Meghoztam az új részt!! :) Ööö..nos igen :/ A rész ami írtam -nem meglepő módon- valami hihetetlenül rosszul sikerült! :( Elnézéseteket kérem, de bevallom őszintén a gondolataim TELJESEN máshol járnak! Nem úgy tudok koncentrálni, mint ahogy kellene :/ Ígérem, rajta leszek, hogy hosszabb és jobb részeket írjak!! :/ :) Remélem, azért tetszeni fog a rész :) Jó olvasást!!
Puszil: Cintia~
***
Száz és száz opció megfordult a fejemben, hogyan is mondjam
el a titkomat. A titkomat amit hónapok óta
rejtegetek a férfi elől 'kit
szeretek! Muszáj elmondanom! Tudnia kell! De mi van akkor, ha emiatt szakítani
fog velem? De az is lehet, hogy megakarja ismerni majd, milyen jó is lenne.. De
mit csinálok akkor, ha találkoznak és utálni fogja? Túl sok a ,,de''. Bárhogy
is lesz, elmondom neki! Itt van az ideje, hogy megtudja! -Szerintetek él
még?-röhögött Harry.
-Mi van? Lemaradtam! Miről van szó?-kaptam fel fejemet.
-Á
semmi, csak 1 órája dumálunk neked, de te mintha itt se lennél! Min ábrándoztál
el Barbi drága?-húzogatta szemöldökét Szandi, egy perverz mosollyal a száján.
-Haha, de vicces volt, csak kár, hogy nem nevetek! Niall?! Beszélnünk kell
MOST!-mindenki furán nézett rám, de most csak az érdekelt, hogy fog reagálni
Niall(?), mit fog tenni(?), mi lesz?
-Rendben, szerintem menjünk a
könyvtárba!(A házban van könyvtár! Jó, mi?!:) Cintia~)-beleegyezésül csak
bólintottam.
-Nekünk van könyvtárunk?-kérdezett rá egyszerre Harry és Stella,
de úgy, mintha valaki azt mondta volna, hogy a kertben van egy egyszarvú.
Esküszöm, néha olyanok, mint az 5 évesék, el szoktam töprengeni azon, hogy én
vagyok az egyetlen normális, pedig én se vagyok teljesen komplett!
-Talán, most
ott van a legnagyobb nyugalom!-Niall idegesen vizslatott kék szemeivel. Ha ő
ideges, akkor én hogyan írjam le az állapotomat? Elmebeteg? Néhány másodpercig
figyelt, olyan volt mintha próbálna olvasna a gondolataimban majd elkezdett-a
könyvtár felé -húzni. Nem figyeltem merre "vezet" csak mentem, az
agyamban lévő "mappák" fenekestül felfordultak, fogalmam sincs mit
mondjak neki...
-Bakker, hogy itt mekkora rend van!-tátotta el száját drámaian.
-Niall!-suttogtam.
-Látszik, hogy ide sosem járunk! Nézd, milyen tisztaság
van!-nézte mutatóujját amivel az előbb 3 polcot törölt le.
-Niall!-szóltam
erélyesebben.
-Hogy itt mennyi könyv van! Nem tudom ki vásárolta
ezeket!-pattogott, mint egy labda.
-Niall!!-kiabáltam-Van, egy gyerekem!-a kő
ami eddig a szívemet nyomta végre leesett. Félve pillantottam Ni-re aki
le sokkolódva állt egy helyben.
-Kitől? Hogy hívják? Hány éves? Miért nem
mondtad el?-bombázott kérdéseivel.
-Emlékszel meséltem arról, hogy
megerőszakoltak?!-nem kellett kimondanom, tudta-Márton és 2 éves nemsokára 3!
Féltem!-hajtottam le a fejemet. Percekig álltunk ott, gondolom ő a hallottakat
emésztette míg én a padlót pásztáztam, a parketta meglehetősen szép.
-Zűrös egy
lány vagy te! De pont ezért szeretlek!-fejemet felkaptam s mielőtt bármit is
reagálhattam volna megcsókolt. Levegő hiány miatt elváltunk s csak zihálásunkat
lehetett hallani a szobában-Megakarom ismerni Marcit!
-B-biztos vagy
benne?-erre egy ,,namitgondolsz"pillantást kaptam-Imádlak!-ugrottam a
nyakamba. -Én is!-puszilt bele hajamba. -Viszont! A neve kiejtésén még
dolgoznunk kell!-nevettem.
-Azt, mondod, hogy rossz a magyar kiejtésem?! Hát,
ilyet?! Most, megsértettél!-játszotta a sértődöttet.
-Ha, adok egy csókot
megbocsátasz?!-a válaszom csak a kicsücsörítettek ajkak voltak. Mosolyogva
"tapadtam" szájára. -Szeretlek!-suttogtam.
-Szeretlek!
*Szandi szemszöge*
-Khhmm, khmm, khhmm.-nem tudom mi van a torkommal, folyton
kapar, szúr. Ez még hagyján, de énekelni se tudok már! Nem a szó szoros
értelmében, hanem néhány magasabb hangnál úgy érzem mintha összefogták volna a
hangszálaimat! Kezd aggasztani egy kicsit, ilyen még sosem volt...
-Fáj a
torkod?-húzta fel egyik szemöldökét Louis.
-Igeeen, egy kicsit! Ne, Stella! Ne,
kezd az aggódást! Nem kell se tea, se gyógyszer, se SEMMI! Elmegyek aludni és
jobb lesz! Biztosra veszem, hogy minden rendben van/lesz, csak egy kicsit
megfáztam ennyi!-előztem be Stell-t mielőtt elkezdte volna. Hogy is mondjam
Stella...anyáskodó! Az biztos, hogy neki illeni fog az anya "szerep"!
A barna szemű lány csak némán figyelt, de én álltam a nézését, végül
felsóhajtott és bólintott, egy győztes mosoly jelent meg számon "nyertem"..már
csak az kéne, hogy anyáék is megtudják, még mit nem(?!)...Mindenkinek jó
éjszakát kívántam majd felindultam a szobámba ahová Zayn is
"követett". A lelkemre kötötte, hogy ne csináljak semmi izgatót mivel
a szülők a szomszédos szobákban vannak..ujuuj valaki fél a szülőktől?!
Megszólaltam, de a hangom alig volt hallható csak egy suttogás, de az is
rekedt! Mi van a hangommal? Á, biztos csak torok gyulladás! Majd iszok mézes
teát aztán minden rendben lesz! Torok gyulladás az semmi...
*Másnap*
Pislognom kellett párat, hogy hozzászokjak a hirtelen jött
fényhez, megnéztem az órát 10:00, ahj utálok korán kelni! Mellettem Zayn
békésen szunyókált, de már nem sokáig... Gonosz mosoly húzódott ajkaimra
.jpg)
-Elment a hangod?!-ült fel az ágyban, némán sírva, bólogatni kezdtem-Ne, sírj!
Kérlek!-suttogta fülembe-Öltözz! Megyünk orvoshoz!
*Az orvosnál*
-Nos,
kisasszony! Van egy rossz és egy jó hírem!-kezdett bele az orvos, ajaj rosszat
sejtek! Erősebben szorítottam Zayn kezét miközben a gombóc a torkomban csak
nőtt-Rossz hír: A hangszálain csomók vannak amik nem fognak felszívódni, mint
egyes esetekben! Jó hír: Ez műtéttel kiküszöbölhet-az orvosra néztem majd
Zayn-re akitől kaptam egy biztató mosolyt, valami nem stimmel! Valami hiányzik
a történetből!-Vállalja a műtétet?-mit se törődve a veszélyekkel, heves
bólogatásba kezdtem. Ha énekelhetek ez után is nekem már megéri-Viszoooont!
Fenn áll a veszélye annak, hogy ha megműtjük a hangszálait akkor többet nem
énekelhet SOHA! Így is vállalja a műtétet?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése