36. Rész ~Kellemetlen meglepetés~

Kedves Olvasók! :) Igen...sajnálom, sajnálom, de már csak megint ennyit tudtam írni. :( Nagyon bánt! Azt hittem nyáron több időm lesz, de tévedtem. Hip hop elrepül a hét és már csak azt veszem észre, hogy péntek van és a rész még nincs kint. :/ Ígérem, ezentúl odafigyelek! Azért remélem tetszeni fog, ennek ellenére is. Jó olvasást!

Puszi: Nóri :)

***

*2 nap múlva*

-Tökéletes!-néztem végig elégedetten a csillogó-villogó lakáson.-Jöhetnek!-kiáltottam el magam örömömben.

Alig, hogy éppen kényelmes pozícióba helyeztük magunkat a kanapén, csöngettek. Mindannyian összenéztünk és nagy mosoly kúszott arcunkra. Mindenki párja mellé állt és úgy mentünk ajtót nyitni. Szandi-Zayn páros kapta a megtiszteltetést, hogy köszöntsék a szüleinket.

-Sziasztok!-mosolygott Szandi, mikor az ajtó felfedte, hogy ki lakozik mögötte. (A blogban természetesen angolul beszél mindenki, kivéve akkor, amikor csak a szülők és gyerekeik között folyik a párbeszéd. Nóri xx)

-Kicsim, sziasztok.-tódultak be az ajtón és mindenki a maga gyerekét megkeresve elkezdte ölelgetni, puszilgatni.

-Rakjátok le a cuccaitokat és gyertek beljebb!-mutattam a nappaliba vezető ajtó felé.

Mindenki tátott szájjal bámulta a hatalmas nappalit, nem sűrűn lát ilyet az ember.

-Szóval.-kezdtem bele.-Liam, Zayn, Niall, Harry, Louis, mutattam végig a srácokon. Ők itt a szüleim, Erika és Kristóf, ők itt Szandi szülei, Eti és Zoli, ők pedig Barbi szülei, Vera és Tamás.

-Üdv.-köszöntek egyszerre a fiúk, kezüket pedig intésre emelték.

-Sziasztok! Már nagyon sokat hallottunk rólatok.-ölelte át mindegyikőjüket Vera, majd a többi anyuka is megölelgette őket, apukáink pedig kezet fogtak velük.

Ekkor jöttünk mi a soron. ,,Hogy vagy?" ,,Milyen itt kint?" ,,Elvagytok?" bla..bla...bla...Minden kérdésre unottan válaszoltunk.

-Körbevezethetjük Önöket?-kérdezte illedelmesen Louis.

-Ugyan, nem vagyunk mi öregek, nyugodtan tegezzetek minket!-háborodott fel egy kicsit anya. Igen, ő elég érzékeny a korára...

-Persze szívesen megnéznénk az egész házat, örülnénk ha körbevezetnétek minket.-ugrott fel hirtelen a kanapéról Zoli.

-Jöjjenek csak, öhm...vagyis úgy értettem jöjjetek csak!-javította ki Louis a mondatát, anya rosszalló tekintete miatt.

Atyám! Mi lesz még itt, ez az egy hét alatt, amíg itt lesznek, ha már az első nap anya rosszallóan tekintget a fiúkra? Várjuk ki a végét! Talán nem lesz olyan rossz, talán nem égünk be a pasijaink előtt. Talán ez idő alatt megtanulták, hogy annak nem lesz jó vége, ha beégetnek minket.
-És ezek a ti szobáitok.-mutatott végig Szandi három ajtón.
-Nagyszerű!-tapsolt egyet anyukája.-Köszönjük, gyerekek!-mosolygott kedvesen.
-Viszont most van egy kis probléma.-húztam el a számat.
-Mi az kicsim?-jött oda hozzám aggódóan anya.
-Azt hittük később jöttök, ezért el szerettünk volna menni bevásárolni. Ha gondoljátok valaki itt maradhat, bár ha többen megyünk, akkor gyorsabban végzünk.-magyaráztam.
-Nyugodtan menjetek mind! Addig mi kipakolunk, kicsit berendezkedünk.
-Rendben, ha bármire szükségetek van, vagy nem találtok valamit, hívjatok!-mutatta Barbi kezével a telefon alakot.

*Eti szemszöge*

A gyerekek és a barátjaik nagyon aranyosak. A lányok szinte semmit sem változtak, ugyanazok a szép, intelligens lányok maradtak, akik voltak. Egyáltalán nem bánjuk, hogy elengedtük ide őket, sőt.
-Nézd csak!-hívott oda a szekrényhez a férjem.
-Halloween.-olvastam fel a DVD borítóján álló szót.
-Megnézzük?-nézett rám pimaszul.
-Zoli, nem hinném, hogy örülnének neki. Lehet valami titkos dolog.-nevettem.
-Ugyan már! Ha titkos lenne, miért éppen a vendégszobába rakták volna?-győzött meg.
-Igazad van!-vágtam rá.-Hívjuk a többieket, menjünk nézzük meg a nappaliban.
-Héj, gyertek! Videónézés van!-kiabálta Zoli.
-Milyen videó?-jelent meg hirtelen Erika.
-Halloween van ráírva, gondolom a gyerekek bulijáról lehet felvétel.-magyaráztam.
-Ebből nem lesz baj?-aggódott Vera.
-Figyeljetek! A vendégszobában volt. Ha nem akarják, hogy megnézzük, akkor miért teszik oda?
-Végül is.-huppantunk le a kanapéra.

A hatalmas plazmatévén elkezdődött a felvétel. Először csak a buliról volt a felvétel, ahol jól szórakoztak, de később kezdett eldurvulni a helyzet. Látható volt, hogy Harry flörtöl egy csajjal és hogy később ágyban kötöttek ki, majd a lányok kerültek a kamera elé. Mindannyian kíváncsian bámultuk a képernyőt, hogy mi fog most történni. Olyan volt, amire nem számítottunk volna. Sztriptizeltek, persze még maradt rajtuk ruha, hál' Istennek. Mindenki a szemét szorosan a képernyőre tapasztotta, kivéve akkor, amikor ajtócsapódás hallatszott. Leállítani nem nagyon volt időnk, vártuk a következményeket.

*Barbi szemszöge*

Végre hazaértünk a shoppingolásból! Ez volt az az alkalom, amikor kivételesen nem szerettem vásárolni. Siettünk haza anyáékhoz. Hirtelen mindenki megtorpant, amikor a bulin játszott zenét hallottuk meg és kiabálást. Ajjaj! Meredten néztük a nappali ajtójából az eseményeket. A szülők felén fordultak és lefagyva néztük egymást. Egészen addig a pillanatig, míg ők hangos nevetésbe nem kezdtek. Összezavarodottan néztünk körbe, hogy mi történik most, míg végre leesett, hogy rajtunk nevetnek. Nem tehettünk mást, mi is hangos kacagásba kezdtünk.
-Lányok! Ez normális!-mesélték anyukáink széles vigyorral.-Szinte minden lány életében bekövetkezik ez. Nálunk is volt ilyen.
Azt hiszem, hogy most már kijelenthetjük, hogy megnyugodtunk. Megkönnyebbülve fújtuk ki a levegőt.
-Harry. Te ilyen jó vagy az ágyban, vagy az a csaj csak annyira részeg volt, hogy ekkorákat nyögött?-poénkodott Erika.
-Anya!-szólt rá mérgesen Stella.
Harry ebbe a mondatba belepirult. Nos igen, Erának ami a szívén, az a száján.
Este kicsit összeültünk mi, fiatalok. Na jó, ez kicsit durva volt. De akkor is, fiatalok vagyunk!
-Nem arról volt szó egyébként, hogy a DVD-t megsemmisítjük?-kérdezte Zayn.
-De! Tényleg! Niall? Rád volt bízva!-nézett rá Szandi szúrós pillantással.
-Hát..öhm..öhm...-dadogott.-Én elraktam a vendégszobába.-pirult el.
-Niall!-kiáltott fel mindenki.
-Sajnálom!-motyogta.
-Elvégre nem lett semmi. Semmi baj.-mondta Szandi, majd egy jót nevettünk az egészen.
-Barbi! Tudnál jönni egy percre?-jött oda félénken anya.
-Persze! Mindjárt jövök!-pillantottam a többiekre, jelezve, hogy ezt nekik mondom. Válaszul csak Szandi bólintott.
-Kicsim!-simította meg apa a vállam.-Elmondtad már Niall-nek??-tért a lényegre.
-Dehogyis!-vágtam rá.
-És mikor szeretnéd?-gyűltek könnycseppek anya szemébe.
-Majd ha eljön az idő! Anya, apa, ezért ki is dobhat!-gördült le egy könnycsepp arcomon.
-Kislányom! Ha igazán szeret, elfogadja.-próbált meggyőzni apa.
-Jó, igazad van! Adtam be a derekam. De nem ma!-tűztem ki a feltételt.
-Rendben.-motyogták.
Visszatértem a társasághoz, már szüleimnek hála, már nem tudtam annyira élvezni a beszélgetést, hiszen folyamatosan ezen járt az eszem. Igazuk van, Niall-nek tudnia kell!