***
Már semmi sem rémlik, valószínűleg a kórházban vagyok, itt csipog mellettem valami gép. A szemeimet nem tudom kinyitni. Mi történt? Miért vagyok itt? Miért ilyen rossz az állapotom?
*Szandi szemszöge*
A reggeli sürgés-forgást a telefonom csörgése zavarta meg. Elcsendesítettem a többieket, hiszen a reggelek, sőt az egész napok elég zajosak nálunk.
-Igen, tessék!-szóltam bele.
-Jó reggelt kívánok! Én Dr. Johnson vagyok. Tegnap éjjel hozták be a kórházba Tóth Lizát ittas állapotban. Ön volt az utolsó akivel beszélt. Esetleg tudná értesíteni a szüleit, vagy Ön be tudna jönni?
-Természetesen! Melyik kórházba?-a kórház szó hallatán a többiek körém gyűltek, miközben az orvos lediktálta a kórház nevét.-Köszönöm! Máris indulok!-raktam le a telefont.
-Mi az? Mi történt?-hangzottak a kérdések.
-Lizát tegnap éjjel bevitték a kórházba, ittas állapotba.-majdnem kiabáltam.
Niall hatalmasra nyitotta szemeit és lehajtotta fejét.
-Azonnal be kell mennünk hozzá! És a szüleit is fel kell hívjam!-kapkodtam.
-De tudod a szülei telefonszámát?-kérdezte Stella.
-Igen, múltkor nem volt nála a telója és az enyémről hívta fel őket.-kutattam elő a számot.-Meg is van!-kiáltottam fel.
-Jó reggelt kívánok! Én Szekeres Alexandra vagyok, Tóth Liza egyik barátnője. A szüleivel beszélek?
-Szia. Igen, mi történt?-aggodalmaskodott Liza édesanyja.
-Most telefonáltak nekem, hogy Lizát bevitték az éjjel a kórházba ittas állapotban. Még tart a kivizsgálás.
-Tessék?? Melyik kórházba?-hangzott az ideges felelet.
Elmondtam melyik kórházba és megbeszéltük, hogy ott találkozunk.
-Gyerünk, induljunk!-siettettem őket.
-Nem baj, ha mi nem mennénk?-kérdezte Louis és Harry.
-Nem, persze, hogy nem.-mosolyogtam.
*20-25 perc múlva*
-Jó napot!-mentem oda Liza szüleihez.
Hogy miért értek ide, ilyen hamar? Liza alapból Londonban él a szüleivel, csak külön házban.
-Velem beszéltek. Szekeres Alexandra.-nyújtottam kezet.-Ők pedig Zayn Malik, Liam Payne, Niall Horan, Farkas Stella, Keszthelyi Barbara.-mutattam be őket.
-Jó napot!-köszöntek ők is.
-Én Tóth Éva vagyok. Ő a férjem Liza édesapja, Tóth László.-mondta kedvesen Liza anyukája, vagyis Évi, aki megengedte, hogy letegezzük őket.
-Dr. Johnson!-mentem oda hozzá.-Mi van Lizával?
-Most megyünk be kivizsgálni. Addig kérem legyenek türelemmel. Utána valószínűleg bemehetnek hozzá.
-Köszönjük.-mondta Évi.
-Ezt nem hiszem el!-mondta Stella.-Először Jess, most meg Liza!
-Sajnos.-mondta sajnálóan Barbi.
*Fél óra múlva*
-Bemehetnek hozzá, de egyszerre ne menjenek be 3-nál többen és ne legyenek bent 5 percnél tovább!-utasított minket az orvos.
-Éva, László! Menjetek.-mondtam nekik
-Köszönjük Szandi.-mentek be a kórterembe.
Mi addig beszélgettünk.
*Liza szemszöge, a gondolatai*
Miután kiment az orvos, nem maradtam egyedül társaságom akadt, anyáék voltak azok. Beszéltek hozzám:
-Legyél erős kicsim! Szeretünk.
Bár én is kimondhattam volna, hogy szeretlek titeket, de sajnos nem tehettem. Bármennyire szerettem volna, a szervezetem még túl gyenge ehhez. És...és...talán nem is lesz már olyan erős. Miért kellet nekem ezt tennem? Miért kellet ez nekem? Egy félrelépés és talán többé azt sem mondhatom anyáéknak, hogy szeretem őket? Nem nyílik rá alkalom, hogy kimondjam a boldogító igent? Nem játszhatok majd a gyerekeimmel, unokáimmal, dédunokáimmal? Persze, hogy nem, ha nem is lesz. Nekem senki nem fogja már mondani, hogy: Anya, szeretlek! Senki, mert elkövettem egy hibát, amiért az életemet kockáztatom. Gyűlölöm magam! Miért kellett ez? Miért??
Niall, Szandi és Stella is bejött hozzám. Igen, Niall, akivel nem is olyan rég, még az esküvőmet tervezgettem, a gyerekeink nevét, annyira szerettem. De jött Barbi...
Amikor Niall egyedül volt bent, ezt mondta nekem:
-Még mindig Szeretlek!-sírta el magát.
Én is Niall, én is, de már semmi esélyünk nincs.
*Szandi szemszöge*
Rettenetes volt Lizát látni azokon a gépeken.
-Meglettek az eredmények.-jött oda hozzánk az orvos.-Sajnos rossz hírem van. Liza szervezetében alkoholon kívül drog és fű is volt. Emellett vagdosások is voltak a kezén. Mikor elesett beüthette a fejét és a testét is, hiszen eltört a csípője, amit csak műtéttel lehet helyre hozni.
Mindenki felsóhajtott.
-Ám,-folytatta az orvos-a műtét után nincs nagy esélye a túlélésre.
-Tessék?-döbbent meg mindenki.
-Sajnálom közölte az orvos és elballagott.
-Mi?? Liza piázott, drogozott, füvezett, vagdosta magát és nincs sok esélye a túlélésre?? Ez felfoghatatlan!-értetlenkedtem.-Miért csinálná?-az édesanyja csak sírt.
-Egy biztos! Le kell buktassuk azt a fickót, aki ilyeneket adott Lizának. Bűnhődnie kell!-mondta Stella.
-Évi, megengeditek, hogy elmenjünk Liza házába? Adtok kulcsot, hogy bemehessünk a házba és keressünk valamit, ami megmagyarázza ezt az egészet?-kérdezte Barbi.
-Persze, tessék, itt a kulcs. Ügyesek legyetek!-törölte le könnyeit.
-Köszönjük.-rohantunk el.
*Liza házában*
Nem kellett sokat kutatnunk, a papírjai között találtunk egy kis cédulát, amin ez állt:
Joey, ha jól akarod magad érezni.
Igen, valószínűleg ő lehetett az, már csak meg kell keresni és lebuktatni, bár ez nem lesz egyszerű, főleg, hogy a cédulán nem volt telefonszám.
-Lebuktatjuk ezt a rohadékot, még ha bele döglök is!-emelte fel hangját Niall, akihez eközben Barbi bújt oda.
*Másnap*
Szörnyű volt látni, amikor Lizát kitolták a szobából és a műtőbe vitték. Ekkor tudtok, hogy nincs már sok hátra, hacsak valami csoda folytán nem történik valami.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése