***
-Sajnálattal közlöm, de már csak 1-2 órája maradt hátra.-közölte az orvos.
Egyszerűen nem akartam elhinni, már csak néhány óra és végleg elmegy. Összeszorítottam szemem, de ettől függetlenül éreztem, ahogy kibuggyannak könnyeim. Legszívesebben ordítottam volna. A lányok és a szülők is elkezdtek sírni. Belenézve Zayn gyönyörű, csillogó szemeibe, mely könnyel volt teli, belőlem is kitört, hiába akartam magam erősnek mutatni.
-Orvos létemre nem szabadna ilyet mondjak,-kezdett bele Dr. Johnson-de ilyenkor azt mondják, hogy hallja, amit mondanak neki. Én azt javaslom, hogy menjenek be hozzá és mondjanak el mindent, amit szeretnének.
-Köszönjük doktor úr!-töröltem meg szemeim.
-Menjetek először be ti!-mondta zokogva Éva.
-Harry, Louis bementek?-kérdeztem.
-Bemehetünk!-mondta csillogó szemmel Harry.
A fiúk nem töltöttek bent sok időt. Mert nem is igazán volt közös emlékük Lizával. Utánuk mi mentünk be Stella, Barbi, Liam, Zayn, Niall és én. Szörnyű volt bemenni. A látványtól csak még jobban sírtunk. Miért nem figyeltünk rá jobban?? Akkor talán megakadályozhattuk volna az egészet.
-Liza.-szólaltam meg remegő hangon-Tudd, hogy mi nagyon-nagyon szeretünk. Bárcsak jobban vigyáztunk volna rád! -ennyit bírtam mondani, mert a hangom elcsuklott. Stella próbálkozott meg beszélni, de neki sem jött össze, eltört a mécses.
-Emlékszel-mondta könnyes szemmel-amikor elmentünk egy hatalmasat bulizni, milyen jól éreztük magunkat! Hiányozni fog, hiányozni fogsz!
A fiúk nem igazán szóltak, valószínűleg nem is nagyon tudtak volna mit mondani. Csak Niall zokogott, letérdelt és megfogta Liza kezét.
-Barbi!-nézett Barbira, aki felemelte a fejét.-Lehet, hogy megsértődsz, de az igazat mondom, kérlek értsd meg!-folytak könnyei arcán. Barbi csak bőszen bólogatott és a zsebkendőt újra arcához tette.
-Liza, én még mindig szeretlek a szívem mélyén. Nagyon szeretlek és szeretni is foglak. Olyan elragadó személyiség voltál! Talán ezért fogtál meg annyira! Mindig foglak szeretni és soha nem felejtelek el!-ekkor már patakokban folytak könnyei, így azt találtuk a legjobb döntésnek, hogy kimenjünk, viszont Barbi bent akart maradni. Hát hagytuk.*Barbi szemszöge*
Egyáltalán nem sértődtem meg Niall "beszédjén". Sőt, el is érzékenyültem. Azért akartam bent maradni, hogy elmondjak Lizának néhány dolgot, amíg még nem késő.
-Nagyon sajnálom, hogy szétszakítottalak titeket Niall-el. Tudom, hogy egy beképzelt barom vagyok, aki csak magának akarta a jót. Miután olvastuk a naplódat, rájöttem, hogy Niall milyen fontos volt számodra és én elszakítottalak attól az embertől, akit a legjobban szerettél és a legnagyobb támaszod volt. Úgy érzem én vagyok a hibás. Ha én nem szakítalak el titeket, nem kezdesz el megint drogozni és piálni és akkor nincs ez az egész.-mondtam sírva.-Tudom, hogy soha nem tudsz megbocsátani, de nagyon sajnálom! Remélem visszakapom az élettől! Egy szörnyeteg voltam!-felálltam az ágytól, elindultam az ajtó felé, de még egyszer visszanéztem. Dobtam neki egy puszit és reménykedni tudtam, hogy megbocsát. Utánam az anyukájáék mentek be, aztán mind bementünk. Iszonyatos csöndesség volt, csak a gépek csipogását lehetett hallani.
*Liza gondolatai*
Iszonyatos fájdalmaim voltak. Először Louis és Harry jöttek be. Nem igazán tudtak mit mondani, hamar ki is mentek, majd egy egész kis csapat jött be hozzám. A lányok nagyon aranyosak voltak, amiket mondtak na és amit Niall mondott! Legszívesebben zokogtam volna, El sem hiszem, hogy soha többet nem találkozhatok ezekkel az emberekkel ebben a világban! Anyáék sírtak, sírtak. Azt mondták, hogy imádnak, szeretnek, minden nap gondolnak rám és imádkoznak értem. Ó, a szüleim! Majd amit Barbi mondott, ezt nem is akarom elhinni. Ebből az emberből egy angyal lett! Igen, akkor azt gondoltam, hogy egy hülye kis liba, de most már, azok után, amit mondott! Hihetetlen! Nem sok időm van hátra! Louis, Harry, kívánom, hogy találjátok meg az igazit! A többieknek hosszú, boldog párkapcsolatot kívánok. Niall és Barbi, ti legyetek boldogok! Remélem sokáig fog tartani! Sajnos nem mehetek el egyikőtök esküvőjére sem, de lélekben ott leszek. Anya, apa ne sírjatok! Egy jobb helyre fogok kerülni, ahol minden könnyebb lesz. Remélem Joey-t kicsináljátok ezért, bár ez mind az én hibám volt. És nem! Nem Barbié! Az én döntésem, az én hibám. Nos azt hiszem nincs tovább. Búcsúzom, ég veletek! Majd egyszer találkozunk odafent!
*Szandi szemszöge*
A gépek besípoltak, a szívverése megállt. Meg...meg...meghalt!!
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlés