleget sírtam! Több könnyet nem hullajtok! Óvatosan kászálódtam ki az ágyból, hogy még véletlenül se ébresszem fel őket. Utam először a fürdőbe vezetett, a látvány sokkolt! Szemeim feldagadtak, pirosak voltak, hajam egy szénaboglyára hasonlított, szemfestékem elfolyt. -Jó reggelt!-az ajtó felé kaptam fejemet, ahol egy kicsit kómás Szandi állt. -Jó reggelt!-erőltettem magamra egy mosolyt ami vicsorgásnak hatott. -Hogy vagy?-jött mellém. -Remekül! Majd kicsattanok az örömtől s a boldogságtól!-,,namostkomolyanmondjad" nézéssel díjazott-Fáj! De ez ellen nem tudok semmit tenni! Könyörgött nekem, hogy szakítsunk! -Ismét ezt fogod csinálni? Tudom, hogy fáj neked! Nagyon fáj! Nem szabad magadban tartani a fájdalmat! Ki kell adnod magadból! -Hogy adjam ki magamból? Hmm?-vontam kérdőre.
*Este*
-Stell, menjünk el
sétálni! Na! Légyszi!-szorongatta a barna hajú lány a kezemet. Egész nap
próbál életet verni belém. Nem sok sikerrel! Körülbelül fél órája nyúz, hogy
sétáljunk amihez nekem a legkevésbé van most kedvem! -Nem fogsz békén hagyni
ugye?-néztem rá-Na, jó menjünk! -Köszönöm, köszönöm!-ugrált.
*15-30 perc múlva*
-Stella?-hallottam meg egy hangot a hátam mögül. Nevem hallatára hátrafordultam és egy olyan emberrel találkoztam akire egyáltalán nem számítottam.
-Beni? Szia! Hát te? Mit keresel London-ban?-raktam fel kérdéseimet ölelés
közben. -El kell intéznem pár dolgot! Szia, Várnai Bence vagyok, de mindenki
Beninek hív!-fordult Jessica felé. Ooopsz, ezt felejtettem el! -Jessica
Hudson, de Jess-nek hívnak!-mosolygott rá. -Akarsz találkozni a lányokkal?-
tértem a tárgyra. Ajánlom, hogy a válasz:igen(!) legyen! -Csak, ha nem
zavarok!-ez is megteszi. -Te mikor zavartál? Jess te is jössz?-néztem a lány
felé. -Most mennem kell, bocsi! Remélem még találkozunk!-vigyorgott Benire.
Ujuj, mi lesz köztük? -Tetszik, mi?!-böktem oldalba. -Miről beszélsz?
Nekem....nem is!-pirult el.
*15-30 perc múlva*
-Stella?-hallottam meg egy hangot a hátam mögül. Nevem hallatára hátrafordultam és egy olyan emberrel találkoztam akire egyáltalán nem számítottam.
-Beni? Szia! Hát te? Mit keresel London-ban?-raktam fel kérdéseimet ölelés
közben. -El kell intéznem pár dolgot! Szia, Várnai Bence vagyok, de mindenki
Beninek hív!-fordult Jessica felé. Ooopsz, ezt felejtettem el! -Jessica
Hudson, de Jess-nek hívnak!-mosolygott rá. -Akarsz találkozni a lányokkal?-
tértem a tárgyra. Ajánlom, hogy a válasz:igen(!) legyen! -Csak, ha nem
zavarok!-ez is megteszi. -Te mikor zavartál? Jess te is jössz?-néztem a lány
felé. -Most mennem kell, bocsi! Remélem még találkozunk!-vigyorgott Benire.
Ujuj, mi lesz köztük? -Tetszik, mi?!-böktem oldalba. -Miről beszélsz?
Nekem....nem is!-pirult el.*10-15 perc múlva*
-Srácok! Megjöttem! Hol vagytok?-kiabáltam beérve a házba. -Konyha!-kiabált vissza Barbi. -Gyere!-fogtam meg Beni kezét majd elkezdtem a konyha felé húzni-Lányok! Nézzétek kibe botlottam! -Úristeeeen! Beniii!-ugrott nyakába Barbi-Szandi, gyere! Most! -Itt vagyok! Mi az... Beniiiiii!-ölelte meg ő is. -Én is örülök, hogy találkoztunk!-mosolygott-Hello Beni vagyok!-intett a fiúknak. -Jaa, igen! Niall, Liam, Zayn, Louis és Harry! Hogy-hogy itt London-ban?-zárta le gyorsan Szandi. -Van egy kis elintéznivalóm!-Bence(Beni) -Mesélj! Mi van Amandával, Tomival, Istivel és Timivel? Összejöttek már Ervinék?-Barbi. -Jól vannak, még mindig csak harcolnak egymással. Timi meg khmm hogy is mondjam(?)....szereti széttenni a lábát, idegen pasiknak! -Mondtam! Nem mondtam meg? Úgy tudtam! Tudtam, hogy egy k***a lesz!-ugrált
*Szandi szemszöge*
~Zene~
,,Baby u the best cuz worked me out I keep building walls up but u tear 'em down I'm fighting i don't wanna like it but u know i like it But u know i like ut like it like it Used to always think i was bouet proof But u got an AK and ur blowing through" énekeltem torkom szakadtából. Annyira imádom Cher Llyod-Whit (yo)ur Love című számát. ,,Explosive, u don't even know it, i want u to knox it."fejezte be más helyettem a versszakot ami közben átkarolta derekamat. -Louis! Mit szeretnél?-fordultam szembe vele. Ahw(*.*) azok a kék szemek! -Szólni akartam, hogy készülődj!-tűrt egy kósza hajtincset fülem mögé. -Hova?-értetlenkedtem. -Nem megbeszéltük, hogy elviszlek valahova?!-nevetett fel. -Most? Louis fél egy van!-ez most normális? -Tudom! Ilyenkor a legszebb! Húzz kabátot és megyünk is!-engedte el derekamat. -Jól van elmegyek veled, de csak azért mert megígértem! Bár nem értem, hogy miért pont most! Mehettünk volna délután vagy este felé! Most hideg és sötét van! Fázós vagyok!-nyafogtam miközben a cuccaimat szedtem össze. -Ne, panaszkodj! Csak gyere!-fogta meg kezemet majd elkezdett kifelé húzni. Lenéztem összekulcsolt kezeinkre, nem rossz látvány!
-Louis Tomlinson a világ legnagyobb focistája!-ismételtem el. -Louis Tomlinson a leghelyesebb, legférfiasabb, legdögösebb pasi a világon!-húzott magához teljesen. Akadozottabban vettem a levegőt, meg sem tudtam szólalni! Furcsa érzés kerített hatalmába!-Nem hallom kicsi! -Nem szabad ezt Louis!-mondtam, de meg sem mozdultam. Csak vártam! Magam sem tudom mire! -Shhh....-hallgattatott el. Louis egyre csak közeledett felém, már éreztem meleg leheletét, ajkai közeledtek enyéim felé s akkor...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése